Hölgyfutár, 1849. november-december (0. évfolyam, 1-39. szám)
1849-11-26 / 11. szám
1840. novembe 21. HÖLGYFUTÁR (Megjelenik ünnep-s Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat vasárnapokat kivévén mindennap délután). Tulajdonos szerkesztő Nagy Ignác. Solange. (Folytatás.) Fossés - Monsieur - le-Prince-uton át lementünk egészen a Fossés-Saint-Germain útig, azután Petit-Lion- uton át, azután Saint-Sulpice terére érkeztünk , majd a Féren- útra. Mindezen átjárást egyetlen szóváltás nélkül végeztük. Csak a hold világánál, melly teljes fényében ragyogott , vizsgálhatom meg őt tetszésemre. A hölgy mintegy 20, 22 éves, kecses barna személy volt, nagy kék szemekkel, inkább szellemdús, mint rajoskodó , karcsú, egyenes orrú , tréfás ajkakkal, fogai gyöngyök, kezei királyné kezei, lábai gyermek lábai valának. Ledieu anyának leánya közönséges öltözete mellett aristocraticus járást tanúsított, melly helyes oknál fogva vonta magára a bátor sergeant és harcias járőrség figyelmességét. A kapuhoz érkezvén , megállottunk , s egy pillanatig némán nézünk egymásra. „Nos , kedves Berta! mit akar ön ?“ kérde mosolyogva az ismeretlennő. „Csak azt akarom mondani kegyednek , kedves Solange kisasszony , miszerint nem érdemlette a fáradságot találkozásunk, hogy olly hirtelen hagyjuk el újra egymást.“ „Ezerszer kérek bocsánatot, az én véleményem szerint találkozásunk igen is megérdemlette volt a fáradságot , mert ha nem találkozom vala önnel, engem a főörségre kisérnek; megtudták volna, hogy én nem vagyok Ledieu anya leánya; fölfedezték volna, hogy aristocrata nő vagyok s fejemet bizonyosan leütötték volna törzsökéről.“ „Kegyed tehát megvallja, hogy kegyed aristocrata nő ?“ „Én — mitsem vallok.“ „Ej — de hát mondja meg kegyed legalább igazi nevét.“ „Solange.“ „Jól tudja kegyed, hogy azon név, mellyet csak véletlenül ruháztam kegyedre, nem saját neve kegyednek.“ „Mindegy, én szeretem és megtartom azt — legalább önre nézvést.“ „Minek tartaná meg azt kegyed rám nézvést, ha nem fogom látni viszont kegyedet?“ „Azt nem mondom, csak azt mondom: ha viszont látjuk egymást, akkor szükségtelen önnek tudni a nevemet, miként nekem azon nevét. Én Bertának neveztem el önt, tartsa meg ön a Berta nevet, miként én megtartandom a Solange nevet.“ „Ám legyen , azonban hallja kegyed , Solange.“ „Hallom önt, Berta!“ viszonzás. „Kegyed aristocrata nő , kegyed megvallja ezt ?“ „Ha meg nem vallanám is, ön kitalálná, nemde ? így vallomásom sokat veszt becséből.“ „S kegyed mint aristocrata nő üldöztetni fog ?“ „Alighanem.“ „S kegyed elrejtődzik, kikerülendő az üldöztetéseket?“ „Se de a anyánál, Feren-utcában, 24. sz. alatt, kinek férje édes atyámnál kocsiskodott. Látja, nekem semmi titkaim ön előtt.“ „S kegyed atyja ?“ „Nekem semmi titkaim ön előtt, kedves Berta! mennyiben csupán személyemet illetik a titkok , de atyám titkai nem az én titkaim. Atyám is rejtekezik , s csak alkalomra vár, hogy kivándorolhasson. Ez mind, amit szabad mondanom önnek.“ „S mit szándékozik tenni kegyed ?“ „Atyámmal akarok elbujdosni, ha lehetséges ; ha pedig lehetlen, egyedül bocsátom őt útnak s utána utazom.“ „Midőn ma este feltartóztatták kegyedet, atyjától jött kegyed ?“ „Igen , atyámtól.“ „Hallja , kedves Solange!“ „Hallom önt.“ „Maga látta kegyed , mi történt ma este.“ „Igen, s ez eléggé tanusítá előttem ön hitelének érvényességét.“ „Ah, fájdalom! az én hitelem nagyon csekély. Azonban vannak barátaim.“ „Ez este ismerni tanultam azoknak egyikét.“ „S kegyed tudni fogja, hogy e barátom egyike a leghatalmasbaknak jelenleg.“ „Számít ön bizton befolyására , hogy atyámat futásában segélhessük ?“ „Nem , én e befolyást kegyed számára tartom fen.“ „És atyám számára ?“ „Atyja számára más eszközt tudok.“ „Más eszközt tud ön!“ szóla Solange, kezeimet fogván s aggalommal tekintvén reám. „Ha megszabadítom atyját, jó emlékezetben fog tartani kegyed engem?“ Budapest, 11. szám. (Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horváth-ház, 3-ik emel.)