Hód-Mező-Vásárhely, 1873. január-szeptember (3. évfolyam, 1-38. szám)

1873-05-04 / 18. szám

kalmával a váltságok létesítése érdekében engedett bir­tokokat illeti, melyekre Excellentiád, mint a váltsági kölcsönveendő összegek hitelalapjául szolgálható hypo­­thekára utalni méltóztatik: bátorkodunk megjegyezni, hogy ezen földek épen oly telekkönyvileg is biztosított korlátlan tulajdonát képezik egyeseknek, mint bármely sessiós földek, s így e célra hypothekául teljességgel nem szolgálhatnak. És itt nem lehet hallgatással mellőznünk azon re­ményünket és bizalmunkat, mely szerint kijelölhető hy­­pothekáink korlátoltságánál fogva mutatkozó gyöngesé­­geinket Nagyméltóságod tekintetbe venni s a megvételi fizetési módozatok megállapításánál is akként támogatni méltóztatik, hogy ezáltal az örök váltság és az épületek megvétele gyökerében véve lehetségesíttessék, mely ebbeli reményünk és bizalmunk teljesülését ha megnyerni sze­rencsések nem lehetnénk, a körülmények hatalma által kényszeríttetve, kénytelen volna közönségünk Nagyvárad, Esztergom s más önálló városok példájára az úri jogok­­ fenállásának kötelékeiben megmaradni azon, hiszszük, , nem hosszú ideig, míg e jogok országosan rendeztetni fognak. Nagyméltóságod előtt úgy hisszük, eléggé ösm­ere­­tes azon tényállás, melynek mi folyton szemtanúi va­gyunk, hogy t. i. a nagym. grófi családnak a kérdésben álló jogok és épületek mindent felszámítva mily csekély tiszta jövedelmet és mégis mennyi gondozást s ebből ki­folyó tetemes költekezést, olykor kellemetlenséget is szol­gáltatnak s okoznak, annálfogva ezen jogok és épüle­tek megvételénél a nagym. grófi család és H.-M.-Vásárhely városának kölcsönös érdekei találkozván, a kérdéses jo­gok és épületek megvétele ily kiindulási pontból s a föntebb jelzettek alapján előttünk is foganatosíthatónak látszik. Addig is tehát, míg közönségünk az Exellentiád becses leiratában kívánt teljhatalmú bizottságot megvá­lasztaná s azt a továbbiak intézésére utasítaná, bátor­ságot vesz magának a képviselőtestület Nagyméltóságodat tiszteletteljesen fölkérni az iránt, hogy közönségünkkel az alább megjelölt kir. kisebb haszonvételek s úri jogok megvételének összegét, valamint a körülírt épületek egyen­kénti áttételeit, s ha közönségünk által azok összesé­­gükben megvétetnének, mind együttvéve is elfogadhatólag megállapítani s velünk azt és a fizetési módozatokat s föltételeket kegyesen közölni méltóztatnék. E szerint a megvétel alá eső királyi kisebb haszon­vételek s úri jogok keretében foglaltatnának : a) a korcs­­máltatási, vagyis italmérési jog H.-M.-Vásárhely határá­ban, vagyis egész közigazgatási területén; b) a vámrév-, vásár- és helypénzszedési jog, az ezen jogok gyakorlatá­hoz tartozó s netalán meglevő eszközökkel, házakkal és területekkel együtt; c) az őrletési jog, vagyis a malom­taxák szedési joga a netalán hozzátartozandókkal együtt. TÜJMJA* Fojt a, lég­ . . . Gyula-Fehérvár, 1808. Fojt a lég e kis s­obában, Megszakad lehelletem; Gyönge testem láz hevíti, Tengek itt erő télen . . . Por belepte könyveimből, Lámpa-fénynél tanulok ; Ázik a lap .. a betű öl. .. Hejh ! megárt az ami sok ! . . Hogy ? Miképen volt a múltban ? Látom, érzem, fájlalom ! Hogy jövőre mi van útban ? Mert titok, hát nem tudom . . . Mit igaznak írtak, hittak : Az csalódás, nem egyéb ! . . Mit akartak, kivihettek : Véren váltott szerzemény . . . Harc az élet mind­halálig Könyvben és a küzdtéren; Az erősebb győzni vágyik — Gyilkolásban hős terem . . . Itt kidülnek a merényben, Ott teremtik a hazát; Azt nyomorba dönti sorsa, Ennek trónt, fényt, kincset ád . . . Ez az Isten szent nevében Lelket öl, hitet rabol ; Az sülyed, míg elfelejti Hogy már itt is van pokol . . . Áldozatra, mint a bárányt, úgy hurcolnak népeket; Hogyha béke vagyon egy nap — Még nagyobb vész fenyeget . . . Vériszapba süpped a nyom A dicsőség mezején, Zsarnok önkény vaskeze nyom — Hah ! bilincsét érném .. . d) a halászati jog azon része, mely ez időszerint még a nagym. grófi család osztatlan javait képezi N­.-M.-Vá­sárhely város határában; végre ez a rakpart, illetőleg kikötő bérszedési jog, és minden még itt netalán elő nem sorolt és fenálló s H.-M.-Vásárhely város közigaz­­gazgatási területén bárhol gyakorolt úri jogok és kb­. kisebb haszonvételek. A megvétel tárgyát képező épületek pedig volnának: a sas, szarvas, présház, haj­da és az úgynevezett bika­­korcsma, valamint a téglaégető helyisége­k területe; — amennyiben pedig jövedelmi forrásaink s erőnk korlátolt­sága s Nagyméltóságod igen jutányos árszabása megen­gednék, annyiban még a serház előterével, a tiszaparti korcsma illetőleg csőrház is, mintegy 24 holdnyi föld­tartozékával , a kutasi csárda föld tartozékával, téglás, koplaló és az úgynevezett nagy kert és nagyudvar. Mely javak tüzetes megjelölése után alázattal kér­jük Excellentiádat, méltóztatnék kifejezett óhajtásunkhoz képest becses elhatározását velünk közleni s közönségün­ket eddig is tapasztalt szives jóakaratában részesíteni. Állandó s mély tiszteletünk kifejezése mellett ma­radtunk stb. Helybeli iparosainknak. Lapunk 15-ik számában említve volt, hogy iparosa­ink egy szűkebb körű bizottságot kértek fel egy oly alapszabályzat kidolgozására, mely szerint ipartársulato­kat alkothassanak. A bizottság az „országos magyar iparegyesület” által kidolgozott minta-alapszabályokat fo­gadta el alapul némi kihagyásokkal és a helyi viszonyok­nak megfelelő módosításokkal. A különböző iparosok kül­dötteinek 1. hó 2- án Kovács Ferenc úr elnöklete alatt tartott közös értekezlete az ekét módosított alapszabá­lyokat elfogadta. Közönségünk, de különösen iparosaink érdekében ezen alapszabályokat egész terjedelmében itt közöljük: A társulat alapszabályai. A társulat célja és eszközei. 1. §. A............társulat célja a társulati tagok kö­zös iparérdekeit előmozdítani, nevezetesen : 1. A társulati tagokat vagy hozzátar­tozóikat az őket önhibájukon kívül ér­hető in­ség­­­ő­­ k­ö­zse­g­é­l­y­ez­és által megóvni, melynek szabályszerű módozatai külön lesznek megálla­­pítandók s annak idejében a földmivelés-, ipar- és ke­reskedelemügyi m. kir minisztériumhoz felterjesztendők. 2. A.............ipar körében az ipartörvény korlátai közt a munkaadók és munkások közötti viszonyban szigorú rendet meghonosí­tani. E célra : a) az iparosok és segédszemélyzetek közt kelet­kezhető súrlódások és peres kérdések kiegyenlítésére bé­kéltető bizottságot állít fel, melybe egyenlő számmal se­gédek is felvétetnek; b) őrködik a felett, hogy az ipartörvénynek a munkaadók és munkások közötti viszonyokra vonatkozó szabályai mindkét részről pontosan megtartassanak, s azon esetben, ha ama szabályok meg nem tartásából a tagokra hátrány háromolhatnék, a sértett tag jogainak és érdekeinek érvényesítésében segédkezet nyújt, illetőleg e jogokat és érdekeket a társulat költségén vagy a társu­lati ügyész által érvényesíti. 3. A társulati tagokat a munkás- vagy mun­ka­hiányból eredő bajok ellen lehető­leg védeni. E célra a pontosan gyűjtött adatok alap­ján nyilvántartja a tímár-, szíjgyártó- és mészáros-ipar stb. .... ipar munkaviszonyait s azokhoz képest a tár­sulati tagok részére munkások, esetleg munka szerzésé­ben közvetítőleg működik. (L. 5. §. 4.) 4. Oda működni, hogy a társulati tagok a ter­melésnél és terményeik értékesítésénél a nagy üzlet előnyeiben részesüljenek E célra lehetőleg intézkedik, hogy a tagok közös vállalko­zás útján olcsó hitelhez, jutányos és biz­tos beszerzéshez jussanak, továbbá, hogy készítményeiknek úgy előllítása mint elárusítása könnyítessék és biztosíttassák, mely in­tézkedéseknek szabályszerű módozatai később lesznek megállapítandók és a földmivelés-, ipar- és kereskede­lemügyi m. kir. minisztériumhoz felterjesztendők. —-—* 5. A . . . . . . tímár, szíjjgyártó és mészáros ipar fejlődését lehetőleg előmozdítani s ezáltal annak versenyképességét emelni. E célra: a) A társulat lehetőleg előmozdítja a . .. . ipar­ban foglalkozó tanoncok és segédek általános és szakbeli kiképezését valamint nemes irányú erkölcsi fejlődését s azokra mind e tekintetekből fel is ügyel. A társulatba való belépés és az abból való kiválás. 3. §. Társulati tag lehet minden..........iparos, ki iparát............területén (vagy . . . vidékén) az ipartör­vény kellékeinek megfelelőleg önállókig gyakorolja. Nők és kiskorúak is lehetnek a társulat tagjai, azonban jogai­kat a társulati gyűléseken csak társulati tag mint meg­hatalmazott által gyakorolhatják. A tagok felvétele ren­desen az elnöknél vagy jegyzőnél való jelentkezés folytán a választmány határozata által történik, oly belépni kí­vánók azonban, akik valamely becstelenítő bűntény miatt elítéltettek, csak azon esetben vétetnek fel, ha a köz­gyűlés a felvételt szavazattöbbséggel elhatározza. Minden tag a belépés alkalmával megkapja az alap­szabályok egy példányát és egy nyugtakönyvet, s belé­pési díj címe alatt 27 frt . . . krt fizet a társulat pénz­tárába. 4. §. A tagság véget ér a tag halála, vagy elköl­tözése, vagy kilépési nyilatkozata által, mely utóbbi esetben azonban a kilépő az azon évre eső tagdijakat még befizetni tartozik. Elhalt tag özvegye és kiskorú árváinak tagsági jogaira nézve az 1872-ik évi VIII. törvénycikk 80-ik §-a irányadó. Azonkívül a tagok sorából kizártnak tekintendő : a) Aki alapszabályszerű kötelezettségét nem tel­­j­esíti, nevezetesen a választmány által ismételve tett in­tés dacára egy éven át nem fizeti be a tagdíjakat, me­lyeket azonban a társulat törvény útján behajthat. b) Aki becstelenítő bűntény miatt elítéltetik vagy a választmány határozata által ismételve kifejezett intés dacára erkölcstelen életet folytat. Az első esetben a ki­zárás a bírói ítélet közvetlen kifolyása az utóbbi esetben a kizárásra közgyűlési határozat szükséges. És, csak és­ akármiképpen Lett világos a sötét, Névben élő nemzedéken Bár hidaljuk át űrét . . . Ész, műveltség s szerelemmel Még kiutat tán talál: Ha kezet fog honf­iság S áldozatra kész morál . . Mondhatnám itt, hogy vak éjnek Ront e század gyermeke — S hogy az égről a nagyobb rész, Igy-ugy elfeledkeze — Mondhatnám , hogy a világnak Uj mézét kell önteni, Máskülönben még maholnap Szörnyű vége lesz neki! — Mondhatnám ! — De jól tudom, hogy Örökétig így vala ! . . . S aztán én se volnék más, mint Épen a század fia . . . Csataghi: Sze­m­el­vények Auerbach „Kincses ládájából. (Folytatás.) Egy porosz katona levele atyjához. Mainz, 1844. július hó 15-én. Igazán kedves Atyám­ : a katona élet kikeféli és ki­csinosítja az embert, a ki katona nem volt, nem is em­ber a talpán. Váljon miért ? kérdi Márton szomszéd. El­mondom. Van a mi kompániánkban nekünk egy igen okos pajtásunk, őrvezető, ki egészen egy értelemben van velem s ő is azt mondja: Az államban minden nagykorú férfi polgár, szép egy név az, a legszebb cím, mely tulajdo­nunk lehet. A polgár minden birtokával, egész életével kezes, hogy rend és jog létezik az államban, s hogy senki, legyen az francia, vagy orosz, bele nem köthet az or­szágba Minden polgár segítsen törvényeket hozni, melyek­nek enged. Minden polgár járul szavazatával ahoz, mikép kell az adót kivetni, hogy senki jogtalan­ságot ne szenvedjen s hogy rendes államháztart­ás vezet­tessék. Tudom jól, hogy ott nem lehet mindenki szemé­lyesen , ezért választanak képviselőket, kik az országgyű­lésen a többiek helyett szólnak és szavaznak, de gondo­latban ott van mindenki. A tanácskozásban maga min­denki nem vehet részt, elég is, ha állít maga helyett, aki az ő gondolatát tolmácsolja; de ha arra kerül a sor, elmaradni senkinek sem szabad. Saját kezével és lábával ott legyen mindenki; csak úgy válik valaki igazán pol­gárrá, ha az állam fentartásához adóval és katonai szol­gálattal járul. Régenten olyan katonák voltak, akikhez az államnak semmi köze sem volt, szolgáltak annak, aki legjobban fizette őket. Most másképen van. Most csupa polgárkatonák vannak; ezek saját ügyöket óvják és vé­delmezik, s ezért minden katonának polgárnak s minden polgárnak katonának kell lennie. Azt, hogy atyámat anyámat szeresse, őket segélje, oltalmazza, senki másra át nem bízhatom; ha még annyi pénzt adnék is neki, még­se tudhatná az azt igazán, mert hát nem az ő dolga az. Régenten a katonáknak épen nem volt szabad meg­­házasodniok. Persze, hiszen szolgák voltak, kiknek min­den órában készen kellett lenniök a halálra, amikor és amiért azoknak tetszett. Most másképen van. Most a há­ború minden polgárnak közös ügye. Ha rövid szolgálati időm kitelik, honvéd maradok 60 éves koromig s ha is­ten segítségével feleségem s gyermekeim lesznek és a hazának szüksége lesz reám, annyival jobb katona leszek minthogy saját tűzhelyemet s gazdaságomat védelmezem. Igen kedves Atyám ! mostanában sokat gondolko­dom a katonaságról. Míg húsz éves nem lettem, mindig úgy éreztem, mintha valaki hosszú kötélen tartott volna. Most itt az idő, most már felnőttem és az állam így szól: Immár enyém vagy, reggeltől esteiig és mindenkor. Aztán még azt is mondjuk, már tudniillik én és pajtásom, hogy mint katona, minden polgárfiú egyenlő kabátot és egyenlő sapkát visel. Jól van ez, így magas és alacsony származású, valamennyi együtt megtanulja belátni, hogy az államban egyenlők, és egyenlőknek kel

Next