Hód-Mező-Vásárhely, 1875. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1875-05-16 / 20. szám

V-ik évfolyam. 1875. 20-ik szám Vasárnap, május 16-án. Előfizetési díj: Vidékre postán és helyben : egész évre 4 ft, félévre 1 ft. negyedévre 1 ft. Megjelen: minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő­höz, III tized, 892. sz. a. Oldalkosár-utca küldendők.HÓDMEZŐVÁSÁRHELY KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetési díjak: A háromhasábos petitsorért egysze­ri beiktatásnál 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszöri­nél 4 kr. Bélyegdíj minden beiktatás után 30 kr. A nyilt térben a háromhasá­­bos petitsor díja 15 kr. Az előfizetési pénzek, hir­detések és ezek díjai a szerkesztőhöz, vagy Sze­gedre a kiadóhoz küldendők. Előfizetési feltételeinket ajánljuk közönségünknek becses figyelmébe. A folyó áprili-júniusi negyedre í­ég folyvást előfizethetni 1 forintjával. Az előfizetési pénzt kérjük vagy szerkesztőségünkhöz — III. tized 892. sz. alatt — beküldeni, vagy lapkihordónknak adni át. Vidéki­t. előfizetőinket kérjük, hogy ezentúl előfizetéseiket és re­klamációikat egyenesen Szegedre a kiadóhivatalhoz és ne Vásárhelyre a szerkesztőhöz küldjék. A szerkesztőség. A szegedi közgazdasági tanácskoz­­mányok. —sz.— Azon nyomasztó viszonyok közepett, amelyeknek már-már elviselhetetlenné vált hatása alatt iparunk, kereskedelmünk, közgazdaságunk hosszú idők óta országszerte si­lik, a közelmúltban a szomszéd Szeged iparosköreiben egy igen jelentékeny mozgalom indult meg, mely célul tűzte ki egy magyar nem­­zetgazdászati szövetség megalkotását s szerve­zését. E mozgalom kevés idő alatt országos érdekelt­séget keltett maga iránt és kezdetben egy külön párt alkotására volt irányozva, ugyanakkor, amidőn az új szabadelvű kormány­­ minisztérium márc. 3-ki, az országgyűlés előtt bevallott program­jában ugyan­ezen országos bajok orvoslását, amelyek a fentebbi mozgalmat is létesítették, nyomatékkal hangsúlyozta. Egy­felől e körülmény, másfelől viszont a szegedi, ezen mozgalmat intéző előkészítő bizottmánynak ama késedelme, hogy a célba vett pártalakítás tervéről csakis ápril havában mondott le, — mely változást egy külön körlevelében is tudatta az ország közönsé­gével — lehettek legelső­sorban okai annak, hogy a köztanácskozásokra, melyek folyó május hó 9. és 10-én mentek végbe Szegeden, alig jelentek meg vi­dékiek többen 140—150-nél, holott egypár ezerre ment a meghívottak száma. A közgazdasági tanácskozmányokban a vidéket Budapest, Kecskemét, Esztergom, Eger, Nagy-Kő­rös, Gyöngyös, Miskolc, Szombathely, Szarvas, Brassó H.-M.-Vásárhely, Duna-Vecse, Zenta, Orosháza, Tö­­rök-Kanizsa és Kaposvár képviselték első­sorban ipar­társulati és egyleti küldötteikkel. A tanácsraányok a szegedi felsővárosi társalgó­kör dísztermében folytak le. A tanácskozmányok vezetésére elnökké: Streitmann József derék iparos Gyöngyösről, alelnökké: Cserme­­lényi Iván Szegedről, előadóvá: Bakay Nándor, jegy­zőkké: Gelléri Mór Szegedről és Fromm Antal Bu­dapestről választottak meg, a tanácskozmányokban részt vett mintegy 300 tag által. A tanácskozmányok előre kitűzött tárgyai a kö­vetkezők voltak, és pedig első­sorban: 1. Egy ma­gyar nemzetgazdászati szövetség szervezése. 2. A kü­lön magyar vám­terület és tarifa kérdése. 3. Az önálló magyar jegybank. A második sorbeli kérdések a következők: 1. Az ipar-, kereskedelmi- és föld­ű­­velési szak­tanodák milyen mintaintézetekkel hozassa­nak kapcsolatba? 2. Bánya- és vasmű­iparügyeink­­nek, az állami vagy magánkezelés kérdésének eldöntése mellett való megoldása. 3. Vasutaink, államjavaink és javadalmaink beszüntetése, házi kezelése, bérbe- vagy végleges eladása tanácsosabb-e? 4. A közmunkavált­­ság, közutak és csatornák építése. 5. A parlag­földek és országutak befásítása. 6. Az ipar­tör­vények reví­ziója — átvizsgálása — tekintettel a társulati tör­vények okszerűbb módosítására. Mielőtt a tanácskozmány megállapodását s ha­tározatait a jelzett kérdésekre vonatkozólag közölnék, megemlítjük, miszerint az a programmból mindjárt az első napi délutáni tanácskozások alkalmával két kér­dést törült: azt t. i., amely a második sorban a má­sodik helyen a bánya- és vasműipar kezelésének el­döntését, s a harmadik helyen a vasutak, államjavak és javadalmak ügyeit hozta volna napirendre. A fölvett kérdésekre a nemzetgazdasági tanács­kozmány két napi tanácskozás után a következő ha­tározatokat hozta: I. Vámügy: A tanácskozmány kimondta, hogy a külön magyar vámterületet a haza fölvirulása ér­dekében okvetlen szükségesnek tartja. II. Bankügy: A szegedi nemzetgazdasági ta­nácskozmány közgazdasági ügyeink hanyatlásával és hazánk anyagi érdekei emelésének és fejlesztésének eszközeivel foglalkozván, elodázhatlan szükségesnek tartja az önálló magyar jegybank fölállítását. III. Közgazdasági központi bizottmány: A ta­nácskozmány kimondta egy 100 tagú nemzetgazda­sági központi bizottmány létesítését, amely a napi­renden levő közgazdasági kérdések ismertetésére és az ezek iránti érdeklődés felkeltésére, a szakszerűségek fejlesztése tekintetében úgy a központ, mint a vidéki bizottságok által a lehető széles működés kifejtésére hivatva legyen. IV. Ipartörvény módosítása. A nemzetgazdasági tanácskozmány kimondja, hogy az 1872. évi ipartör­vény nagy részben üdvös s hasznos szabványai közül néhánynak módosítása elkerülhetlen szükséges lévén, az ipar-, keresk. és földmiv. minisztérium keressék föl, hogy vezetése alatt egy, az ország különböző vi­dékeit képviselő szakférfiakból alkotott értekezlet hi­vassák egybe, melynek egyedüli feladata, a jelzett közbrajok orvoslására vonatkozó hasznos javaslatokat megállapítani, különös figyelemmel a következő kivo­­natokra: 1. Hogy az 1872. ipartörvény III. fejezetében a tanulók oktatása szigorúbban vétessék, s úgy az elméleti, mint a gyakorlati tanulmányok igazolása kö­­telességszerűvé tétessék. 2. Hogy a segédekre nézve a munkakönyv be­hozassák. 3. Az ipartörvény IV. fejezete 76. §-ában mon­dassák ki, hogy minden önálló iparos, ki valamely ipart folytat, ipartársulat tagja lenni tartozik. 4. A testületek korszerű betegápoló intézményei a segédek és önállók közáldozata folytán helyreállít­­tassanak. 5. Az országos iparegyesület, valamint a vidé­­ken kint szervezendők a kamarák helyét foglalják el. 6. Az ipartörvény 2. § -a, mely a kiskorúaknak iparüzlet folytatását az ismert módozat mellett meg­engedi, kihagyassék. Továbbá a nemzetgazdászati tanácskozmány óhajtja, a­ hogy a törvényben érintett iparbizottságok kötelező fölállítása minden, legalább 10.000 lakossal bíró városban elrendeltessék, és hogy a szakminiszté­rium fölhivassék az iparbizottságok szervezésére vo­natkozó törvényjavaslatnak a képviselőház elé mielőbb való beterjesztésére; b) hogy a vidéki kis­városokban egységes ipar­egyesületek létesíttessenek; c) hogy az iparosok minden szegődési s egyéb beligazgatási ügyei, úgy a békéltetés is az egyesüle­tek elé, a komolyabb súrlódások az iparbizottságok elé, az országos iparérdekű dolgok a kerületi, illetve az országos iparegyesület elé tartoznak; d) hogy az ipartörvény végrehajtása úgy fölfelé, mint lefelé végre valahára erélyesen eszközöltessék; e) hogy a honvédség fölszerelése lehetőleg egész­ben, a közös hadsereg felszerelési szükségletei pedig legalább a quóta arányában, végül az állami és köz­munkák is, a magyar ipar versenyképességéhez mér­ten, a hazai ipar által födöztessenek; és hogy a vásárügy szabályozását a fönt említett értekezlet tanácskozása tárgyává tegye. A szaktanodák fölállítására vonatkozó munkálat a központi nem­zetgazd. bizottmányhoz lett utasítva. A gazdasági szakosztály javaslatára kim­ondá a tanácskozmány a közmunka országos megváltásának szükségességét. Az országosan megváltandó közmun­kából amely adó befolyik, az a törvényhozás által meghatározandó százalékban a községek pénztárába, egy másik százalék szerint pedig az állam pénztárába szolgáltassák be. A községek a saját hatáskörükben törvényhatósági felügyelet mellett készíttessék községi utaikat. A nagyobb terjedelmű megyei utakat a kor­mány a megyei hatóság kijelölésének figyelembevéte­lével készíttesse. A csatornázási ügyekre vonatkozólag kimonda­tott, hogy ezek országos költségen hova előbb eszköz­­lendők, még­pedig első­sorban is oly helyeken, hol a mostoha közlekedési viszonyok folytán az egyes vi­dékek e jótéteménytől elzárva voltak. Az éghajlati szélsőségek enyhítése tekintetéből e csatornákhoz, sőt ezeken kívül is szaktudósok vé­leménye alapján meghatározandó helyeken tartalék­­medencék állítandók. Az országutak befásitásához szükségesnek látja a tanácskozmány, hogy minden birtokos kormányren­­deletileg s törvényhatóságilag köteleztessék a saját birtoka határát záros határidő alatt befásitani. A gyü­mölcsfák és a selyemtenyésztés érdekében az eperfák ültetését állami díjak kitűzése által is előmozdítandók­­nak véli. A parlagi földekre nézve azt indítványozta a tanácskozmány, hogy azoknak befásítása törvény útján rendeltessék el. Megemlítjük végül, hogy a tanácskozmányokban városunkból közreműködéseikkel kiváló részt vettek: Garzó Imre, Takó Ferenc és Megye­lka József urak. Elnöki jelentés az 1875. évi április hóról. (Felolvastatott az 1875. évi május 14-ki városi közgyűlésen.) Méltóságos főispán ur ! Tekintetes közgyűlés ! A tör­vényhatóság közigazgatási, közegészségi, közbiztonsági s adóviszonyait, nemkülönben az utak állapotát ismertető elnöki jelentésemet az elmúlt ápril­isról, a következők­ben van szerencsém­ előterjeszteni: Az időjárási viszonyok, a lefolyt hónapban, a közegészségre kedvezőtlen befolyással valának, ameny­­nyiben a majdnem kizárólag uralgó éjszaki s éjszak-ke­leti szél alanti légmérsékletet okozván, számos hűlési bántal­makat idézett elő. Eső esett kevés mennyiségben 6 napon, borús volt 13 napon, közép­hőfok: 6 fok me­leg volt. Az uralgó kórnemző hurutos-lobos volt, minélfogva első­sorban számos torok-lob, kevésbé gége-hurut s lob, külterjileg k­org-lob, kivált a zsengébbkorú gyermekek­nél, ritkábban tüdő-lob ; az emésztő szervekben többnyire bélhurut, szintén nagyobbára gyermekeknél; — továbbá gyakran észleltettek a csuzos bántalmak, s feltűnő mérv­ben a tüdővész; ez utóbbi többnyire halálos kimenetel­lel; a hagymáz szórványosan fordult elő. Eltekintve a hagymáz és tüdővészes bajoktól, az érintett bántalmak általában kedvező lefolyásúak voltak. Járványosan uralgott a vörheny, többnyire roncsoló torokláb s általános vízkór kíséretében, kedvezőtlen le­folyással és kimenetellel, kanyaró, gége- és hörögláboktól kisérve pedig általánosan kedvező kimenetellel, vészhimlő nem észleltetett, mi úgy a nagy közönség, mint az oltó orvos úr részéről a véd­himlő-oltás iránt tanúsított buz­galmának köszönhető. Halálozás kevesebb számban fordult elő, mint az előző hónapban , ugyanis az ápril­isban elhaltak száma 154 volt, míg a március hónapban elhaltaké 193. — Az elhaltak között nemre nézve volt 81 férfi és 73 nő, korra nézve 1 éves korig 44, 1—5 évig 19, 5—10 évig 14, 10—20 évig 14, 20—30 évig 18, 30—40 évig 7, 40— 50 évig 6, 50—60 évig 14, 60—70 évig 12, 70—80 évig 6, 80 éven felül 0. S­agymázban halt el 15, vörhenyben 19, halva szü­letett 6, öngyilkosság két esetben fordult elő. A hasznos háziállatok között semmi veszélyes jár­vány nem uralkodott. A személy- és vagyonbiztonság olyannyira jó volt az előző ápril hónapban, hogy úgy a kisl-, mint a bel­területből összesen egy-egy tolvajlási eset jelentetett be.

Next