Hódmezővásárhely, 1918. szeptember (48. évfolyam)

1918-09-12

y a lekötött osztrák tőkék Magyarországba szivároghassanak. A Rotschild csoport magyar exponense Ulmann Adolf báró, a Magyar Általános Hitelbank elnöke, az egyetlen magyar pénzkapacitás, aki az új kormányrendeletnek örvend, s ezzel elárulta azt is, hogy az új kormányrendelet kibocsájtásában részes. Bizonyos, hogy a Rotschild csoport magyarországi helytartójának érdekében áll, hogy a modern vezetés alatt álló magyar vállalatok egészséges versenyét ilyen ranchiavellisztikus eszközökkel letörje s igy csak természetes, hogy örömmel üdvözöl oly kormányrendeleteket, melyek az egész magyar közgazdasági élet megdöbbenését és visszatetszését vonták maguk után. A komoly és hazafias magyar sajtó egyöntetű állásfoglalása nyilván gondolkodóba ejti majd a kormányt, s bízvást remélhetjük, hogy ezt a felemás rendeletet és oly sürgősen vissza fogja vonni, mint a minő sürgősen és váratlanul zúdította a magyar közgazdasági élet nyakába. A mi érdekünk, hogy egészséges magyar közgazdasági élet fejlődhessen ebben az agyonnyomorított, rendeletekkel gazdaságilag amúgy is tönkretett országban, hogy a békére átmenő korszakban tőkeerős intézményekkel vehessük fel azt a nehéz versenyt, mely máris előre veti súlyos árnyékát akadékokban, sziklák tövében. Lent a síkságon, az erdélyi lapályon munkánk ebből a nézőpontból nem volt nagyon fáradságos, annál több baj volt azonban az erélyi havasokban, különösen a hunyadmegyei és szebeni határszélen, ahol hónapokig tartott, míg a magas hegyekben a halottakat megtaláltuk. Körülbelül harmincezer elesettet exhumáltunk másfél év alatt túlnyomó részük ellenséges katona volt. A halálban természetesen nincsen különbség, barát, ellenség egyforma kegyeletben részesült. Munkálataink előtt beszereztük az elesettek és eltűntek névsorát, az eltűntek listájára azért volt szükség, mert számtalan esetben találtunk olyan tetemre, amelynek élő viselője az eltűntek között szerepelt s igy kétségtelen bizonyossággal megállapítottuk az elhalálozást. Íme egy példa, a szurdoki szorosban egy kis tömegsírra bukkantunk, a melyben több elesett közkatona között vászonba göngyölve egy német főhadnagy is feküdt. Tudomásunk volt aról, hogy ezen a vidéken egy német főhadnagy eltűnt. Előkerestük tehát személyazonossági jegyét, amelyet a német hadsereg tagjai egy láncra függesztve a mellükön viselnek, letisztítottuk róla vegyi úton a rozsdát, előtűnt a név és megállapítottuk, hogy az illető az eltűnt főhadnaggyal azonos. Mindent megpróbált, hogy férjét Romániában, esetleg Oroszországban (a románok sok hadifoglyot átadtak az oroszoknak) felkutassa ami természetesen nem sikerült neki. Most legalább tudja szegény hogy az ura valóban elköltözött. Az elesetteket gyűjtöttük össze E temetők Petrozsény, Nagyszeben, Brassó, Zvezdivásárhely és Csíkszereda közelében vannak elhelyezve. A temetők helyének kiválasztásánál lehetőleg arra ügyeltünk, hogy a környező vidék természetes pompája adja az ünnepies külsőt. Munkálatainknál igen nagy segítségünkre voltak a polgári hatóságok. Minden katona sírhelyét vasból készült emlékkel jelöltük meg az egyes temetőkben nagyobb szabású művészi emlékműveket állítottunk fel. Harmincezer hősi halott az erdélyi harctereken. Beszélgetés az edhumáló osztagok vezetőjével. Erdélyből két esztendeje kitakarodtak az oláhok s a békésebb hónapok elkövetkezésével a német hadvezetőség a mi hadvezetőségünkkel egyetértőleg több mérnökkari tisztet küldött le Nagyszebenbe, hogy az erdélyi harctereken elesett hősök részére méltó temetőket állítsanak fel. Tudósítónk ma beszélgetést folytatott Hans Kurt német mérnökkari századossal, aki az exhumálásokat s a temetők felállását vezette. Az osztagok munkája befejeződvén, a százados Budapesten egy napot tölt. A százados a lefoly munkálatokról a következő felvilágosítást adta : Az exhumáló osztagok személyzetének kiválasztásánál különös súlyt vetettünk arra, hogy lehetőleg olyan embereink legyenek, akik annak idején részt vettek az erdélyi hadjáratban s igy a lefolyt ütközetek színhelyét jól ismerik s körülbelől tudják, hogy az egyes harcok után annak idején hol temették el a halottakat. A csaták végén természetesen ott földelték el a halottakat, ahol momentán lehetséges volt, vízmosásokban, sza51-1918. A paprika ára. Értesítem a lakosságot, hogy a kereskedők által forgalomba hozott paprika kicsinyben ára a következő: Elsőrendű 1 kg 36 kor. Másod » 1 » 31 » Harmad » 1 » 24 » Hmvhely 1918 szept. 11. A közellátási hivatal. Teljesen uj két lóra való szerszám, eladó, Cim a kiadóhivatalban. nCTUTr r rv A a/i V ITX3L1 __________1918 szeptember 12 Egy nap alatt gyógyítható a spanyolnátha. (Megtalálták a baj gyógyszerét.) A úgynevezett ,,spanyol betegség" megdöbbenő energiával lépett fel Európaszerte. A sajtó lehetőleg tompította a betegség káros hatásairól szóló híreket, de ott ahol e különös kór fllépett, az orvosok nem mindenben ez tolták az általános és vigasztaló felfogást. Sőt, egyes esetekben ezt a véleményt alkották meg, hogy a spanyol betegség a hirtelen előálló magas fokú láz miatt rendkívül veszedelmes lehet, ha agyan nem halálos. Az orvosok rövid idő alatt konstantálták, hogy a spanyol kór komplikált betegség azaz egyszerre több szervet támad meg A gyors és veszedelmes láz s a felépülést követő általános fáradság és testi gyengeség is énből magyarázható. Az orvosi folyóiratok csakhamar megteltek a tudomásos búvárkodás eredményeivel. Világossá vált, hogy a spanyol influenza a gyomor és bélfalak gyulladásával kapcsolatos. A betegséget étvágytalanság, hányinger, sőt erős diarrhoe kiséri. A Berliner Medicinschen Gesellschaft mult heti ülésén Haasemann, a hírnvés patológus arra figyelmeztette orvos kolégáit, hogy az első nagy influenza járványt is kolera kisérte s azt hangoztatta, hogy a spanyol betegséggel kapcsolatban mindent el kell követnie, hogy ez a veszedelem meg ne ismétlődjék. A svájci orvosok pedig rámutattak arra, hogy a spanyol nátha minden eddigi elzáró és elszigetelő intékedés ellenére is áttörte az egyes nemzetek között fennálló egészségügyi frontot s vígan grasszál hol is, hol ott ütve fel veszedelmes fejét. Amint most jelenti budapesti tudósítónk, sikerült végre a spanyol betegség szérumát megtalálni S némi büszkeséggel írhatjuk hogy magyarországi orvos az, ki az orvostudománynak és a szenvedő emberiségnek ezt a kincset átnyújtja. Markovics dr., a Bártfai-fürdői tiszti üdülőotthon főorvosa a Wiener Klinischen Wochenschaftben egy feltűnést keltő cikkben közli, hogy sikerült neki a spanyol influenzát 24 óra alatt minden esetben meggyógyítani. „A betegnek — írja Markovics — a láz fellépése után rögtön hatalmas adag kalemot adok be (0.3-tól 0.6 grammig), négy — hat óra múlva egy fél gramm aspirintport, melyhez egy decigramm koffeint kevertem. S az tkkép kezelt betegek 24 óra alatt kivétel nélkül lázmentesek lettek s minden komplikációtól megszabadultak. Markovics dr. azt hiszi, hogy a spanyol influenza vegyes infekciók eredménye, amikor is a gyomor megbetegedése a tüdő lázas állapotával koraplikálódik. A gyógyszer — a hálómér — nem egyéb, mint higanysó, amely — különösen a gyermekgyógytanban — mint erős gyomortisztító és béldesinficiáló szer ismeretes. Miután azonban a kálómér adagolása nagy elővigyázatot kiván, csakis orvosi utasítás és rendelés szerint veendő be. Mert vannak olyan betegségek és betegségi állapotok, midőn ennek az orvosszernek a használata egyenesen veszélyes. HÍREK Nyugalomba megy a polgármester. Harmincnyolc évi buzgó és eredményes munkálkodás után, betegségtől megtörve kénytelen nyugalomba vonulni Juhász Mihály polgármester, aki a tegnapi napon nyújtotta be nyugalmaztatása iránti kérvényét. Közel négy évtizeden át volt Juhász Mihály Hódmezővásárhely város szolgálatában, amelyből több mint a fele időt a polgármesteri székben töltött el, közmegelégedésére városunk egész közönségének. Juhász Mihály közvetlen, egyszerű, puritán jellemű, igazi munkása volt a köznek s dacára annak, hogy évek óta gyötri a betegség, lankadatlan erővel folytatta a háború alatt megsokszorozódott munkálkodását. Bárki, bárminő jogos kéréssel fordult hozzá, mindenkinek szolgálatára állott, soha,senkit el nem utasított, soha senkit egyetlen szóval meg nem bántott. Ez, az igazi köztisztviselőt jellemző viselkedése tette népszerűvé s erősítette meg a polgármesteri székben, amelyből még nagyon sokáig kormányozhatta volna Vásárhely városát, ha egészségi állapota ezt megengedte volna. Fájó szívvel válik meg attól a helytől, ahol, hasznára lehetett polgártársainak, de éppen azért, mert a háború egész embert követel a felelősségteljes, nagy munkakört állásban, rendelkezésre bocsátja helyét a törvényhatóságnak, hogy olyan munkaerővel töltse be, aki a mai súlyos állapotok között megkövetelő nagy feladatokat friss erővel képes elvégezni. Amidőn Vásárhely város polgársága fájó szívvel vesz búcsút a kitűnő főtisztviselőtől, azon reményének, ad kifejezést, hogy bőséges tapasztalatait, amelyeket a közigazgatási pályán szerzett, mindenkor hasznára fogja fordítani a városnak, amikor arra szükség lesz. Hogy ki lesz Juhász Mihály kir. tanácsos, polgármester utóda, azt természetesen még most tudni nem lehet, ez a közgyűlés hatáskörébe tartozik s a közgyűlés tudni fogja, hogy a mai nagy időkben kire bízza a város vezetését, ez aligha fog pártkérdést képezni. Addig is, amíg a közgyűlés az új polgármestert megválasztja, Dr. Soós István főjegyző látja el a polgármesteri teendőket, aki már eddig is, Juhász Mihály betegsége alatt közmegelégedésre végezte a polgármesteri teendőket.