Hódmezővásárhely, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-78. szám)
1905-03-23 / 36. szám
, melyek a magyar nemzetet már négyszáz év óta tartják izgalomban, holott a szövetkezett ellenzék kívánságának teljesítése esetén minden sérelem megmarad továbbra is. Tévednek azok, akik az önálló hadsereg követelése és a szövetséges ellenzék katonai követelései között az itt elmondottakon túlterjedő különbségeket is látnak. Mert ha külön magyar hadsereg és külön osztrák hadsereg áll is a korona vezénylete alatt, a hadsereg kiképzésének intencziója, a vezérlet és a vezénylet és mindaz, amit az 1867. évi XII. törvényczikk a király felségjogaiba utal, egységes maradhat mindkét hadseregben. A király tehát azért ragaszkodik olyan szigorúan az eddigi katonai szervezet fentartásához, mert a közös hadsereg egységét megbontani nem akarja, s minden kedvezmény megadására hajlandó, csak ott marad hajthatatlan, ahol az egységesség szakadásától kell félnie. Ha azonban valamikor oda alakul a kérdés, hogy meg kell bontani az egységet, akkor kétségtelenül inkább elfogadja a korona is az önálló hadsereg eszméjét, mint azt a programmot, melyet most kínál neki a szövetkezett ellenzék és amelylyel a nemzet követelései kielégítve nem lehetnek. Maga a nemzet is, a mostani parlamenti többség is ferde útra tévedt, midőn merev ellentétbe helyezkedik a koronával a semmi okán. Mert az, hogy a közös hadsereg magyar részében magyar vezényleti szó legyen, értékes vívmány ugyan, de csak egy kicsiny hányadrésze annak a jogosultságnak, melyet a nemzet a saját hadserege iránt támaszt, holott ezen semmisége dacára is olyan a szövetkezett ellenzék követelése, melynek teljesítése épen azon következményekkel járna, mint amelyeket az önálló hadsereg létesítéséhez fűznek. Ha már merev ellentétbe helyezkedünk a koronával, olyan legyen ez a követelésünk, hogy utóbb a küzdelem tartalmatlansága miatt ne kelljen pirulnunk. A szabadelvű párt abban a meggyőződésben élt eddig, hogy ezeket a követeléseket feltámasztani még ez idő szerint korai. Azt hittük és hisszük még ma is, hogy nagyon keserves megpróbáltatásoknak teszszük ki a nemzetet, ha ilyen irányú akaratát szembeállítjuk a korona akaratával. Most megtudja, megérti a nemzet, mert meg kell értenie, hogy becsületes, igaz után gondolkozott-e ezen kérdésről a szabadelvűpárt. Ha a nemzet akarata úgy érvényesül, mint ahogy ezt az akaratot megnyilatkozni látjuk és megkapjuk az önálló magyar hadsereget mostan, akkor el kell mulasztani a szabadelvűpártnak még az emlékét is, hogy hírmondója se maradjon. Ám ha a szent szövetségben élő hazafiak lejtőre vezetik az országot és csakugyan kínos megpróbáltatások elé állítják a nemzetet, anélkül, hogy vágyait kielégíteni tudnák : vájjon ki viseli majd ezért a felelősséget ? Imádva szeretett: a föld. Hogy ne is sejtsék testvérei az ő baját, hadd higyjék inkább róla, hogy rossz, hogy keményszívű, azért oly komoly, rosszkedvű mindig. Váljon lehet-e bizalmas az, aki a harczban vereséget szenvedett ? Ön megtörte a varázst uram ! Erőszakkal behatolt a szikla féltve őrzött titkába ... A szikla most megingott, megrázkódott uram. A sziklának még kissé fáj, hogy dermedtségéből felverték, de talán majd el fog kezdeni egyszer panaszolni uram, hátha mégis van rejtett kincs a szikla belsejében és használhat vele valamit az embereknek ? Ne hagyja visszaesni zárkózott komolyságába a sziklát, ne forduljon el tőle uram ! Vagy azt hiszi ön is, hogy a kövek nem éreznek , hogy a köveknek semmi sem fáj ? Beleestem a csapdába, elismerem uram! Ön elérte czélját. A szikla beszédes lett. De még mindig ábrándozik. Verjen ki fejéből minden ábrándot és oly végtelenül hálás lesz önnek uram. Tanítsa meg a sziklát kevéssel beérni. A szikla akkor is tud tanulni, legyen jó barátja szegénynek, jó uram. Mondja neki, hogy a napsugár, ha nem is oly izzó, meleg, amilyenre a szikla vágyik . . . fényt sugároz reá és beragyogja szomorú, szürke köveit. Mondja neki, hogy a lassan fejlődő, de örökzöld fenyő örökké tartó, csöndes boldogság növénye. Tanítsa meg hinni, önmagában újra bízni a kősziklát, uram. Aki a kősziklát, a vereséget szenvedett, egyedül álló kősziklát képes volt megérteni és megszólaltatni, nem lehet az más, csak maga a büszke kőszáli sas. Kössünk szövetséget uram. A szikla és kőszáli sas egymásnak jó barátai. — Kóbor utjából a sziklához tér meg a sas és bizalmasan mondja el neki, hogy röptében hányszor sértette meg szárnyát ? fárasztó utján mi és hányszor akadályozta meg ? Mikor kipihente és kibeszélgette magát, tovább röpül, meg újra visszatér. Megbízik a sziklában és nem felejti soha el. A szikla pedig? Messziről nézi barátja fárasztó küzködését. Egy helyben áll ugyan, de mindig vele van. Amíg e sasra figyel, elfelejti talán a tubarózsát. Ha van más, ami melegítse, lemond a napsütésről. Hogy beéri-e majd a törpe fenyővel ? Ki mondhatná azt előre meg ? Csak szikla és sas legyenek nagyon jó barátok. „ Én vagyok a szikla ! Akar ön a sas lenni uram ? Ella. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY A debreczeni egyetemért. — Kiss Áron püspök körlevele. — A mig a harmadik egyetemért versengő városok erejük nagy részét abban merítik ki, hogy egymást ellenőrizzék és egymás törekvését ellensúlyozzák. Debreczen nem szól semmit, hanem cselekszik ! Pécs, Szeged, Kassa, Pozsony és Temesvár csak hadd vitatkozzanak a felett, hogy kit illet a babér ? Debreczen ezalatt folyton rakja le az alapköveket és készülődik a nagy alkotás felépítésére. Az előmunkálatok közül való az a körlevél is, melyet Kiss Áron püspök adott ki. Az egyházkerület espereseit, illetve egyházmegyéit gyűjtésre felszólító körlevél hite ez : »A debreczeni egyetem végrehajtó bizottsága f. év márczius 6-án tartott gyűléséban a körülmények hatása alatt elhatározta, hogy amennyiben az alapok ereje engedi, egymásután 7 tanszék felállítását fogja javasolni a főtiszteletű egyházkerületi közgyűlésnek. E tanszékek a következők: 1. Magyar irodalom, 2. Classica philologia és összehasonlító nyelvészet. 3 Természetrajzi és múzeumi tanszék. 4. Neveléstan. 5. Magyar történet. 6. Archeologiai és assiriologiai. 7. Modern nyelv és irodalom. Miután pedig a nagy mű megvalósításának ideje elérkezett, azt is elhatározta a bizottság, hogy e tanszékek közül az első 3 tanszék, amelyek már megvoltak akadémiánkon, már a következő jövő egyházkerületi gyűlésen betöltessék, illetve e tanszékekre a debreczeni iskola régi tanítványai közül az országos nevű dr. Dézsi Lajos irodalomtört. egyetemi magántanár, dr. Fiók Károly országos tanárvizsgáló bizottsági tag és a nagyhírű utazó, Bíró Lajos meghívássának. Tisztelettel kérjük a mozgalom támogatását a nt. esperes úr és illető megyei bizottság részéről is azon óhajtásunknak a kifejezése mellett, hogy ezen egyházmegyei egyetemi bizottság jegyzőkönyvei az elnökség útján hozzánk is eljuttassanak. E bizottságok tudomásunk szerint mindenütt megalakultak. Miután azonban az erről szóló tudósítás nem közvetlenül a végrehajtó bizottsághoz küldetett, e tekintetben is tájékozásra van szükségünk. De eltekintve a megalakulástól, amely bizonyára megtörtént, tudnunk kellene valamit a bizottság eddigi működéséről. Ez két irányban indulhatott volna : a) gyűjtés, b) agitáczió. Ha még nem kezdtek volna munkába, méltóztassanak főképen e két dolgot kitűzni és egy bizonyos előre meghatározott egyházmegyei tanszék alapítvány létesítésére törekedni. A régi suplikaczionális kiadások mind fel volnának használhatók e nagy czélra. De nem részletezünk. Minden egyházmegye legjobban tudja, hogy mit adhat és hogyan adhat. Azon tényállást azonban nem hallgathatjuk el, hogy az egyetem ügye mellett, mely egyházunk létérdeke, a vidék természetszerűleg még alig mozdult meg és a nagy czélra még alig adott. Most midőn egyházi és országos közállapotaink a 3-ik egyetem ügyét felszínre dobták, midőn a tanszékek felállításához tényleg hozzákezdtünk, itt az ideje, hogy a vidék is megmozduljon és a gyűjtésben az egyetemi alap előteremtésében tevékeny részt vegyen. Tudjuk jól, hogy a teljes jóakarat mindenütt megvan s megvan különösen a nz. esperes líráknál, kik elettől kezdve a legnagyobb buzgalommal vettek részt a nagy ügy előmunkálataiban. Ezt kérjük most is s vagyunk tiszteletünk kifejezése mellett az. esperes urnái, Debreczen, 1905. márczius 17. Kiss Áron, püspök.« Márczius 23 A király Budapesten. Ő Felsége vasárnap este fél 8 órakor érkezett Budapestre s mindjárt másnap reggel 9 órakor Tisza István grófot fogadta kihallgatáson, kinek ajánlatára d. u. 1 órára Andrássy Gyula grófot hivatta magához a király, de neki kabinetalakításra megbízást nem adott, csupán azt tette kötelességévé, hogy tárgyaljon újra a koalíczió vezérlőbizottságával a kibontakozást illetőleg. Kedden d. e. ismét Tisza Istvánt hallgatta meg ő Felsége, ki Andrássy újabb kihallgatását javasolta. Ami Andrássy Gyula mi sarját illeti, ő közölte a koaliczió vezetőivel a király álláspontját és azt a készséget, hogy kinevezi a koalicziós kabinetet, de csak az esetre, ha a koalíczió kikapcsolja katonai követeléseit, ha azonban a koalíczió ragasz-