Református Bethlen Gimnázium, Hódmezővásárhely, 1876

A) Az iskola életéből. Az 1876—77-ik iskolai év a nagyméltóságú vallás és közokta­tási magyar királyi minisztérium által még az 1875—76-ik iskolai év folyamában kibocsátott rendeletnek megfelelőleg 1876. szeptember 1-én kezdődött olyképen, hogy az említett hónap három első napja a beíratásokra, a pótló és javító viszgálatokra fordíttatván, 4-én a szo­kásos isteni tisztelet és az iskolai fegyelmi törvények felolvasása után a tanítás megkezdetett. A lefolyt iskolai év a középtanodai oktatás ügyének felvirágoz­tatására mint országszerte, úgy helybeli felekezeti intézetünkben is figyelemreméltó intézkedésekkel bővelködik. Augusztus hónap végén a főtiszteletű püspök úr a nagytiszte­letű esperesi hivatal útján „tudomás és alkalmazkodás“ végett közli a főgymnasium igazgatóságával a vallás és közoktatási magas minisz­térium által az 1876-ik év július hó 22-én kibocsátott „Középiskolai Rendtartást“. A tanári testület szeptember 9-én tartott értekezletében tanács­kozása tárgyául teszi a „Rendtartást“ s meggyőződvén annak a középiskolai oktatás felvirágoztatását célzó nemes intenziójáról, három tagot megbíz, hogy azt „beható és részletes tanulmányozás tárgyává tévén, véleményes javaslatot ”terjeszszen elő arra nézve, hogy a már megkezdett iskolai évben mennyiben lehetséges ama miniszteri „Rendtartás“ követelményeinek megfelelni, melyek azok, a­miket intézetünk jelenlegi tanerejével is valósítani lehetne, s melyek azok, a­miknek megvalósítására a presbytérium támogatása, közre­működése is szükséges volna“. A megbízottak munkálatukkal elkészülvén, azt az október 4-én tartott tanári értekezlet elé terjeszték, mely is azt beható tárgyalás után, teljesen magáévá tevén, a főgymnasiumi felügyelőség s ennek hozzájárulása esetén a presbyterium elé terjesztetni határozta. Ki­mondja e munkálatban a tanári testület, hogy „az érzelmek és benyomások változó hullámzásai között értette meg a Rendtartásnak tartalmát. Mert — úgymond — az ügyszeretetből fakadó öröm fogott el bennünket, midőn láttuk, hogy a mély szakértelemmel átgondolt dolgozatban oly művel állunk szemben, melynek ha óhaj­tásunk szerint emberei lehetünk, főgymnasiumi oktatás-ügyünk, sőt hazai középtanodáinké is, megújhodva örvendetes lendületet nyer. De másfelől nem némíthattuk el aggodalmunkat sem annak magasra vont követelményeivel szemben, melyek erőnket, és viszonyaink folytán annyira lefoglalt időnket próbára teszik, valamint nem huny­hattunk szemet azokra az áldozatokra sem, melyeket e Rendtartás­nak — készséggel ismerjük el — tanügyünk érdekében kívánatos foganatosítása a csekély anyagi erővel rendelkező reformált egyház

Next