Hódmezővásárhely, 1912. december (42. évfolyam, 287-311. szám)

1912-12-01 / 287. szám

é teszi a mai választást és arra buzdítja iparos társait, hogy az itt következő férfiakra ad­ják szavazatukat. Az iparosnak és kis­gazdának nem poli­tika, hanem kenyér kell! A jelöltek a következők : I. kerület: Moesze Károly főkönyvvezető Ifj. Köti Pál Lázár­ utca 16. K. Szabó Pál Rónai utca 3. Hocsi István Zsoldos-utca 34. K. Szűcs András Szentesi-u 45. Hegedűs János kéményseprő Juhász Imre Kaszap utca 17. Székely Szabó István Mihály-u. 41 II. kerület. Dr. Szappanos Mihály, Köpösdy Ödön szappanfőző, Lá­zár-utca 36. Bajkai Lajos tanító, Sipter János, Lázár-utca 25. Székely Mihály Lázár-utca 23. Faragó Sándor tanító György-u. 6. Kiss István Lázár-utca 34. Szénási Ernő Tanya 1015. III. kerület. Pánczél József gazd. Hajnal u. 25 Bokor András szabómester Pálfi­­utca 37a. Miklovicz Lajos tanító, Gregus Bálint gazd. Szentesi-u. 83. Szép Imre kereskedő, Bandula Sándor kereskedő Agyag­utca 7. IV. kerület. Német Lajos gyógyszerész, Hajdú Bálint gazd. Bercsényi­ u. Szomor István Oldalkosár. Hermann József üzl. u. Márton u. Juhász János Kaszap­ utca 17. Reizinger Gyula pék. Dr. Czukor Bálint ügyvéd. Tóth Bálint gazd. Puszta. Kádár Lajos tanító Puszta. VI. kerület. Lázár Lajos Andrássy-u. 30. Bauer Gyula Kállai-u. 50. Mihály Sándor Dáni-u. 4. Gajjas Károly borbély. Rácz Lajos asztalos. Banga Sámuel Buvár-u. 56. Tereh Gyula lelkész. B. Szabó István Buvár-u. 19. VII. kerület. Ániszfeld Sándor vaskereskedő Klauzál-u. 27. Balogi Imre Kállai-u. 40. Id. Csáky Lajos Bocskai-u. 23. Hódi G. József Réz-u. 1. Mónus András Mátyás-u. 2. Samu Ferenc Mátyás-u. 6. Szombati Pál Bálint-u. 9. Lajtos Sámuel Bajza-u. 3. Kalmár Zsigmond rostagyáros, (Friedmann Géza helyére.) Piaci árak , az árak korona értékben. Búza . ... 22.00—OO'OO Árpa..................... 18.00—00*00 CsőV. kukorica . . 11.00—00*00 Szalonna............................—174— Sertés................................148—000 Zsir ..................................—190— HÓDMEZŐVÁSÁRHELY 1912. december 1 . tarjáni véres dráma. Bíznak a leány életéhez. Újabb részletek. Szombaton hajnalban egyedül a „Hódmezővásárhely“ adta hírül azt a szenzációsan véres szerelmi drámát mely az éjjel a Szegvári­utca 15. számú házánál, a Kis Pál Kovács-féle ház szomszédságában történt. A kis kapu mellett van a Vet­­ró Rafael cipész siltje. E mellett van az ablak, melyen át az éjjel a dráma színhelyére kémlelt be a kiváncsiak szeme. Ott bent, a bú­torozott szobában játszódott le a véres szerelmi dráma. Nagy Lajos kályhakészítő szob­rász, a Konc Testvérek cég alkal­mazottja, három revolverlövéssel le­­teritette szeretőjét, Németh Maris­kát, azután szivén lőtte magát s ott, a lány szeme láttára, pár perc­nyi vonaglás után meghalt. Azok a levelek, melyeket a szerelmesek az asztalon hagytak,­­ azt bizonyítják, hogy régebben készülnek már a halálra, a­mit közösen határoztak el. A férfinál sikerült is ez, a leány azonban valószínűleg életben marad. A szenzációs drámáról s an­nak újabb részleteiről az alábbi tudósításban számolunk be. Gyilkosság történt. Este 9 óra volt. A laphoz siet­tem be, a­mikor a városháza előtt egy izgatott ember zörgetett az aj­tón. És jelentette a rendőrnek . . . — Jöjjenek hamar, gyilkosság és öngyilkosság történt a Szegvári­utcában ! Míg az inspekciósért s az orvo­sért siettek, a házhoz mentem. Csend volt a Szegvári­ utcán. A 15. számú ház ablakaiban, a lámpák fényénél árnyak suhantak el. Ajtó­csapkodás, izgatott beszéd hallat­szott, csak a kapu melletti szobá­ban nem volt mozgás. Halk nyögés, rekedt sóhajok hangja verődött ki. A Lázár­ utca felől két kendő­be burkolózott idős asszony sietett szapora léptekkel a ház felé. Az egyik reszkető hangon kérdő tőlem : — Mi történt, az istenért ? Kit gyilkoltak meg ? — Nem tudom ! Feleltem őszin­tén._ Ugyan kisérjen be, én leá­nyomat keresem ! _ És ment előre, nem ment, hanem rohant, fel a lépcsőn az ámbitusra. Felrántotta a garzon la­kás ajtaját s elsikoltotta magát. _ Jaj jaj, istenem, kedves lá­nyom, mit tettek veled, hol az a gazember, hadd fojtom meg ! Remegő, reszkető hang felelt: — Ne bántsa anyám, ne bánt­sa, ott fekszik a földön, ő már ki­­szenvedett ! Az utolsó vacsora. Ott jajveszékelt az asszony, míg Szilágyi Gyula főkapitány he­lyettes, — a kinek özvegy édes­anyjáé a ház, — hogy a sebesül­tet ne izgassa, — ki nem küldte a szobából. Azután ott sopánkodott az asszony a gangon. Bementünk a szobába. Balról, a fal mellett az otto­mán . Rajta arccal az ajtó felé fekszik a lény. Fekete haja feje mellé omolva. Alsószoknyája csak félig takarja el harisnyás lábait. Ingdereke csupa vér. Jobb kezén szintén lőtt seb, ezzel szaggatja szenvedő mellét. Feje alá kis pár­nát tett a szerető gondos keze, mely azután gyilkot emelt ellene. A széken elegáns sárga ruha. Ez a a fiatal emberé. Az asztal csupa friss fehér krizantémum virág, végig fut rajta egy selyem szalag, ezzel a felírás­sal : „Testgyakorlók köre, 1912. Főrendező.“ Rajta két szál piros szegfű. Öt levél a virágokon. Szé­pen sorba a címezések : Bayer István fémnyomó. Helyt. Vajda­ utca 2 szám. Egy levél az apjának Nagy Sándor budapesti ácsnak, egy Ku­ruc Juliskának, a Klopfer ruhás­boltba, egy Döme Józsefnek, a Szt. László­ utca 70 szám alá szól. A nyitott levél a rendőrségé, „Tisztelt elöljáróság /“ Azon kéréssel fordulunk a tek. Elöljárósághoz, hogy ne nyomor­­j­­anak tettünk felől, mert közös el­határozással kerestük a háláit. Csak az a kívánságunk, ne boncoljanak fel, hanem közös sírba temessenek bennünket! Németh Mariska, Nagy Lajos s. k. A levél hátlapjára maga a fiú írt. Kusza vonássokkal ennyit: A sárga ruhába temessenek, a virág legyen a Mariskáé, az egyik szegfű az enyém. A többi ruha a szüleimé. Volt az asztalon, a Móric cuk­rásztól származó tálcán három da­rab tészta is. Egybe a lány bele­harapott. Apró fogainak helye ott van a tésztán. Miért engedett el ? A leány csak azt hajtogatta, hogy miért is engedte el az anyja. Közben megérkezik dr Szappanos Mihály orvos és Farkas János ins­­pekciós tisztviselő. Most a férfiút keressük sze­meinkkel. Ott fekszik az a másik oldalon levő ágy előtt, a földön. A paplant szorította görcsös halál­tusájában magához. Arca egészen beletemetve a paplanba. Seb nem látszik rajta, még rándul egyet a válla, azután vége. Jól találta a szívet a golyó, az egyetlen. Az ágy össze van dibolva. A revolver a lepedőre dobva. A párna egyik sarka véres. A lány folyton jajgat, szemei révedezve, iszonyattal néznek a halottra, azután a nevelő anyjához szól: — Mért is engedett el, vagy­­ miért nem sikerült a halál ? Az orvost nem indítja meg a sopánkodás. Gyorsan felvágja az inget és mossa a sebeket, azután elállítja a vérzést. A gyertyát a lány nevelő anyja tartja. A­mint a rettenetes sebeket nézi, sírásra torzul az arca és kezében remeg a lobogó láng. Jön a mentő­kocsi. Felemelik a leányt. Egy utolsó tekintet a halottra. — Csak azt az egy szál szeg­fűt. Sikoltja. Elviszik a halottat is. Ismét csend támad a Szegvári utcán. A vizsgálóbírónak nem jut már sze­rep, mert a tettes halott. A tánciskolában ott a Petőfi utcán szövődtek ennek a tragikus szerelmi regénynek a szálai. Nagy Lajos, a jól kereső, elegáns fiatalember itt ismerkedett meg Németh Mariskával. » Városszerte feltűnést keltett a varró leányi körökben az ifjú.­­ Érdekes halovány arca, elegáns­­ fellépése és az aranyos szegélyű­­­einkkel nem igen tévesztette el a hatást. Németh Mariskát, az Észak utcai zsellér leányát ez a halovány arc fogta meg. A lányt nagynénje, Döme Jó­­zsefné Szent László u. 7. szám alatti lakos nevelte. Vele járt a tánciskolába minden este. Itt is­­­­merkedett meg az érdekes ifjúval.­­ Csakhamar nagyon bizalmasak let­­­­tek. A szép leány tetszett a fiú­­k­nak. — Én — mondotta Mariska — s a Klopfer Fülöp ruhás boltjában ] vagyok alkalmazásban, este 7-kor­­ szoktam hazamenni. — Ha megengedi, megvá­lj rám ! — Jó . Felelt a lány. Ettől kezdve állandó lovagja­­ lett a lánynak Nagy Lajos. Meg­­­­tudta ezt az anya és a nagynéni­­ is. Intették a lányt: — Fiam, vigyázz, megejt a­­ csábító, tönkre teszed a becsülete­­­­det.­­ — Ne féltsenek engem ! A Szekffü u. S. A szekfü utcában volt kvár­­­­télyon ez időben a legény. Egy­­ holdvilágos estén így szólt a lány­­­hoz : — Mariska szeret ? — Szeretem ! — Akkor látogasson meg,­­ nézze meg az én virágos, de szo­­­­morú otthonat! A lány engedett a csábításnak , s elment. Ezentúl állandó vendég­e lett ott. A fiú elhalmozta a szere­­­­tét minden jelével. Naponta cso­korszámra adta neki a virágot. Va­­­­­ósággal hipnotizálta a leányt. — Áprilisban megesküszünk ! Mondotta a fiú. IilllÁd­on vásároljon Singer Ferencz ■ áruházában (görög egyház palota) hol a karácsonyi árné-UllUilUll szállítás kezdetét vette. A kirakatokbeli cikkeken a leszállított ár van

Next