Hód-Mező-Vásárhely, 1873. január-szeptember (3. évfolyam, 1-38. szám)
1873-05-04 / 18. szám
kalmával a váltságok létesítése érdekében engedett birtokokat illeti, melyekre Excellentiád, mint a váltsági kölcsönveendő összegek hitelalapjául szolgálható hypothekára utalni méltóztatik: bátorkodunk megjegyezni, hogy ezen földek épen oly telekkönyvileg is biztosított korlátlan tulajdonát képezik egyeseknek, mint bármely sessiós földek, s így e célra hypothekául teljességgel nem szolgálhatnak. És itt nem lehet hallgatással mellőznünk azon reményünket és bizalmunkat, mely szerint kijelölhető hypothekáink korlátoltságánál fogva mutatkozó gyöngeségeinket Nagyméltóságod tekintetbe venni s a megvételi fizetési módozatok megállapításánál is akként támogatni méltóztatik, hogy ezáltal az örök váltság és az épületek megvétele gyökerében véve lehetségesíttessék, mely ebbeli reményünk és bizalmunk teljesülését ha megnyerni szerencsések nem lehetnénk, a körülmények hatalma által kényszeríttetve, kénytelen volna közönségünk Nagyvárad, Esztergom s más önálló városok példájára az úri jogok fenállásának kötelékeiben megmaradni azon, hiszszük, , nem hosszú ideig, míg e jogok országosan rendeztetni fognak. Nagyméltóságod előtt úgy hisszük, eléggé ösmeretes azon tényállás, melynek mi folyton szemtanúi vagyunk, hogy t. i. a nagym. grófi családnak a kérdésben álló jogok és épületek mindent felszámítva mily csekély tiszta jövedelmet és mégis mennyi gondozást s ebből kifolyó tetemes költekezést, olykor kellemetlenséget is szolgáltatnak s okoznak, annálfogva ezen jogok és épületek megvételénél a nagym. grófi család és H.-M.-Vásárhely városának kölcsönös érdekei találkozván, a kérdéses jogok és épületek megvétele ily kiindulási pontból s a föntebb jelzettek alapján előttünk is foganatosíthatónak látszik. Addig is tehát, míg közönségünk az Exellentiád becses leiratában kívánt teljhatalmú bizottságot megválasztaná s azt a továbbiak intézésére utasítaná, bátorságot vesz magának a képviselőtestület Nagyméltóságodat tiszteletteljesen fölkérni az iránt, hogy közönségünkkel az alább megjelölt kir. kisebb haszonvételek s úri jogok megvételének összegét, valamint a körülírt épületek egyenkénti áttételeit, s ha közönségünk által azok összeségükben megvétetnének, mind együttvéve is elfogadhatólag megállapítani s velünk azt és a fizetési módozatokat s föltételeket kegyesen közölni méltóztatnék. E szerint a megvétel alá eső királyi kisebb haszonvételek s úri jogok keretében foglaltatnának : a) a korcsmáltatási, vagyis italmérési jog H.-M.-Vásárhely határában, vagyis egész közigazgatási területén; b) a vámrév-, vásár- és helypénzszedési jog, az ezen jogok gyakorlatához tartozó s netalán meglevő eszközökkel, házakkal és területekkel együtt; c) az őrletési jog, vagyis a malomtaxák szedési joga a netalán hozzátartozandókkal együtt. TÜJMJA* Fojt a, lég . . . Gyula-Fehérvár, 1808. Fojt a lég e kis sobában, Megszakad lehelletem; Gyönge testem láz hevíti, Tengek itt erő télen . . . Por belepte könyveimből, Lámpa-fénynél tanulok ; Ázik a lap .. a betű öl. .. Hejh ! megárt az ami sok ! . . Hogy ? Miképen volt a múltban ? Látom, érzem, fájlalom ! Hogy jövőre mi van útban ? Mert titok, hát nem tudom . . . Mit igaznak írtak, hittak : Az csalódás, nem egyéb ! . . Mit akartak, kivihettek : Véren váltott szerzemény . . . Harc az élet mindhalálig Könyvben és a küzdtéren; Az erősebb győzni vágyik — Gyilkolásban hős terem . . . Itt kidülnek a merényben, Ott teremtik a hazát; Azt nyomorba dönti sorsa, Ennek trónt, fényt, kincset ád . . . Ez az Isten szent nevében Lelket öl, hitet rabol ; Az sülyed, míg elfelejti Hogy már itt is van pokol . . . Áldozatra, mint a bárányt, úgy hurcolnak népeket; Hogyha béke vagyon egy nap — Még nagyobb vész fenyeget . . . Vériszapba süpped a nyom A dicsőség mezején, Zsarnok önkény vaskeze nyom — Hah ! bilincsét érném .. . d) a halászati jog azon része, mely ez időszerint még a nagym. grófi család osztatlan javait képezi N.-M.-Vásárhely város határában; végre ez a rakpart, illetőleg kikötő bérszedési jog, és minden még itt netalán elő nem sorolt és fenálló s H.-M.-Vásárhely város közigazgazgatási területén bárhol gyakorolt úri jogok és kb. kisebb haszonvételek. A megvétel tárgyát képező épületek pedig volnának: a sas, szarvas, présház, hajda és az úgynevezett bikakorcsma, valamint a téglaégető helyiségek területe; — amennyiben pedig jövedelmi forrásaink s erőnk korlátoltsága s Nagyméltóságod igen jutányos árszabása megengednék, annyiban még a serház előterével, a tiszaparti korcsma illetőleg csőrház is, mintegy 24 holdnyi földtartozékával , a kutasi csárda föld tartozékával, téglás, koplaló és az úgynevezett nagy kert és nagyudvar. Mely javak tüzetes megjelölése után alázattal kérjük Excellentiádat, méltóztatnék kifejezett óhajtásunkhoz képest becses elhatározását velünk közleni s közönségünket eddig is tapasztalt szives jóakaratában részesíteni. Állandó s mély tiszteletünk kifejezése mellett maradtunk stb. Helybeli iparosainknak. Lapunk 15-ik számában említve volt, hogy iparosaink egy szűkebb körű bizottságot kértek fel egy oly alapszabályzat kidolgozására, mely szerint ipartársulatokat alkothassanak. A bizottság az „országos magyar iparegyesület” által kidolgozott minta-alapszabályokat fogadta el alapul némi kihagyásokkal és a helyi viszonyoknak megfelelő módosításokkal. A különböző iparosok küldötteinek 1. hó 2- án Kovács Ferenc úr elnöklete alatt tartott közös értekezlete az ekét módosított alapszabályokat elfogadta. Közönségünk, de különösen iparosaink érdekében ezen alapszabályokat egész terjedelmében itt közöljük: A társulat alapszabályai. A társulat célja és eszközei. 1. §. A............társulat célja a társulati tagok közös iparérdekeit előmozdítani, nevezetesen : 1. A társulati tagokat vagy hozzátartozóikat az őket önhibájukon kívül érhető inségő közsegélyezés által megóvni, melynek szabályszerű módozatai külön lesznek megállapítandók s annak idejében a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir minisztériumhoz felterjesztendők. 2. A.............ipar körében az ipartörvény korlátai közt a munkaadók és munkások közötti viszonyban szigorú rendet meghonosítani. E célra : a) az iparosok és segédszemélyzetek közt keletkezhető súrlódások és peres kérdések kiegyenlítésére békéltető bizottságot állít fel, melybe egyenlő számmal segédek is felvétetnek; b) őrködik a felett, hogy az ipartörvénynek a munkaadók és munkások közötti viszonyokra vonatkozó szabályai mindkét részről pontosan megtartassanak, s azon esetben, ha ama szabályok meg nem tartásából a tagokra hátrány háromolhatnék, a sértett tag jogainak és érdekeinek érvényesítésében segédkezet nyújt, illetőleg e jogokat és érdekeket a társulat költségén vagy a társulati ügyész által érvényesíti. 3. A társulati tagokat a munkás- vagy munkahiányból eredő bajok ellen lehetőleg védeni. E célra a pontosan gyűjtött adatok alapján nyilvántartja a tímár-, szíjgyártó- és mészáros-ipar stb. .... ipar munkaviszonyait s azokhoz képest a társulati tagok részére munkások, esetleg munka szerzésében közvetítőleg működik. (L. 5. §. 4.) 4. Oda működni, hogy a társulati tagok a termelésnél és terményeik értékesítésénél a nagy üzlet előnyeiben részesüljenek E célra lehetőleg intézkedik, hogy a tagok közös vállalkozás útján olcsó hitelhez, jutányos és biztos beszerzéshez jussanak, továbbá, hogy készítményeiknek úgy előllítása mint elárusítása könnyítessék és biztosíttassák, mely intézkedéseknek szabályszerű módozatai később lesznek megállapítandók és a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztériumhoz felterjesztendők. —-—* 5. A . . . . . . tímár, szíjjgyártó és mészáros ipar fejlődését lehetőleg előmozdítani s ezáltal annak versenyképességét emelni. E célra: a) A társulat lehetőleg előmozdítja a . .. . iparban foglalkozó tanoncok és segédek általános és szakbeli kiképezését valamint nemes irányú erkölcsi fejlődését s azokra mind e tekintetekből fel is ügyel. A társulatba való belépés és az abból való kiválás. 3. §. Társulati tag lehet minden..........iparos, ki iparát............területén (vagy . . . vidékén) az ipartörvény kellékeinek megfelelőleg önállókig gyakorolja. Nők és kiskorúak is lehetnek a társulat tagjai, azonban jogaikat a társulati gyűléseken csak társulati tag mint meghatalmazott által gyakorolhatják. A tagok felvétele rendesen az elnöknél vagy jegyzőnél való jelentkezés folytán a választmány határozata által történik, oly belépni kívánók azonban, akik valamely becstelenítő bűntény miatt elítéltettek, csak azon esetben vétetnek fel, ha a közgyűlés a felvételt szavazattöbbséggel elhatározza. Minden tag a belépés alkalmával megkapja az alapszabályok egy példányát és egy nyugtakönyvet, s belépési díj címe alatt 27 frt . . . krt fizet a társulat pénztárába. 4. §. A tagság véget ér a tag halála, vagy elköltözése, vagy kilépési nyilatkozata által, mely utóbbi esetben azonban a kilépő az azon évre eső tagdijakat még befizetni tartozik. Elhalt tag özvegye és kiskorú árváinak tagsági jogaira nézve az 1872-ik évi VIII. törvénycikk 80-ik §-a irányadó. Azonkívül a tagok sorából kizártnak tekintendő : a) Aki alapszabályszerű kötelezettségét nem teljesíti, nevezetesen a választmány által ismételve tett intés dacára egy éven át nem fizeti be a tagdíjakat, melyeket azonban a társulat törvény útján behajthat. b) Aki becstelenítő bűntény miatt elítéltetik vagy a választmány határozata által ismételve kifejezett intés dacára erkölcstelen életet folytat. Az első esetben a kizárás a bírói ítélet közvetlen kifolyása az utóbbi esetben a kizárásra közgyűlési határozat szükséges. És, csak és akármiképpen Lett világos a sötét, Névben élő nemzedéken Bár hidaljuk át űrét . . . Ész, műveltség s szerelemmel Még kiutat tán talál: Ha kezet fog honfiság S áldozatra kész morál . . Mondhatnám itt, hogy vak éjnek Ront e század gyermeke — S hogy az égről a nagyobb rész, Igy-ugy elfeledkeze — Mondhatnám , hogy a világnak Uj mézét kell önteni, Máskülönben még maholnap Szörnyű vége lesz neki! — Mondhatnám ! — De jól tudom, hogy Örökétig így vala ! . . . S aztán én se volnék más, mint Épen a század fia . . . Csataghi: Szemelvények Auerbach „Kincses ládájából. (Folytatás.) Egy porosz katona levele atyjához. Mainz, 1844. július hó 15-én. Igazán kedves Atyám : a katona élet kikeféli és kicsinosítja az embert, a ki katona nem volt, nem is ember a talpán. Váljon miért ? kérdi Márton szomszéd. Elmondom. Van a mi kompániánkban nekünk egy igen okos pajtásunk, őrvezető, ki egészen egy értelemben van velem s ő is azt mondja: Az államban minden nagykorú férfi polgár, szép egy név az, a legszebb cím, mely tulajdonunk lehet. A polgár minden birtokával, egész életével kezes, hogy rend és jog létezik az államban, s hogy senki, legyen az francia, vagy orosz, bele nem köthet az országba Minden polgár segítsen törvényeket hozni, melyeknek enged. Minden polgár járul szavazatával ahoz, mikép kell az adót kivetni, hogy senki jogtalanságot ne szenvedjen s hogy rendes államháztartás vezettessék. Tudom jól, hogy ott nem lehet mindenki személyesen , ezért választanak képviselőket, kik az országgyűlésen a többiek helyett szólnak és szavaznak, de gondolatban ott van mindenki. A tanácskozásban maga mindenki nem vehet részt, elég is, ha állít maga helyett, aki az ő gondolatát tolmácsolja; de ha arra kerül a sor, elmaradni senkinek sem szabad. Saját kezével és lábával ott legyen mindenki; csak úgy válik valaki igazán polgárrá, ha az állam fentartásához adóval és katonai szolgálattal járul. Régenten olyan katonák voltak, akikhez az államnak semmi köze sem volt, szolgáltak annak, aki legjobban fizette őket. Most másképen van. Most csupa polgárkatonák vannak; ezek saját ügyöket óvják és védelmezik, s ezért minden katonának polgárnak s minden polgárnak katonának kell lennie. Azt, hogy atyámat anyámat szeresse, őket segélje, oltalmazza, senki másra át nem bízhatom; ha még annyi pénzt adnék is neki, mégse tudhatná az azt igazán, mert hát nem az ő dolga az. Régenten a katonáknak épen nem volt szabad megházasodniok. Persze, hiszen szolgák voltak, kiknek minden órában készen kellett lenniök a halálra, amikor és amiért azoknak tetszett. Most másképen van. Most a háború minden polgárnak közös ügye. Ha rövid szolgálati időm kitelik, honvéd maradok 60 éves koromig s ha isten segítségével feleségem s gyermekeim lesznek és a hazának szüksége lesz reám, annyival jobb katona leszek minthogy saját tűzhelyemet s gazdaságomat védelmezem. Igen kedves Atyám ! mostanában sokat gondolkodom a katonaságról. Míg húsz éves nem lettem, mindig úgy éreztem, mintha valaki hosszú kötélen tartott volna. Most itt az idő, most már felnőttem és az állam így szól: Immár enyém vagy, reggeltől esteiig és mindenkor. Aztán még azt is mondjuk, már tudniillik én és pajtásom, hogy mint katona, minden polgárfiú egyenlő kabátot és egyenlő sapkát visel. Jól van ez, így magas és alacsony származású, valamennyi együtt megtanulja belátni, hogy az államban egyenlők, és egyenlőknek kel