Hölgyfutár, 1877 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1877-01-04 / 1. szám

vitatkoztak szaklapjaikban az úgynevezett kes­­kenyvágányu vasutak czélszerűségéről vagy há­trányairól. Norvégiában, Oroszország-, Anglia-, Amerika- és Indiában azonban már tényleg for­galomban vannak a keskenyvágányu vasutak, s különösen Új-Mexikóban az ily módon épült Rio-Grande-pályán nemcsak pompás személy­­kocsik, hanem vendéglő-, társalgó- és alvókocsik is vannak, melyekben az utasok minden kénye­lemben részesíttetnek. De a kiadások tekinte­tében még a keskenyvágányú vonatok is költ­ségeseknek látszottak, mely körülmény azon eszmét érlelte meg, hogy egyvágányú vaspályák létesíttessenek. Ezeknél csak egy vas­vágány rakatik le a pálya közepén, melyre a kocsi fő­­súlya nehezkedik, míg az egyensúly azáltal táv­latik fenn, hogy a kocsik két oldalán levő kö­zönséges kerekei a sima töltésen haladnak. Francziaországban és Portugálliában létettek már ez irányban kísérletek, de anélkül hogy azok kielégítő eredményre vezettek volna, miu­tán az oldalkerekek igen gyorsan kikoptatják a kőtöltést, miből a kocsiknak kellemetlen s a körülmények szerint veszélyessé válható inga­dozását okozza. Újabban a török birodalmat akarják ily készületű vasutakkal ellátni, a ren­des vasutak az ottani viszonyokhoz képest túl­ságosan költségesek lévén, miután azon biroda­lomban a pénz kevés, a közlekedés jelenték­telen, a vidékek hegyekkel vannak borítva, s munkásokat külföldről kell beszállítani. Ezen viszonyoknak megfelelőleg alakította át egy Haddan nevű angol mérnök ezen új építési rendszert, mely javítás szerint a vonat­kocsik a középen levő vágányra lovagló módjára ne­­hezkednek, mely vágány a 8 méter magas és % méter széles falra van helyezve, m­íg a szélső kerekek a falaknál mélyebben haladva tartják fenn az egyensúlyt. Jelenleg Alexandria és Aleppo között ily rendszer szerint építenek egy 90 kilométer hosszúságú vasútvonalat. A CSEH GRÁNÁT. A gránát méltán nevezhető az ékkövek proletárjának, miután jelentőségét nem mint a gyémánt, rubin, zafír, stb. nemes tulajdonságai­nak , hanem gyakori előfordulásának, s ettől föltételezett olcsóságának köszönheti. A gránát a szegények ékkővé, s ritkán láthatunk olcsó ékszert, melybe ez befoglalva nem lenne. A gránát valódi hazájának az Osztrák-ma­gyar birodalom mondható, melynek egyike válto­zata, a cseh gránát, egyedül itt fordul elő, az Almandin más országokban is előfordul. Ezen kőnek, Plinius carbunculusának legszebb pél­dányai Hátsóindia Pegu tartományának Sir­iáin nevű városa közelében találtatnak, de Fahlun mellett, Svédhonban, és a Zillervölgyben is elő­fordulnak emberfő nagyságú darabok, melyek­­ csiszolás végett Csehországba küldetvén, főleg dohánytartókká alakíttatnak. Libeth-bányán, Zólyom megyében, a heves záporok köleskása apró szemcséket mosnak ki a sziklákból, mit a lakosok összesepervén, azt porzó gyanánt árul­ják. Az Éger-kerületben levő Abertam közelé­ben 8—25 méter mélységű hatalmas réteg fe­­dezteti fel, mely azonban oly csekély értékű, hogy egyedül csiszolás- és tisztításra használ­­tatik. A tulajdonképeni cseh gránát, mely az almandintól más vegyi összeköttetései, s neveze­tesen kevesebb b­rom-tartalma által különbözik, más helyeken otthonos. Ki a csehországi für­dőket meglátogatta, s az ott szemlére kitett pompás gránát ékszerek kirakatait látta, azon­nal meggyőződhetett, hogy ezen iparág hazájá­ban van.] Nyers állapotában az ékkövet sem lehet használni, hanem előbb ki kell minden idegen alkatrészektől tisztítani, miután tisztán jegesze­­dett állapotban fordul elő. A tisztítás ismételt mosás által éretik el, mely alkalommal más ék­kövek is, mint: hiaozint, zafír, cyanit, turmalin és Chrysolith kerülnek napfényre. A gránát­szemcsék na­gyságuk szerinti osztályozása rosta segélyével történik. A szemcsék neveket és ér­­tékeket attól nyerik, hogy hány szem megy be­lőlük egy latra. A négyszázas a legolcsóbb, s a harminc­kettősök a legjobb fajt képezik, mivel a tizenhatosok a ritkaságok közé tartoznak, féllat súlyút pedig 15—20 évben alig egyet találnak. Ebből lehetett megmagyarázni, hogy Boetius, II. Rudolf házi­orvosa, egy galambtojás nagyságú gránátot 45.000 tallérra becsült; a bécsi cs. k. kincstárban egy tyúktojás nagyságú pyrop-gránát látható. A nagysággal annak értéke is arányban szokott állani; mig a negyvenes nyers gránát látja 5 frt 30 kr., a 75-sé 2 frt; a száztizesnek fontja 3 frt, a négyszázasé pedig 24 kron szo­kott áruitatni. Körülbelül ez árban váltatik be a nyers gránát a prágai, troppaui, replitzi stb. nagyszámú csiszoló műhelyekben. A Prágában csiszolt gránátot a legjobbnak szokták tartani, mivel az üzletet ott leggondosabban kezelik. A kicsiszolt gránát fontja 12—16 forint; a leg­szebbeknek erre 120 — 140 frton adatik. Végül még szabad legyen megemlítenünk, hogy néhány év előtt a cseh gránátok között valaki egy oly kőre is akadott, mely igen ha­sonlított a gyémánthoz. Ez természetesen nagy feltűnést okozott az illető körökben. A kő ala­posabb vizsgálatnak vettetett alá, s erről jegy­zőkönyvet vettek fel, de a rajta végrehajtott elemzés bebizonyítá, hogy az csakugyan gyé­mánt volt. Ez azonban egyetlen eset volt, mi­ből azt következtethetjük, hogy véletlenül ke­rült a gránátok közé, s Csehország, legalább mostanában még nem igen remélheti, hogy a Fokfosd gyémántmezőivel fog versenyre szállani. AZ UJ AMERIKAI KUTAK. Alig 16 éve, midőn egy éleselméjű Norton nevű amerikai gépész az általa feltalált uj szer­kezetű szivattyúkat elfogadtatni igyekezett. Min­den kísérletek, melyek ezen kutakkal tétettek azoknak kétségtelen életrevalósága­ és használ­hatóságáról tettek bizonyságot, úgy hogy az éjszakamerikai belháború alkalmával Norton ké­relmére azzal a hadseregnél is kísérletek té­tettek, s annak oly jó szolgálatokat tettek, hogy az abissyniai hadjáratra az angolok is magukkal vittek egy csomó ily Nortonféle kutat, s az eredmény ott is bebizonyította czélszerűségöket. A gyorsaság, melylyel az ily kutakat földbe lehet bocsátani, s onnan ismét kivenni, az egész ké­szülék tovaszállittatásának könnyűsége, a meg­szerzésére szükséges összeg kicsinysége, az általa nyert víz folytonos tisztasága, mind oly elő­nyök, melyek ezen új rendszer életbeléptetését mindenütt ajánlatossá teszik. Az egész készülék egy vont vascsőből áll, mely 1'/4—2 hüvelyk átmérőjű belüreggel bir, aczél vagy sárgaréz hegyben végződik, s alsó része két lábnyi hosz­­szuságban ki van jutgatva, felső részén pedig erős csavarmenetben alá s fel mozgatható gömb vagyon. Ezen csövet a kút számára kijelölt he­lyen emelő sulyok segélyével a földbe verik, mely miveletnél a sulyok csigák segélyével­ emel­tetik a magasba. Újabb időkben azonban a csö­vek földfúró segélyével bocsáttatnak a föld mé­lyébe, melynélfogva maguk a csövek végtelen csavarral láttatnak el. Ha a cső felső része a föld színéhez közeledik, a kapcsok és csigák levézetnek, és az alsó csőbe csavart hosszabbító cső felső részéhez erősíttetik. Az ekként le­­bocsátott cső, mihelyt az a vízréteghez jutott, a hozzáerősített tisztító szivattyú segélyével a homoktól és földhulladéktól megszabadíttatik, mi­által a cső kijukgatott része körül vízfelfogó üres tér képződik. Mihelyt a csőből tiszta víz emelkedik a magasba, az ideiglenes helyébe a végleges szivattyú alkalmaztatik. Az ilyetén ki­sebb csövek 30, a két hüvelyk átmérőjű csövek pedig 60 hectoliter vizet adnak óránként. Lehet azonban nagyobb átmérőjű csöveket is alkal­mazni, s ezeknek a földbefúrásánál az úgyne­vezett Accumulatorok használtatnak, melyek 10 egész 50 tonna folytonos nyomást gyakorolnak a földbe eresztendő csövekre. A földfúró segé­lyével a kútcső 2­/6—3 óra alatt 30 méter­nyi mélységbe bocsátható, s szükség esetében az 2 óra alatt ismét visszacsavarható. Német­ország déli részén a vasútépítéseknél a Norton­féle kutakat a földfúró használatának módosí­tásával a legkedvezőbb eredménynyel vették alkalmazásba, minthogy nagymennyiségű viz kie­melésére kiválólag alkalmasnak bizonyult. _______ VEGYES_ ROVAT. M­ÜVÉSZE­T. :1. Vastagh György egyik igen sikerült ; műve Damjanichné arczképe, mely jani 6-án fog Budapesten ünnepélyesen lelepleztetni. A jeles honleányt, vértanúink egyikének nagylelkű, ál­dozatkész özvegyét, oly egyszerűen s oly neme­sen ábrázolta Vastagh György, a milyen e ritka nő valóban. A festmény életnagysága alakban, ülve mutatja őt. A felfogás előkelő s a jellem­zés találó. Nincs a képen semmi hatásvadászó,­­ s külső fogásokkal nem akarja frappírozni a­­ szemlélőt, de művészi minden tekintetben. * Molnár György ismét művészi kör­utat tesz az ország néhány nagyobb városában. Legközelebbről Pécsett, aztán Baján, Szabadkán és Szathmáron fog vendégszerepelni. IRODALO­M. * Szépirodalmunk az elmúlt évben­­ sok értékes terméket mutatott fel. Legnagyobb­­ tevékenységet a költők mutattak fel, kik egy-­­ másután bocsátották ki versfüzeteiket. Mult év­ben jelentek meg a „Tücsök-dalok“ Endrődi­­ Sándortól, Dalmady Győző, Vajda János,­­ Ábrányi Emil, Kiss József, Szabó Endre költeményfüzetei. Az elbeszélő nemben: Szász­ I Gerő („Dorday Sarolta“) Fejes István („Egy szép asszony“) és Bulla János („Tündér-ér)­­ adtak közre kitűnő műveket. A regé­nyír­o­­l­dalom terén egyedül Jókai Mór munkált. Rendre jelentek meg tőle „A debreczeni lana­­tikus“, „Egész az északi pólusig“, „Az élet ko­médiásai“, „Szép Mikhál“ és „Egy az Isten“; ez utóbbi regény második részét most közli a : „Hon“. A drámai irodalom kitűnőbb termékei­t ugyancsak Jókai „Milton“-ja és Várady ais­­karioth“-ja. A széptan és az irodalomtörténet terén kevés új művel találkozunk. Kiválóbbak: „Arany balladái“ Greguss Ágosttól, „A két Kisfaludy“, Szana Tamástól s „Irodalmunk története 1711—1772-ig“, ifj. Szinyei Józseftől. — A fordítások közül megemlítjük Sophokles „Antigone“-ját és a „Trachisi nőket“, mind­kettő Csiky Gergelytől átültetve. Ó-classiku­­sokat még fordítottak Fábián Gábor, Édes Ger­gely, dr. Barna Ignácz, Bálint Gyula. Szász Károly kiadta „Goethe kisebb költeményeit, Tennyson „Király-idilljeit“, G­y­ukás­s­y Jó­zsef „Enid“ et, Bek­sits Gusztáv „Szép Diego“­­ját és Győry Vilmos „D’on Quijote“-t,. Kül­földi regényeket és elbeszéléseket ez évben is egész özönnel fordítottak le, különösen a hírla­pok tárczaszü­kségletéhez. Figyelemreméltó ke­vés van köztük s többnyire kevés gonddal van­nak fordítva. * A „Petőfi-társaság lapjá“-nak első száma gazdag és változatos tartalommal megje­lent. Bevezetésül adja Jókai Mór elnöki meg­nyitó beszédét a Petőfi-társaság első közgyű­­lésén. A többi tartalom a következő: „Ideal,“. Költemény Szász Gerőtől. — „Az özvegy férje,“ elbeszélés Balázs Sándortól. — „Petőfiről,“ költemény Szabados Jánostól. — „A zászló,“ költemény Ábrányi Emiltől — „Levél a szerkesztőhöz,“ Toldy Istvántól. — Tárcza: „Petőfi és a Kritika a negyvenes években,“ Pulszky Ferencztől. — „Petőfi és budapesti barátai,“ Kertbeny Károlyiéi. — Irodalom.— Zene, Ábrányi Kornéltól. — Ve­gyes. — E szám nagyobb részét, mint láthatni, a Petőfi-társaság első gyűlésén felolvasott mű­vek töltik be. Egyenkint irodalmi színvonalon álló, értékes közlemények, melyekkel a társaság igen előnyösen mutatja be magát. Hogy a lap szorosan meg fogja tartani ez első szám által

Next