Hód-Mező-Vásárhely, 1893. július-december (23. évfolyam, 53-105. szám)
1893-08-24 / 68. szám
Hódmező-Vásárhely,1893. augusztus 24.68. sz. Huszonharmadik évfolyam. ---------------------®# Előfizetési dij. . Egész évre . . 4 frt. Fél évre . . 2 , | Negyed évre . 1 , | Egyes szám ára 5 kr. Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal és a HUNGÁRIA könyvnyomda. @ J6 ♦©—-----------------@* KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI és SZÉPIRODALMI LAP a „H.-m.-vásárhelyi Gazdasági-egyesület“ közlönye. Megjelenik hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtök reggel. #®--------------------------®# ® Szerkesztőségi és kiadóhivatal IV. ker. Szentesi utca 28. szám. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetések és nyílttéri közlemények mérsékelt áron vétetnek fel(fe) «©—-———------------—®# Az idei termés Most van ideje annak, hogy az aratás eredményéről tájékozva legyünk. Nemcsak egyesek és községek, hanem a nemzeteknek komoly feladatát képezi megtudni, milyen az évi termés; fontos tényező ez az államháztartás berendezésénél is. Az illetékes körökben megindult már a számítgatás, az ország mezőgazdasági állapotairól érdekes kimutatásokat olvashatunk szaklapokban s azt hisszük, jó szolgálatot teszünk olvasóinknak, ha megismertetjük velük e számításokat.. A hivatalos becslések szerint búzatermésünk az idén 5 millió 255,030 katasztr. holdon körülbelül 32 millió, 765, 127 mmázsára fog rúgni, vagyis átlag holdanként 6,14 mmázsára. Ha ezt a múlt évi terméshez viszonyítjuk, mi 38 millió 651.739 mmázsában volt kimutatva, úgy találjuk, hogy a csökkenés 5 millió, 686.602 mmázsa, s így az idén kivitelre nem sokat számíthatunk. A régebbi népszámlálás adatai szerint hazánk búza fogyasztása mintegy 23 millió mmázsára volt tehető, amely összeg azonban most bizonyosan nagyobb a lakosságnak — különösen a városokban s leginkább a búzafogyasztó helyeken való megszaporodása miatt. De sok gabonát feldolgoznak a legújabban létesült kisebb gőzmalmok is, melyek mind a helyi fogyasztást emelik, — helyben keresnek piaczot a lisztnek, mely sokkal inkább kelendő mint a búza úgy, hogy bátran elmondhatjuk, mikép kivitelre nem lesz több búzája az országnak 5—6 millió métermázsánál. Vegyük tekintetbe már most, hogy maga Ausztria átlag 8,5—9,25 millió mmázsát visz be tőlünk, a búza árának emelkedése biztosra várható. A piacon különben most sincs készlet, a fogyasztó közönség is rá van szorulva az újra. A múlt hetekben az időjárás sem volt kedvező, amennyiben nemcsak esőzések, de egyes helyeken viharok és szelek is sok kárt tettek. Az eső úgy a learatott, mint a lábon álló gabonára nézve káros, különösen azért, mert túlérik az aratás fennakadása folytán, a csomókban levő gabona pedig kicsirázhatik, amint ez nálunk az idén sok helyen történt. Ez mindenesetre csökkenteni fogja az ígérkezett termés mennyiségét s csak a kapás növények, takarmányfélék azok, melyekre jótékony hatással voltak az esők, ami nem kevésbbé fontos, valószínű, hogy az idén a sarja fogja pótolni a szénát. A szőlő az esőzések miatt pusztul, a peronospora az ország minden részében, itt nálunk is erősen meglepte a szőlőket, melyek gazdag termést ígértek. De visszatérve a takarmányhoz, azt jelzik, hogy egész Európában mutatkoznak olyan jelek, melyek a takarmányhiány előhírnökei szoktak lenni. Francziországban — mint írják — a takarmányhiány már úgyszólván beállott, úgy hogy egy métermázsa széna már 22—24 frankért sem kapható s az állatok ára nagyon alászállott. Németország sem áll különben takarmány dolgában; itt egy császári rendelet eltiltja a takarmánykivitelt. Hazánkban e részben még nincs okunk nagy panaszra, de az is igaz, hogy nincs annyi takarmány, amiből kivitelre is juthatna. Azért volt kénytelen kormányunk m. hó végén a takarmánykiviteli tilalmat életbe léptetni, hogy az esetleges takarmányhiánytól megmentse az országot. Különben a takarmánykiviteli tilalomra nézve oly egyezség kötetett Ausztria és Magyarország között, hogy mihelyt kormányunk veszély nélkül viszavonhatónak látja, azonnal megszüntetheti azt. Ezekben kívántuk olvasóinkat távoztatni a mezőgazdaság állapotáról. Fontosnak tartjuk ezt, mert hiszen ehhez fűződnek terményeink mikénti értékesítésének reményei. A kellő tájékozottság, a viszonyainknak teljes felismerése képezi spekulácziónk alapját s annak helyes megítélésétől függ vagyoni előre haladásunk vagy károsodásunk. Himző-munka kiállítás. Alig néhány hete, hogy városunkban a nagy utcza télen, Kun Miksa ügyvéd ur házának bolthelyiségében megnyílt egy kis tanuló évad, hova fiatal leánykáinknak egész szép serege vonult be egyszerre hímző munkák tanulására. Gubesné asszonyságé az érdem, ki Szegeden lakván, elhatározta, hogy a hét néhány napján kirándulva a szomszéd városból, előkelő családjaink szép lánykáit beavatja a hímzés művészetének titkaiba. Nem tudjuk, tudni sem akarjuk, minő anyagi haszonnal járt ezen vállalkozás a derék nőre, kinek létfentartási eszköze lehet az ipar ezen művészi ága; annyi azonban bizonyos, hogy néki fáradtságába, az ide-oda utazás fáradalmaiba is került ez és városunk érdekében hasznos dolgot művelt. És ezen utóbbi ok indított bennünket arra, hogy a hímző munka tanulási idejének befejezése után rögtönözött kiállításról megemlékezzünk, amely kiállítás a megemlékezést ezen felül teljes mértékben meg is érdemli. Ez a kiállítás igazán aranyos kis kiállítás volt. Ha nőink kíváncsibb és müszléssel biró része besereglett a szebbnél-szebb hímzések megtekintése végett, nemünknek erőssebb részét bizonyára vonzotta még az ott levő aranyos kis lepkék egész tömege ezen felül t. i. a kiállító szép leányok, kiknek egyegy remekül megteremtett kis munkácskája ott díszelgett a teremben. Ott láttunk Berger Jolánkától egy gyönyörű paplan tükört, Balassa írónkétól és Erzsikétől pompásan hímzett monogrammos törülközőket, Hahn Ilonkától egy őszi rózsa csokrot és egy szép asztal futót kék színezéssel. Zigori Szanda úrnőtől két megkezdett virág csoport hímzést, melynek egyikén a lepke annyi természetes hűséggel állíttatik elénk, hogy szinte el akarjuk tévedésből csípni. Czukor Irma, Kun Sarolta, Sarkadi Nagy Teréz, Groszmann Irma és Drucker Regina kisasszonyoktól szebbnél-szebb dolgokat. A kiállítás igazi becsét azonban Gubesné asszonyság remek hímzésein kívül Endrey Ildikó és Balassa Mariska kisaszonyok kiállított munkái képezték. Egy-egy kis kiállítás a nagyban, Gubesné asszonyság fehér hímzései mellett, melyek a tökéletességnek bevégzett fokát mutatják, ott volt kiállítva Endrey Ildikó kisasszony által többek között egy gyönyörű asztaldísz és asztalfutó, egy törülköző tartó, melyek mindegyike a színek harmóniája és gazdagsága által tűnt ki; a finom és tiszta ízlés, a kidolgozás tökéletes volta egyaránt bámulatosak. Egy-egy virágcsoport az ő domborúságával annyira kiválik, hogy szinte kedvünk volna leszakítani, ha azt nem tudnánk, hogy lehetetlen. Balassa Mariskától pedig ki van állítva egy pompás párna felső, melynél a fehér hímzés mintegy rája van lehelve a haszinű alapra. Azután hat személyre, két gyümölcsös tállal egy tea készlet, majolika festéssel, melyek mindegyike amig egyoldalról a kidolgozó türelmét méltányolni késztet, másrészről a rendkívüli ügyességet tanulják ösmerni. Foglalkozva pár sorban e kiállítással, amidőn a legmelegebben ajánljuk Gubesné asszonyságot közönségünk pártfogásába, a jövő tavaszszal, mikor újra el fog jönni hozzánk hasonló czélból, egy gondolat ötlik önkénytelenül elménkbe. Ugyanis most még előkelő családjaink leánykái tanulták Gubesnétól a hímzést, kiknek aligha lesz szükségük arra, hogy azzal keressék meg kenyerüket, tehát saját gyönyörűségükért, magánhasználatra ; nem lenne-e üdvös, szerényebb anyagi viszonyok között levő úri és iparos leánykáinknak felhasználni ilyen alkalmat, itthon, kevés költséggel, rövid idő alatt, hogy elsajátítsák az iparnak ezen művészi igát, mely szükség esetében ha nem is a megélhetés, de a könnyebben megélhetés eszközei között biztos helyet foglalna el mindenkor ? Jövő tavaszszal Gubesné asszonyság újra szándékozik nálunk hímző munka tanfolyamot nyitni , addig foglalkozhatnak ezen eszmével azok, a kiket illet és a kiknak tetszik. A munka soha és senkinél sem szégyen! Piroska. Felhívás. A torontál vármegyei községi és körjegyzői egylet elnöksége ezennel közhírré teszi, hogy miután a nagyméltóságu m. kir. belügyministerium Torontál vármegye alispánjához 1893. évi julius hó 26-án 60707. sz. alatt