Hódmezővásárhely, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-78. szám)

1905-03-23 / 36. szám

Márczius 23. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY ködnek álláspontjához, a Felség mielőbb más alapokon fogja megoldani a válságot. Az egyes emberek nem döntöttek, a döntés dolga a vezérlőbizottságé, de még inkább a koalíczió plenáris üléséé lesz. Ennek határozatától függ, legyen-e koalí­­cziós kormány, fölbomlik-e a koalíc­ió, vagy együttmaradva végképen szembe­kerüljön a parlamenti többség a koroná­val. Súlyos és aggasztó kérdések, me­lyekre eleve felelni nem lehet, mert a koalíczióban nagyon megoszlanak a véle­mények. Annyi bizonyos, hogy akármit határoz is az ellenzéki szövetség, a király hamarosan fog immár dönteni. H­ÍREK. — Lapunk a szombati ünnep, Gyümölcs­­oltó boldogasszony napja miatt, mikor nyom­dai munkaszünet van, — nem a rendes idő­ben, nem vasárnap fog megjelenni, hanem már szombaton, e miatt pedig pénteki lapunk, ma csütörtökön jelent meg. — Alapítvány Bakay Lajos névre. Dr. Endrei­ Gyula országgyűlési képviselő, nővé­rének, ö­zv. Bak­ay Lajosnénak megbízásából 300 koronát tett le a polgármesteri hivatal­nál, azzal a kéréssel, hogy ez összeg néh. Bakay Lajos dr.-nak a városnál levő­ 429 ko­­ronányi óvodai alapítványához csatoltassék. — Kinevezés. Forgács Sándor helybeli városi adóhivatali dijnokot az aradi állam­­vasúti üzletvezető az aradi vasútállomásra felvigyázó gyakornoknak nevezte ki. — Gyenge a Sas mennyezete. Ma csütör­tökön délelőtt 9 órára a Sasépittető bizottság tagjait Juhász Mihály kir. tan. polgármester sürgős gyűlésre hívta össze, Pártos Gyula műépítészt pedig Budapestről sürgönyileg ké­rette le. Oka ennek az, hogy Borsos József főmérnök jelentése szerint a vasbeton-mennye­zet négyzetméterenkint csak 50 legr. terhet bíz meg, holott 150-et kellene megbiznia. Szükséges tehát a sürgős felülvizsgálat, melyen jelen lesz­nek Szilágyi László és Kovács József törv. hat. bizottsági tagok, a városi tanács tagjai, Borsos József főmérnök, Rei­eh Ede mérnök és Pártos Gyula műépítész. Borsos főmérnök­nek különben a következőleg hangzik a ta­nácshoz intézett jelentése : »Jelentem, hogy a kiadott vasbeton terveket átvizsgálva csodál­kozva tapasztaltam, hogy a nagyterem felett levő mennyezet nem hordképes és tűzbiztos mennyezet, mint azt az építési szabályrendelet előírja. Nevezetesen a Sas nagytermének födéme négyzetméterenként csak 50 kg.-mal terhelhető meg, vagyis azon járni nem szabad s tetőtűz esetén a legelső gerenda beszakitja. A város érdekeinek köteles védelme parancsolja, hogy e körülményt a tek. tanács tudomására hozva, ebben a dologban sürgős beavatkozást kérjek, annál inkább, mivel e munkálat, mielőtt én tervet láttam volna, megkezdetett. E körül­mény azért nem volt előbb konstatálható, mert a terveket a vállalkozó a tők. tanács elkerü­lésével közvetlenül terjesztette a minisztérium­hoz s a még igazolás és utánszámítás alatt álló költségvetésben e körülmény kifejezve nincs. Holott a minisztérium által részletesen tárgyalt költségvetésben XV. 3. tétel alatt a padlásra 150 ktgr. mozgó terhelés van számí­tási alapul előírva. Még egyszer hangsúlyozva a dolog fontosságát, kérem a tek. tanácsot, méltóztassék a művezetőt sürgősen felhívni, hogy az épitő-bizottság ülésén megjelenve, iga­zolja ez eljárást és tegye meg a szükséges in­tézkedést a mulasztás helyrehozására. Hunvá­­sárhely, 1905. márcz. 18-án. Borsos József, főmérnök.« — A debreczeni egyetem és az amerikaiak. Lapunk más helyén közöljük Kiss Áron ti­szántúli ref. püspöknek az egyes egyházme­gyékhez intézett körlevelét, melyben az agg főpásztor az egyházmegyéket a debreczeni egyetem czéljaira adakozásra hívja fel. Mint értesülünk, a békésbánáti egyházmegye legköze­lebbi közgyűlésén szintén nagy összeggel fog já­rulni az egyetem alapjához. A gyűjtés áttere­lődik Amerikába is, ugyanis Csik­y Lajos deb­reczeni theol. tanár, kit a városunkban tar­tott egyetemi hangversenykor oly sokan meg­tanultak becsülni, az új világba készül, hogy az ottani protestánsok körében pénzt gyűjtsön a harmadik magyar egyetemre. Annyira lel­kesedik a debreczeni protestáns egyetemért, hogy véglegesen elhatározta magát a kilenct­­űíz hónapos amerikai útra. Tervéről fölolva­sást tartott a minap a debreczeni polgárság előtt s a többi közt a következőket mondotta :­­— Mivel a magunk erejéből nem tudjuk megteremteni a debreczeni egyetemet, arra az eszmére jutottam, hogy a gazdag amerikai protestantizmus segítségével valósítsuk meg nagy czélunkat. Vállalkozom erre a munkára , több hónapon át kint járván a szabad Amerikában, az északamerikai Egyesült­ Álla­moknak szabad polgárai között, a nagy Isten segítségével gyűjtök közöttük annyi pénzt, hogy talán fölállíthatjuk rajta saját, már meg­levő erőinknek felhasználásával, a debreczeni egyetemet. Elmondotta ezután Csik­y Lajos, hogy k­er­esztül-kasul akarja járni az Egyesült­ Államok egész birodalmát, beszélni fog világi s­ egyházi gyülekezetekben s mindenütt szólni fog Magyarország politikai életéről is. úgy óhajtok szerepelni mindenütt, folytatta Csiky, mint magyar ev. ref. egyházunk egyik teoló­giai tanára, de sehol sem fog hangzani ajkam­ról a türelmetlen felekezetiesség szava. Nem fo­gok egy szót sem beszélni a történelmileg fel­tétlenül jogosullt s a maga tisztaságában nagy missziót végező római katholicizmus ellen, de igenis el fogom mondani akárh­ányszor, hogy egy nagy kálvinista városban állítandó egye­tem az általa terjesztett szellem erejénél fogva hatalmas gátat tud majd vetni annak az ultra­­montanizmusnak árja elé, a­mely ellen Észak­­amerika népe is diadalmas erővel harczol. El fogom mondani, hogy egy debreczeni egyetem hatalmas sakkhúzás lesz hazánkban a liberális világ- és életnézlet győzelme felé. Csiky Lajos kilenc­-tíz hónapra tervezi utazását. A­mint megkapja a szükséges ajánló­leveleket és egyházi hatóságának engedélyét, rögtön útra kel. — A külterületi telefon. Különösen bűn­esetek gyors kiderítése, a nyomozás könnyebb eszközlése czéljából felette szükséges, hogy a külterületi csendőrőrsök telefonnal láttassanak el. A tanács hamarosan össze is akarja köt­tetni a kutasi őrsöt telefon által a várossal, e végből megbízta a mérnöki hivatalt, hogy sür­gősen készítsen tervet és költségvetést.­­ A kunvásárhelyi nyomda- és kiadó rész­vénytársaság tegnap d. u. tartotta éves köz­gyűlését Halmi János elnöklete alatt. A jelen­téseket elfogadták, a felmentvényeket megad­ták és elhatározták, hogy részvényenként 10 korona osztalékot adnak; a szelvények bevál­tását Janák­y Gyula pénztárnokra bizták. — Megválasztották igazgatósági tagoknak: Kiss Gyulát, Fodor Lajost, Bauer Gyulát, Halmi Jánost, dr. Imre Józsefet, Szeremlei Sámuelt, dr. Wilheim Arnoldot; felügy­előbizottsági ta­goknak : Fári Antalt, Beregi Lajost, Tóth Sándort. — Agyagiparosok lakháza. A helybeli agyagiparosok kérelmet adtak be lakházak építése iránt. Ez ügyben f. hó 24-én pénteken d. u. 3 órakor bizottsági ülés lesz a város­házán Juhász Mihály kir. tan. polgármester elnöklete mellett. Meg vannak hiva a gyűlésre a városi tanács tagjai, továbbá a főmérnök, főszámvevő és Fári Antal, Bauer Gyula, Kovács János, Kovács József, dr. Endrey Gyula, Vidonyi Jenő, Vékony József, Balogi Imre, Kónya János, Hézső Pál, Cz­uczi József, N. Kardos József törvényhatósági bizottsági tagok. — A kereszt az egyetemen. A négy esz­­tendő óta tartó kereszt-mozgalom, a­mely min­den évben megújult az egyetemen, úgy látszik szerencsés megoldással véget ér. A keresztény egyetemi ifjúság küldöttségének azzal az idén is megismételt kérelmével szemben, hogy a keresztet tűzzék ki az egyetem összes termei­ben, a liberális ifjúság is küldöttségben járt a rektornál, a­kit viszont arra kért, hogy ne engedje meg a kereszt kitűzését. Demk­ó György dr. rektor a liberális pártnak nem tett sem­minő ígéretet, mert előzően a keresztény ifjú­ság küldöttségének már megígérte, hogy tőle telhetőleg támogatni fogja a kereszt kitűzése iránt való kérelmet az egyetemi tanács előtt. He­ves küzdelmet jósolt min­denki a rektor ál­lásfoglalásáról, mind az egyetemi tanácsban, mind az ifjúság közt. Ámde Demkó rektor bölcsen oldotta meg a kérdést: csakugyan ki­tűzi a keresztet az egyetem termeiben s még­sem lesz senkinek tiltakozó szavni ellene. A ke­reszt ugyanis a koronás magyar czimerrel együtt kerül az egyetem falaira, a­melynek ki­tűzését pedig senki sem ellenezheti. A koronás magyar czimer a kereszttel kifejezi az egyetem magyar és állami voltát, egyszersmind jele a magyar állam keresztyénségének és vallásossá­gának. A rektor közölte már tervét az egye­temi tanács tagjaival és mind a két ifjúsági párt vezéreivel, a­kik valamennyien szívesen megnyugodnak a rektor javaslatában. A libe­rális ifjúság vissza is vonta már tiltakozó kérvényét. .A megoldás formális elfogadása a márczius 30-iki egyetemi tanácsülése)­m fog történni.­­ A telefonszolgálat városunkban nem olyan, mint lennie kellene. Az előfizetők pa­naszkodnak, hogy sokszor öt-tiz perczig, sok­szor akármeddig hasztalan csengetnek, nem kapnak összeköttetést a postai központnál. Természetes, hogy a közönség a késedelmez­és, időveszteség miatt bosszankodik s a szolgála­­tot teljesítő személyzetet hib­áztatja. Utána járván a dolognak, arra a meggyőződésre ju­tottunk, hogy a postai személyzet nem hibás, sőt a lehetőségig mindent elkövet a közönség jogos igényeinek kielégítésére, azonban a leg­jobb akarat mellett sem felelhet meg a kívá­nalmaknak, mert a távírda és telefon szolgálat végzésére csak egy személy van alkalmazva, ho­lott dolog mindig volna kettő számára is, ki­vált mikor az illetőnek este 6—9 óra között ajánlott leveleket is kell fel­vennie, postát is kell átvennie és indítania. Természetes, mikor a távírdánál van elfoglalva az illető, nem szaladhat rögtön a telefonhoz, ha bekapcsolást kérnek, vagy ha meg is teszi ezt egyszer-két­­szer, nem teheti ezt harmadszor, negyedszer és tizedszer, e miatt nincs kielégítve a közön­ség, noha a távirda és telefonhivatal örökös látásfutásnak színhelye. Reméljük, a postaigaz­gatóság még egy hivatalnok alkalmazásával ha­marosan orvosolja a visszás h­eyz­etet. E­­vúttal helyén való lesz, ha a postaépületre egy ren­des levélszekrényt állítanak, narrt a mostani parányi nyilast a falon, pláne az idegenek, épen nem veszik észre s e miatt még a kö­zönséges levelek feladásával is minduntalan a postahivatalba belül tódul a közönség, mint már volt alkalmunk sokszor tapasztalnunk. — Károlyi Sándor gróf százezer forintja. Hogy a szabadelvű­­ írt mindig pénzen vásá­rolja a mandátumot, az a negy­vennyolczas kiskáté szerint köztudomású dolog. Azt azon­ban már kevésbbé hirdetik, hogy most a koa­­lícziós mandátumok épp­­ nem­ termettek in­gyen. Hogy honnan gyűtt rá a pénz, az nem egészen bizonyos. Az egyik forrásaik, — mint egyik szegedi laptársunk itt­­ — Károlyi Sán­dor grófot jelölik meg, a­ki az ellenőrizhetet­len híradás szerint pártjának, a­melynek fris­­sen sült tagja volt, kerek százez­­er forintot adott választási czélokra. A százezer forint aztán elúsz­ott és meglehetősül lelah­­ult a ni­­mes gróf lelkesed­ése is. Egy előkelő nagyvá­­radi úriember beszéli, hogy Károlyi Staler, aki nagy befolyásával is sokat segített az el­lenzéknek, egy fővárosi társaságba nagy el­keseredéssel beszélt a történtekről. Semmit sem sajnál úgy, mondotta, mint azt a száz­ezer forintot és azt, hogy egy olyan nagy és és becsületes államférfiút mint Tisza Istvá­n gróf, megbuktatni segített. A bánkódás kissé későn jött és az sem vigasztaló, hogy íi szent szövetség nyilt és titkos b iratai közt sokan vannak hasonló hangulatban, kik a koaliczió választási kasszáját januárban tudontul meg­tömték, annyira, hogy nem esik a koaliczió­­nak, hanem az egész országnak megfájult tőle a gyomra s most nem akad orvos, ki helyre tudná állítani a rendes emésztést. 3

Next