Hód-Mező-Vásárhely, 1877. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1877-07-15 / 28. szám
Vll-ik évfolyam. 1877. eg-ik szám. Vasárnap, julius 15-én., Előfizetési díj: Vidékre postán és helyben : egész évre 4 ft, félévre 3 ft, negyedévre 1 ft. Megjelen: minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz, I. tized, 1176. sz. a. Bassy Gy.-féle ház, küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetési dijak: A háromhasábos petitsorért egyszeri beiktatásnál 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden beiktatás után 30 kr. A nyilt térben a háromhasábos petitsor díja 20 kr. Az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijai a szerkesztőhöz küldendők. Előfizetési fölhívás „HÓD-MEZŐ-VÁSÁRHELY“ 1877-ik évi július —decemberi féléves, vagy július-szeptemberi negyedéves folyamára. Lapunk iránya jövőben is az eddigi marad. Célunk oly hetenként megjelenő közlönyt adni a közönségnek, amely annak érdekeit a köz- és társadalmi élet terén hűen szolgálja, városi közigazgatásunkat és a haladást célzó intézményeket éber szemmel kísérje, a nagyvilágban, úgy a hazánkban is történő fontosabb eseményekről terjedelméhez mért rövid, de kimerítő ismertetéseket közöljön; az olvasási vágyat felébreszsze népünknél és fokozza közönségünknél. Ily programm s az eddigi irány megtartása mellett felhívjuk t. közönségünket az előfizetések megújítására és a lapnak továbbra is hathatós erkölcsi és anyagi támogatására. Az előfizetési dijak maradnak a régiek, u. m.: a julius—decimberi félévre .... 3 frt. a julius—szeptemberi évnegyedre . 1 frt. Az előfizetési dijakat kérjük vagy egyenesen szerkesztőségünkhöz küldeni be (Tarján, Bajcsy Gy.féle ház 1176. sz.), vagy nyugtatvány mellett lapkihordóinknak adni át, vagy végül Goldberger R. itteni könyvkereskedő urnát (főutca, Politzer-féle ház) teljesíteni. H.-M.-Vásárhely, 1877. julius hóban. A JMWásirát szerkesztősége és kiadóhivatala. A szegedi értekezlet az alsó-tiszavidék árviznyomorainak elhárítása ügyében. (1877. évi julius 8-án.) Ma egy hete nagy értekezlet színhelye volt Szeged; az értekezleten képviselve volt az összes alsó-tiszai és maros-vidéki érdekeltség. A tárgy, mely felett az értekezlet eszmecseréje és határozathozatal végett összegyűlt, sem több, sem kevesebb nem volt, mint a Tisza-szabályozás helytelen keresztülvitele következtében évenként megújuló árvízveszélyek és az ezek által okozott mizériák miként leendő elhárítása ügyében megállapodásra jutni! Az értekezlet Szeged város törvényhatóságának meghívására vasárnap d. e. 10 órakor ült össze a városi széképület tanácskozási termében. A nagyszámmal megjelent értekezletet Pálfy Ferenc Szeged város polgármestere üdvözölvén, az elnöki széket gr. Károlyi Sándor, a jegyzőit Reizner János Szeged város főjegyzője foglalta el. Az értekezlet lefolyását a „Pesti Napló“ eredeti tudósítója után a következőkben ismertetjük: Gr. Károlyi Sándor elfoglalván az elnöki széket, röviden visszapillantott a Tisza-szabályozás történetére, előadja, hogy az eredeti tervezetet vásárhelyi főmérnök készítő, mely szerint Tisza-Ujlaktól a Dunáig 140 átvágás lett volna létesítve, ezáltal a víz sebességének növekedésével a folyam medrének mélyítését célozta. A felülvizsgálásra behívott Paleocapa külföldi mérnök csak 11 átvágást tervezett, ezekből 8-at az alsó-Tiszán, hogy a víz fölülről lassan folyván le, alól nagyobb sebességet nyerjen. Kivitelben a két tervet egyesítették, az átvágásokat 140-ről 94-re redukálták, de nagy hibát követtek el főként azáltal, hogy míg a felső átvágások és egyéb szabályozási munkálatok keresztülvitettek, addig alant csak később kezdettek a munkálatok és igy épen ellenkezője állt be annak, amit Paleocapa — a viz lefolyását illetőleg — célba vett. Beszél még az árvíz okozta nyomorokról is indítványozza, hogy az alsó Tiszavölgy mentén fekvő városok és szaktársulatok és illetőleg azoknak megjelent képviselői szövetkezzenek, válaszszanak egy bizottságot, mely erélyesen lásson hozzá, hogy az, amit a felső-tiszai társulatok az alvidék rovására és romlására keresztülvittek, azon intézkedések által, melyekben az értekezlet megállapodni fog, hovaelőbb jóvá tétessék. Ezután Reizner olvassa a „Pesti Napló”ban már közölve volt köriratot, melyben az árviz okozta mizériák részletesen fölsorolták, a szabályozás megvizsgálására és javítására külföldi szakember behívása javasoltatik és mely a tárgyalás alapjául elfogadtatik. Szojka Gusztáv, a mindszent-apátfalvi Tiszaszabályozó-társulat mérnöke, egy a bajok orvoslását tartalmazó, a kormányhoz felterjesztendő javaslatot olvas föl, melyben gondosan gyűjtött adatok alapján, a duzzadásnak grafikai táblázatban történt összeállítása melléklésével kérelmeztetik, hogy: 1. a felső-Tiszán megkezdett szabályozási munkálatok szüntessenek be mindaddig, míg az alsók keresztül nem vizettek; 2. az alsó-tiszai átmetszések képezhessenek ki, a szabályozási egyéb munkálatok erélyesen foganatosíttassanak ; 3. a hármas Kőrös egyenlése és szabályozása által a víz beömlése rohamosabb és az alsó-Tisza völgyre kártékony lévén, egyelőre szintén hagyassák abban; 4. a Maros káros duzzadást okozván, annak levezetése szorgalmaztassék. Az ezen javaslat fölött kifejtett eszmecserében részt vett. Vásárhely város egyik küldötte, ki az árterek szabályozását is szükségesnek tartja, azonkívül a bajok orvoslását nem a kormánytól, hanem a képviselőháztól kérvényezné. Ez utóbbi nem fogadtatott el. Dáni Ferenc, Szeged és H.-M.-Vásárhely várárosok főispánja, gazdasági szempontból tárgyalja az árvíz-kalamitásokat; azon nézetének ad kifejezést, hogy ahol a már tökéletesen kimerült alsótiszavidékbeli lakosság létérdekeiről van szó, a kormány bizonyára segédkezet nyújtana a bajok gyökeres orvoslására. Ábrás Károly, Vásárhely polgármestere, élénk szavakkal ecseteli az árviz okozta nyomorokat s a javaslatot elfogadja. Dobó Miklós plébános nem csatlakozik a javaslathoz, mert annak keresztülvitele tetemes időt igényel. 1878-ban ismétlődhetnek a 76. és 77-iki mizériák, azért rövidebb uton elérendő orvoslásról kell gondoskodni. Pontonkint tárgyalván a javaslatot, a Maros-levezetést szükségtelennek tartja, szerinte ez a bajon mit sem segítene, az alsó-tiszai átmetszések kiképezését pedig fölötte költségesnek mondja, és mindazonáltal eredményt alig érnek el; ő a gátak képzését javasolja és az átmetszések kiképzését a víznek beszorításával magára a víz sebjére bízza. Végül fölhozza, hogy a Tisza-szabályozás által számos bérlő tönkre tétetett, de szenvedett a marhatenyésztés is; ha a szabályozást a kormány keresztülvitette, segítsen most a bajon; a megválasztandó bizottság a kormánytól eszközöljön ki az árvíz-sújtott, elszegényült vidék javára hosszú fölmondásra kamat nélkül való kölcsönt. Cicatricis, Szentes főjegyzője, elfogadja a javaslatot, de a külföldi mérnök behívását szükségtelennek tartja. Garzó (H.-M.-Vásárhelyről) a bizottságot kívánja fölruházni a joggal, hogy belátása szerint szabadon intézkedjék, de különböztesse meg a hovaelőbb foganatosítandó teendőket azoktól, melyek halasztást tűrnek. Külföldi mérnöknek azonnal való behívását ő sem kívánja, a bizottság hallgassa meg előbb a Tisza-szabályozó társulatok mérnökeit és csak ha megállapodásra jutnának, hivassák be a külföldi szakember. Ennek összefoglalván az elmondottakat, a megválasztandó bizottságnak teendőit a fentebbiek alapján kijelöli. A teendők sorozata abban kulminál, hogy azon társulatok és hatóságok részére, melyek kölcsönt igényelnek, a kormánytól kölcsönt eszközöljön, a Tisza-szabályozó társulatok mérnökeitől a szükséges adatokat gyűjtse egybe és Szojka javaslata alapján, a mérnökök megállapodásainak keresztülvitelét a kormánynál kérelmezze. Határoztatik továbbá, hogy az alsó Tiszavidék érdekeltjei évenként legalább egyszer Szegeden ülést tartanak; a bizottság megállapodásait az érdekeltek tudomására hozandja. A többször említett bizottság elnökévé, Károlyi Sándor gróf, jegyzőjévé: Reizner János, tagjaivá: Szapári Gyula gróf, Pálfy Ferenc Szeged, Ábrás Károly H.-M.Vásárhely polgármestere, Szojka Gusztáv, Katona Antal mérnökök, Dáni József a mindszentapátfalvi, Tóth József a bácsi, Dániel Béla a nagybecskereki Tisza-szab. társelnöke és Cicatricis Pál Szentes város főjegyzője megválasztatván, az értekezlet szétoszlott. Várható-e és mennyiben ez értekezlettől és az ennek kebeléből megválasztott, a közös érdekek ügyében működő állandó bizottságtól a víz-mizériáknak és a Tiszavidék bajainak radikális orvoslása, ezt fejtegetni ezúttal kívül esik lapunk körén. Elég, hogy konstatálhatjuk, miszerint az árvízveszélyek által évről évre fenyegetett érdekeltség ezen összejövetel, tanácskozások és a szervezkedés első lépésének megejtése által valahára megmozdult és hogy megközelítette azon álláspontot, amelyet a Tisza-szabályozás tévesztett és helytelen kivitelének állításával alvidéki laptársainkkal, így különösen a „Szegedi Híradó“-val együtt mi is elfoglaltunk. E mozgalom pedig annyival is inkább figyelmet érdemel, mert emberei közé a társulati szakerők is sorakoztak. így a mindszentapátfalvi ármentesítő társulat 1. mérnök karán kívül ott látjuk még Újházi János királyi főmérnököt, a szolnok-csongrádi jobbparti társulat részéről, valamint a bácsi szabályozási társulat, továbbá a becskereki és torontáli társulatok részéről is az illető szakmérnököket. Mi sincs kívánatosabb most már, mint hogy a megindult mozgalom ne maradjon pusztán a tanácskozások alfájánál, de hova hamarabb meg is indítsa azon nagyobb szabású vízvédelmi műveleteket, amelyeknek a valóságban keresztülvitele biztosítani van hivatva az alsó-Tisza mentén eső városokat és vidékeket oly katasztrófáktól, aminek tavaly is, az idén is a Tisza mentén felettünk és alattunk bekövetkeztek, s amelyektől valóban az éjet-napot egygyé tevő emberi lankadatlan erőn s buzgalmon kívül a gondviselés csodálatos kedvezésének is kell tulajdonítanunk azt, hogy bár tetemes áldozattal, de ez évben már másodízben megszabadulhattunk. (Sz.) Városi közgyűlés. (Július 10-én.) Július havi városi közgyűlésünk évenként ki szokott emelkedni a többiek sorából és pedig részint azon természetszerű jellegénél fogva, mert ez az új félév első közgyűlése, részint az ezen körülményből folyó azon sajátságáért, hogy ezen a közgyűlésen rendszerint napirendre kerül egy-két nagyobb szabású s városi közéletünket erkölcsi vagy anyagi tekintetben a többieknél inkább érintő ügy. A jelen közgyűlés, azonkívül, hogy a fentebbi mindkét tekintetbeli jelleggel bírt, még arról is emlékezetes marad, hogy a tisztviselői karon vagy hatósági tisztviselők személyzetén kívül alig láttunk