Hölgyfutár, 1850. július-december (1. évfolyam, 1-151. szám)
1850-07-24 / 21. szám
tagadhatta. Nagyobb botrány elkerülése végett Bereginé rávette atyját, hogy a gyermek jövendőjéről gondoskodjék. Ezt meg is tette. K án á s i. A föld határi közt.... A föld határi közt tág völgy ölében, Sirhalmok állnak a hegyek tövében, Mellyek a vérben ázott völgy között Több láncolatban némán elterülnek, Nincs díszök, eltűnt, most ék nélkül ülnek Mint hervadt rózsa a sirhant fölött Örök tavasznak virult itt hazája, Nem volt enyészet zöldje kellemén; Hervadhatatlan volt virányi bája, Tündérek lakta völgyén berkein. Volt tiszta mennye, tiszta napsugára ; S a merre terjedt, tiszta láthatára. Hol van pompája most a tünde tájnak, Hogy olly kietlen mint a rengeteg; S nincsen virányán nyoma semmi bájnak, Mi járt volt erre, miilyen förgeteg, Hogy elszárita zöldjét szőnyegének, Melly hátát fedte földje rétegének ? Hol van varázsa piros hajnalának, Hol rózsafelhő szende kék egén ; Hol biborfénye csendes alkonyának, Hogy rontó vész száll éjhús fellegén ? Nincs enyhe húsé fái árnyékának — Tikkasztó hőség hullámzik legén. Őh egykor itt szelíded esti szellők, Örömmel áldást és üdvet lehellek Édes halárban olvadozzanak; És bájdalukra mint váltó karének, Csörgési a völgy négyes vizerének Sűrű morajban viszhangozzanak. — Most vad fuvalmak zúgnak a vidéken, S dúló viharnak ijedelmei, Mint zordon éjszak iszonyrémei Vadul üvöltnek a rengő mezőken .. . így tűnt el, igy minden harmónia Elemeidből, szép Pannónia ! Te vagy hazám az, most sírok hazája; Halál, enyészet ül bús halmidon, Egy sirgödör magad — másik Acája ! — Ezrek könyüi folynak sírodon. S mikor szűnik meg bő könyim folyása ? — Előbb mint bánatom — sírom megássa ? — Kelemen József: Vidéki élet. Putnok, julius 18. — Megvallom, érdemes szerkesztő úr! igen sokáig törtem a fejemet, hogy valami érdekest írjak a Hölgyfutárnak erről a históriai nevezetességű Putnokról, hanem persze , mivelhogy Putnok és érdekesség: tűz és víz, semmire sem tudtam menni. Ne tessék pedig kérem a lassan megbotránykozni azon, hogy Putnokot históriai nevezetességűnek mondom, mert valóban úgy van. A krónikák ugyanis, világosan megjegyzik , hogy a törökjáráskor, mindig annak a pártjára hajlott, ki a várost megszállotta, és hogy egyetlen egy nap hétszer hajlott; innen maradt fenn amaz arany példabeszéd: hajlik mint Putnok. Igaz, hogy már fogyatkozott hajdani hírében, amint a Kis Tükör nagy bölcsen mondja, s török sem jár úgy mint az előtt. Miután tehát az Írással nem boldogultam, olvasni kezdtem, meggyújtván egy Gyuri pajtásom által épített gyertyát; különös gyertya pedig ez az én Gyuri pajtásom által alkotott gyertya !ő ugyanis az agtelki csepke baradjából hordván a mártáshoz és öntéshez szükséges anyagokat, csudálatos phantasticus alakokban krisztalizálódik a gyertyatartó szélén és az asztalon, minek a többek közt az a haszna is van, hogy az ember phantasiáját gyakorolhatja a költői félhomályban, meg a csudás alakokon. Tehát olvasni kezdtem egy múlt félévi ócska hírlapot. Miért volt pedig a hírlap múlt félévi és ócska ? mindjárt megmondom. Nekem és sok polgártársaimnak az a jó és szép tulajdonságunk van, hogy ámbár reggel mihelyt felébredünk s kilépünk a kapun sa kinek tudniillik van kapuja), a legelső boldogtalan halandót, kit fátuma szemközt hoz velünk — legyen az schuster inas vagy száraz dajka —irgalmatlanul nyakon csípjük kérdezvén tőle, mi újság? és addig tépjük szakgatjuk, míg nekünk újságot nem mond, mégsem szoktunk újságra előfizetni. Én is, csak úgy kaptam ezt a múlt félévi megviselt lapot, hogy járatja a rosnyai kasinó; a kasinóból a már elolvasott lapot kihozta Fehér Péter tag, kinek az inasa, jó ismeretségben van a Fekete Pálné szobaleányával, ennek pedig Putnokon lakik egy testvérje, ki gyakran szokott járni a szomszédom keresztkomjának a sógorához.............. én szomszédomtól kérettem át egy percre a lapot, így jutott hozzám , de sietnem kell az olvasással, mert a fiskális úr is kérte, kinél már régen várakozik a rektor, hogy ő is átolvasván, átadhassa X. kisasszonynak, ki azt a levárti fördőbe fogja vinni magával. Ne tessék pedig csodálkozni érdemes szerkesztő úr, a lapok ezen lélekvándorlásán, mert mi a könyvekkel is épen igy teszünk ám, aztán azért se tessék engem kicsúfolni, hogy ócska lapot olvasok, mert hiszen, van nálunk itt a megyében egy milliós nagy úr, ki épen a múlt héten kezdte el, az 1832-ki lapokból a diaetai híreket olvasni. Olvastam tehát: Berlin. A porosz koronaherceg most érkezett ide, innen Potsdamba ránd a 1t, onnan Kölnbe utazott, onnan az ostendei kikötőbe sietett, honnan Londonba vitorlázand. Hah! felkiálték ez már érdekes! borzasztó érdekes! hisz igy én is tudok! és ismét íróasztalomhoz ültem. Köztünk maradjon a szó, ismét nem sokra mentem volna pedig, mert igazán megvallva, képzelő erőm a sok replikaírásban egy kissé elmarsult, — de szerencsémre egy színlap tűnt szemembe az asztalon, hallottam egyszersmind az ablakom alatt hazatakarodó színházi közönséget, a játék feletti csodálkozás , elbájoltatás és élvezet kifejezéseivel zajongani. — Ah az a nemtő! oh az a szikla! jaj az a tüzes mennykő! Sajnáltam, hogy az átkozott hölgyfutári cikk miatt (jaj pardon!) a színházból elmaradtam. Az írott hírlapban kerestem hát kárpótlást , s hogy mit és mennyit találtam, ime ide írom: Eredeti új dráma. A kereszténynyé lett zsidóhölgy vagy (!!) az atyai boszú. Egészen uj eredeti dráma. Szigligeti Csaj neked!) után szerzé L. J.— A játékhoz megkivántató díszletek, sziklás tájék, mellyet tüzes mennykő fog ketté szakítani, a mennykő ke rep tlese látható lesz— terhes költségünk lévén , a harmadik hely el lesz törülve. Illyenek történnek Putnok városában, urunk 1850-ik esztendejében. És félretévén a tréfát, becsületemre mondom önnek szerkesztő úr, hogy e szinlap vagy micsoda szóról szóra igaz. Nem tudom, hogy ennek a négy öt csavargónak, ki magát magyar színésznek vakmerő nevezni, szemtelenségét bámuljamé , vagy a putnoki közönség kiskorúságát? Már ha mivelt századunkban ki nem seprűzteti is a közönség a városból ezeket a drága madarakat, de részt nem vevése által tudathatná velök, hogy miveltségét és jó ízlését sérti az illyen piszkos komédia, s tartaná magát már csak az által is sértetve, hogy felteszik róla, miszerint az illyesekben gyönyörködik , hol olly aljas kétértelműségeket, triviális célzásokat, sőt leplezetlen ocsmányságokat hall, mellyektől egy húsz évig szolgált bakancsos is pirulva fordulna el. Én szeretem nézettségemet , örülök mind annak, mi művészetét s irodalmát emeli; de nem vagyok annyira idiot, miszerint ügyünket olly koldus állapotra jutottnak higyem, hogy minden kasza, kapakerülő bitangot annak apostolául tiszteljek és pártfogoljak , ki a helyett, hogy valamit tenne annak érdekében, szemem látára tapodja azt a kabarékba, s pellengérre állítja boldogtalan magával együtt, így tesznek ezek az ügyefogyottak! Összeszednek a városban egy bábát és egy korhely takácsot, amazt tán azért, hogy kínos vajúdásokban segítsen rajtuk; ezt pedig hogy hurkot szőjön , publicumot fogni. Igazán jobban tenné Farkasné asszony, ha közéjök nem elegyednék. Petróczi takács uram pedig, ha a tíz húsz felől felvállalt munkát, a százszor elhazudott terminus után valahányszor elkészítené, és a csavargás helyett becsületes munka által iparkodnék családjának kenyeret szerezni. Tehát alassan tiszteljük a művészetet, s becsüljük magunkat annyira, hogy ne menjünk e mocskos komédiába ! — 82 Csonka Peti. Katona volt Peti szép Magyarországban, — Már jó régecske volt, még a jó világban,—■ Addig vitézkedett, míg egy gránát darab Komáromvár alatt csúnyán belé akadt. Hazajött nagy csonkán szülővárosába, Nyári öltönyének szél volt jobb ujjába. Ha kérdjük baráti : hol a kezed Peti? Kittije lakatlan ujját oda veti.... Sipos Dani.