Hódmezővásárhely, 1903. július-december (33. évfolyam, 53-104. szám)
1903-09-06 / 72. szám
2. POLITIKAI HÍREK. A helyzet. Közeleg a megoldás. A bizonytalanságnak máig sincs vége. A király csütörtökig marad Budapesten, azzal a határozott szándékkal jött, hogy a válságot ezúttal végleges megoldás felé vezeti. Hogy ki lesz az új miniszterelnök, az már az első alkalommal történt kihallgatások során is nyilvánvaló volt a felség néhány odavetett megjegyzéséből. Az az államférfiú, aki mindig és mindenütt a leghatározottabban tiltakozott ellene, aki még a gondolatát is elutasította annak, hogy szerepre vállalkozzék , Lukács László a jelenlegi pénzügyminiszter, aki pedig mellesleg megjegyezve sokkal tapasztaltabb politikus, sokkal jobban ismeri a jelenlegi helyzet minden követelményét, semhogy a kísérleti nyúl szerepére vállalkozzék. Kinevezés tehát egyelőre nem történik. Hanem történni fog igenis az, hogy a Felség határozott óhajára Lukács mégis csak engedni fog és vállalni fogja azt a megbízást, hogy mint dezignált miniszterelnök tanulmányozza a helyzetet, kikémlelje a terepet, és ha úgy látja, hogy tiszteséges békét köthet az ellenséggel vagy lehetőséget talál arra, hogy a győzelem reménységével veheti fel a csatát. Akkor vállalni fogja a hadvezérséget és ő lesz a miniszterelnök. De felőrölni egy reménytelen küzdelemben nem engedi magát. (Programm.) A megbízandó kormányelnök programmja : a nevelendő magyar hadsereg programmja, amelyhez idő, rendszer és sok óvatosság szükséges, de amelynek biztos sikerű keresztülvitelét a korona minden eszközzel hajlandó garantálni. Az ellenzéken fog múlni, hogy bízik-e a koronában és hiszi-e, hogy amint a király, vagy tanácsosa mond, az őszintén van mondva és őszintén van gondolva. Fell tenni, hogy nem akad senki, aki a felség szavában kételkedni merészelne. Mindazonáltal számolni kell azzal az eshetőséggel is, hogy a kijelölt alapon nem jön létre a béke. (Új választások.) De mi lenne, ha nem jö létre a megegyezés ?! Ma még bajos erre határozott választ adni. De az az egy kétségtelen és feltétlen bizonyossága, hogy a Felség egy perezre sem fog letérni a törvényes alapról, bármi történjék is. A Felség egyszerűen akczeptálja azt a helyzetet, amelybe őt a körülmények sodorják és így tűri az ex-lexet is, amelyet nem ő idézett elő. És ha a parlament mindenáron megköti magát és meggátolja a békés rend helyreálltát, akkor a korona nem tehet mást, minthogy a nemzetre apellál. Mondja meg a nemzet hogy helyesli-e azt, amit törvényes képviselete csinál ? És a korona is meg fogja mondani, hogy mi mindent ajánlott meg a békés kibontakozás kedvéért és hogy nem ellensége, sőt hive a hadsereg magyar része megmagyarosításának, csak más módot és más tempót kiván. Választások lesznek tehát és ekkor tulajdonképen maga a nemzet fog egyezkedni a koronával. És mindaddig fog egyezkedni, amíg az egyezség korona és nemzet között egyszer csak létre fog jönni, szörnyen boszankodott a dolgok ilyetén való állásán. Néhány percz múlva a falu alatt voltak. Vér Péter uram megállította a kis csapatot, s rövid intézkedéseit megtéve, lassan vigyázva indultak a törökök keresésére. Nem soká kellett keresniük. Ott voltak előttük az egész rabló csapat, éppen távozni készültek. Vér Péter maga köré tömörítette kis csapatát, s éppen jelt akart adni a rohamra, mikor egyszerre éktelen ordítást hall a törökök felől. Odatekint, hát uram fia csak látja, hogy egy magányos lovag magasra emelt buzogánynyal mint vágtat eszeveszetten az ellenség felé. — A princz ! — ordított fel Erős Vér Péter s mint egy megsebbzett vadkan, ádáz dühvel vágta sarkantyúit lova oldalába, a nemes paripa nagyott nyerített fájdalmában, s mint a nyíl, rohant a törökre. Vadul robogott utánna az egész csapat, de úgy látszott, hogy már elkéstek. Annyit láttak csak, hogy a kis princz a legelső kontyos fejű pogányt, amelyik útjába akadt, úgy ütötte kupán tollas fütykösével, hogy az egyben lefordult a czifra nyeregből, azután meg — nyilván nem bírva lovát többé megfékezni— berontott a török csapat kellős közepébe. — Megállj papák ! Aki áldód van ! — üvöltött kétségbeesetten a várat s egy utolsó erőfeszítéssel a tülekedő gomolyagba ugratott. Éppen jókor, mert egy gaz kontyos már neki huzalkodott, hogy a lováról sebesülten lehanyatló princznek a kegyelemdöfést megadja, amely jámbor szándékát azonban már, hála Vér Péter uramnak, végre nem hajtható találtatván annak huszfontos buzogányától úgy nyakszirten, hogy mentsen Mohamed paradicsomába költözött. Erős Vér Péter uramat nem hiába hitták annak, mire a többi odaérkezett, már javában ritkult a pogány s pár percz múlva az a nehány megmaradt is a lábait rázogatta. Odahaza aztán vánkosok közé tették a kis princzet, aki csak sehogyse akarta a szemét kinyitni. Vér Péter uram ott járkált mellette s dühösen megfenyegette öklével a mozdulatlanul fekvő sebesültet : — Hajh ! te kölyök ! Majd megtanulak én, csak még egyszer bírj a lábadra állani ! — s azzal bősz haragjában nagyot rántott a feje kötelékén, amit az imént kötöttek rája, mivelhogy őt is megkarczolta valamelyik bugyogós parnehajder. Katicza meg ott szepegett a sarokban, nagyba törülgetve szemét csipkés keszkenőjével, mígnem őt is észrevette a haragos várar és gorombán reá ripakodott: — Hát te meg mit látod itt a szádat, ahelyett, hogy segítenél, min ? — De hát mit segítsek, édes apám uram ? — tört ki a leányból a kétségbeesés. — Hogy mit segíts ? Hát . . . hát csókolj meg ezt a fattyút, hát ha attól feléled — tette hozzá engedékenyebben. Ezt ugyan nem kellett kétszer mondani, hanem a mediczina is bevált, mert az urfi nagyhamar pislákolni kezdett tőle, majd meglátva Vér Péter uramat, egészen nyitva felejtette a szemét. — Hallod-e te ebadta kölyke — kezdett most már Vér Péter dörögni — felhagyj nékem eztán az ilyen bolondságokkal, mert szentugyse eltángállak. Penna való neked, nem pediglen a kard, ha pedig a fruska miatt veszekedtél meg, hát Isten neki, fakereszt, legyen a tied, nyavalyás, látom már, hogy máskép úgy se lehet hasznotokat venni, ha meggyógyulsz, elvehedd, neked adom, te bánod meg, hát fejű. Hanem most aztán egy-kettő talpra állj ! Megértettél ! ? A kis princz szóhoz sem bírt jutni a végtelen örömtől, csak integetett a fejével s mikor Vér Péter megfordult, hogy az ajtóhoz menjen, hát csak megint szedte az orvosságot. Vér Péter még egyszer visszafordult az ajtóba, mert hirtelen eszébe jutott valami, de látva, hogy a beteg milyen különös foglalkozásba merült, megbotránkozva kiáltott fel : — Ne nézze meg ezeket az ember ! Majd fölfalják egymást — az ostobák ! És Erős Vér Péter uram dühösen csapta be maga után az ajtót, méltó felháborodásában. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Szeptember 6. A marhazárlat feloldása. Debreczen útmutatása. — Saját tudósítónktól. — Az utóbbi idők gyászos közgazdasági bajai között talán egy sincs olyan keserves a gazdaközönségre, mint az az állategészségügyi zárlat, amelyről annyi szó esett már lapunk hasábjain. Szalay József dr. főkapitány, mint aki legjobban ismeri a zárlat súlyos voltát, minden módon azon igyekszik, hogy segítsen a helyzeten. Bizalommal hiszi, hogy sikerülni is fog. S hogy ennek a bizakodásnak van alapja, azt bizonyítja Debreczen átirata is ez ügyben, mely tegnap érkezett meg. Távirati megkeresés intéztetett ugyanis Debreczen polgármesteréhez, kérdezvén, hogy milyen engedményeket adott ott a miniszter. Megjött a válasz, melyből kitűnik, hogy a földmivelésügyi miniszter igenis megengedte Debreczennek, hogy a zárlat ideje alatt is hetenkint kétszer piaczra hajthassák az egészséges hasított körmű állatokat. Az ottani érdekeltség kérelmét azonban támogatta a hatóság is, az állatorvosok is. Kiemeljük, hogy a mi hatóságunk is megcselekszi ezt s a miniszter teljesíti a mi iparosaink kérelmét is. Ezzel aztán véget is ér az a zúgolódás, melynek egyik okát abban találjuk, hogy hatóságunk lelkiismeretesen teljees kötelességét s nyakára hágott a régi slendriánoskodásnak. A debreczeni válasz különben a következő : »Vonatkozással a f. évi augusztus 31 én vett távirati megkeresésére, hivatalos tisztelettel értesítem, hogy városunkban a heti állatvásárok megtartását augusztus hóra a földmivelésügyi miniszter úr a helyi érdekeink figyelembe vételével, az eféle érdeket feltüntető kérvényeink folytán s a hatósági állatorvosok pártoló felterjesztésével és méltatásával a csatolt táviratával engedélyezte azt s utóbbi kérelmünk folytán szeptember hó végéig meghosszabbította.« Debreczen, 1903. szeptember 1. Kovács József, polgármester. A miniszteri engedély pedig igy szól: »Tanácsi megkeresésre megengedem, hogy a ragadós száj- és körömfájással fertőzött Debreczen városban idei augusztus hónapban tartott heti állatvásárokra hasított körmü állatok felhajtathatnak, avval a korlátozással, hogy ezen felhajtásból feltétlenül kizárandók a fertőzött udvarokból, tanyákról stb. származó hasított körmü állatok, továbbá kikötöm, hogy ezen heti vásárokról hasított körmü állatok csakis Debreczen város határán belül hajthatók el vámmentes utakon akár levágásra, akár továbbtartásra, úgy hogy elhajtás vagy elszállítás Debreczen város határából szigorúan tiltva maradjon. Ezen heti állatvásárokra érkező hasított körmü állatorvosok egyenként alaposan megvizsgálják, törvényhatósági állatorvos ellenőrző felügyelete alatt.« Földmivelésügyi miniszter. Hisszük, hogy a földmivelésügyi kormány Vásárhelynek is megadja azt, amit a kálvinista Rómának. hírek. — Szeptember 6. — Székely népünnepély. Jótékony vigasság. Hódmezővásárhely lelkes székelybarátai az erdélyrészi szegénysorsú székelység segélyezésére e hó 13 án, jövő vasárnapon nagy népünnepélyt rendeznek az »Erzsébet«-kertben és a »Vigadó« nagytermében. A nagyarányú jótékony ünnep élén, mint védnökök Lukács