Hölgyek Lapja, 1879 (3. évfolyam, 1-52. szám)
Borítóoldalak
FÜRDŐI LEVELEK. Palics, Július hóban. „Oly kellemetes az élet itt, hogy itt, a lombos fák hűs árnyékában kívánnék meghalni“, így szólnék, ha érzelgős akarnék lenni, de hála az égnek ehhez semmi hajlamom nem lévén, egyszerűen csak azt mondom, hogy az élet élvezetes itt. Nem tudom, melyik írói tekintély mondta, hogy „sohasem jó, ha az ember előre képzelődik és légvárakat épít magának, mert akkor többnyire csalódik.“ Én szentül tartottam ezen elvvel és mondhatom, ez csak előnyömre szolgált, mert Palics reám sokkal kedvezőbb hatással volt, mint képzelem. Az igaz, nem voltak e tekintetben eget-földet túlszárnyaló képzelgéseim ; nem gondoltam Palics alatt kis paradicsomot, vagy a hetedik menyországot, hanem egyszerűen egy kis, kellemes helyet, hol az ember pihenhet és szórakozást, talál. És Palics ennek teljesen megfelel. Nem kell kéjelygőnek lenni és Palics tetszeni fog. Nem szabad azonban összehasonlítanunk a regényes B.Füreddel, vagy Gmunden, gyönyörű, hegyes vidékével. Egészséges vidék, kellemetes hely és amit szintén tekintetbe venni méltó, sok szép nő gyülhelye Palics. Különösen vasárnap, midőn számosan jönnek a környék szépei kilátogatóra, egy kis csevegésre és egy kis kokettirozásra ide. Itt nincs oly feszes etiquette, nem járja úgy a pletyka (?), két hétig voltam itt és csak háromszor keveredtem egy kis ártatlan „pourparler“-ba. Gonosz nyelvek pletykának nevezik ezt különben, de itt ártatlan „pourparler“ a neve. Két hét alatt háromszor s ez nem is sok. A kis erdő sok érdekes helyi regénynek volt már tanúja, de ha az egyes fák beszélni tudnának, mind megannyi levél, érdekes anyagot szolgáltatnának egy hatásos regényhez, melyben Amor istenségnek nem háladatlan szerep jutna. Hány ifjú ábrándozott itt több tikkasztó júliusi délutánt végig, míg az őrködő mama, nagynéne, vagy más hivatalos gardedame árgus szemei pár perczig lecsukódtak és álmodott honnagyott gyermekekről, cselédekről, takarításról, befőttről és férje uráról, ki azalatt a tanyán mulat s ki tudja, hogy mulat ? Én is sokat el-el sétáltam a parkban, legázoltam elég ügyetlenül néhány uszályt,bocsánatért esedeztem mindannyiszor, hallottam szép zenét és bizonyára gyönyörködöm is benne, ha nem vagyok e tekintetben nagyon is laikus, hogy felfogjam a jövő zenéjét. Mert Rácz Palit nagyon kedveltem. Patikárusékkal is megszoktuk egymást érteni, szót sem szólok tehát itteni zenéről, mert könnyen rám foghatnák, hogy zenekritikát akarok írni. Tehát hol is hagytam? Úgy hiszem, a szép nőknél? ezekkel akarom tehát czikkemet befejezni; remélem, hogy méltóbb befejezést nem is választhatnék. Vannak itt szép, mélabús szőkék, obuigát szende kék szemekkel és korai piros ajkakkal, igéző barnák, tüzes szemekkel és koromsötét hajfonattal, suhogó selyem ruhás, gyűrűs ujjas mamák és egy néhány szúnyog. Tessék mérlegbe venni, hogy nem-e szükséges dolgok ezek az élet felüdítéséhez, hol a rózsa nem lehet tövis nélkül, hát akkkor hol van még a kristályhabos gyógyfürdő, az üde lóg és a jól sikerült koszorúcskák, melyek a heti mulatságok szép és nevezetes sorát képezik. Rengei Mylander, Párád, 1879. Július végén. Az idén különösen víg az élet Párádon. Az Anna-bál a timsósban kitűnőn sikerült; sok kedves, szép nő vett részt benne; emlékezet után pár kedves nevet leírok. Ott voltak: Sólyom-Fekete Ferenczné Déváról; Danielovics Pálné Egerből; Losteiner Károlyné Párádról; Polgár Mihályné s Kirchknopf Mártonná a fővárosból; Gulyás Jánosné és Marzsó Lőrinczné Párádról; Sir Lajosné és Sir Rózsika Egerből ; Kelemen Istvánná és Kelemen Ilonka Szegedről; Zettner Aranka Kápolnáról; Kis nővérek, Sipos Ilonka és Szuhányi nővérek Egerből; Brunhuber Gizella Aradról; Gyürky Cecil Gyöngyösről; Erdélyi nővérek; Mészáros nővérek, Losteiner Ida, Szlovák nővérek Parádról; Béresy nővérek Debreczenből sat. Fürdő vendégek száma folyó hó 25-ig 425 volt. — Bál, mulatság, kirándulás van minden héten. Szóval: vígan élünk itt. K. L. Borszék, 1879. Július végén. A borszéki fürdő-idény az idén igen élénk; nagyon elegáns közönsége van. Külföldiek nagy számban vannak ez elragadó szép fürdő helyen, de meg is érdemli a pártolást; balzsamos illatú levegője, világhírű hideg fürdője, gyönyörű erdei sétányai, vadregényes helyek, hol a lélek áhítattal tellik el, az egész közel vidéket ide vonza. A legelegánsabb közönség mulatott Salamon bűvös zenéje mellett, így a többek közt: gr. Hallerék, gr. Telekiek, gr. Toldalagiék, Tolnainé szül. Wesselényi Jenke, gr. Lázár Eszter, Herczeg Bubiána, Dr. Nagy Józsefné, Vályi Gáborné, Solymosy Jánosné,édesanyával,özv. Ferenczi Józsefné és unokahuga Evinger Laurával, Szentiványiné, Mihály Lászlóné, Jenei Albertné kedves leányával, Dr. Cseh Károly sat. és sok derék örmény család Kolozsvárról és Sz.Miklósról. Mindenki oly nehezen hagyja el eme feledhetlen, kedves helyet s távozáskor mindenki azzal búcsúzik : „A viszonlátásra a jövő évben!“ Mercur. Külföldi hírek és vegyesek. — A párbajvívóknak. Saint-Germainban két katonatiszt párbajt vívott, mely alkalommal az egyik halálos sebet kapott. Ezért a segédeket két heti fogságra ítélték. A felsőbb bíróság azonban nem hagyta helyben az ítéletet, mert az illető tiszteknek későbbi előmenetelére rosz hatással volna a büntetés, bármi okból kerültek is fegyelmi eljárás alá. Az ezredes megkegyelmezett nekik, de egyszersmind kijelenté, hogy bármelyik tiszt idézzen elő sértegetés által párbajt, mérsékeletlen modoráért tiszti rangjától megfosztatik. Ez hatásos leczke lesz. — A véres újj. Páris egyik külvárosi utczáján egy véres ujjat találtak papírba göngyölve. Mivel utóbbi időben a gyilkosoknál divatba jött az áldozatot darabokra vágni és különböző helyen szétszórni, a rendőrség azt hitte, most is hasonló bűntény nyomába fog akadni s az egy ujj után különböző utczákba rátalál majd mind a tíz ujjra, karra, fejre, lábra stb. Elvitték a bűnjelet a Morgueba és megkezdődött a kutatás. Nem maradt eredménytelen. Sőt szerencsés megoldásra vezetett, ami a rémes történetek kedvelőit nem nagyon elégítette ki. Egy favágó ugyanis szórakozottságból a fa helyett ujjára ütött a fejszével s egyet egészen levágott. Mivel az orvosok nem tudták neki visszahelyezni, eldobta az utczán. Nem mulatságos, de nem is rémes történet. — Siketnéma itélőszék. Két siketnéma összeveszett és bíró elé mentek igazságot keresni. De mivel a rendes bíróság nem értette meg őket, siketnémákból alakítottak törvényszéket, hol a bírák, vádló, ügyvéd, tanúk mind siketnémák voltak. A vádlottat hosszas, de néma tárgyalás után elítélték pénzbírságra. És még csak zajt sem csaptak mellette, sem botrányt nem csináltak belőle. A jegyesek találkozása. A politikai körök már régebben emlegetik, hogy Alfonz spanyol király és Mária Krisztina osztrák főherczegnő közt házasság jövend létre. E czélból utazott Rudolf trónörökös is Spanyolországban. A spanyol törvények szerint a királynak nem szabad hosszabb időre távol lenni az országból, tehát Spanyolország határa közelében létesítik a jegyesek találkozását. A spanyol udvar a franczia határszélhez közel eső Luipuzconban marad, honnan meglátogatja a főherczegnőt, ki anyjával Biarritz fürdőben időz. Izabella ex-királynő, nagyon óhajtja a barátságos összeköttetést az osztrák házzal. — Ég és föld között. Bordeauxban öt ember felment a Szent Lajos templom tornyának tetejére dolgozni. Még be sem végezték munkájukat, mikor az állvány megcsúszott s lezuhantak a mélységbe. A szerencsétlen emberek hatvan méter magasságból estek, hármat közülök darabokra zúzott az esés, egy később halt meg, az ötödik pedig esés közben szerencsésen felakadt valami gerendán és ezer aggodalom közt, szédítő magvasságban lebegve, várta be, míg segítenek rajta. — Titkos kéziratok. Heine kiadatlan verseiről sajátságos hírek járják a lapokat. Heine Henrik ugyanis megírta élettörténetét, gyermekkorától kezdve ecsetelte a napokat, melyeket Berlinben, Göttingában és Párisban töltött. Két kötet már 1847-ben készen volt s magában foglalá az 1830—1836-ig terjedő eseményeket és néhány gúnyos költeményt a Habsburg család ellen. Heine még egy harmadik kötetet akart csatolni hozzá, mely az 1846-ig terjedő időt foglalta volna magában, de megbetegedett, képtelen volt dolgozni rajta. Ekkor bátyja, Gusztáv 5000 frtot kölcsönzött neki a készen levő kéziratra és elvitte magával Bécsbe. Kevéssel azután Heine Henrik meghalt. Özvegye hiába kérte vissza Gusztávtól a kéziratot, az nem volt hajlandó