Hód-Mező-Vásárhely, 1887. február-június (17. évfolyam, 6-24. szám)
1887-02-06 / 6. szám
XVII-ik évfolyam, 1887. Előfizetési dij: vidékre postán és helyben : egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Meneten, minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemét illető közlemények, valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijjai a szerkesztőhöz, Ill-ik tized 828. szám alatt küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, a h.m.-vásárhelyi „gazdasági egylet közlönye, 6-ik szám. Vasárnap február 6-án. Hirdetési dijak: 4 hasábos petitsor, vagy annak helye egyszeri beigtatásnál 6 kr. kétszerinél 4 kr. többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. A nyílt térben a 4 hasábos petitsor dija 15 kr. A lapot illető ügyekben naponként csak déli 12 órától délutáni 2 óráig és este 5 órától ti és fél óráig fogadhat el látogatásokat a Krimiüü'm Városunk tisztviselőinek nyugdíszabályzata. A törvényhatóságok rendezéséről szóló 1886 évi XXII. czikk elrendeli, hogy a közigazgatásnál alkalmazott tisztviselők, segéd- és kezelő hivatalnokok és szolgák valamint azok özvegyei és árvái ellátására nézve nyugdíj-szabályzat létesittessék. E törvény rendelkezésének tett eleget városunk hatósága, midőn a nyugdíjszabályzatot kidolgozta. A szabálytervezet a nyugdíjügyi bizottság tagjai között kiosztatott, kik a múlt csütörtökre voltak összehltva a polgármester által, de a fontos ügy nem lelkesítette őket annyira, hogy az értekezleten megjelentek volna s e miatt a tervezet nem tárgyaltathatott. A szóban levő nyugdíj-szabálytervezetet volt alkalmunk végig olvasni s tanulmányunk tárgyává tenni, s mint a helyi sajtó egyik orgánuma, indíttatva érezzük magunkat hozzá szólani, annyival inkább, mivel az ügy közérdekű s tisztviselőink és azok családjaira, jövőjére nézve nagy fontosságú-Hogy miről van szó e szabálytervezetben, röviden megfelelhetünk rá- Arról hogy városunk tisztviselői és kis hivatalnokai, valamint szolgái, (esetleg azok családjai) kiknek képzettségét, erejét e város közönsége hosszú időn át igénybe vette s nekik adott nem annyi jövedelmet, melyből öreg napjaikban,midőn a munkára már képtelenekké válnak, életök hátra levő kevés részét eltengessék, megérdemelt segélyben, nyugdíjban részesüljenek. Más törvényhatóságok nem várták be, hogy a törvényhozás rendelje el a közigazgatás terén működő egyének nyugdíjairól való gondoskodást, hanem saját elhatározásuk által vezéreltetve, atyailag kívántak gondoskodni a tisztviselőkről arra az esetre is, mikor több évi hosszas munkálkodás után kifáradnak s elgyengülnek. Nálunk csak a törvény intézkedésének tesz eleget a törvényhatóság, midőn a tisztviselőt és azok családjai sorsát szivére veszi.Úgy tudjuk, hogy midőn a törvényhatóság ily szabályzatot létesít, nem egy évre teszi azt s a város szolgálatában elöregedett, munkaképtelenné vált tisztviselők jövője tétetik abban se. Vagy legyen tehát olyan, mely a nyomortól megmenti a tisztviselőket, vagy ne legyen semilyen, Így gondolkozva, nem tarthatjuk méltányosnak a nyugdíjtervezet azon részét, mely azt mondja, hogy amely tisztviselőnek a 35 évi szolgálat betöltése előtt (mely után ha 60 éves korát betöltötte, teljes nyugdíjat élvez) állomása feleslegessé stb. válik, az a szolgálati évek arányához képest minden szolgálati évre az utoljára élvezett fizetésnek csak 35-öd részét nyeri. Hiszen a legtöbb tisztviselő nem éri meg hivataloskodásának 35 évét, a legtöbb nyugdíjazott 10—25 évet tölt el s és ekkor jut neki ha munkaképtelenné lesz és ha elhal családjának a legkevesebb segély. Igaz, hogy ha van gyermek, neveltetési pótdijat kap az özvegy s a gyermek is (egy vagy több) 18 éves koráig az özvegyi segélypénz 20 %-ában részesül, de ha az apa elhal, igen gyászos helyzetbe jut a gyermek Hasonló nyugdíjszabályokban 10 évi szolgálat után a fizetésnek nem 1 35-öd, hanem 40°/„-a jár, és azután minden évben 2° v-al emelkedik. Miért ne lehetne ez nálunk is így ? Másik hiánya a nyugdíjtervezetnek az, hogy a tisztviselő 35 évig sőt ezen túl is fizetésének évenként 3% %-át fizet a nyugdíjalap részére. A mi tisztviselőink fizetése úgyis kevés, már most ha figyelembe veszszük, hogy a nyugdíjalapra, adóra mennyit kell fizetnie, láthatjuk, hogy alig marad neki valami. Az állami tisztviselőkből a 300 írton felül levő fizetés 13-át vonják le 12 havi egyenlő részletekben a nyugdíjalap részére. Nem lehetne-e ez ép így nálunk is? Ekként egyszerre megszabadul az illető a tehertől, nem nyomja az 35 éven át és az eredmény az öszegre nézve ugyanaz volna, sőt a nyugdíjalapra előnyösebb. Ha valaki magasabb fizetésbe jut, a szabály szerint a fölemelt összegről 10 "Vet kell befizetnie egyenlő havi részletekben mindaddig, míg teljesen le nem törlesztetik, azután pedig a rendes 3° Vöt- Ez óriási teher- Miért k épen 10°Vöt ? Az állam a fölemelt fizetésnek is 1,3-át vonja le a nyugdijalap részére 12 havi részletben és ekkor az egész fizetés után adó sem rovatik ki. A szabályzat nem nyújt kedvezményt arra, ha valaki szolgálata közben valami szerencsétlenség miatt munkaképtelenné válik. Az állam ezt is figyelembe veszi, sőt azon törvényhatóságok tisztviselőinek nyugdíjszabályzataiban, melyeket ismerünk, szintén megvan, hogy „végkielégítést is nyerhet a ki állomásán 10 évnél kevesebb ideig szolgált, ha bekövetkezett testi vagy lelki elnyomorodás, gyógyíthatatlan betegség okozta munkatehetetlenség miatt hivatalos teendőinek teljesítésére végleg képtelenné lett, vagy ha tisztújítás alkalmával újból meg nem választatott; mégpedig az, ki öt teljesen betöltött szolgálati évet fel nem mutathat, évi fizetésének 50%-ával, az pedig, ki öt évet meghaladott, de 10 teljesen be nem töltött szolgálati évet mutathat fel, egész évi fizetését nyeri egyszer mindenkorra végkielégítésül“. A teljes nyugdíj élvezetére nézve véleményezett 35 év csak az 1874-ik évi január hó 1-sejétől számíttatik- Nem jótékányos be nem számítani épen azoknak a működését, kik már 1874 előtt úgyszólván nyomorral küzdve szolgálták a várost. Miért veszítsék el az ilyenek, akik tudtunkkal különben is csekély számmal vannak, az 1874 előtt eltöltött időt ? Hiszen az állam egész az 1867-ik évig viszszamenőleg számításba veszi nemcsak az államnál, hanem a törvényhatóságnál s a katonaságnál eltöltött időt is. Miért legyünk mi azon néhány tisztviselőnk iránt oly mostohák ? . . A szabályzat szerint a befizetés a nyugdíjalapra a nyugdíjintézet tagjai részéről csak az 1888-ik év elejével kezdődik, holott a nyugdíjtörvény azt mondja, hogy a nyugdíjügyet 1887- évi aug. hóig rendezni kell s a törvényhatóság az általa évenkint 25 éven át fizetendő 2000 irtokat már az 1887- év elejétől letenni köteles. Talán a tisztviselők is megkezdhetnék a a befizetést ugyanezen időtől számítva. A nyugdíjszabály több szakaszára nem terjeszkedünk ki, ezeket is csak futólag jegyeztük meg. Lesz alkalmunk még ez ügygyel bővebben is foglalkozni Addig se hallgatjuk el azonban, hogy a szabálytervezet átalánosságban tekintve elég jól van szerkesztve. Óhajtjuk, hogy törvényhatósági bizottságunk kellő érdeklődést és őszinte jóakaratot tanúsítson a nyugdíjszabálytervezet iránt. A népfölkelés. Midőn néhány hóval ezelőtt kire terjedt, hogy a kormány a népfölkelés rendezése tárgyában törvényjavaslatot terjeszt be az országgyűléshez : a közönség nagy része nem is képzelte, hogy az a javaslat gyorsan szentesített törvénynyé lesz s a népfölkelés rendezése az egész Osztrák-Magyar államban hamarosan megkezdetik. Most azonban, mikor a háború eshetőségéről naponkint oly sokféleképen váltakozó híreket hoz forgalomba a napisajtó, mikor már a népfelkelés rendezéséről szóló törvény értelmében a népfelkelés kötelékébe sorozandó honpolgárok összeírása iránt is megtétettek az intézkedések , bizonyára érdekes tudni, hogy milyen lesz hát az a népfölkelés, melytől sokaknak már előre is borsódzik a háta. Mert hát azt hiszik, a népfelkelők arra valók lesznek, hogy a rendes hadseregnek ágyútöltelékül adassanak. Legelőször is a népfelkelőket viszik a muszka ellen, hogy a rendes katonaságban kár i ne essék. . . Nem is csoda aztán, ha a rosszul tájékozott közönség s különösen a családfentartók s megszeppentek egy kissé s azt hisszik, hogy egyszer arra ébrednek, hogy ott néznek farkasszemet az ellenséggel. a népfelkelés rendezéséről szólótörvény nyomtatásban is megjelent s nálunk is ,a heti piaczokon magasra függesztve olvasható a nagy betűs hirdetés s nagy hangon kiabálják, az’ elárusítók, hogy: „Népfölkelési törvényt vegyenek !“ Az elárusítók meg lehetnek elégedve ,a jó vásárral, mert sokan megveszik e törvényt, de a vevők között számosan vannak, kik adkdig s addig olvassák, mig végre boszaiskodva teszik le, hogy no most már nem értik. " Azt hisszük azért, hogy szolgálatot ter oszlunk közönségünknek, ha legalább a törvény alapján futólagosan megismertetjük a népfölkerülési törvényben foglalt szabályzat lényegesebb elveivel. ( A népfelkelés által a védkötelesek száz- ezrei, a haza férfi lakosságának szine-java van érdekelve. S mikor a háborús jelek naprólnapra szaporodnak, bizonyára mindenki mohón iparkodik tájékozódni, várjon ha a háború kitör, hová fogja őt állítani a milliónyi fegyveres nép között az állam akarata ? Ki megy el lenség elé, ki marad helyőrségnek, s kinek van reménysége, hogy békés munkája eszközeit nem kell e felcserélnie a fegyverrel ? Mi tehát a népfölkelő? Nem az, ami az 1848—49-iki szabadságharczban volt, a mikor a kaszára, villára kapott honpolgárok, kik a hon-i védség közé nem mehettek s úgy ahogy eszéki és személyes bátorságuk engedte, saját ruhá- jókban védték tűzhelyeiket, hanem mint a népfelkelés rendeléséről szóló törvény 1. §-a mondja: „a hadsereg kiegészítő része.“ A nép- fölkelő tehát rendes egyenruhába bujtatott oly katona, a ki szintén talpra áll, midőn a haza veszélyben van s a behivatás napjától az elbocsátás napjáig a katonai büntető és fe fgyelmi szabályok alatt áll. Az elbocsátás után k is-két polgár, a ki katonai törvény alá nem Azt mondják sokan, hogy az ország már most is nagyon sok katonát tart, miért kell hát békés magyar családapáknak s a katona- , sorból egy vagy más úton-módon megmenekedett embereknek népfelkelőkké lenni ? Erre az a felelet, hogy más országok még több katonát tartanak, mint amennyit mi tartunk és mégis talpra állítják mindenütt a családapákat is, mert egyik hatalom nagyon tart a másik hatalomtól s jó előre minden ország a védelem legvégső esetére is számit. Azt mondják, nekünk Muszka országgal kell háborúba keverednünk. Muszka ország igen sokszorta nagyobb ország mint a mienk, mely 10 és fél millió rendes katonát állíthat ki, míg ellenben az osztrák-Magyar monarchia csak 1 milló és 200 ezeret vagyis a muszka 1 millió 300 ezerrel többet mint mi. S a muszkának tartalékja is van 3 millió, a mi tartalékunk pedig mindössze csak 80 ezer ember, vagyis 2 millió 920 ezer emberrel több. Ezek az óriási számok arra kényszerítenek bennünket, hogy „felkeljünk!“ mert különben megesz a muszka bennünket, ha beeresztjük édes szép hazánk földjére. Ki lesz tehát népfelkelő ? Minden olyan honpolgár, ki a rendes hadseregnek nem tagja, életének 19-ik évétől annak az évnek a végéig, melyben 42-ik életévét betölti. De még a 42-ik életév után is tart a népfelkelkelési kötelezettség egész a 60-ik életévig, csakhogy a 42-ik évet betöltött honpolgároknak háborúba nem kell menniök, sőt még erősebb szolgálatokat sem kell teljesíteniük. Ezek már a szó szoros értelme szerint csakis a házi tűzhelyet védik, tehát nem is olyan „igazi“ népfelkelők. Mikor már arra kerülne a sor, hogy ők álljanak ellent az ellenségnek akkor vége lenne örökre Magyarországnak. Az„igazi“ népfelkelők két osztályba soroztatnak, még pedig az első osztályba a 19—37 évesek, és a második osztályba a 37—42 évesek. Megjegyezzük, hogy mindazon honpolgárok, kik a rendes hadseregnél mint besorozottak tényleg szolgáltak s 12 évig eleget tettek katonai kötelezettségüknek, egyáltalán nem mentetnek fel az alól, hogy népfelkelők legyenek. Sőt elsősorban is a hadsereg póttartalékjai után következnek mint kiszolgált katonák. Az összeírás is elsősorban a kiszolgált katonákon történik s csak azután megy át a hadi mesterségekben járatlan többi egyénekre. A katonai kormány mindenekelőtt a népfelkelés harczképes és kitanult elemeit akarta biztosítani a hadsereg számára. A 19—37 életévű vagyis az 1 fő osztályba tartozó s kiszolgált katonákból álló népfelkelőket a háború alatt, ha a szükség úgy kívánja, a sorhad és a honvédség kiegészítésére is lehet fordítani. Más szóval: ezek, ha a hadsereg sorai ritkulnak, az ellenség elé fognak állíttatni a betegek, sebesültek és elesettek helyére. Ezért szükséges, hogy a népfelkelőket előre katonailag kiképezzék s ebben elsősorban a fiatalabb népfelkelők részesülnek. A népfelkelőket korosztályonként hívják be. Népfelkelőknek csak a nagyobb testi hibákban szenvedőket nem sorozzák be. A népfelkelési csapatok felállítását a honvédelmi minisztérium rendeli el. A népfelkelő zászlóaljak külön, önálló csapattesteket képeznek, melyeknek tisztjei részint a volt tisztek, részint pedig a volt altisztek és tekintélyes művelt polgárok közül erre alkalmas egyének fognak lenni. A népfelkelőket rendes körülmények között az ország határán belül alkalmazzák, de ha nagy a veszedelem, a határon túl is viszik. Ehez az országgyűlés engedélye volna jhyan szükséges, de ha a honatyák épen nem ülnek együtt — elviszik — utólagos jóváhagyás reményében. — A népfelkelőknek egyenruhája lesz, de mikor gyorsan kell felhasználni őket s nem ér-vefe rá az egyenruha előállítására, megy mindenki a saját ruhájában. Ilyenkor nemzeti jelvényeket viselnek, hogy lássák, mikép kiegészítő részei a rendes hadseregnek. Hogy a hadsereg nagyot növekszik a népfelkelő k° által, elképzelhető. Magyarországon csak a katona sorból megszabadultak száma államiban naervebb százezernél s ezek ezután — kivéve a Morétokat - mindnyijan Mkelök lesznek Sőt a rendes hadseregnél es a lók leszne . . védkötelesek szamát hon^séga^ tao . kmabM M f i t i !•,, •uból 50 ezeret előre lehet tenni, s ha e sza,,kö^pn e^eteszamitunk is olyanokra, kik idő. e, gednek vagy elhalnak, még akkor .. . főnyi katonaviselt égvén áll rendelkezem ború esetén. Végül idézzük a családfentartók és családok megnyugtatására a törvény 8 ik §-át mely szerint a népfelkelők jutalmazás, kitüntetés, elszállásolás, szállítás, pénz és természetben való élelmezés dolgában, sebesülés, vagy megbetegedés esetében, valamint hátrahagyottaik ellátását illetőleg is a hadsereg s honvédséggel egyenlő elbánásban részesülnek. Hazai és külföldi események. Az országgyűlés képviselőháza az 1887 iki költségvetés általános tárgyalását hosszú vita után befejezte. A költségvetést általánosságban a t. ház nagy többséggel elfogadta. Most a költségvetés részletes tárgyalása van napirenden. Érdekes felszólalások történtek az udvartartási költségeknél, az állandó országház építési költségeinél. Irányi Dániel pedig a közösügyek tételénél a külügyi helyzetre vonatkozólag intézett kérdést a miniszterelnökhöz. A miniszterelnök a kérdésre megnyugtató választ adott. Györy Elek pedig az operaházban történt botrányt hozta szóba, és intézkedést kért a belügyminisztertől az ügyvéd képviseleti jogának megvédése iránt. Tisza miniszterelnök oda nyilatkozott, hogy az ügyet megvizsgálja és azután intézkedik. A m. kir. operaházban ez év január 1-én állásától felfüggesztett Jósika János titkár, fegyelmi ügyét tárgyalta az operaház fegyelmi bírósága. A tárgyalásra Jósika felfüggesztett titkár, Komjáthy Béla védőjével ment a tárgyalásterembe. Gr. Keglevich intendáns, a fegyelmi bíróság elnöke, megvonta a szót a védő ügyvédtől, majd rendőrökért küldött, hogy az ügyvédet eltávolítsák. Komjáthy védő ügyvédet a rendőrök felkérték, hogy távozzék a teremből, de az, csak az erőszaknak engedve, akkor távozott, mikor a rendőr kezét vállára tette. Ez az ügy került a képviselőház elé is. Bécsben az elmúlt héten nagy minisztertanács volt. Kálnoky, Taffe, Tisza, Kállay a király tanácsosai a külügyi kérdésekben együtt voltak. A hadsereg miniszterei, a hadvezérek együtt tanácskoztak, mit csináljanak, ha a háború ki talál törni. Tisza Kálmán az országházban azt mondotta, hogy óvatosságból készülődnek a nagyhatalmak. Óvatosságból készülünk mi is a háborúra. De azért nem mondhatjuk, hogy háborúnk lesz, Bécsben bizonyosan tudják már, lesz-e háború a tavaszszal, vagy nem. A bolgár kérdés még mindig nincs megoldva. A régensek még kormányoznak, fejedelem még nincs. Nem tudunk még semmit sem. A nagyhatalmak még nem állapodtak meg, mi legyen Bulgáriával. Lehet, hogy Bulgária ugye rövid idő múlva elintézve, a háború pedig kikerülve lesz. A békés utón való megoldás üdvös volna mindnyájunkra, de nagyon bajos hinnünk a békében. Hód-Mező-Vásárhely th. joggal bíró város szabályrendelete az ebtartásról, valamint az eleoltik kifejlődésének és tovább terjedésének lehető meggátlása tárgyában. (Vége.) 14. §. Mihelyt a rendőrkapitányi hivatal közhírré teszi, hogy a város területén dühös , (veszett) vagy dühgyamis kutya létezik, köteles , minden ebtulajdonos kutyáját mindaddig zárva