Hód-Mező-Vásárhely, 1877. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1877-04-08 / 14. szám

­ll-ik évfolyam. 1877. 14-ik szám. Vasárnap, április 8-án. Hirdetési dijak: A háromhasábos petitsorért egysze­ri beiktatásnál 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszöri­nél 4 kr. Bélyegdij minden beiktatás után 30 kr. A nyilt térben a háromhasá­bos petitsor díja :20 kr. Az előfizetési pénzek, hir­detések és ezek dijai a szerkesztőhöz küldendők. Előfizetési díj: Vidékre postán és helyben : eg­isz évre 4 ft, félévre 11 ft, negyedévre 1 ft. Megjelen: minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő­höz, 1 tized, 1176. sz. a. Barsy Gy.-féle ház, külden­dők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Fölhívjuk előfizetőinket s lapunk pár­tolóit az April—júniusi évnegyedre előfize­téseik megújítására s lapunknak kecses köreikben terjesztésére. Az előfizetési di­át, évnegyedre 1 forintot, helyben elfogadja szerkesztőségünk, továbbá Goldberger Rezső könyvkereskedő úr a főutcán (Po­­litzer-ház) s elfogadják lapkihordóink. Vidéki t. előfizetőinket kérjük, hogy előfizetéseiket egyenesen a szerkesztőség­hez II.-in.-Vásárhelyre címezve (postautal­ványon) intézzék. Az időtöltésről. (Olvastatott 1877. január 20-án H.-M.-Vásárhelyen.) Tulajdonképen időtöltés az egész élet, s ki jól töltötte el az időt, az jól élt. Valóban alig van a megfigyelésre méltóbb tárgy annál, hogy miként igyekeznek az emberek az időt eltölteni, és alig lehet szánalomra indítóbb tapasz­talat annál, hogy miként teszik az emberek a jó időtöltést mind maguknak, mind másoknak lehetet­lenné sokszor épen a nagy igyekezet, rendesen pedig az akarás, de nem tudás, meg a tudás, de nem aka­rás bonyodalmai miatt. S ha látjuk azt a gyötrődő türelmetlenséget, melylyel az emberek minden áron elverni törekszenek a jelent, s hogy a perceket mily erőlködéssel sülyesztik a múltba, akkor megfoghatat­lan ellentmondásnak találjuk, hogy az életnek rövid és múlandó volta fölött panaszkodhatnak. De ezt az eszme-láncolatot fűzve tovább, ké­pekhez jutnánk, melyek szomorúak és lehangolók, bár igazak és tanulságosak. Én pedig inkább ser­kenteni, mintsem csüggeszteni óhajtom az életkedvet, mely egyedül oszlathatja el s derítheti föl az élet foltjait. Hiszem is erősen, hogy az emberi lélek még nem annyira sivár, hogy belőle a vágy is kihalt volna jobb viszonyok után. Rendén volna azzal kezdenem, hogy a legelső és legjobb időtöltés a munka, de meg vagyok győ­ződve, hogy akik csak itt jelen vannak, azok ezt mind tudják és sikerrel gyakorolják, s nem sorako­zom azok seregébe, akik szüntelen ráérnek a mun­kát szóval dicsőíteni. Hanem bízva abban, hogy min­denki tapasztalatból ismeri igaz voltát a közmondás­nak „munka után édes a nyugodalom“ , csak ennek a nyugalomnak a perceit tartom szemeim előtt, ame­lyek kiválóan arra valók, hogy a szív és lélek is kivegye s élvezze az életből a maga részét, szaba­don és függetlenül azoktól az akadályoktól, amelyek oly nehézzé teszik az egyenes haladást a nyilvános élet szövevényes utain. Azonban nem kis tévedés volna úgy venni a kérdést, mintha az ember két külön világhoz tartoznék, melyek közül egyik a dologé terheivel, izzadásával, a másik a keverésé, üres, hivalkodó mulatozásaival. Az ember lénye egy és megoszthatatlan: amely lélekkel végzi a napi munkát, ugyanazon lélekkel keresi föl a * társaságokat "n"vanazon lélekkel vonul hajlékának néma falai kw"°ro»v ,r"rfba SMilli011’­­ és “61"­­­*T «IWit ugyanazon --el eresíü­nk, és akárhol tegyünk, akármivel foglalkozom!- w ként az emberi dolgok fohLfih!! , Hanem * "W az időtöltésnek®is töríím va/melT ^7^*’ A , *• egyéni térni csak a ®irbá ]!,, ,^ le­zött sokféle sár és szemét ^ fadályok köz , nak nemcsak a testre de m6 vek rátalm­i‘ kötelesség-szerű hegy ilyenekkel is ne érintkezzimk • T .“TelhetJuk, találunk egy-egy nyumvv. '. m d időközönként pillanatot fmmihmS 2 L ‘ k "»‘‘W kimosd­hatunk, és sSzedjén t ’ * ínségesnek azon gyémánt- darabjait," amelyek ugyanazon országút sarából sohasem hiányzanak, átengedhetjük magunkat ezek szemlélésének, egybe­vetésének , mitől érzéseink tiszta lángra gerjed­vén, lelkünk uj erőt nyer, hogy megifjodva, ujult hittel, ujult bizalommal lépünk ki folytatni utunkat. Ám az időtöltés feladata, s nem gyászos téve­dés-e, nem az emberi lélek igényeinek eltorzítása-e az, midőn az időtöltés ritka perceit arra vesztegetik, hogy még nagyobb iszapba temetkezzenek, még szeny­­nyesebb foglalkozásnak adják át magukat, mint a­milyentől menekülni akarván, üdülést kerestek volna. És hiba volna azt vélni, mintha eképen az időtöltés csak valamely elvont elmebeli foglalkozás, vagy szellemi erőlködés lehetne. Minden ember egy világot hordoz lelkében, azoknak a képzeteknek a világát, melyeket ki-ki már a kisded korban öntudatlanul kezdve alkot ma­gának az emberi és természeti dolgokról, amint azo­kat felfogni és azokba behatolni évről-évre képesebb. És a külső világban észrevett minden uj jelenség egy-egy fénysugárt lövel ebbe a belső világba, mely­nek rokontárgyait az megilletvén, uj gondolatokra ébreszti az elmét, uj érzésekre gerjeszti a szivet s megannyi uj kincsekkel gazdagítja ezt az egyéni belső világot. — És az igazi időtöltés feltétele ab­ban áll, hogy azáltal a szív gazdagabbá legyen ér­zelmekben, a lélek gazdagabbá legyen gondolatokban. Bizonyára legüdvösebb időtöltés a gondolkodás, melyben az ember számot vet önmagával, összekötte­téseivel, állapotával, tisztázza látkörét, kiigazítja vá­gyait és terveit, s elkészíti magát a cselekvésre. De a léleknek többféle és tartósabb foglalkozásra van szüksége, mint amennyit egy elzárt magányos élet folyton egyhangú állapotával bír szolgáltatni, és pe­dig nem csupán az időtöltés tekintetéből, hanem azért is, mert a legszűkebb körre szorított életben is fordulnak elő esetek, amelyek fennakasztják, vagy tévedésbe ejtik az ember elméjét, ha minden gya­korlati és szellemi érintkezést nemcsak nem keresve, sőt kerülve, szűkölködik behatóbb és kiterjedettebb ismerete nélkül a tárgyaknak, embereknek és viszo­nyoknak, ha szűkölködik vezéreszmék nélkül. A szellemi érintkezésnek legkönnyebben elérhető módja, s az időtöltésnek kimeríthetetlen forrása az olvasás. Az írók, amelyben éltek, annak a kornak, s ami­ket átéltek, azoknak az eseményeknek a hatása alatt vázolják gondolataikat, tolmácsolják érzelmeiket, hirde­tik eszméiket. És a nagy elmék műveiben kifejezést nyer minden időkből és a föld kerekségének m­inden részeiről, hogy miben hittek, miben reméltek és miként szerettek;­­hogy miben és miként voltak boldogok, és miért voltak boldogtalanok az emberek. És a csak rövid életre elbocsátott ember egy-egy kötetben évszá­zadok s évezredek tapasztalatairól, vívmányairól, emel­kedéséről és hanyatlásáról szerezhet úgy a társadalmi, mint a magánéletre vonatkozó tanulságot, megannyi adatot a jelennek megértéséhez és saját képzeletének megtermékenyítéséhez, — megannyi buzdítást, hogy a jelen nemzedék se szűnjön meg hinni, remélni és sze­retni, mi nélkül az életnek bája a munkának gyönyöre, az egyéni céloknak fensége nem lehet. (Végé köv.) Garzó Imre, náti reform, egyházm. A békés-ban.­­zgyülése. kh egyházmegyének a múlt 1876. I . gyűléséről adott közleményünk­ Am­int a békés-bána­­k volt, hogy helyéül e folyó s évben városunkban tartott igéd városa tűzetett ki: ott rozzan­ lak bejében jeleztü árcius hó 27. és 28-ik nap- t 1­2­­ évre a szomszéd Szí ott. Lefolyásáról nyilvános­­az ünnepeket megelőzőleg a kezöket, jam csakugyan meg is tartat­­egelőző estvén csaknem sagra kívánjuk hozni a köves f- papiakon, ugyanekkor­­ , érdekeltek már a i­dől is a másnap szőnyegre mindnyájan megjelenvén a rel igbeszéltettek. A kitűzött­­ ,egy...“értekezletet tartottak, a'­­i keresztyén szokás szerint heruló fontosabb tárgyak ma­napon, március 27-én, pedig őt mindenekelőtt isteni tiszteletre gyűltek össze a ref. ima­házban reggeli 9 órakor az egyházmegyei tanácstagok és képviselők, ahol is a helyi­, gyülekezet számos tag­jai részvétele mellett tiszt. Varga Pál, helyb. lelkipásztor ur tolmácsolta a jelenlevők buzgó báláját s forró esede­­zését egy szívből fakadt s szívhez szóló, emelkedett szellemű s hazafias imában. Az isteni tisztelet után az egyházmegyének, nt. Haj­nal Ábel ur leköszönése folytán, ujonan választott espe­rese, nt. Szalai István, szentesi lelkipásztor ur ugyancsak az említett imaházban tartott rövid, de buzgó imádsá­gával a gyűlést megnyitván: „elsőben is az egyházmegye egyik kormányzói székébe tett megválasztatásában nyil­vánuló s megtisztelő bizalomért köszönetet mond; azután működése alapját és célját a vallás-erkölcsi élet evan­­geliomszerü fejlesztésében s az egyházi élet virágzása biztosításának eszközéül szolgáló autonómia jól föl­fogott értelmezésében és alkalmazásában jelöli meg; s végre ily alapon és ily célból üdvözli kormányzótársát, az egyházmegye segédgondnokát, tanácsbirói, lelkipásztori, tanári, tanítói karát, s az egyes egyházak jelenlévő kép­viselőit, és a maga részére jóakaratú támogatásokat kérve, egyházmegyei elnöki székét elfoglalja.“ Hasonlókép méltós, id. gr. Ráday Gedeon segédgondnok úr, mint egyházmegyénk legközelebb megválasztott világi elnöke: „miután e nagyfontosságu hivatalra lett megválasztatá­sáért őszinte köszönetet mondva, szerencsésnek vallja magát, hogy e téren működhetik­ egyházmegyénk érdem­leges körülményeit, továbbá az alkotmányos államélet fejlettsége folytán előnyösen megváltozott egyház és állam közötti viszonyt, valamint az egyházi belélet fejlő­désének a vallási közönyben és fanatikus tévelygésekben, majd egyrészt a merevséggel és tespedéssel határos túlzott orthodoxiában, másrészt a renanismus felé hajlott libera­­lismusban nyilvánuló akadályait ezen az erőszakos kül­­támadásoknál pusztítóbb ver­­élyeit; végül az egyházi élet fejlődésének biztos föltételeit hangsúlyozó beszédében hivatalos működése programmját megismerteti, s a nemes cél felé törekvés s annak elérése érdekében való együt­tes működésre kérvén föl at. elnöktársait s az egyház­­megyei tanácsot és közönséget“ . . . világi elnöki székét elfoglalja. Az egyházmegyei gyűlés érzelmeit s üdvkivánatait az uj elnökök által teli. Balogh János világi főjegyző és tanácsbiró ur tolmácsolta, körülbelül ily értelemben: „Szent meggyőződésem szerint csak bánattal teli szívvel gondolhattunk mindnyájan azon jeles, sőt kitűnő férfi­akra, kik a múltban ezen egyházmegye élén állottak, mert nehéz időkben s válságos körülmények közepette kellett ugyanennek hajóját a keresztyén szabadság és előhaladás útján kormányozniok, de azért a rájuk bízott magasztos kötelezettségeknek oly kifogástalanul megfelel­tek s terhes munkájukat oly híven és bölcsen elvégezték, hogy midőn a megérdemlett nyugalomba vonultak, csak aggódva nézhettünk szét, ha várjon lesznek-e hozzájuk méltók, kik nyomaikba lépve folytassák az általuk félbe­hagyott nagy művet ! Ma azonban teljesen eloszolhat bánatunk, s vigaszt és megnyugvást találhatunk, látva és tapasztalva azt, hogy helyükbe oly férfiak állottak, kiknek üdvös és eredménydús működése a múltban ke­zességet nyújt minden tekintetben a jövőre nézve! En­gedjék meg azért, hogy Önöket társaim és az egyház­megye jelenlevő képviselői nevében is ily meggyőződéssel lelkem teljességéből üdvözölhessem, s szívemből kíván­hassam, hogy az isteni gondviselés Önöket az egyház és a haza javára sokáig és boldogan éltesse, és tartsa meg.“ Majd azután fölolvastatván at. Hajnal Ábel nyugalomba vonult esperes ur levele, melyben elmaradását indokolva, az esperes és segédgondnok urakat, elnöki székfoglaló ünnepélyük alkalmából áldó kivonatával a távolból is üdvözli, reájuk és egyházmegyénk felvirágoztatását célzó intézkedéseinkre Istennek áldását és kegyelmét kérvén! — Az egyházmegyei gyűlés sajnálatát fejezvén ki meg nem jelenhetése fölött, érdeklődéséért köszönetét nyilvá­nítja, s érdemekben gazdag életére továbbra is Isten áldását kéri! — Nemkülönben ezzel kapcsolatban beter­jesztetnek és tudomásul vétetnek a meg nem jelent ta­­nácsbirák elmaradásukat indokló leveleik. — S. I. világi tanácsbiróra nézve pedig, ki 7 év óta nemcsak meg nem jelent, hanem az esperesi meghívó­levelekre soha nem is válaszolt, intézkedés történt, hogy határo­zott meggyőződés szerzése végett jegyzőkönyvi kivonattal fölszólítandó a végleges nyilatkozatra 30 nap alatt; en­nek válasz nélkül maradása esetében pedig leköszöntnek tekintetik, s az esperes ur új választás eszközlésével meg­­bizatik. És hogy jövőre ezen bajt is mihamarabb orvo­solni lehessen: a most kimondott elv zsinórmértékül tartása mellett egy tervjavaslat készítésére bizottság kül­detett ki, munkálata a jövő gyűlésre beváratván.­­ A következő egyházmegyei gyűlés helyéül ugyanekkor Gyoma tűzetik ki, az ápril­is 19. s következő napjain tartandó egyházkerületi gyűlésre pedig képviselőket Tatár János, egyházi és Kovács Ferenc világi tanácsbiró urak küldetnek. (Folyt. köv.) K. D.

Next