Hölgyek Lapja, 1879 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1879-04-26 / 16. szám

igo A nemzeti színház előcsarnokában : — Mit szólsz a tegnapi darabhoz ? — Hát te ? — Mondd te előbb... — Majd csak bevárom a te ítéle­tedet. .. — Úgy látom egy véleményen vagyunk. — Mily kérlelhetlenek vagyunk barátunk iránt! * * * — Voltál X... nél ebéden ? — Óh! dehogy megyek oda! — Haragszol rá? —Nem haragszom,de e­bédre mégsem megyek oda,mert mióta kikeresztelkedett, oly jó keresztény, hogy még a borát is naponta megkereszteli. Nem lehet nála inni. # & * Egy fiatal menyecske első kísérle­­letét teendő a gazdaasszonykodásban, kiment a halpiaczra nagypénteken. Nagyon drága volt a hal. — Istenem, ha ily drága a hal, — jegyzé meg otthon férjének, — hogyan győzi a szegény ember a böjtöt ? * * * Kimérték a lépéseket, a vívók szemben álltak egymással és czéloztak. — íme, — szól az egyik nagylel­kűen, — én így boszulom meg magamat. Oldalra lőtte ki pisztolyát — s a golyó elvitte az orvos fülét. * * * A jó falusi asszonyság megdorgálja szolgálóját, mert az gúnyolódva beszél a vándorszínésznőkről, kiket az utczán látott. — Nem kell mindjárt mindenkit kinevetni, — hisz te sem tudhatod, mire jutsz még! * * * Harpagon könyvet olvas. — Mit olvas ön ? — Óh iszonyú unalmas dolgot, majd elalszom mellette. — De hát mért olvassa akkor? — Ingyen kaptam, elolvasom, hogy kárba ne vesszem! * * * — Hogy van­­ ? .. — Mióta a lóról leesett, félbolond. — Akkor hasznára vállt az esés, mert azelőtt egész bolond volt! * * * A nagybácsi haragszik. — Pénzt ne kérj tőlem többet! — De édes bátyám !.. — Pénzt nem adok, — jó tanácsot igen, azt már igen... — Mily jó vagy! Tanácsolj hát, magamat lőjjem e főbe, vagy hitelezőimet? * X... gazdagon házasodott. Azóta oly büszke, hogy lenézi az egész világot. — Ah, hallom kellemesen töltötted a nyarat, — szól egy barátja. — Mint mindig! — Ugy­e­bár az Alpok lábánál időztél ? — Mit a lábánál ? a magas Alpok­­ tetején, barátom! — Hát megházasodtál? — Megházasodtam. — Boldog vagy ? — A feleségem angyal, — de az anyósom!.. — Furcsa, te is anyósról panaszko­­dol, mint sok más. Ügyetlenek vagytok. — Mi volnánk ügyetlenek ? — Igen, én okosabban cselekedtem, hogy minden bajt kikerüljek. — H°gy, hogy ? — Árva lányt vettem nőül! * Szövevényes bűntény fölött folyt a vizsgálat. A fővádlott ügyvéde így kelt a gyanúsított egyén védelmére : — Nézzék uraim ezt a buta arczot! hogy olvashatnák ki ebből az erélyt, bátorságot, lángészt és ügyességet, mely hasonló tett végrehajtásához szükséges! * * * — Fiam, te nagyon hideg vagy menyasszonyod iránt, mintha nem szeretnéd. — Mióta megtudtam, hogy oly csekély hozománya van... —Legalább hozományához arányítva mutass néni melegséget iránta, — inté az atya fiát. * * * X... buzgón udvarolt egy fiatal hölgynek, ki fényes körülmények közt élt. Vallomásokra került a sor. — Ha nem nem lesz, főbe lövöm magamat! — Igazán szeret ? — Jobban, mint életemet! — Oda adna egy millióért ? — Prózai lény! Nem adnám a vi­lágért ! — Ha szerelme igazán oly önzetlen, akkor őszintén megmondhatom, hogy nincs hozományom, — suttogó a naiv lányka ? A kérő nem mutatta többé magát. HÖLGYEK LAPJA. H T­­ TI F X , Jtb JujUV A fővárosból. — Ő felsége nagy rendjelesőt bo­­csájtott Horvátországra, kitüntetve a bánt és azon horvát urakat, kik a boszniai menekültek­be-és kitelepetésében magu­kat kitüntették. Megérdemelték! — Király ő felsége Szegeden jártá­ban úgy megszerette a nagykőrösi kenye­ret, hogy azóta rendesen hozat magának onnét kenyeret. — Ő felségeik ezüstmenyegzője al­kalmából a főváros 6000 szegényt fog megvendégelni. Minden vendégért 41 kr. van számítva. — Az országgyűlés mindkét házá­nak küldöttei e napokban utaznak Bécsbe, hogy az ezüstmenyegző alkalmá­ból ő felség­eiknek testületileg fejezzék ki az ország résztvevő örömét. Átalában igen fényes lesz ez ünnep Bécsben s a középkori nagy menet igen impozánsnak ígérkezik, de méreg drága lesz minden. Egy tribuneszék 10—20 ft. A vasút azon-­s ban igen olcsó; e hó 2­­3-án este 9 órakor két­vonat indúl Bécsbe s a jegy ide-oda tiznapi I érvénynyel 2-ik hely 13 ft; 3-ik hely I 7 ft 50 kr. — A Bécsbe ránduló magyaroknak figyelmébe ajánljuk az érdekes művész-s estélyt, melyet a bécsi zenekedvelők­­ egylete f. hó 19-én a szegedi, bleibergi és neumarkti károsultak javára ő fel­ségeik ezüstmenyegzője alkalmából ren­dezni fog. Közreműködnek többi közt Gompercz Bettelheim asszony, gróf Zichy Géza, Hellmesberger udv. zenekarmester, Walter kamarai énekes, Krastel udvari színész, ifj. Hellmesberger, Zamara és Zellner tanárok. — Mácsay Lukács eltűnt fővárosi gazdag magánzó hulláját megtalálták a Dunában s hétfőn temették el. — Az állatkertben érdekes­­új álla­tok érkeztek : két oroszlány, egy leopárd és sok szép madár. — A húsvéti ünnepeknek nem ked­vezett az idő. A feltámadás alatt is per­metezett az eső, de azért a városháztér és a Szerviták tere fényesen ki volt vilá­gítva. Vasárnap egész nap eső és szél volt, hétfőn kezdett kissé derülni. A vasárnapi czigány hangverseny, melyen 127 czigány játszott, igen jól sikerült. A „R­ákóczy indul­ó“-t megéljenzék. A vígadó nagyterme tömve volt. — Szász Károly kitűnő költőnk vendégszerető házánál húsvéthétfőn ér­dekes műkedvelői előadás volt: „ F­e­l­­hívás keringőre“ szellemdús kis vígjátékot adtak elő a házi úr kedves szép leánya Szász Póla, úgy Tanárky Julia, Szász Ilona, Vargha Gyula, Cseley Géza, ifj. Szász Károly, Szalay László és Tanárky Béla. Előadás után Thuróczy Lenke kisasszony dalokat énekelt kelle­mes, csengő hangon. Szász Pála szavalta Peacock T. „Szerelem és kor“ czímű költeményét, Vargha Gyula pedig Arany J. „Walesi bárdijait. Végül táncz követ­kezett. — Egyik lapunk komolyan közli, hogy miniszteri hivatalnokok, egy­éb dolgaik hiányában, gyűlést tartottak s azon döntötték el, hogy kik most a fővá­ros legszebb hölgyei? s választásuk Kovács Margit, Krausz Lajosné, Dalnoky Gizella és Utassy Lenke úrhölgyekre esett, kiknek arczképeit egyik német lapunk sietett is kiadni. A női szépség az egyéni ízléstől függ; nem is vitázunk a miniszteri hivatalnok urak egyéni ízlése ellen, de a párisi jury jelöltjei: Bartho­­deiszky Matild, Inkey Nandine, Peja­­chec­eth Ella arczképei bizony illetéke­sebben voltak kiválasztva, és szépségek­ben oly gazdag fővárosunk, hogy még igen sok szebb arczképekkel is tudnánk szolgálni a hivatalnok uraknak, mint jelöltjeik. Mindenesetre ízléstelenség volt e dolog hírlapi kikürtölése az illetők részéről, vagy pedig tán valamely kivá­lasztott hölgy nélkülözött kegyének vadászata ? — Csötörtökön volt esküdtszéki tárgyalása Csatár Zsigmondnak a „В­о r s­­szem Jankó“ ellen. Ágait felmenték. A vidékről. — Király ő felsége elrendelte, hogy a szegedi vára­s a város rendelkezésére bocsájtassék s így az házhelyekre lesz felosztva. Szeged újjá alkotását kineve­zendő király biztos (alkalmasint gróf Zichy József, a volt miniszter) vezetendi. Nagypénteken a szegedi templomban Kremminger, a derék prépost oly meg­í­ható beszédet mondott, hogy a végén ő is

Next