Hód-Mező-Vásárhely, 1879. január-június (9. évfolyam, 1-24. szám)
1879-05-04 / 16. szám
X-ik évfolyam. 1899. 16 -i szám. Vasárnap, május 4-én. Előfizetési dij: Vidikrt postán is helyben egész évre 1 ft, félévre 1i ft, negyedévre 1 ft. Megjelent minden vasárnap reggel. Jőgyes számára 10 kr. A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz, I. tized , 1176. sz. a. Bassy Gy.-féle ház, küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRADALMI HETILAP. Hirdetési dijak: A háromhasábos petitsorért egyszeri beiktatásnál 6 kr. kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij mind»« beiktatás után 30 kr. A nyilt vérbm a háromhasábos petitsor dija 20 kr. Az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek díjai a szerkesztőhöz küldendők. Német Albert: E férfiú városunknak országos képviselője. Ő méltó-e hozzánk? mi méltók vagyunk-e ő hozzá? Ezt a kérdést majd eldönti az idő. Azt azonban már most is elmondhatjuk, hogy ha mi csakugyan méltók vagyunk őhozzá s ő nekünk igazán hű képünk, akkor, fájdalom, a hazában nincs nyavalyásabb nép nálunknál, mert ha mi is csak annyit teszünk önmagunks a hazáért, mint amennyit ő ezekért felmutatni bír, senki sem kétkedhetik abban, hogy elpusztulásunk csak idő kérdése, amitől óvjon meg az Isten s a magunk igyekezete. Nézzük hát e dolgokból azt, amit már most is láthatunk; nézzük pártoskodás nélkül, de bátran , részrehajlatlan szemmel s ítéljünk ezen örökké igaz mondás hatása alatt: „A haza minden előtt“ !s. Városunkban „nagynak“ van ő bevállalva, én meg ilyen szörnyen nagy férfiúról még életemben soha nem írtam; meg is vagyok akadva becsületesen, mint aki a haladás útjából egy óriási követ akar csapófa nélkül egymaga elmozdítani. Nem is tenném, ha a pusztulástól való iszonyatos félelem arra nem kényszerítene, hogy e város legnagyobb csapásairól írjak s azok közé álljak, akik ezeket tovább tűrni nem akarják, városuk megmentéséért akikra lépnek s még a Német Albert viselt és nem viselt dolgairól is szólni mernek. Nekem iz ugyen még--«*- » bajön is'-■'Varr, - 'hogy szekéyesen nem" ismerem a jámbort, láttam, de messziről, már ebben a tekintetben bevallom hátramaradottságomat; én mellettem elmehetne, mint az újonciskolás mellett az öreg „A“, nem tudnám a nevét megmondani; sajnálom ezt, mert ha jobban ismerném, bizonyosan több igazat s így több rosszat tudnék róla elmondani, aminek figyelembevételét kérem. Igen nagy bajban vagyok miatta, de hiába, kérlelhetlen sorsom vele foglalkoznom kényszerít. Régen országos képviselője már ő H.-M.Vásárhely városának, tán 7 év óta, nekem egy öröklét óta. De még egyetlen egyszer sem fáradt le hozzánk, hogy egészségünk, hogylétünk felől tudakozódjék, hogy megnézze bajainkat, megtapintsa aterünket, hogy érdeklődjék sorsunk iránt s tanácsával, közbenjárásával rajtunk segíteni igyekezett volna! soha! hanem mindég csak azért kegyeskedett megalázni magát hozzánk, hogy önmagát égig magasztalja! szemünket porral teleszórja s minket egymással úgy összeveszitsen, hogy nemcsak a keresztvizet, de még az Isten képét is leszedjük egymásról; s ahelyett, hogy közügyeinket, gazdálkodásunkat, iparunkat, tanügyünket szerencsésen fejlesztenék, veszekszünk, marakszunk. Legalább három évre van szükségünk a míg a kérlelhetlen bajok annyira kijózanítanak, hogy egymásban felismerjük a testvért s mint a megháborított méhkas, elcsendesedve, a magunk jóvoltának építéséhez hozzáfogunk. Igen ám! de mire ez áldott munkát megkezdhetjük, mint az Isten örökös átka, megint lejön Német Albert magát magasztalni, port szórni, bennünket összeveszejteni. S mi, nem tanulva a magunk kárán, hűségesen összeveszünk. A kortesek megütik a dobot, ellicitálják a becsületet, megfújják a trombitát, összecsődítik a hiszékenyeket s szórják közéjük a hallatlan nagy ígéretek arany csillámait; tele töltik a nagy üstöt rágalom levével, alágyujtanak s belehányják a jó hírneveket s ott rotyogatják körültáncolva azt különféle boszorkánytáncokkal, így járják be az egész várost,, minden „Kör“-ben tábort ütne s a kiknek neveit ez üstből kifelejtették, askat az üst rágalomlevével bekenik. Aki Neisz Albertet nem dicsőíti, az veszve van, az nem is ember, az rosszabb Bachnál. S még idáig nem sikerült városunkban ez őrült komédiát beszüntetni! Német Albert győz, felmegy ti link, többet ránk sem néz, mi pedig itt majdunk, ismét összezűrvezavarva. A halál vesztelme függhet fölöttünk, Német Albert velünk ovább nem törődik! A szegedi pusztulást minenki ismeri, némely lap már minket is a viz alá pingált ily címen: „H.-M.-Vásárhely vépe percei.“Országvilág tudta, hogy Szeged tán mi következünk s beszélt rólunk részvétel, sajnálkozással. Csak Német Albert nem godolt reánk. A nemes érzésű gróf Károlyi Sodort, a szegedi nép a képviselőválasztáskor kikosarazta s ő mégis elhalmozza azt jótéteményeivel; kebelére öleli a fázót, kenyeret ad a éhezőnek, gyógyítja a beteget, vigasztalja a gomorkodót, bátorítja a csüggedezőt! Maga az „örökké huncut“ német hozzáhajlik a magyarhoz, testvéri indulattal segíti s hű barátnak bizonyul, de Német Albert e városra a legválságosabb napokon is, rá sem néz meg sen kérdi: „éltek-e még szűcsök“ ?! Ugyan hát képünk-e ő minekünk, vagy mi képe vagyunk-e neki? Vagy olyan különbség van-e köztünk, mint a bálvány és imádói közt? Valószínű. Mert a bálvány is cserben hagyja imádóit,amíg ezek saját testüket is meghasogatják, testvéreiket ~Ts~megégetik és Igenis Német Albert bálvány, papjai a kertesek, imádói a választók. Ki a nyertes, ki a vesztes, könnyű kitalálni. A bálványnak elég, hogy ő bálvány. Papjainak — a kerteseknek — elég, hogy a bálvány után élhetnek, a népnek pedig elég lehetne már, hogy háromszor hajolt meg Német Albert előtt, mint bálvány előtt! Mire vezet e bálványimádás? Mi lesz akkor a városból, mi a lazából ?! (Folyt KÖT.) Az április hó 28-án délelőtt tartott rendkívüli közgyűlésből. Valahára megértük azt is, hogy a városi rendkívüli közgyűlésnek nem a vízveszély, s nem is a körtöltés, hanem egy oly mozgalom lehetett tárgya, mely ha óhajtott teljesülést nyer, a hozandó áldozatok nagysága mellett, úgy szunnyadozó társas életünk fölébresztése, mint végtelenül pangó iparunk és kereskedelmünk fölélesztése, közjövedelmeink tetemes gyarapítása, nemkülönben egy régóta heverő holt tőke (sörház) jövedelmezővé tétele tekintetéből nem mindennapi nyereményekre nyújt alapos reményt. Arról volt és van ugyanis szó, hogy a vízveszély s közelebbről pedig a vár átadása miatt Szegedről kiszorult cs. kir. 46-ik gyalogezred, s esetleg a 2-ik lovasszázad ideiglenesen városunkban helyeztessenek el. Elnöklő polgármester a gyűlést megnyitván, előadja, hogy kívülről vett impulzus folytán a 46-ik gyalogezred városunkban leendő elhelyezése tárgyában egy fölterjesztéssel éden a tanács az illető minisztériumhoz, április 19-én a temesvári katonai parancsnokságtól a helyi viszonyok tanulmányozása végett egy katonatisztekből álló küldöttség jelent meg, a lovasság részéről is, mely egy, t. Kapeller Antal tanácsnok elnöklete alatt meghívott bizottság kíséretében a sorházat, présházat, s más a célnak megfelelő épületeket s helyeket megvizsgálván, odanyilatkozott, hogy ha a város áldozatokat tenni hajlandó, a nevezett ezred a legrövidebb idő alatt hozzánk áthelyeztetik. S ezek után a közgyűlés bölcsességére bízza annak mérlegelését, várjon az e célra meghozandó áldozat nagysága megfelel-e a kilátásba helyezett nyereményeknek ? . . . Majd Kmetykó József első aljegyző fölolvasván a tanács részletes előterjesztését, annak elfogadása indokolása végett mindenekelőtt Kapeller Antal tanácsnok szólalt föl melegen és szakértelemmel , ismételve megemlítvén , hogy az idehelyezendett 8. gyalogsági és 2. lovasszázad közül az egész depó és az 5. gyalogsági század a sorháznál nyerhetne helyet, s a beterjesztett terv és költségvetés alapján annak átalakítása 32.000 o. é. forintba kerülne. A többi — 3. gyalogsági és 2. lovasszázad — pedig, a mennyiben az első, mint kilátásba van helyezve, Szegeden nem helyeztetnék el, a lakosságnál nyerne fdss.állásolást. Kórházul a cédulaház adatnék és alakíttatnék át irodahelyiségnek Ujhelyi Lipót háza a róm. kath. templom átellenében; gyakorló-iskolának, lövőtérnek, s a mennyiben szükséges lenne, lovagló helyiségnek pedig a sziget béreltetnének ki. Rámutat az előnyökre s jövedelmekre, melyek a hadkiegésztések, gyakorlatok, mozgósítások és összpontosítások alkalmával reánk haramiának és hozzánk befolynak, ha a hadkiegészítési kerület központja városunk leend. És hogy a sörház átalakítására előirányzott, bár tetemes összeg, oly befektetett tőke lesz, mely rögtön s nem évtizedek múlva kamatozik. Ajánlja a tanács előterjesztése elfogadását. Utána többen szólottak a tárgyhoz, és pedig valódi érdeklődéssel, őszinte jóakarattal és meggyőző érvelésekkel. — Czuczi János: a sörházra fordítandó költséget holt tőkének mondja azon esetre, ha csak ideiglenes lesz a nevezett ezred áthelyezése, s miután úgyis sok adósságunk van, nem hajlandó annak megszavazására, hanem inkább azt indítványozza, hogy ha a kormány regale-adósságunknak a sörházra eső aránylagos részét a gróf Károlyi nemzetségnek kifizeti, adjuk át örökül neki s tegyen vele a mit akar. De Tóth Márton, Nagy Sándor főkapitány, Szamecz András, Gosztonyi Sándor és Balogi Soma a tanácsi előterjesztést pártoló beszédeik után, Czuczi János — „minthogy viszhangra (nem) és cáfolásra talált több oldalról, tehát elállt tőle.“ — Majd Csető Nagy István, Kovács József, Dobosi Lajos, Kovács Ferenc és Draskóczi Lajos inkább a tárgy egyes részeire vonatkozó lényeges, de nagyrésztben eloszlatott neheztelő fölszólaláaik után, Csikós Mór városi pénztárnok a kiküldött mérnökkari tis£t*terve alapján, Éhein Sámuel helybeli építészmérnök által költségvetésezett 32,000 frt födezésére, a város belőtt pénzei közül, az 5346 frt 62 krt tevő kaszályépítési alapot, a 6208 frt 52 krt tevő törvényszéki partönépület-alapot, kapnak. Ő együtt körülbelül 12,000 forintot, ajánlja forditati; a többi hiányzó összeget pedig a helybeli „első t-AVpénztár“-tól váltóra, törlesztés mellett, a tanársárta fölvétetni. — Mi is elfogadtatván, a polgármester kimondja a határozatot, hogy : „H.-M.-Vásárhey város közönsége örömmel fogadja a cs. kir. 46-ik gyalogezred idehelyezését, s e célra készséggel meghozza a szükséges áldozatokat, és kimondja, hogy a sörház épület a bemutatott terv és költségvetés alapján haladéktalanul átalakíttassék; e célra egyelőre a pénztárnok által ajánlott 12.000 frtnyi összeget folyóvá tévén, jövőre pedig a tanácsot megbízván, hogy a még szükséges összegnek a helybeli „első takarékpénztár“-tál leendő fölvételéről gondoskodjék.“ —J —L (Vége következik.) Az 1879-ik évi vizveszély H.-M.-Vásárhelyen. (Folytatás.) Lukács György kormánybiztos március hó 9-én éjjeli 2 óra 35 perckor érkezett sürgönye szerint Szeged nagy veszedelemben van, reggeli 4 órára kér küldeni amennyi embert csak lehet ásóval, talicskával, napszámjuk ki lesz fizetve. Algyőn gőzhajó vár reájuk. Majd az orosházi szolgabiróság tudatja, hogy onnan 300 munkás megy Szegedre. Városunkból a munkások dobszóval hivattak följelentkezésre s intézkedés létetett az állomásfőnök megkeresésével, hogy a különvonattal szállítandó orosházi munkásokat a mi munkásainkkal együtt a reggeli órákban Algyőig szállíttassa el. Már az orosházi munkások tetemes számban ide át is szállíttattak s városunkból is mintegy 200—300 egyén a kívánt fölszerelvényekkel együtt a vasúti indóházhoz gyülekezett, midőn az algyői vasúti állomásról egyszerre oly tartalmú sürgöny jutott a vészbizottság kezeihez, hogy Szentesnél a viz kitört s az áradat városunk felé tódul; minél fogva a vasúton Szegedre menni szándékozott vásárhelyi munkások visszarendeltettek, azonban az orosháziak mégis útnak bocsáttattak. E körülményről a kormánybiztos úr sürgönyben azonnal értesítve lett. A sürgönyváltás az algyői határban levő távirdakarók eldőltével mindinkább megnehezíttetvén, a távsürgönyök gyakran igen késedelmesen érkeztek, miért is indítvány létetett, hogy a vásárhelyi és szentesi