Hód-Mező-Vásárhely, 1891. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1891-06-07 / 23. szám
H.-M.-Vásárhely, junius 7. 1891.___________ HÓD-MEZŐ-VÁSARHELY. A népkerti fabódé. A fülemile kedves énekét nem zavarják már a kétes értékű operettek kupléi. A színtársulat felszedte sátorfáját, — amint mondani szokták. Mi reánk azonban e szólás-mondás nem illik, mert a színészek örültek, hogy ép bőrrel menekülhettek abból a rozzant sátorból. Bárcsak elvitték volna minden darabját! * Amit a mi főmérnökünk megreperál, azt még a zivatar is megkíméli. A népkerti sátor teteje is úgy le van ragasztva papirossal, hogy még az eső sem merészel átcsurogni rajta. Egyszer próbálta meg a „Megboldogult“ előadásakor, de a fabódéból akkor sem lett megboldogult. Makó direktornak nagyon megtetszett ez a mi papiros tetejű bódénk. Az a terve az élelmes direktornak jövőre nézve, hogy ha a színkör még akkor is a mérnökség asztalán marad mint képzeleti terv, akkor ő színlapokkal ragasztatja tele a sátor fedelét. * De mit tréfálkozunk mi a népkerti rozzant fabódé felett. Hiszen hivatása van annak. Még ki sem szellőzhette jól magát a színészek után, mikor megtömte vele magát a publikum. A polgári leányiskola majálisa ott volt a héten. A népkert fái szégyenletekben lecsüngették gazdag lombjaikat s úgy bámultak a közönségre, mely egymás hátán, szorongva élvezte a majális kellemeit a rozoga sátor fülledt levegőjében. Talán jobb is volna kipusztitani a fákat, csak a sátort hagyni meg üdülő helynek? . . . A vén fabódé már a jövő vasárnapra is enyagirozva van. A vöröskereszt fog benne népünnepélyezni. Dini tanácsnok már csináltatja neki az új toilettet, hogy szalonképes legyen. Még megérjük, hogy a városházát is beletelepítik. Itt legalább nem lesz szükség kisajátításokra. Irodalom. „A Hét 22. száma Petelei István arczképét közli, a kitűnő novellista két csinos rajza kapcsán. A füzet első czikke a pápa legújabb encziklikáját tárgyalja, párhuzamot vonva a középkori világfelfogás és a modern szellem közt, nem egészen a régi hátrányára. Csukássy Józseftől vers, Munkácsy Kálmántól novella, gróf Vay Pétertől .Bulgáriai képek“. Gazdag színházi rovat, érdekes apróságok, többek közt Rákosi Jenőtől egy levél a „Krakkói barátok“-ról, a budapesti Morgue leírása stb. teszi a füzet egyéb tartalmát. — „A Hét“ előfizetési ára egész évre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. Mutatványszámokat ingyen és bérmentve küld a „Hét“ kiadóhivatala Vill., József-körút 44. — Új könyvek. A Franklin-Társulat kiadásában Budapesten, újabban megjelentek: Olcsó könyvtár. Szerkeszti Gyulai Pál. 285— 294. füzet. Tartalmuk: 285. füzet. A nagymama. Vígjáték három felvonásban. Irta Csiky ■ Gergely. Ára fűzve 30 kr. 286. füzet. Európa politikai történetének átnézete. Irta Lavisse Ernő. Francziából fordította Angyal Dávid. Ára fűzve 30 kr. 287. füzet Aristoteles poétikája. Görögből fordította, bevezetéssel és magyarázó jegyzetekkel ellátta Dr. Geréb József. Ára fűzve 30 kr. 288. füzet. Sophokles, Elektra. Fordította Csiky Gergely. Második kiadás. Ara fűzve 20 kr. 289. füzet. Liszi László munkái. Életrajzzal bevezette Komáromy András. III. kiadás. Ára fűzve 1 frt 40 kr 290. Régi utazások Magyarországon és a Balkán félszigeten. 1054—1717. Összegyűjtötte és jegyzetekkel kisérte Szamota I. Ára fűzve 1 frt 40 kr. 291. füzet Augier E. Az arczátlanok. Vígjáték öt felvonásban. Francziából fordította Gurnesevics Lajos. Ára fűzve 30 kr. 292. füzet. Sophokles. Oedipus király. Forditotta Csiky Gergely Második kiadás. Ára fűzve 20 kr. 293. füzet. — Oedipus Kolonosban. Forditotta Csiky Gergely. Második kiadás. Ára fűzve 20 kr. 294. füzet. — Antigone. Forditotta Csiky Gergely. Második kiadás. Ára fűzve 20 kr. fffedélyes reggeli. Laczi bátyám nevezetes egyéniség. Először arról nevezetes, hogy örökre Laczi marad; másodszor, mert akárhogy s mint öregszünk, mindég bátyám marad; harmadszor, . . . mert csak egyszer kiáltott igy fel életében: —■ Asszony! a kémény üres . . . Hanem akkor egyszer aztán akkorát kiáltott, hogy kedves élete párja nem merte meghallani, pedig bátor amazon volt. Vala pedig az a valami, ami hiányzott a kéményből, négy azaz négy darab oszt, ért, sonka, múmiává füstölt kedves emléke a nemrég elhunyt kedvesen röfögő mangaliczának. Aki igényt tart a „művelt ember“ névre, annak tudnia kell, hogy koldussal álmodni éhséget jelent a minden könyvek könyve, a csízió szerint. Ha pedig ezt tudva, még azt is elmondom, hogy urambátyám ama nevezetes napra virradó éjjelen koldussal álmodott, akkor senki sem fog csudálkozni azon, miért nyomta olyan nagyon urambátyám szivét a hiányzó sonka?! Hála a vizes dézsa öblös voltának, melynek tartalmával nyakon öntötte hűséges oldalbordája, Laczi bácsi végre mégis észretért és mint jó férjhez illik, először is megköszönte gyöngéd neje ápolását. Ezután még egyszer mosolygott, azaz hogy még egyet pödört a bajuszán, ami ezúttal azt jelentette, hogy tudja ki a tettes, tudja ki emelte el a pompás rózsapiros sonkát. Azt különben könnyű volt kitalálni. Az egész helységben egyetlen egy embernek volt jó hírnévnek örvendő szurkos marka, hanem az aztán olyan szurkos volt, hogyha be lehetett volna váltani igazi szurokra, készülhetett volna vele annyi szurkos fonal, amennyi elegendő lett volna a muszkaszár minden alattvalójának egy egy-egy pár csizma készítéséhez. S csodálatos, de való, hogy az az egy ember sem volt ember, csak asszony s Pilunak hívták. Ha igaz, hogy csak ép testben lakhatik ép lélek, akkor az igaz még csak igazán, hogy fekete testben fekete a lélek. S akkor ne vádoljuk szegény Pilut, mert a teste olyan fekete volt, hogy ez teljesen összhangban volt fekete lelkével, pedig nem kemény füstje fogta meg, — csak egy kicsit czigány volt az istenadta. De milyen czigány ! Nem volt olyan vásár az egész megyében, a melyen neki egy kis munkája ne akadt volna, mert jól értette a maga mesterségét. Mégsem volt soha bántódása, mert röndnek muszáj lenni. A rönd pedig akkor az volt, hogy minden szentnek maga felé hajlott a keze. Uram bátyám még egyet pödörintett a bajuszán, aztán elindult a pandúrokhoz, hogy elpanaszolja a dolgát. Még egyszer mondom, hogy a pandúrhoz ment, nehogy valaki azt higyje, hogy a csendőr urakat értem, akik még akkor nem pattantak ki a tojásból. Útközben aztán betért Laczi bácsi a korcsmába. Nem hogy a mérgét leöblögesse, mert hiszen mérges sem volt, hanem hogy megtudja, nem mulatott-e ott az éjjel Pilu ?! Nincs benne semmi csodálni való, mégis ki kell jelentenem, hogy a korcsmáros nem volt zsidó, mert különben azt hinnék a történet befejeztével, mikor elcsördítem úgy a hogy a karikás ostorom, hogy ez a történet — mese. Pedig megfordítva áll a dolog: ez a mese — történet. Denique urambátyám föltette a fenti kérdést, mire a korcsmáros igy felelt: — Hümm! . . . liz az itt mulatott, de tudtomon kívül . . . Aztán miért kérdi urambátyám ? — Hümm! hogy miért? Hát azért ja, mert megvette az éjjel a sonkáimat . . . hanem az árát elfelejtette a kéménybe akasztani. — Hiszen ott nem is jó helye lett volna, füstös bankó nem sokat ér. — Hümm, az már igaz . . . Isten áldja! A korcsmáros visszatartotta. — Hát asztán, hova olyan szaporán ? kérdé a korcsmáros, a ki szóban fukar volt a hol lehetett, de azért duplát fogott a krétája— a hol lehetett. — A pandúrokhoz! — Vele megyek, mert hát Pilu el találta emelni az én butykosaimat is. — Ugyan ? ! — Hát el a ! Két butykosban hordom az árendástól. Az egyik sárga, abban van szilvórium, másik zöld. — Abban meg a gabonárium, ugye ? szól közbe urambátyám. — Úgy la. Hát, itt hagytam az éjjel mind a két bütyköst az asztalomon s reggel hült helyet találtam mind a kettőnek. — Ilyen az a czigány gyomor, pálinka kell neki a sonkára. — Hümm ... Ki tudja ! — hátha sonka a pálinkára?! — Az is meg lehet. No de gyerünk, panaszoljuk el a dolgot . . . A „pandúr kaszárnya“ lakosságát számszerint négy darab képezte, ha számon kívül hagyjuk a gazdasszonyt, akinek „előírás“ szerint negyven évesnek kell lenni. A pandúrok azonban oda módosították a vorschriftet, hogy inkább kettőt tartanak, akik összesen 40 évesek. A négy pandúr s a két gazdasszony mind az asztal körül ült, mikor bátyámuraimék beléptek. Csakhogy az asztal vorschriftmüssig volt, nem volt helye mellette csak négy embernek. A pandúrok hát úgy oldották meg a kérdést, hogy a kinek hely nem jutott, ölébe ült a másiknak. Hogy ki ült kinek az ölibe, azt nagyon bajos volna kitalálni, avval hát ne vesződjünk, elégedjünk meg avval, hogy elég volt téve az erélylyel párosult tapintatnak. Hiszen szorultságból úgy is el lehet reggelizgetni. Egyéb veszedelem nem történhetik, minthogy az ember a jó falatot a maga szája helyett annak a szájába találja tenni, a ki az ölébe ül . . . Egy pandúr épen igy járt s épen avval vesződött, hogy a saját fogaival kiránczigálja annak a fogai közül, ki az ölében ült, — de urambátyám belépte megzavarta ebben. — Pálinkás jó reggelt! — Köszönjük ! — már meg van. — Szívesen látjuk kelméteket is. Urambátyám meg a korcsmáros közeledtek az asztalhoz és — összenéztek. Az urambátyám tekintete azt látszott mondani: — Tégy úgy mint én. — A korcsmárosé meg mintha csak enynyit mondott volna : — Ühüm ! Hanem ezt aztán ritka ékesszólással fejezte ki az a tekintet. Mert kérem a lássan, az asztalon egy kenyér, két fölszelt sonka meg egy bütykös volt. Hogy a kenyér honnan került, az mai napig sem derült ki, de a két sonkát megismerte Laczi bácsi a kóczmadzagról, a butykosra meg a kocsmáros ismert rá. De nem szólottak egy kukkot se. Leültek falatozni s arra fordították minden igyekezetük, hogy ki-ki minél többet el tudjon fogyasztani, mert a mit megettek tiszta haszon volt. Csak a korcsmáros volt bosszús nagyon mert Pilu a sonkát ugyan igazságosan felezte, meg a pandúrokkal, hanem a pálinkából a szilvóriumot magának tartotta meg, a zöld bütyköst, a gabonáriumot is jónak találta sápnak. S bizony az égbolt kék abrosszal leterített asztalán a nap aranyos tányérját a hold czintányérja már fölváltotta volt, mikor a két hallgató ajkú felperesnek eszébe jutott, hogy hát. Talán tán nem is kéne már sokáig folytatni a fzüstöket, mert az anyjukok aggódni fognak odahaza. Uram bátyám azt mondja, hogy világ életében ez volt a legkedélyesebb reggelije. A ki akarja, higgye el . . . Üzleti értesítés. H.-M.-Vásárhely 1891. junius 5. A buzaüzletben egész héten át nyugodt volt az irányzat s némi vételkedv is mutatkozott ; tegnap azonban az irányzat ellanyhult s az árak némileg estek. A helyi üzletben a kínálat búzából nagyon élénk volt, vételkedv azonban csak mérsékelten mutatkozott. Mai árak : Búza métermázsánként 9.60—9.80 Árpa Zab Tengeri Szalonna 6.10—6.30 6.50-------6.--------6.20 43.----------- 5. oldal.