HOLMI, 2009 (21. évfolyam, 1-12. szám)

10. szám - Petri György: "…hogy milyen egy háború" (Részlet egy életútinterjúból. A kérdező: Pap Mária)

1356 • Petri György: „...hogy milyen egy háború, akik az ostrom alatt együtt voltak, azok között alakult ki egy ilyen szolidaritás, beszélő viszony. Politikailag szélsőséges figurák nem voltak a házban a háború előtt sem, mert például nyilas se volt. Ennek köszönhetően lehetett több zsidót rejtegetni a pincében. Még bizonyos kockázatot is vállaltak, mert volt olyan, hogy nyilasok vagy németek jöttek, és letagadták a zsidókat, ami nem volt teljesen veszélytelen. Hát még az említett Folly Gábornak, aki persze miután kijött a börtönből, Vácról, vadállatian gyűlölte a rendszert, neki is valamilyen zavaros, keresztény szocialista nézetei voltak, sőt 44-ben a nyilasok elől kellett bujkálnia, mert akkor meg valami antifasiszta, legitimista nem tudom mibe keveredett bele. Mindig sikerült neki provokálni a rendszert úgy, hogy teljesen értel­metlen dolgokat csinált, már praktikus szempontból értelmetleneket, és igazából eszméi sem voltak. Na most ugyanez vonatkozott a Medve utcai iskolára is. Egy tanárra emlék­szem, aki az iskola párttitkára volt, és őt nagyon utáltuk, elsősorban mint tanárt - ké­miát tanított -, de semmi különösebb ideológiai hatással nem volt szerintem a gyere­kekre. A többi tanár meg általában konzervatív, reakciós ember volt. És ezt - persze ki-ki bátorsága szerint-nem is palástolták igazán. Én például kisdobos, aztán úttörő voltam, de ezt valahogy úgy éltem át, mint az iskola részét. Hogy ez valami kötelező dolog. Az úttörővé avatásom az még tetszett is, mert jött valami őrnagy, aki megkötötte rajtunk a piros nyakkendőt, és elhangzott valami beszéd, és utána az egyik nagynéném elvitt va­lamelyik cukrászdába, és ott egy csomó krémest magamba tömtem. Az úttörőmozgalom pedig elsősorban pingpongozásból állt. És jelenségként is ez az úttörővezető inkább egy öregedő playboynak hatott, kis csinos bajszú, hullámos, őszülő hajú szépfiú volt. Szó­val nem volt igazi betonkáder a tanári karban. Tehát, mondom, ennek a történelmi fordulatnak az átélése volt nagyon fontos. Azt én szükségképpen nem érzékeltem, de azt hiszem, más se nagyon érzékelte, hogy már rögtön az elején történt egy alapvető fordulat, hogy tudniillik a terror szelektívvé vált. De ez azért elég lassan derült ki. Mert bár még 60-ban is hoztak súlyos ítéleteket, de nagyjából 58-59-ig lezajlott a megtorlás fő hulláma. És akkorra tudni lehetett, hogy a halálos ítélet, az életfogytiglan az igazi vezető exponensekre vár, illetve a fegyveresen harcolókra. De hát azért kapott sok ember kijelentésekért internálótábort vagy börtönt, mert forradalmi bizottmányi tag volt, és az égvilágon semmit nem csinált, vagy mun­kástanácstag volt, és szintén nem csinált semmit, csak ülésezett, tehát az lassan derült ki, hogy tényleg vége van a csengőfrásznak. És mondjuk, amit én érzékelni tudtam, abban mi sem változott: amikor az Anna-templom káplánjával kirándulni mentünk Pünkösd­fürdőre, őt továbbra is Pista bácsinak kellett szólítani, és mindig polgári ruhában ment velünk, tehát ez a konspiráció megmaradt. Tehát gyermeki logikával azt gondoltam, hogy most visszajöttek azok - Rákosi ugyan nem jött vissza, meg a Hegedűs nem jött vissza —, de mivel újságolvasó gyerek voltam, az feltűnt, hogy nagyon sok név van azokból. Szóval én a terror lassan kialakuló szelektivitásából semmit nem érzékeltem. Viszont érzékeltem azt, hogy a német helyett újból oroszt kellett tanulni. És amit egyértelműen lehetett érezni, az a felnőtteknek a nyomott hangulata. És ez elég hosszú erkölcsi, ide­ológiai kínlódás volt, amíg a marxista fordulatomig eljutottam. 61-ben léptem csak be a KISZ-be, mert a Lócival megfogadtuk 56 után, hogy oda nem. És akkor borzasztó nehezen szántam rá magam. A Lócitól először szabályosan feloldozást kértem a foga­dalmam alól. Aztán később a Lóci is belépett a KISZ-be, és ő volt a gimnáziumunkban a KISZ egyetlen hívő tagja, aki mint hívő lépett be a KISZ-be, de emlékszem, hogy ez egy nagyon kínos morális döntés volt. Szükségesnek tartottam, de nem éreztem teljesen tiszta dolognak. Szükségesnek éreztem, mert politizálni akartam.

Next