Hölgyfutár, 1935 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1935-09-01 / 8. szám
Beszélgetés Lányi Viktorral, a művészet „ezermesterével“ !Milyen csodálatosan sokoldalú művész ez a Lányi Viktor! És ami még bámulatraméltóbb, a sokoldalúság ellenére sem forgácsolja szét magát. Budapest erős zeneéletének kiválósága. Komponista, kritikus, író, poéta és műfordító egyszemélyben. Rendkívüli ember, rendkívüli tehetséggel, rendkívüli szorgalommal, rendkívüli munkabírással. Aki élvezte könnyű mosolyfakasztó bűbájos dalait, könnyed és szellemes sanzonjait, — ezeknek a szövege is nagy részt „házi termék“, — aki olvasta kitűnő írásait, vagy fordításait, — csak Thomas Mann Budenbrook házát, Anatol France Vörös liliomát, Zola Mouray abbé vétkét említem, — aki ismeri nagyvonalú, okos, sohasem elfogult zenekritikáit, mély líráját, az tisztában lehet azzal, hogy nem mindennapi tehetséggel van dolga. Szóval minden szépért lelkesülő, izzig-vérig művészember. Eszményi jóbarát. Abból a ritka fajtából való, aki minden áldozatra kész és akkor áll egészen barátja mellé, amikor a legnagyobb szükség van reá. Kedves csevegő akivel buzgón üritgetjük sörös kriglinket a budapesti Wagner söröző „kendőzetlen“ asztala mellett. Élvezettel hallgatom a beszédét: — Gimnazista koromban írtam az első verset. Nagy örömere mindjárt sikerem volt vele, a „Hét“ leközölte. Akkor mámorosodtam meg első ízben a nyomdafestékszagtól. Az időben lírai költőnek készültem. Azt hiszem ezen a perióduson mindenkinek át kell esnie, akiben szív van, aki fiatal és — szerelmes. — Első éves egyetemi hallgató koromban kezdtem zenekritikákkal foglalkozni. A Budapesti Napló leszerződtetett Csáth Géza mellé, — aki bevezetett a kritikaírás rejtelmeibe és akinek mindig hálás leszek. — Majd novellákat írtam és zenei műfordításokkal kísérleteztem. Amikor a Bánffy Miklós és Hevesi Sándor kora kezdődött az Operában, — 1911 ben — megbíztak Lohengrin lefordításával. Harsányi Zsolttal együtt (Sevillai borbély, Don Juan) akkor indítottuk meg a modern magyar opera-focitást. Azóta állandó műfordítója vagyok az Operának ; eddig több, mint 50 operát ültettem át magyarra. A Lohengrinnel irodalmi sikerem is volt, Osváth az első felvonást leközölte a Nyugatban. A háború után sorozatosan jelentek meg operafordításaim. Egy kötetben kiadták a Wagner Tetralogiát Itt is akkor Molnár Géza a Pester Lloydban erről Ein ungarischer Kulturtat címmel. Még három más Wagner operát, 6 Verdit, — köztük a Falstaffot, — Puccini Turandotját, Mozart Cosi fan tutte-ját, stb., stb. fordítottam. — A műfordítás gyakorlata volt-e valami hatással pályájára ? — teszem föl a kérdést. — Két irányban is volt rá döntő hatással szőr is elnyelte bennem a lírikust Elő Ami a költői alkotás egyik főeleme: a rímmel, ritmussal való bibelődés ösztönét kiéltem a műfordításban. Másfelől a zenei műfordítás természeténél fogva mélyen beleástam magam a muzsikába s igy aztán előbb utóbb napfényre kellett törnie öröklött zeneszerzői hajlamosságomnak. — A sokféle művészeti ág között van-e különös kedvence ? — „Szívügyem“ a zene. Édesapám néhai Lányi Ernő, — aki 12 éve a szabadkai temetőben nyugszik s akire mint fiatal színházi karmesterre talán még a régi clujiak emlékeznek, — gyermekkoromban beavatott a zeneszerzés elemeibe. Zenével azonban éveken át csak mint esztétikus foglalkoztam. 1913 őszén írtam első két dalomat Csokonai verseire, csak azért, hogy fölvétethessem magam a Zeneakadémia zeneszerzési tanszakára. Ezeket a dalokat ma is vállalom. Egy évig tanultam kontrapunktot és hangszerelést. Akkor kiütött a háború és elvittek katonának. És négy esztendő kiesett művészi életemből. .. — Háború alatt megnősültem. Feleségem maga is zenész család leánya: Fodor Erzsébet, Fodor Ernő zeneiskolai igazgató húga. Háború után, — már mint családapa, — elölről kellett kezdenem mindent. Könyveket fordítottam halomszámra, többnyire súlyos irodalmat németből, franciából. (Thomas Mann, Balsac, Zola, Maupassant, C. F. Mayer, Gottfried Keller stb.) — Aztán kabarémuzsikus lettem. A szükség sok mindenre megtanítja az embert. Nagy Endre egy ízben tanácsot kért, hogy újonnan alakult kabaréjához kit vegyen zenei vezetőnek? Körülbelül ötször annyit kínált, mint amennyi újságírói fizetésem volt, — akkor a Magyarország riportere voltam. — Én vakmerően vállalkoztam. Majdnem az egész műsor az én zenémmel ment. Olyan művészek, mint Nagy Izabella, Palló Imre, Gábor József énekelték a pincekabaré piciny dobogóján dalaimat, sanzonjaimat és Nagy Endrével közösen írt kis operáimat. Magam kísértem őket zongorán. Később Nagy Endrével átmentem a Terézkörúti Színházba. Szinte képtelenség, hogy ebben az időben mit dolgoztam: hónapról hónapra betanítottam a kabaré zenei műsorát, kisértem, komponáltam, színházi napilap főmunkatársa voltam, operának és könyvkiadóvállalatoknak fordítottam, a Nyugatba és más folyóiratokba dolgoztam — és közben a magam kedvére komoly muzsikát is csináltam. — És hol a sarokház, amit evvel a rengeteg munkával szerzett ? — Sarokház...? — mosolyodik el keserűen. — Inflációs idők voltak, a pénz gyorsabban ment, mint ahogy jött. Sokszor rágódtam azon, ha egy boldog ország fia volnék, ötféle mesterségem közül egy is elég lenne ahhoz, hogy gond nélkül éljek. Bizony nem jutott Lányi Viktor 9