Hölgyfutár, 1850. január-június (1. évfolyam, 1-147. szám)
1850-05-08 / 106. szám
fogadtatnak , miktől Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Fiülagy Ignác. Budapest, 1850. Előfizethetni Budapesten november 15-étöl jövő március végéig 4 Új hónapra 4 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig félévre 6 for. Postán küldve november 15- étöl jövő junius végéig 7 1/2 hónapra 9 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig fél évre 7 fr. 30 kr., helyben csupán Kozma Vazul nagykereskedésében a nagy hidutcai 671 sz. Takácsy házban , hol egyszersmind gyors közlés végett mindennemű hirdetések is el 1041. Szerda, máj. 8. egy háromzor hassábozott sorért négy ezüst krajcár fizetettek. Vidéken minden cs. k. postahivatal elfogadja az előfizetést,és a díjt bérmentesítés nélkül küldi föl, ha a levél borítékán megjegyeztetik, hogy,,h i r 1a p előfizetési dijt“ tartalmaz. ! ! ! Egyesszámok ára egyezüstgaras. (Megjelenik ünnep- s vasárnapokat kivevén mindennap délután. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horváth-ház 3-ik emeletben.) Elsírtam minden könyemet. Elsirtam minden kényemet, a hon balsorsodon. Már sirni többé nem fogok Fonnyadt babéridon! Nem átkozom a mostoha Sors sajtoló karát, Elaltatom, elaltatom Szám siró bánatát. Künn a tavasz sugárain Ezer virág fakad, A bolt remény keblemben is Föltámad újólag: Hogy már számodra is virul — Olly sok keserv után — Egy két örömvirág, szegény , Szegény borús hazám! Kalmár Endre. Az elszállásolás, mind a mellett, hogy a megszállott tér forrás-fokadékos, és e miatt igen sáros volt, — hamar megtörtént." — A fegyverek sűrű apró kúpokba lőnek állítogatva, s a hornyok s egyéb holmik alá helyeztettek. Ezután a szállás felszereléséhez kezdett a legénység. Közel egy jókora kazal szalma fehérlett. —• tehát a lehető legnagyobb serénységgel azt ölelgették szét, mindenik együvé tartozó társaság szalmával akarván szárazzá tenni a rakni szándéklott tűz mellékét, hogy így legalább talpa alatt legyen valami száraz. — Egyes cirkálók a hegyalján félig pusztult sövényekre találtak; — a szalma kazai szétrepítése után tehát mindenki a sövények széttépésére sietett, nehogy füzelék nélkül maradjon. A szállás után jött: a „mit eszünk ?“ csiklandós kérdése. — Sok látásfutás után minden négy főre egy száraz profont került, melly sovány picin adagot mindenkivel a legbecsületesb étvágygyal nyeletett el a másfélnapos éhség. — „Mit igyunk?“ ez vala a második kérdés.............Bor, pálinka, — vagy valami illyes tábori mennyei nektár, — bármi kincsért sem vala kapható; és még a viz is mintha elkopott volna elölünk.... Hosszas kutatás után, egy mély szűk sziklanyilásból előcsurgóforrásra találtak; de a szirtüreg nyílása olly szűk volt, hogy abba csak egy ember bújhatott be, — és a viz olly vékonyan csörgött, hogy örök időnek tettszett, mig egy egy kis kulacs megtelt. — „Hogy alszunk?“ ez volt a harmadik kérdés, — s rá az volt az igen egyszerű válasz, hogy vagy sehogy, vagy legfeljebb macskamódra a tűz mellé görnyedve, — a ki tudniillik , igy tudhatna aludni. E könnyeden idevetett rövid vázolat után ne gondolja olvasóm, mintha ennyi nélkülözés és tűrés által levert, és kedvetlen lett volna a heteken át sárban mászó kiéhezett, és eltozlódott legénység. Ő ez épen nem volt kedvetlen és levert. Az egész táborban borátlan élénkség és levertség nélküli elevenség uralgott. A legénység úgy vette , mintha a lobogó tűz a levegőt besütötte volna, és mintha a száraz profonnal és iszapos vízzel torkig lakozott volna. — Mindenik csoport a leguidorabban beszélgetett és dévajkodott; —itt ott pedigélénk harcidalok hangzottak........szóval minden úgy mutatkozott , mintha a legénység sem nem fáznék, sem nem volna A temetés. Késő este érkeztünk a * * * táborba, az erdélyi táborok egyikébe. ..............december 16-ka lehetett, irgalmatlan nedves ködös hideg idővel. Egész nap útban léve, sehol sem pihentünk , és semmit nem ettünk, s a le - fel hajlongva emelkedő síkos hegyi utón lábszárig érő ragadós sárban kelletvén gyalogolni, táborba érkeztünkkor teljesen kivalánk fáradva. A ködös estnek tábori tüzektől némileg felszürkülő halvány világánál annyira tudtuk magunkat tájékozni, hogy a tábor, egy hosszú hegy déli lejtőjén, nagyára elpusztult oláh faluban és körül terült el. Megérkezvén, azon utasítást kaptuk, hogy szállásoljunk oda, a hova akarunk és tudunk. — Ellátván, hogy a sötétség miatt a magunk elszállásolásában nem igen válogathatunk , azt hittük legtanácsosbnak, ha mindnyájan együtt az isten szabad ege alá szállásoljuk el marsunkat ! _a mi ugyan az év ezen nedves szakában nagyon szeli ősak vala de nem volt miben válogatni.