Hódmezővásárhely, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-78. szám)

1905-03-23 / 36. szám

, melyek a magyar nemzetet már négyszáz év óta tartják izgalomban, holott a szö­vetkezett ellenzék kívánságának teljesítése esetén minden sérelem megmarad to­vábbra is. Tévednek azok, akik az önálló had­sereg követelése és a szövetséges ellen­zék katonai követelései között az itt el­mondottakon túlterjedő különbségeket is látnak. Mert ha külön magyar hadsereg és külön osztrák hadsereg áll is a korona vezénylete alatt,­­ a hadsereg kiképzé­sének intencziója, a vezérlet és a ve­zénylet és mind­az, amit az 1867. évi XII. törvényczikk a király felségjogaiba utal, egységes maradhat mindkét hadse­regben. A király tehát azért ragaszkodik olyan szigorúan az eddigi katonai szer­vezet fen­tartásához, mert a közös had­sereg egységét megbontani nem akarja, s minden kedvezmény megadására haj­landó, csak ott marad hajthatatlan, ahol az egységesség szakadásától kell félnie. Ha azonban valamikor oda alakul a kér­dés, hogy meg kell bontani az egységet,­­ akkor kétségtelenül inkább elfogadja a korona is az önálló hadsereg eszméjét, mint azt a programmot, melyet most kínál neki a szövetkezett ellenzék és a­melylyel a nemzet követelései kielégítve nem lehetnek. Maga a nemzet is, a mostani parla­menti többség is ferde útra tévedt, mi­dőn merev ellentétbe helyezkedik a ko­ronával a semmi okán. Mert az, hogy a közös hadsereg magyar részében magyar vezényleti szó legyen, értékes vívmány ugyan, de csak egy kicsiny hányadrésze annak a jogosultságnak, melyet a nemzet a saját hadserege iránt támaszt, holott ezen sem­misége dac­ára is olyan a szövetkezett ellenzék követelése, melynek teljesítése épen azon következményekkel járna, mint a­melyeket az önálló hadsereg léte­sítéséhez fűznek. Ha már merev ellentétbe helyezkedünk a koronával, olyan legyen ez a követelé­sünk, hogy utóbb a küzdelem tartalmatlan­­sága miatt ne kelljen pirulnunk. A szabadelvű párt abban a meggyőző­désben élt eddig, hogy ezeket a követe­léseket feltámasztani még ez idő szerint korai. Azt hittük és hisszük még ma is, hogy nagyon keserves megpróbáltatások­nak teszszük ki a nemzetet, ha ilyen irányú akaratát szembeállítjuk a korona akaratával. Most megtudja, megérti a nemzet, mert meg kell értenie, hogy be­csületes, igaz után gondolkozott-e ezen kérdésről a szabadelvűpárt. Ha a nemzet akarata úgy érvénye­sül, mint ahogy ezt az akaratot megnyi­latkozni látjuk és megkapjuk az önálló magyar hadsereget mostan, akkor el kell mulasztani a szabadelvűpártnak még az emlékét is, hogy hírmondója se maradjon. Ám ha a szent szövetségben élő hazafiak lejtőre vezetik az országot és csakugyan kínos megpróbáltatások elé állítják a nem­zetet, a­nélkül, hogy vágyait kielégíteni tudnák : vájjon ki viseli majd ezért a fe­lelősséget ? Imádva szeretett: a föld. Hogy ne is sejtsék testvérei az ő­ bajá­t, hadd higyjék inkább róla, hogy rossz, hogy keményszívű, azért oly ko­moly, rosszkedvű mindig. Váljon lehet-e bi­zalmas az, a­ki a harczban vereséget szen­vedett ? Ön megtörte a varázst uram ! Erőszakkal behatolt a szikla féltve őrzött titkába ... A szikla most megingott, megrázkódott uram. A sziklának még kissé fáj, hogy dermedtségéből felverték, de talán majd el fog kezdeni egyszer panaszolni uram, hátha mégis van rejtett kincs a szikla belsejében és használhat vele vala­mit az embereknek ? Ne hagyja visszaesni zár­kózott komolyságába a sziklát, ne forduljon el tőle uram ! Vagy azt hiszi ön is, hogy a kövek nem éreznek , hogy a köveknek semmi sem fáj ? Beleestem a csapdába, elismerem uram! Ön elérte czélját. A szikla beszédes lett. De még mindig ábrándozik. Verjen ki fejéből minden ábrándot és oly végtelenül hálás lesz önnek uram. Tanítsa meg a sziklát kevéssel beérni. A szikla akkor is tud tanulni, legyen jó barátja szegénynek, jó uram. Mondja neki, hogy a napsugár, ha nem is oly izzó, meleg, amilyenre a szikla vágyik . . . fényt sugároz reá és be­ragyogja szomorú, szürke köveit. Mondja neki, hogy a lassan fejlődő, de örökzöld fenyő örökké tartó, csöndes boldogság növénye. Tanítsa meg hinni, önmagában újra bízni a kősziklát, uram. Aki a kősziklát, a vereséget szenvedett, egyedül álló kősziklát képes volt megérteni és megszólaltatni, nem lehet az más, csak maga a büszke kőszáli sas. Kössünk szövetséget uram. A szikla és kőszáli sas egymásnak jó barátai. — Kóbor utjából a sziklához tér meg a sas és bizalma­san mondja el neki, hogy röptében hányszor sértette meg szárnyát ? fárasztó utján mi és hányszor akadályozta meg ? Mikor kipihente és kibeszélgette magát, tovább röpül, meg újra visszatér. Megbízik a sziklában és nem felejti soha el. A szikla pedig? Messziről nézi barátja fárasztó küzködését. Egy helyben áll ugyan, de mindig vele van. Amíg e sasra figyel, el­felejti talán a tubarózsát. Ha van más, ami melegítse, lemond a napsütésről. Hogy beéri-e majd a törpe fenyővel ? Ki mondhatná azt előre meg ? Csak szikla és sas legyenek na­gyon jó barátok. „ Én vagyok a szikla ! Akar ön a sas lenni uram ? Ella. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY A debreczeni egyetemért. — Kiss Áron püspök körlevele. — A mig a harmadik egyetemért versengő városok erejük nagy részét abban merítik ki, hogy egymást ellenőrizzék és egymás törek­vését ellensúlyozzák. Debreczen nem szól semmit, hanem cselekszik ! Pécs, Szeged, Kassa, Pozsony és Temes­vár csak hadd vitatkozzanak a felett, hogy kit illet a babér ? Debreczen ezalatt folyton rakja le az alapköveket és készülődik a nagy alkotás felépítésére. Az előmunkálatok közül való az a körlevél is, melyet Kiss Áron püs­pök adott ki. Az egyházkerület espereseit, illetve egy­házmegyéit gyűjtésre felszólító körlevél hite ez : »A debreczeni egyetem végrehajtó bizott­sága f. év márczius 6-án tartott gyűléséban a körülmények hatása alatt elhatározta, hogy amennyiben az alapok ereje engedi, egymás­után 7 tanszék felállítását fogja javasolni a főtisztelet­ű egyházkerületi közgyűlésnek. E tanszékek a következők: 1. Magyar irodalom, 2. Classica philologia és összehasonlító nyelvé­szet. 3 Természetrajzi és múzeumi tanszék. 4. Neveléstan. 5. Magyar történet. 6. Archeolo­giai és assiriologiai. 7. Modern nyelv és iro­dalom. Miután pedig a nagy mű megvalósítá­sának ideje elérkezett, azt is elhatározta a bizottság, hogy e tanszékek közül az első 3 tanszék, a­melyek már megvoltak akadémián­kon, már a következő jövő egyházkerületi gyűlésen betöltessék, illetve e tanszékekre a debreczeni iskola régi tanítványai közül az országos nevű dr. Dézsi Lajos irodalom­tört. egyetemi magántanár, dr. Fiók Károly orszá­gos tanárvizsgáló bizottsági tag és a nagy­hírű utazó, Bíró Lajos meghívássának. Tisz­telettel kérjük a mozgalom támogatását a nt. esperes úr és illető megyei bizottság ré­széről is azon óhajtásunknak a kifejezése mellett, hogy ezen egyházmegyei egyetemi bizottság jegyzőkönyvei az elnökség útján hozzánk is eljuttassanak. E bizottságok tu­domásunk szerint mindenütt megalakultak. Miután azonban az erről szóló tudósítás nem közvetlenül a végrehajtó bizottsághoz külde­tett, e tekintetben is tájékozásra van szük­ségünk. De eltekintve a megalakulástól, a­mely bizonyára megtörtént, tudnunk kellene vala­mit a bizottság eddigi működéséről. Ez két irányban indulhatott volna : a) gyűjtés, b) agitáczió. Ha még nem kezdtek volna mun­kába, méltóztassanak főképen e két dolgot kitűzni és egy bizonyos előre meghatározott egyházmegyei tanszék alapítvány létesítésére törekedni. A régi suplikaczionális kiadások mind fel volnának használhatók e nagy czélra. De nem részletezünk. Minden egyház­megye legjobban tudja, hogy mit adhat é­s hogyan adhat. Azon tényállást azonban nem hallgathatjuk el, hogy az egyetem ügye mel­lett, mely egyházunk létérdeke, a vidék ter­mészetszerűleg még alig mozdult meg és a nagy czélra még alig adott. Most midőn egy­házi és országos közállapotaink a 3-ik egye­tem ügyét felszínre dobták, midőn a tanszé­kek felállításához tényleg hozzákezdtünk, itt az ideje, hogy a vidék is megmozduljon és a gyűjtésben az egyetemi alap előteremtésében tevékeny részt vegyen. Tudjuk jól, hogy a teljes jóakarat min­denütt megvan s megvan különösen a nz. es­peres líráknál, kik elettől kezd­ve a legnagyobb buzgalommal vettek részt a nagy ügy elő­munkálataiban. Ezt kérjük most is s vagyunk tisztele­tünk kifejezése mellett az. esperes urnái, Debreczen, 1905. márczius 17. Kiss Áron, püspök.« Márczius 23 A király Budapesten. Ő Felsége vasárnap este fél 8 órakor ér­kezett Budapestre s mindjárt másnap reggel 9 órakor Tisza István grófot fo­gadta kihallgatáson, kinek ajánlatára d. u. 1 órára Andrássy Gyula grófot hi­vatta magához a király, de neki kabinet­­alakításra megbízást nem adott, csupán azt tette kötelességévé, hogy tárgyaljon újra a koalíczió vezérlőbizottságával a ki­bontakozást illetőleg. Kedden d. e. ismét Tisza Istvánt hallgatta meg ő Felsége, ki Andrássy újabb kihallgatását java­solta. A­mi Andrássy Gyula mi sarját illeti, ő közölte a koaliczió vezető­ivel a király álláspontját és azt a készséget, hogy kinevezi a koalicziós kabinetet, de csak az esetre, ha a koa­líczió kikapcsolja katonai követeléseit, ha azonban a koalíczió ragasz-

Next