Hód-Mező-Vásárhely, 1884. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1884-06-22 / 25. szám

­özönségének érdeke otromba, szájaskodó tisztességes emberek körülié a polémiát, mik­ára érdekek ellen isen azok mellett, avatta fel magát, s élet folyásán javított hozta az embereket s ek nevezt­e, müveit, evezett ki ezudat ern­te azt, hogy e város népe fokozott utálat­­család főutczai házára, és kiadóhivatala van, s­­ kik bizonyára semmi­­k egyik tisztjük szer­­gondolhatják, mily el­és tisztjeik iránt, a filemes és e város ne­­ánó egyének ; fel sem ifjú ember az ő há­­helyet, a hol e város szerzett férfiak pellen­des tanya a hol min­­ják a népet s konkolyt tkbe, (Vége köv.) i tani­tó-egyesület ülése. , beli tanitó-egyesület év­­melyet a rendes tárgya­­lekessé tett az a körül- 28-an megjelent tagok it hallgattak végig, s ők­dagogiai kérdés vitatásá- t, a mi a hazai tanítói­t foglalkoztatja, a közgyűlést megnyitván, a választmány múlt évi­­ jelentést, melynek egyik n­etjük miszerint az egye­­t­ eg­iát alakíttatott s ez helyzetükön legalább cse­ak. József orvos ur ült a fel­­iskolai egészségtant véve hasznos és tanulságos éle­ikről, melyeknek a gyerme­­vannak téve, s végül arra hogy az általa összeállítandó állatokat gyűjtsenek össze a gyer­mekek szemeinek látó képességéről. A nagyon vonzó modorban tartott és minden részében igen tanulságos előadást a legnagyobb figyelemmel hallgatták végig a jelen voltak s zajos iltenekkel adtak kifejezést az előadó ur iránt érzett tiszte­letüknek s jegyzőkönyvileg is hálás köszönetet szavaztak részére. A második előadó Kovács Lajos könyvve­zető úr volt, a ki mint jeles méhész a mellekről s a méhészkedésről beszélt hosszasan, de igen érdekes dolgokat, s a tanítókat a méhészkedés iránt buzdította s végül arra hivta fel, hogy a helybeli méhész-egyletnek legyenek tagjai. A köz­gyűlés az ő előadását is megéljenezte és szintén jegyzőkönyvileg mondott azért neki köszönetet, s elhatározta, hogy a helybeli méhész-egyletbe tes­tületileg belép. Ezután Varga János tag olvasta fel Borsy Géza tagtársnak a testi büntetés alkalmazhatásá­­nak módjáról írt értekezését, mely ellen Nagy Tamás tag állott fel, a­ki már előzőleg meg volt bízva azzal, hogy e fontos kérdéssel szemben mondjon véleményt. Nagy Tamás a testi bünte­tésnek egész történetét előadta s helyes és érde­kes paedegogiai érveket állított fel annak alkal­mazhatósága ellen, a­mi oly élénk eszmecserét vont maga után, hogy érdemes volt volna meg­hallgatni a szülőknek is, s végül elhatároztatott, hogy az eszmecsere legközelebb folytattatni fog. A előadásokat az egyesület anyagi ügyeinek elintézése követte. A pénztárnok 1883-ik évről vezetett számadása megvizsgáltatott és rendben találtatott. Bevétel volt: az előző évről maradvány 27 frt 4 kr. városi segély 1882—83. évekről 100 tagdíjból 11 frt 50 kr. Kiadás volt la­pokra és különfélékig­­ta­­rt 37 kr., pénzmarad­vány 90 frt 17 kr. Tagdíj hátralék 105 frt 50. A f. évi költségvetés következőkép állapít­tatott meg: Bevétel: Pénztár maradvány 90 frt 17 kr., tagdíj hátralékokból 105 frt 50 kr., városi segély 50 frt, f. évi tagdijakból 56 frt 50 kr. — Ki­adás: Lapokra folyóiratokra és könyvekre 65 frt, irodai szükségletekre 10 frt, Varga Jánosnak 1880. évi tan. képviselői költségére 15 frt. Megrendeltettek : „Nemzeti nőnevelés.“ „Népnevelők Lapja,“ „Néptanoda,“ „Család és Iskola,“ „Paed. Szemle,“ „Felső nép- és polg. iskolai közlöny,“ „Magyar Méh.“ Egy gazdasági szaklap. Eötvös: „Gondolatok,“ Vertán: „Hagya­tékom fiaimnak,“ Gr. Széchenyi: „Keleti utazása.“ A magyar tud. akadémia könyvkiadó vállalatának leszállított áru kiadásai. Végül a tisztújítás ejtetvén meg, elnöknek Nagy Bálint, al­elnöknek Varga Antal, jegyzők­nek : Égető Imre és Launer Gusztáv, pénztár­noknak : Asztalos Sándor, könyvtárnoknak : Zse­­nati Ferencz, választmányi tagoknak : Nagy Ta­más, Fodor Lajos, Könyves István, Borsy Géza, Simkó Mihály újból megalasztattak s a választ­mány Varga János, Széll Sándor és Timina Ödön tanítókkal kiegészittetett. Tiszteletbeli tagnak Ko­vács Ferencz úr egész ünnepélyességgel megvá­lasztatván, erről egy 6 tagú küldöttség által ér­­tesittetett. A küldöttség másnap délelőtt tisztelgett a tiszteletbeli tag urnál, a­ki a megválasztást szí­vesen fogadta. A tanitó-egyesületnek van 48 rendes, 15 pártoló-, 2 alapitó- s 2 tiszteletbeli tagja. A fo­gyasztó-egyletnek van 53 tagja. Az egyl. könyv­tárban van 175 drb könyv. TÁRCZA: Hamburg és Helgoland.*­ ­. Hamburg, 1884. május havában. A nagyvárosi publikumnak kedvencz és bevett szokása ünnepnapokon hátat fordítani az otthonnak s a közeli vagy távoli vidék kies magányában pihenni ki a nehéz munka fáradalmait. — A némethoni egyetemeken divó hosszabb ideig tartó pünkösdi szünidőt czélszerűen akarván felhasználni, én is éltem nagyvárosi jogommal s odahagytam a Spree parti székvárost. Csak az úti terv megállapítása volt hátra. A németországi vasutak átlag felényivel olcsób­bak mint a mieink, s így az útiköltség arány­lag nem sok kiadást okoz. Azután én itt Ber­linben is idegen vagyok, Berlinben is mindent pénzen kell venni, tehát nem sok a különbség, ha itt, vagy ha 40—50 middel még távolabb vagyok. Az úti tervvel hamar készen voltam. Drezdát, Lipcsét haza felé menet augusztus közepén csekély kerülővel útba ejthetem . Stral­sund, Malmö vagy Rügen felé jó kánikullában is utazni, míg a Hamburgban való időzésre épen ez az idő a legalkalmasabb. Azután az elképzelt árbocz-erdő, a viharedzett tengeré­szek festői csoportja, a mindig háborgó északi tenger kékes zöld hullámai legott Hamburg felé billenték a mérleg serpenyőjét s egy verő­­fényes nap kora délelőttjén útrakelve, az at­lanti tengerbe merülő nap sugarait már a ham­burgi Szent Miklós torony rézkupolájáról lát­tam visszatükrödzeni . . . Ha az utazó gazdag múzeumokat, becses műkincseket, pompás palotákat vagy fenséges alkotású szobrokat vél és akar Hamburgban feltalálni,­­ igen erősen fog csalatkozni. Ham­m­al érdekes leírást Burányi Elek úr, a berlini ígéretemen tanuló városunk szülötte küldte be lapunk utárnám. Szerk. Szaporodnak a Kovács József urak. Az el­sőn kívül még kettő támad, az egyik Km­ety Ká­roly úr, a másik Kovács Domonkos úr. Tehát most már hárommal van a bajom meggyűlve. Kijelentettem, hogy én Kovács József úrral csak annyiban foglalkozom, amennyiben azt sze­rintem a közügy kívánja. Ugyan e kijelentéssel vagyok az új támadó urak irányában is. Kovács József úrral ez alkalommal nem fog­lalkozom , de fentartom magamnak, hogy nyílt levelének némely részeire megtehessem kiigazítá­saimat, ha a szükség úgy fogja kívánni, vagy ha azokat ő maga, jó cselekedeteivel ki nem igazítja. Ám lássuk, tud-e a közügyre nézve jót is cse­lekedni ? Kovács Domonkos úr iránt sem rosz­indu­lattal soha nem voltam, sem neki ártani nem akartam. Sőt a közgyűlésen, midőn ő folyamod­ványában mélyen sértő kifejezéseket használt, én megvilágítva a kataszteri egyénenkénti felszólam­lás ügyét, megbocsátottam. Hivatalos eljárásában ellene soha észrevételt nem tettem. Eszem ágá­ban sincs neki sértésére vagy hátrányára tenni! De a kataszterügyhöz, valahányszor arra a köte­­lességérzet felhív, mindannyiszor legjobb tudatom s meggyőződésem szerint fogok szólani. Idáig is így cselekedtem. Ily érzésem és eljárásom mel­lett, csak egy esetben vonhatom magamra az ő ellenségeskedését: abban, ha a közérdek, az ő magánérdekével jön összeütközésbe. Igen, de ő az ily­est tenni nem fogja, s úgy hiszem, hogy nemcsak megérteni, de helyeselni is tudja jelzett­­­burg múzeumai, műgyűjteményei, palotái és szobor­művei a középszerűségen nem igen emelkednek felül, s mint a legtöbb kizárólag világ­kereskedelemmel foglalkozó kikötő­város a tudománynak, művészetnek és irodalomnak igen kedvezőtlen talaj. Hamburg nevezetessége ten­geri kikötőjében áll, s ha az ember a berlini vaspálya indóházától délnyugati irányban a Brookthor Quai­n mindenütt a vasúti vágányok irányában halad, mikor a Sandthor Quai­nsk is a végére ért, egyszerre feltűnik az árboczok átláthatlan sűrűsége; a világ egyik legneveze­tesebb kikötőjének rakpartjain állunk s az itt töltött órák, főkép egy szárazföldire nézve örökké felejthetetlenek fognak maradni! A mozdulatlanul horgonyzó óriási hajók, az árbocz erdőben tova haladó postagőzösök árnyai, a hajók által képezett utczákban evező halász­bárkák hosszú sora, a hajók labyrinth­­jaiban tévelygő sajka, a fürge propellerek raja, a nyílt öblöt szeldelő vitorlások serege, a ki­vándorlók lázas sietsége, a partokat ellepő tarka tengerész nép hullámzó árja; mind oly élőkép, mely örökösen változik, mindig megújul, foly­tonosan mozog és mégis állandóan ugyanaz. Itt-ott a tompa morajba a partokon prüszkölő gőzmozdony éles füttye vagy egy messziről ér­kező vagy távolra induló hajó rekedt türkölése vegyül, míg a háttérben a­ távoli tengerről fel­szálló kéklő köd leplében szétszórt vitorlások és gőzösök elhaló árnyai tűnnek fel. E látvány szemlélése után egy révész (Jollen­führer) segítségével a hajó sikátorok közé hatolhat az ember s közelről megtekint­heti a tenger óriásait. A révész minden neveze­tesebb hajót ismer s egyenként bem­utogatja a hullámok hőseit. A hajók belsejének megtekin­tése is meg van engedve, s gyönyörködhetik az ember a „Hamburg-Amerikai csomag­szállító­­részvény-társulat“ czélszerűen berendezett, a „Tengerentún egyesület“ pazar fénynyel kiállí­tott s a londoni „Nemzetközi gőzhajózási szö­vetség“ keleti kényelemmel felszerelt pompás gőzöseiben. Ha a szárazföldi fogalmat akar magának a Hamburg kikötőjében évenként átlag 6000 nagyobb tengeri hajó fordul meg, mielyek közül közel 3000 gőzös. — A kisebb hajók s­záma 46000. Magának Hamburgnak több mint 100­0­ gőzöse és 400 vitorlás haj­­­jója van. (Folyt köv.) Nyílt levél tisztelt Polgártársaimhoz, érzésemet s eljárásomat. Ez ügyről, ez alkalom­mal, többet nem szólok, s igen óhajtom, hogy jövőben se kelljen szólanom. Kmety Károly úr mint egyén, rám nézve nem létezik ; a­mit ő szól, vagy h­a az sem léte­zik. Valóban megróvhatnának polgártársaim, ha én ő vele, mint egyénnel, bármi tekintetben foglalkoznám. Hanem z árvatári pénztárnok! Mint ilyen­nel okvetlen kell foglalkoznom. Mielőtt azonban ezt tenném, kénytelen va­gyok, az ő ellene indított, s egész hónaljra fel­szaporodott vizsgálati iratokba is betekinteni. Hamarosan azonban ezt sem tehetem, mert gazdálkodásom, ez idő szerint folytonos jelenlé­temet kívánja. E munkát tehát akkorra hagyom, midőn ezt gazdálkodásom érzékeny kára nélkül tehetem. Addig is Isten velünk ! Hmn-Vásárhelyen, 1884. jun. 19. Draskóczy Lajos. Jelentés a „Budapesten fennálló, h.-m.-vásárhelyi ifj. köru 1883/4-ik évi pénztári állapotáról. Tisztelt nagygyűlés ! " Van szerencsém a t. nagygyűlésnek körünk egész évi pénztári állapotáról szóló jelentésemet az 1883/4-ik évről hivatalos tisztemből kifolyólag a következőkben előterjeszteni. Múlt évi pénz­­maradvány volt: 51­ frt 72 kr. Bevétel volt ösz­­szesen : 39 frt 50 kr, és pedig Hódmező-Vásár­­helyen körünk iránt érdeklődő egyének által rendezett mű­kedvelői előadás tiszta jövedelmének fele: 20 frt, a h­m.-vásárhelyi első takarékpénz­tár nagybecsű adománya: 10 frt, rendes tagdí­jakból befolyt: 9 frt 50 kr, az összes bevétel volt : 552 frt 22 kr. Kiadás volt összesen: 91 frt 4 kr . és pedig a tisztviselők irodai kiadásaira, valamint a kör levelezéseire és posta költségekre : 10 frt 98 kr. A vándorgyűlés kiadásai: 2 frt 65 kr, gyű­­léshelyiségért kiadatott 18 frt, 3 tag segélyezte­­tett 54 forinttal és pedig 1 tag 25, 1 tag 13, és 1 tag 16 forinttal. Boldogemlékű Göőz István el­hunyt főgymnasiumi tanár síremlékére megszavaz­tatott: 5 o. o. forint; az összes kiadás volt: 91 frt 4 kr. Ha most ezen 91 frt 4 kr kiadást az 552 frt 22 kr bevételből levonom, marad jövő évre 461 frt 18 kr. Ebből 383 frt 5 kr, a h.­ m.-vásárhelyi takarékpénztárban mint alaptőke 5°/0-es kamat mellett van elhelyezve, mely összes közgyűlési határozat értelmében legközelebb 440 forintra fog kiegészíttetni; 55 forint a pesti hazai első takarékpénztárban van elhelyezve 4%-os zo­rnát mellett, a kézi pénztárban pedig: 23 frt 13 kr található, van még körünknek 2 darab h.-m.­­vásárhelyi kaszinói házi részvénye, egyenkint 25 o. o. forint értédben. Követelése van körünknek , és pedig H.-M.-Vásárhely város tek. közgyűlése által körünk részére az 1883. valamint az 1884-ik évre megszavazott segély összesen : 100 frt, régi kölcsön kötvény tartozás: 165 frt. Régi tagdíj tartozás: 241 frt 50 kr. idei tagdíj tartozás: 17 50 kr. Az összes követelés: 524 forint. Íme nagygyűlés az itt felsorolt tételekben volt szerencsém körünk ez évi pénztári állapotát előterjeszteni, amelyből kitűnik, hogy mennyivel fölülmúlja a követelés­körünk tényleges vagyonát. Mindamellett körünk az idén is megfelelt czéljá­­nak, ez évben is segélyezte szegénysorsú tagjait, és 3 tag között 54 forintot osztott ki. Minden­esetre, ha tekintjük a mostoha körülményeket melyekkel körünk ez évben is találkozott, neme­sen teljesítette hivatását, s ezután is teljesíteni fogja, ha a tagok körünk alapítóinak nyomdo­kait követve, — kik azért szövetkeztek, hogy sze­génysorsú tagjaikat pályájuk végzésében támogas­sák — a jövőben is összetartanak, és e­­zért a mozgalomról alkotni, mit egy kivándorló hajó útrakelése a kikötőben okoz, úgy egy szerdai nap kora reggelén haladjon fel a kikö­tőben egész a Szent Pál külváros irányáig. Már messziről lehet látni hosszú sorban a kivándor­lókat, a­mint málháikat a társulat csűreiből a hajóra vonszolják. Azt a zsibbasztó sietséget, lázas izgatottságot és szívszaggató elválási je­leneteket, mit az Amerikába induló hajó hor­gonyainak felvonása okoz, csak látni és érezni, de leírni nem lehet! Hamburg kikötője kétségkívül Európa leg­jelentékenyebb kikötőinek egyike s még min­dig eldöntetlen a kérdés, hogy a három ver­senyző közül Hamburgot, Londont vagy Liver­­polt illeti-e az elsőség. A kikötő az Elbe északi ágában benn a szárazföld belsejében viharoktól ment helyen fekszik; roppant terjedelménél fogva az egész északi tenger hajóit képes be­fogadni s kellő mélysége következtében a leg­nagyobb tengeri hajók is kényelmesen mozog­hatnak benne. * Az Elbe déli ágában szintén van egy kisebb kikötő, mely azonban kizárólag a tűzveszélyes anyagokkal (petroleum, naphta, szurok, kátrány, gyanta stb.) terhelt hajók fel­vételére szolgál. A főkikötőnek több részeit különböztetik meg, melyek közül nevezetesebbek: az alsó ki­kötő, mely tulnyomólag vitorlások befogadására van szánva, mig az új kikötőben leginkább kőszén hajók s a régi kikötőben többnyire a „Hamburg-Amerikai csomag­szállító­ részvénytár­sulat 11 gőzösei horgonyoznak. A belső kikötőben főkép kisebb hajók forgolódnak, melyek azután a városban szétágazó csatornákon felhatolva egyenesen a csatornák mellé épített roppant csűrökbe rakják be a különböző égövek termé­nyeit. Ezen csatornák, melyek oly fontos ténye­zői a hamburgi nagy kereskedelemnek, rend­kívül káros befolyást gyakorolnak a közegész­ Helyi hírek. — A főgymn.­évzáró ünnepély ma délelőtt 10 órakor a ref. ó-templomban tartatik meg. «­ Az érettségi vizsgálatok főgymnásiu­­munkban az egész héten tartottak s tegnap este lapunk zártakor még nem fejeztettek be. Az if­jak közt több gyengének találtatott. Jövő szá­munkban közölni fogjuk az eredményt.­­ A hunvásárhelyi nt. ref. egyház kebe­lében levő elemi belső V-ik, Vl-ik fiú osztály nö­vendékei f. hó 22-ikén azaz vasárnap d. u. 5 óra­kor a ref. nagyiskola udvarán, ének, szavalat és torna előadást tartanak, melyre a t. szülőket és tanügybarátokat tisztelettel meghívja: Borsy Géza, tanító. — Műsorozat: Hymnus, Hazám­hoz Szász Károly­tól. Hazáról, Petőfitől. Lengyel Hymnus. Az özvegy asszony, Tóth Kálmántól. A Hontalan, Vörösmarty­tól. A tavaszhoz és egy kettős, Petiké, Vörösmarty M. Csokonai, Petőfitől. Honfidal, Petőfi S.-tól, Salamon, Vörösmartytól. Ki volt nagyobb, Tóth Kálmántól. Gazda leszek, stb. Szüretünk, Lévaytól. A Bujdosó, Gyulai P. Szittya vitézek, Róth bajnok özvegye, Arany Já­nos. Az özvegy és fiai, Tompa Mihály tól. Járja­tok be minden földet. Tornászat. Szabad, rend- és szergyakorlatok. Végezetül: Szózat és Hymnus.­­ A fógyma. Önképző „Petőfi társulat“ múlt vasárnap délután 5 órakor tartotta meg év­záró ünnepélyét a főiskola tévés udvarán igen szép számú és díszes közönség részvétele mellett. A sorrend szerint az ünnepélyt az ifjúság ének­kara nyitotta meg egy összevágóan előadott mű­­darab eléneklésével. Azután Sinka Sándor tanár úr mondott egy alkalmi szép beszédet, mit Fromm Lajos társulati elnök tapintatosan összeállított je­lentése követett. A jelentés elősorolja, a társulat tagjai által a múlt évben kifejtett munkásságot. Majd Szathmáry J. VIII. oszt. tanuló szavalt s ismét Fromm L. ült a felolvasó asztalhoz, ki a jelentésen kívül két felolvasást tartott. Felolva­sott még Bencsik János VIII. oszt. tanuló, Schle­singer Ignácz és Miklovicz Bálint VIII. oszt. ta­nulók pedig szavaltak. Az énekkar több dalt adott elő s végül Borsy Géza tornatanár úr mutatta be tanítványaival a jelesebb gymnastikai fogásokat. A közreműködők kivétel nélkül elismerést arattak.­­ A helybeli ifjúság által a kaszinó helyi­ségében megtartott nyári mulatságról csak any­­nyit tudunk, hogy szépen sikerült, igen szép kö­zönség vett benne részt s a kitűzött czélra is hozott néhány forint tiszta jövedelmet. — A helybeli állandó műkedvelő-társulat a múlt vasárnap délután tartotta alakuló közgyű­lését a kaszinóban, mely alkalommal D. E. Gy. az alapszabályokat bemutatván, annak felolvasás nélkül való elfogadását kérte a közgyűléstől. Töb­ben ismerni akarván az alapszabályokat, követel­ték a felolvasást, s mikor az megtörtént, akkor tűnt ki, hogy milyen felületesen és hézagosan van összeállítva és tárgyalás alá kellett venni minden f­át, mely után elfogadtatott s a társulat megalakultnak jelentetett ki. Egy társulattal tehát ismét több van városunkban. Kívánjuk, hogy a maga elé tűzött szép czélt megvalósíthassa. SS Az iparos tanonczok"vizsgái. A hely­beli ipartanodákban az évzáró vizsgálatok a kö­vetkező rendben és időben fognak megtartatni: Az l­ső ipartanodában (gazdasági iskola , prés­­házi épületben) június 29-én — vasárnap — délelőtt 8—10 óráig az előkészítő osztály, 10—12 óráig az első osztály vizsgái tartatnak meg. — A K­­ik ipartanodában (főgymnasiumi épület) június 29-én — vasárnap — délután 3—5 óráig az előkészítő osztály, 5 —7 óráig p­dig az első­ségi viszonyokra; ha a dagály tetemes, akko­r felnyomuló víz a közeli házak pinczéibe ha­tol, ha pedig apály van, vagy alacsony a víz­állás, mint nyáron többnyire, akkor az elapad piszkos lé büzlő kipárolgásával megmételyezi az egész környék atmosphéráját.­­ A Sand­­thor és Brookthor a szárazföldbe messze be­nyúló keskeny kikötők, a partokon roppant, 7 — 800 méter hosszú pajták nyúlnak végig s a vasút vágányok akként vannak elhelyezve, hogy a hajóból a szállítmányt mindjárt a vagyo­­nokba lehet rakni, mi az emelő gép segítségé­vel még a legnehezebb tárgyaknál is meglepő könnyűséggel és hihetetlen gyorsasággal tör­ténik. Hamburg másik nevezetessége szintén víz, az Alster. Az Alster tulajdonképen egy kis fo­­lyócska, mely Hamburgon keresztül az Elbébe szakad. Mielőtt azonban az Elbébe ömlene, a város északi szélén egy nagy, mintegy */* / Hifid, terjedelmű tavat képez, az u. n. külső Alstert. Ennek folytatása az aránytalanul ki­sebb belső Alster benyúlik a városba s ott csaknem szabályos négyszög alakú vizmeden­­czét képez. A külső Alster környékén gyönyörű parkok, nyaralók, falvacskák fekszenek, mig a belső Alster partjain Hamburg legszebb része, a Neubau terjed el. A belső Alstert három oldalról környező sor, a régi és új Jungfernstieg és az Alster­­damm Hamburg korzója, az a­mi a pestieknek a Duna-sor. Itt fekszenek a legelőkelőbb szál­lodák és palotaszerű épületek, melyek között első helyen a vörös homok­kőből épített még egészen új „Hotel Hamburger Hof“ áll. Ezek ablakaiból gyönyörű kilátás esik az Alsterra, mi jóllehet a hamburgiaknak „entzückend, rei­zend és ergötzend“, mégis sok hiányzik abból, hogy azzal a kilátással, mit a pesti Duna-sor palotái nyújtanak, össze lehessen hasonlítani, tehetségökhöz mérten előmozdítják. Adja az ég, hogy úgy legyen. Kérem jelentésemet tudomásul venni. Budapesten, 1884. május 18-ikán. Wodianer Sándor, s. k. e. i. pénztárnok.

Next