Hölgyfutár, 1877 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1877-01-04 / 1. szám
vitatkoztak szaklapjaikban az úgynevezett keskenyvágányu vasutak czélszerűségéről vagy hátrányairól. Norvégiában, Oroszország-, Anglia-, Amerika- és Indiában azonban már tényleg forgalomban vannak a keskenyvágányu vasutak, s különösen Új-Mexikóban az ily módon épült Rio-Grande-pályán nemcsak pompás személykocsik, hanem vendéglő-, társalgó- és alvókocsik is vannak, melyekben az utasok minden kényelemben részesíttetnek. De a kiadások tekintetében még a keskenyvágányú vonatok is költségeseknek látszottak, mely körülmény azon eszmét érlelte meg, hogy egyvágányú vaspályák létesíttessenek. Ezeknél csak egy vasvágány rakatik le a pálya közepén, melyre a kocsi fősúlya nehezkedik, míg az egyensúly azáltal távlatik fenn, hogy a kocsik két oldalán levő közönséges kerekei a sima töltésen haladnak. Francziaországban és Portugálliában létettek már ez irányban kísérletek, de anélkül hogy azok kielégítő eredményre vezettek volna, miután az oldalkerekek igen gyorsan kikoptatják a kőtöltést, miből a kocsiknak kellemetlen s a körülmények szerint veszélyessé válható ingadozását okozza. Újabban a török birodalmat akarják ily készületű vasutakkal ellátni, a rendes vasutak az ottani viszonyokhoz képest túlságosan költségesek lévén, miután azon birodalomban a pénz kevés, a közlekedés jelentéktelen, a vidékek hegyekkel vannak borítva, s munkásokat külföldről kell beszállítani. Ezen viszonyoknak megfelelőleg alakította át egy Haddan nevű angol mérnök ezen új építési rendszert, mely javítás szerint a vonatkocsik a középen levő vágányra lovagló módjára nehezkednek, mely vágány a 8 méter magas és % méter széles falra van helyezve, míg a szélső kerekek a falaknál mélyebben haladva tartják fenn az egyensúlyt. Jelenleg Alexandria és Aleppo között ily rendszer szerint építenek egy 90 kilométer hosszúságú vasútvonalat. A CSEH GRÁNÁT. A gránát méltán nevezhető az ékkövek proletárjának, miután jelentőségét nem mint a gyémánt, rubin, zafír, stb. nemes tulajdonságainak , hanem gyakori előfordulásának, s ettől föltételezett olcsóságának köszönheti. A gránát a szegények ékkővé, s ritkán láthatunk olcsó ékszert, melybe ez befoglalva nem lenne. A gránát valódi hazájának az Osztrák-magyar birodalom mondható, melynek egyike változata, a cseh gránát, egyedül itt fordul elő, az Almandin más országokban is előfordul. Ezen kőnek, Plinius carbunculusának legszebb példányai Hátsóindia Pegu tartományának Siriáin nevű városa közelében találtatnak, de Fahlun mellett, Svédhonban, és a Zillervölgyben is előfordulnak emberfő nagyságú darabok, melyek csiszolás végett Csehországba küldetvén, főleg dohánytartókká alakíttatnak. Libeth-bányán, Zólyom megyében, a heves záporok köleskása apró szemcséket mosnak ki a sziklákból, mit a lakosok összesepervén, azt porzó gyanánt árulják. Az Éger-kerületben levő Abertam közelében 8—25 méter mélységű hatalmas réteg fedezteti fel, mely azonban oly csekély értékű, hogy egyedül csiszolás- és tisztításra használtatik. A tulajdonképeni cseh gránát, mely az almandintól más vegyi összeköttetései, s nevezetesen kevesebb brom-tartalma által különbözik, más helyeken otthonos. Ki a csehországi fürdőket meglátogatta, s az ott szemlére kitett pompás gránát ékszerek kirakatait látta, azonnal meggyőződhetett, hogy ezen iparág hazájában van.] Nyers állapotában az ékkövet sem lehet használni, hanem előbb ki kell minden idegen alkatrészektől tisztítani, miután tisztán jegeszedett állapotban fordul elő. A tisztítás ismételt mosás által éretik el, mely alkalommal más ékkövek is, mint: hiaozint, zafír, cyanit, turmalin és Chrysolith kerülnek napfényre. A gránátszemcsék nagyságuk szerinti osztályozása rosta segélyével történik. A szemcsék neveket és értékeket attól nyerik, hogy hány szem megy belőlük egy latra. A négyszázas a legolcsóbb, s a harminckettősök a legjobb fajt képezik, mivel a tizenhatosok a ritkaságok közé tartoznak, féllat súlyút pedig 15—20 évben alig egyet találnak. Ebből lehetett megmagyarázni, hogy Boetius, II. Rudolf háziorvosa, egy galambtojás nagyságú gránátot 45.000 tallérra becsült; a bécsi cs. k. kincstárban egy tyúktojás nagyságú pyrop-gránát látható. A nagysággal annak értéke is arányban szokott állani; mig a negyvenes nyers gránát látja 5 frt 30 kr., a 75-sé 2 frt; a száztizesnek fontja 3 frt, a négyszázasé pedig 24 kron szokott áruitatni. Körülbelül ez árban váltatik be a nyers gránát a prágai, troppaui, replitzi stb. nagyszámú csiszoló műhelyekben. A Prágában csiszolt gránátot a legjobbnak szokták tartani, mivel az üzletet ott leggondosabban kezelik. A kicsiszolt gránát fontja 12—16 forint; a legszebbeknek erre 120 — 140 frton adatik. Végül még szabad legyen megemlítenünk, hogy néhány év előtt a cseh gránátok között valaki egy oly kőre is akadott, mely igen hasonlított a gyémánthoz. Ez természetesen nagy feltűnést okozott az illető körökben. A kő alaposabb vizsgálatnak vettetett alá, s erről jegyzőkönyvet vettek fel, de a rajta végrehajtott elemzés bebizonyítá, hogy az csakugyan gyémánt volt. Ez azonban egyetlen eset volt, miből azt következtethetjük, hogy véletlenül került a gránátok közé, s Csehország, legalább mostanában még nem igen remélheti, hogy a Fokfosd gyémántmezőivel fog versenyre szállani. AZ UJ AMERIKAI KUTAK. Alig 16 éve, midőn egy éleselméjű Norton nevű amerikai gépész az általa feltalált uj szerkezetű szivattyúkat elfogadtatni igyekezett. Minden kísérletek, melyek ezen kutakkal tétettek azoknak kétségtelen életrevalósága és használhatóságáról tettek bizonyságot, úgy hogy az éjszakamerikai belháború alkalmával Norton kérelmére azzal a hadseregnél is kísérletek tétettek, s annak oly jó szolgálatokat tettek, hogy az abissyniai hadjáratra az angolok is magukkal vittek egy csomó ily Nortonféle kutat, s az eredmény ott is bebizonyította czélszerűségöket. A gyorsaság, melylyel az ily kutakat földbe lehet bocsátani, s onnan ismét kivenni, az egész készülék tovaszállittatásának könnyűsége, a megszerzésére szükséges összeg kicsinysége, az általa nyert víz folytonos tisztasága, mind oly előnyök, melyek ezen új rendszer életbeléptetését mindenütt ajánlatossá teszik. Az egész készülék egy vont vascsőből áll, mely 1'/4—2 hüvelyk átmérőjű belüreggel bir, aczél vagy sárgaréz hegyben végződik, s alsó része két lábnyi hoszszuságban ki van jutgatva, felső részén pedig erős csavarmenetben alá s fel mozgatható gömb vagyon. Ezen csövet a kút számára kijelölt helyen emelő sulyok segélyével a földbe verik, mely miveletnél a sulyok csigák segélyével emeltetik a magasba. Újabb időkben azonban a csövek földfúró segélyével bocsáttatnak a föld mélyébe, melynélfogva maguk a csövek végtelen csavarral láttatnak el. Ha a cső felső része a föld színéhez közeledik, a kapcsok és csigák levézetnek, és az alsó csőbe csavart hosszabbító cső felső részéhez erősíttetik. Az ekként lebocsátott cső, mihelyt az a vízréteghez jutott, a hozzáerősített tisztító szivattyú segélyével a homoktól és földhulladéktól megszabadíttatik, miáltal a cső kijukgatott része körül vízfelfogó üres tér képződik. Mihelyt a csőből tiszta víz emelkedik a magasba, az ideiglenes helyébe a végleges szivattyú alkalmaztatik. Az ilyetén kisebb csövek 30, a két hüvelyk átmérőjű csövek pedig 60 hectoliter vizet adnak óránként. Lehet azonban nagyobb átmérőjű csöveket is alkalmazni, s ezeknek a földbefúrásánál az úgynevezett Accumulatorok használtatnak, melyek 10 egész 50 tonna folytonos nyomást gyakorolnak a földbe eresztendő csövekre. A földfúró segélyével a kútcső 2/6—3 óra alatt 30 méternyi mélységbe bocsátható, s szükség esetében az 2 óra alatt ismét visszacsavarható. Németország déli részén a vasútépítéseknél a Nortonféle kutakat a földfúró használatának módosításával a legkedvezőbb eredménynyel vették alkalmazásba, minthogy nagymennyiségű viz kiemelésére kiválólag alkalmasnak bizonyult. _______ VEGYES_ ROVAT. MÜVÉSZET. :1. Vastagh György egyik igen sikerült ; műve Damjanichné arczképe, mely jani 6-án fog Budapesten ünnepélyesen lelepleztetni. A jeles honleányt, vértanúink egyikének nagylelkű, áldozatkész özvegyét, oly egyszerűen s oly nemesen ábrázolta Vastagh György, a milyen e ritka nő valóban. A festmény életnagysága alakban, ülve mutatja őt. A felfogás előkelő s a jellemzés találó. Nincs a képen semmi hatásvadászó, s külső fogásokkal nem akarja frappírozni a szemlélőt, de művészi minden tekintetben. * Molnár György ismét művészi körutat tesz az ország néhány nagyobb városában. Legközelebbről Pécsett, aztán Baján, Szabadkán és Szathmáron fog vendégszerepelni. IRODALOM. * Szépirodalmunk az elmúlt évben sok értékes terméket mutatott fel. Legnagyobb tevékenységet a költők mutattak fel, kik egy- másután bocsátották ki versfüzeteiket. Mult évben jelentek meg a „Tücsök-dalok“ Endrődi Sándortól, Dalmady Győző, Vajda János, Ábrányi Emil, Kiss József, Szabó Endre költeményfüzetei. Az elbeszélő nemben: Szász I Gerő („Dorday Sarolta“) Fejes István („Egy szép asszony“) és Bulla János („Tündér-ér) adtak közre kitűnő műveket. A regényíroldalom terén egyedül Jókai Mór munkált. Rendre jelentek meg tőle „A debreczeni lanatikus“, „Egész az északi pólusig“, „Az élet komédiásai“, „Szép Mikhál“ és „Egy az Isten“; ez utóbbi regény második részét most közli a : „Hon“. A drámai irodalom kitűnőbb termékeit ugyancsak Jókai „Milton“-ja és Várady aiskarioth“-ja. A széptan és az irodalomtörténet terén kevés új művel találkozunk. Kiválóbbak: „Arany balladái“ Greguss Ágosttól, „A két Kisfaludy“, Szana Tamástól s „Irodalmunk története 1711—1772-ig“, ifj. Szinyei Józseftől. — A fordítások közül megemlítjük Sophokles „Antigone“-ját és a „Trachisi nőket“, mindkettő Csiky Gergelytől átültetve. Ó-classikusokat még fordítottak Fábián Gábor, Édes Gergely, dr. Barna Ignácz, Bálint Gyula. Szász Károly kiadta „Goethe kisebb költeményeit, Tennyson „Király-idilljeit“, Gyukássy József „Enid“ et, Beksits Gusztáv „Szép Diego“ját és Győry Vilmos „D’on Quijote“-t,. Külföldi regényeket és elbeszéléseket ez évben is egész özönnel fordítottak le, különösen a hírlapok tárczaszükségletéhez. Figyelemreméltó kevés van köztük s többnyire kevés gonddal vannak fordítva. * A „Petőfi-társaság lapjá“-nak első száma gazdag és változatos tartalommal megjelent. Bevezetésül adja Jókai Mór elnöki megnyitó beszédét a Petőfi-társaság első közgyűlésén. A többi tartalom a következő: „Ideal,“. Költemény Szász Gerőtől. — „Az özvegy férje,“ elbeszélés Balázs Sándortól. — „Petőfiről,“ költemény Szabados Jánostól. — „A zászló,“ költemény Ábrányi Emiltől — „Levél a szerkesztőhöz,“ Toldy Istvántól. — Tárcza: „Petőfi és a Kritika a negyvenes években,“ Pulszky Ferencztől. — „Petőfi és budapesti barátai,“ Kertbeny Károlyiéi. — Irodalom.— Zene, Ábrányi Kornéltól. — Vegyes. — E szám nagyobb részét, mint láthatni, a Petőfi-társaság első gyűlésén felolvasott művek töltik be. Egyenkint irodalmi színvonalon álló, értékes közlemények, melyekkel a társaság igen előnyösen mutatja be magát. Hogy a lap szorosan meg fogja tartani ez első szám által