Hód-Mező-Vásárhely, 1872. április-december (2. évfolyam, 16-50. szám)

1872-05-05 / 18. szám

H­ód-M­ező~Vásárhely. IT. évfom.­­- 18. sz. Vasárnap, május 5. 1872. MEGJELENIK hetenkint egyszer, vasárnap reggel. A lap szellemi részét illető mindennemű közle­mények a szerkesztőnek küldendők. Közérdekű társdalm­i hetilap. Előfizetési eltételek. Vidékre postán és hen hóihoz hordva: egész évre . . . .........................4 fit, fél évre.............................................2 „ negyed évre . ..............................1 „ Egyes száma 10 kr. HIRDETÉSEK 3 hasábos petit sora, vagy annak helye, egyszeri hirdetésnél 5 kr, többszörinél 4 kr.—A Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. — A nyílt térben 3 hasábos petit sor iktatási dija 15 kr. Az előfizetési pénzek és hirdetmények , valamint a lap szét­küldését illető felszólalások Borsi Géza egyleti pénztárnok úrhoz utasitandók , hol a lap egyes számjai is kaphatók. A szervezés küszöbén! — S.-sz.— Lapunk múlt számában említve volt, hogy a városi szervezés előmunkálatai be­végeztettek ; a virilisek, valamint az összeirt vá­lasztók névsora a városi közgyűlés elébe beter­jesztetett s helyben hagyatott; most e munkála­tok a megyei hatóság megerősítésére várnak. Az előmunkálatok tehát a befejezéshez közel álla­nak. A befejezés után nem sokára bekövetkezik a nagy nap, a­mikor 8364 polgár 14 választó­­kerületben 100 képviselőt és 14 póttagot válasz­tana, és városi közügyeink jövő vezetését s kor­mány­zását egészben e képviselők kezébe adja. Nagynak nevezzük e napot, mert dönteni fog egy időre városunk jövője felett. Elhatározó lesz arra nézve: akarják e polgárai azt, hogy községi életünk a közel­jövőben a haladás, az erkölcsi, szellemi és anyagi emelkedés terén egyenlően megfeleljen a hozzá joggal kötött országos igé­nyeknek, vagy megelégednek a jelen helyzettel, mely nem egy tekintetben az anyagi hanyatlás, a közéleti és társadalmi sülyedés eltaszító jeleit viseli! Mi nem kételkedünk a jóakarat felől, mely­­lyel polgáraink majd a képviseleti hatóság meg­fel­elüléséhez szavazataikkal járulni fognak. Nem kételkedünk egyenesen kimondani azt is, hogy e város területén nem bírunk képzelni alkotmányos jogokkal felruházott polgárt, aki ne óhajtaná vá­rosa jövő el­haladását, emelkedését minden tekin­tetben, de a közel­múlt hason természetű esemé­nyeire visszapillantva, s azokból okulva, lehe­­tetetlen elhallgatnunk aggalmainkat, melyeket a közes szervezés kérdésénél előre érezü­nk. Hírlapírói kötelességünket hanyagolnék el, s a jövő ítélőszékének súlyos vádját jogszerűen vonhatnók magunkra, ha ezúttal em­elg aggal­­maknak nyílt kifejezést adni elmulasztanék. Ez aggalmaink pedig kiválóan két okból erednek , és pedig először is népünknek a közü­gyek körül, az ezek intézését illető jogok gya­korlása iránti részvétlenségéből, legkivált a kö­zelebb múltban végbement választásoknál tanúsí­tott kárhozatos közönyéből, másodszor a még kárhozatosabb politikai pártérdekeknek minde­nütt előtérbe helyezéséből. A közöny megölő átka minden nemesebb, közérdekre irányuló törekvésnek. Hasztalan volt­­ és hasztalan lesz ezentúl is akármi­féle községi­­ és társadalmi életünk hiányait elenyésztetni, de- be­tegségeit orvosolni akaró legönzéstelenebb, leg­szentebb törekvés is a józanabbak részéről. Ha 1 az, a melynek különben érdekében és javára tör-­­­ténik, a népnél, a polgárok közt nem talál eles-­­ mérésre s érdemleges gyámolitásra. Hasztalan­­ minden igyekezetünk arra nézve, hogy alkotmá­nyos életünk és szabadságunk valódi áldásaihoz s eljuthassunk, ha ez áldások eszközeit, melyek pe­­­ dig hivatva volnának azokat számunkra megterem-­­ teni,akármi okból is magunktól elvetjük. Így hasz- 1 talán lesz akármely városunk jövő előhaladását, s­­ felvirágoztatását célzó óhajtásunk is, ha a közjó fó előmozdítására magunk is tényleg befolyni nem,: fogunk. 11 E nagy munkához eüttes, nagy erő szük­séges; itt káros igazán, i veszedelmes valóban­ az erőknek akár nem alkmazása, akár megosz­­latása, bármiféle okból teénjék is az. A közöny, a közügyek iránti érdektelenség sehol sem boszulhatja meannyira a mulasztást,­­ mint épen e nagy mini keresztül vitelénél. Azonfelül hogy majd oly­oknak nyithat tért a szereplésre, akik mindent több valónak tekinte­nek inkább, mint a kötélek előmozdítását, s a közjónak minden erővel eltörlését, a város jö­vőjét előre láthatlan vesztelmeknek teheti ki, s a haladás helyett, a mire törekednünk hazafius kötelességünk, s a hallgatást még nagyobb mérv­ben idézheti elő. Magából a dolog zenészetéből következik , tehát, hogy a küszöbön ál község­szervezésnél­­ is első­sorban csak úgy és akkor várhatunk vá­­­­rosunkra s ennek jövőjére nézve áldásos sikert, ha jogainkat, melyekkel a örvények felruháznak, sietünk mindnyájan gyakrolni; ha elvetjük mas­a­gunktól azon akármiféle úton alapuló vétkes kö­zönyt, a­melylyel eddig a közügyek iránt visel­­tetünk, ha sietni fogunk mindnyájan szavazata­inkkal befolyni a városi képviselők választásába. A törvény — 43. § ában — úgy intézkedett, hogy a községi képviselőtestületben az állandó­ság és folytonossága közügy javára biztosítva le­­gyen.Ez intézkedés szerint az összes képviselőtes­tületnek legfölebb egy­negyed része kerül és csak a negyedik évre kelve tisztújítás alá, s ez is sors­húzás útján. A megválasztott képviselőnek 6 évig kilátása van befolyni mindennemű a város köz­életét illető ügyek intézésébe, s e befolyását leg­első fokon és legnagyobb mérvben majd az összes elöljáróság megválasztásánál fogja gyakorolni. A törvény — 69 ik §-a — értelmében pedig csupán képviselőkre szavazhatunk, a­kik majd he­lyettünk is választják az elöljáróságot. Jogunk nem terjed tovább ennél a szervezés intézésében. Önként következik azért, hogy e jogot magunk­tól akár könnyelműségből, akár hanyagságból vagy közönyből elvetni oly polgári bűn lenne, a­melyért jövőben egyenként és egyetemleg súlyo­san lakolhatnánk. Siessünk azért mindnyájan érvényesíteni vá­lasztói jogainkat. Tömörüljünk a szavazatoknál mentül többen, ha­ lehet mindnyájan. 8364 válasz­tó­polgár befolyásáról van szó! Ily szám mellett alig lehet kétségeskednünk legjobb siker felöl, ily szám a legszebb eredménynyel választhatja meg képviselőit, alkothatja meg képviseleti ható­ságát; olyanokat tisztelhet meg bizalmával, a­kik erre minden tekintetben igazán és a szó nemesebb értelmében méltók lesznek. S e tekintetben már ismét ki kell fejeznünk aggalmunkat. Félünk, s félelmünk nem alaptalan, hogy nem fogunk menekülni tudni azon politikai párt­hajlamoktól, a­melyek mind helyén­valók le­hetnek rendes körülmények között az országos kép­viselők választásánál ;de amely politikai pártér­dekeket községi teendőinkkel ma azonosítani, né­zetünk szerint nem csekélyebb polgári és haza­fias bűn, mint a közügyek iránti részvétlenség vagy közöny, sőt bizonyos tekintetben ez utóbbi még talán megengedhetőbb. Egyoldalúságunkat s ezzel kapcsolatban fej­­letlenségünket semmi sem tanusítja inkább, mint azon pártküzdelmek hosszú sora, melyeken váro­sunk és megyénk közélete a legközelebbi 3 év alatt keresztül ment. Nem is említve ama roppant hátramaradást, melyet e küzdelmek miatt anya­gilag úgy, mint erkölcsileg szenvednünk kell, csak azon körülmény figyelembe vételére utaljuk ol­vasóinkat, a­melynél fogva országos rész­hírre tettünk szert, úgy vagyunk isme­rve mindenütt mintha nem is tudnánk, nem is akarnánk beilleni, a­rra létező állami és társadalmi viszonyok ke­retébe. A politikai szélsőségek, a pártszenvedély által a végletekig vitt versenségesek feldúlták köz és magán­életünket, s a közélet zavarosában halászó politikai üzelmek már már végképi elbo­ntással fenyegetnek, s csak a hátralevő két alka­lomra a városi szervezés és követválasztás alkal­mára várnak még, hogy végleg elérjék önző cél­jaikat. Most azért meg kell feszítenünk minden erőinket; számot kell vetnünk magunkkal; meg kell fontolnunk jól, hogy a perc közel van, mely dönteni fog a felett vajon életnek induljunk-e, vagy csak tengődjünk ezentúl is, s küzködjünk, míg valami véletlen ki nem ragad nyomorúságos helyzetünkből bennünket, ha el­­ élhetetlenségünk miatt nem bírtunk abból kivergődni. E tekintetben minden azon képviseleti ható­ság erkölcsi erejétől, s kellő józanságától függ, a­melyet bizalmunkkal nem sokára városunk élére szólítandunk. Ne pazaroljuk e bizalmat el hasz­talanul. Ne állítsunk oda oly egyéneket, a­kikről meg vagyunk győződve, hogy önállótlanok és te­hetetlenek arra, hogy feltétlenül és tisztán váro­sunk javára s boldogságára működjenek; a­kik egyes politikai üzérkedők uszályhordáivá válhat­nak. Azért legelsőbben is vetkezzük le teljesen a pártgyűlöletet; tekintsünk szét elfogulatlanul, s józanul városunk azon értelmesebbjei között, a­kik a képviseleti tagságra pártkülönbség nélkül alkalmasok; a­kik előtt, ha ez alkalom­mal bizalmatlanságunkkal elzárjuk a cselekvés te­rét , elzártuk egyszersmind ön­magunk elöl is az utat, a­melyen városunk felemelésére s igazi elő­­haladására indulnunk kellett volna. Tehát a pártgyűlölködést eldobva csoporto­suljunk majd mindannyian az urnák körül, hogy büszkén mondhassa el közöttünk mindenki ma­gáról: „Megtettem polgári kötelessé­gemet. Nyugodtan állhatok szembe a jövő ítélőszékével!“ ügy legyen. Az iparegylet közgyűlése 1872. április 28-án. Kovács Ferenc elnök úr fájdalmas érzéssel intézi a szokásos „Tisztelt közgyűlés“ megszólítást az egylet tag­jaihoz, mert az egylet 485 tagja közül alig 100 jelent meg­ Az iparegylet öt éves fenállása olta ily részvétlenség nem tapasztaltatott, pedig az 1871—72-ik év nevezetes és az egylet fölvirágzására fontos eseményekben gazdag év volt. Majd felolvastatott a következő elnöki évi jelentés .

Next