Hölgyfutár, 1850. július-december (1. évfolyam, 1-151. szám)

1850-07-01 / 1. szám

Higyf­enik. ünnep- s vasárnapot ^ kivevén, £ ; mindennap délután­i divatképek­s egyéb műmellék- £ letekkel. s HÖLGYFUTÁR. Szerkesztőségi szállás:­­ hatvani utcai Horváth- £ ház, első udvar, 3—iki Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből.­­ Tulajdonos szerkesztő Magy Ignác.í Wgv: hová a kéziratok urasitandók. Budapest, 1850. 1. Hétfő, Julius 1. Emlékirat. Szeretni mindent, mi szent s magasztos , Szeretni mindent, ki tiszta lélek , Vigaszt mosolygni a szenvedőre­, Az elhagyottat föllelkesitni, Szelíd kedéllyel átderitni a kört, Mellyben virulni sorsa hívta őt: Ez a leánysziv célja , végzete. Ne bánd , ha megtört szíved könnyet ejt; Ne bánd , ha a sors pártütése vérez. Mi az, ha rág, ki szembe rád mosolyg?! Mi az, ha tőrbe ejt az álbarát ?! Látsd senki nem jobb , mint minő lehet; Te , jobb azoknál, jókra is találsz ; S inkább százszor szeress csalódva , mint Hideg kő légy az élet útfelén ; Inkább százszor csalódj remélve, mint Gyűlölt fajodnak üldözője légy : Hit és remény tört gyilka orv­ kezedben. Mennyet ne várj itt....... az ég nem a mienk , De nyújt az élet, mit szeretni tudj. keresd fel a sors gyér virágait, A birdatót ne álmodd el magadtól, S kart, ködvilágra, árnyakért ne járj. Ha boldog igy sem lenne végzeted , S nem adna :A sors mit szeretni tudj: Magadba szállj, ottan teremts világot ; Abban keresd , s találd fel a valót. S bár Legyen hazug minden körü­led itt, Lesz kit szeress, becsülje te önmagad. Ariel. Ideiglenes. Olly sok elégületlen ember van mai na­pokban kerek e világon, hogy számuk kimond­hatatlan. S miért? Mert — úgy mondják — mindenütt csak ideiglenes állapotban lát­ják magukat! — Pedig ha orruknál kissé to­vább néznének a jámborok , önnön panaszuk­ból meríthetnének a maguk számára is legna­gyobb, s alaposabb vigasztalást; azt t. i., hogy miután ez idők szerint minden ideiglenes a nap alatt , az ő elégedetlenségök, s ezzel ösz­­szekötött boldogtalanságuk is csak ideigle­nes­ lehet! — Ennek bővebb magyarázatára, s efele szerencsétlen furulyások megnyugtatá­sára kivánunk hát jelen sorainkban a világ, s emberiség történetéből néhány cáfolhatlan adatokat felhozni, általuk bebizonyítandók, hogy az ő elégületlenségükön kívül egyéb is minden, az ideiglenesség múlékony tör­vénye alá van vetve e földön. — Lássuk tehát! Kezdetben teremté az úristen a meny­­nyet és földet, de már azon feltétellel, hogy az minden gyönyörei, s gyötrelmeivel együtt csak ideiglenes legyen; mert az örökké­valóságot, dalai után a másvilágra teve at. Egyszer már tettleg is fellépett ugyan, teremtményének ezen ideiglenességét bebizonyítandó, midőn felháborodva az embe­ri nem elfajultsága miatt, azt, a földdel együtt il­ik félév, özönvíz által akará elveszteni; de a legjobb­­ atyának, még ezen méltó haragja is csak ide-­­­­­g­­­e­n­e­s volt; mert, megbánó ugyan, hogy egyszer jó kedvében teremté a gyarló embert, de felhagyott viszont első kiirtási szándékával is , és Noéval bárkát épitetett, hogy abból a példás m­e­g­m­o­s­d­a t­á­s után tisztulva lép­jen ki a megmentett ember­ , és állat­világ a jövő szebb kor cselekvésterére, a­mellyatyai koz,bocsánatának csalhatlan jeléül te­remté egy úttal, szelíd kék egének felhős bolt­ivére a legideiglenesebb szivárványt,­ melly, hét színe közöl, ,a piros-, fehér-, és zöld­re leginkább büszke, mellyekhez gyakran, a leg­sötétebb felhők, s legdörgőbb villámok közt is, hű szokott maradni, csak az áldásteljes nap­tól egy reménysugár löveljen feléje a dú­ló vih­ar között. — Az isteni közbocsánatnak e legvalódibb jelképét, t. i. a szivárványt, a szentírás ugyan­aként magyarázza. Hogy isten e bűnös világot ezentúl, nem özönvízzel, ha­­­nem tűzzel, de mégis csak el fogja veszte­ni egyszer, a­melly nagyszerű katastróf köze­lítésének szomorú előjeleit, már csak azon saj­nos körülményből is sejthetjük , miszerint már annyi a tű­zbevaló ember, e romlott vilá­gon, hogy legújabb időkben százezerenként önnön maguk által vitetnek t­ű­z­b­e, egymás ellen! De beszéljünk már emberi természe­tünkhöz közelebb álló, s szelidebb dolgokról! Midőn már a föld megvolt teremtve, még akkor ártatlan nemes érceivel, illatos füveivel, mellyekből mérget, csak később az emberi ész gonosz találékonysága sajtolt, é­s jámbor állataival, mellyeket aztán vadakká csak az emberi zsarnokság hatalma tőn, — mindezen ékességeknek közepette épite az ur mindenható hatalma, egy ideiglenes, de annál gyönyörűbb kéjkertet, mellyet, miként tudjuk, a szentirás paradicsomnak nevez; s mellynek kellő közepére téve legkedvesebb te­remtményét — az embert, hogy lenne ott telj­hatalmú egyedül uralkodó, a kert minden gyö­nyörei, s az élő állatok, előtte hű jobbágyokul meghajlott engedelmes csoportjai felett. — Adára — igy nevezik első emberünket a leg­­ősebb krónikák — felette tetszők magának ez ideiglenes méltóságban, mert azt hivő a balga, hogy mind­ezen kér és élvezet, mellytől akkor tájban még adót sem kellett fizetni, örök­ké fog számára tartani! Azonban, hogy magát egyedül meg ne unja, s a roppant kormányzat bonyolódott vi­szonyaiban legyen, kitől tanácsot kérhessen , ada az ur bölcsesége Adám mellé egy, fele­lős vagy inkább feleselő ministeriumot is,­­ Évának képében. De erre a minister-krizis­e csakhamar beállott, — Éva elhagyó magát csá­­­­bitatni a csúszómászó kigyó által, ennek su­­­­gallatára rész tanácsot ad a férjének ,­­ki kor­­látlanul akart uralkodni, a kert minden fájá­nak gyümölcseit egyformán élvezendő, míg a tiltott almának csutkája torkán akadt, s ide­ig­l­e­n­e­s uralkodásának a paradicsomban csakhamar végé­ben, semmit sem vivén ki on­nét magával emlékül, egypár f­i­g­e­f­a-t­e­v­é 1- n­él, mellyet kiűzetése alkalmával a legide­iglenesebb öltözetül használt, — az őrt­­álló lángkardú Cherub pedig f igé­t mutata neki a paradicsom ajtajából. — így bukott meg az első teljhatalmú ember az által, hogy nem tulajdon jó szive sugallatát, hanem hűtlen ta­nácsosának gonosz tanácsát követé ! — E szerencsétlen katastrófa óta a reve­­rizékkel keresi kenyerét a férfi, az t. i., kire apja egypár ideiglenes domíniumot nem hagyott örökségül, s fájdalommal szüli gyermekét a nő, de hálát rebeg lelkében is­tennek mindenik, hogy rendeltetése e földön csak ideiglenes, holott azt a sok bút és keservet olly ritkán fizetik a tiszta öröm ön­zetlen édjével, hogy e részben többnyire fize­­tetlen kontókkal kényszerül a szegény halan­dó ez i­d­e­i­g­­­e­n­e­s élet megunt Európájából, az örökkévalóság sokat ígérő Ameriká­jába vándorolni! Múlandó világi viszonyok közt még tán legtartósabbnak tetszik az­ első szerelem. Legalább itt halljuk legtöbbször emlegettetni az örökkévalóságot, sf­ontali hűsé­get, soha meg nem hűlendő érzelmeket. S meg kell vallanunk, az első csóknak van is egy kis maradandó hatása a gyarló földfiára, — sok — mondják — három éjjel sem aluszik, előtte és utána, a­mi pedig illy ideiglenes világban, elég nagy idő! Az egész élvezet azonban utóbb, egy holtomiglan, holto­diglan, tehát már itt ideiglenes — eskü elmondása után végkép befejezettnek tekint­hető, — az első csókot, második, harmadik stb. váltja fel, mindig ideiglenesebb hatás­sal , mert a csók természete ollyan, mint a himlőé, csak az első utás ered meg a test­ben, a második, harmadik már foganatlan ma­rad, — a legideiglenesebb férjzsarnok­ság, tartósabb papucskormányba megy által, a változékony nőszeszély gyakori m­i­­niszerváltozásokat hoz elő, a helyet­­tesítéseknek vége hossza nincs; míg­nem az i­d­ő komoly arcával nem interve­niál, a fegyvereket mindkét részről —(s ezek leginkább : sima homlok, arc­rózsák, ép fogak, csábitó szemfény,) le nem rakatja, s a földi ideiglenes capitulatiónál tartósabb, örök békét nem idéz elő a porhadó felek közt, a­z

Next