Hölgyfutár, 1851. július-december (2. évfolyam, 149-299. szám)
1851-10-28 / 248. szám
Mi tehát megnyitjuk a medence fölötti csapokat, s olly mérsékletü vizet bocsátunk a medencébe a minőt kívánunk. Aztán elővesszük a benne levő vas csészét, s addig öntözzük magunkat, meddig a tisztaság, s a vér mérséklete kivánják. A hamamdsi (fürdős) egy pár perc múlva visszatér száraz ruhákkal; emberét jól bepalálja, fejére lágy pamutvászonból turbánt teker, s kivezeti a nyugvó terembe, hol a fürdővendég fekhelyére keveredik. A nyugvóterem légmérséklete átmeneti fokozatú az elő- és fürdőteremei között. Néhány percnyi pihenés után a fürdős megkínálja vendégét fekete kávéval fris forrásvízzel és csibukkal. Másfél óra alatt megtörténik az egész. Ennyi becsületes szolgálat és fáradságért a rendes díj 8—10 váltó garas, azaz 4 a gazdának, 6 a legénynek. Hat fürdés harmadnaponként véve, olly hatást gyakorol, mint a Priesnitz hosszú kínos rendszere , azaz : a testből minden rész elemet a felszínre hajt, s ez után 10—12 fördő az embert tökéletesen újjá teremti. Szombat és vasárnap az asszonyok és gyermekek fürdőnapjai, ezenkívül a délutáni órák mindennap. Mi e szokást nem tudván, benyitunk a minap egy fürdő előteremébe, melly tele volt török nőkkel. Két vén asszony, a mint bennünket megpillant, nagy lármát üt, és fapapucsokkal fenyegetőzik. Az ifjabb nők azonban teljességgel nem látszottak megbotránkozni e véletlen meglepetésen. A török kényelemhez tartozik , hogy minden jómódú ember lakában fürdőház is legyen. Szállásunk közelében lakik egy török család, — papi rendűnek, vagy valami török szent ivadékának kell lennie; — ennek, lakházával egy födél alatt van mosdéja, fürdője, boltja, kávéháza; mellette csurgókutya, kertje, temetője. . . . Ez aztán keleti kényelem. A töröknek orvosra igen ritkán van szüksége, hanem azért az ilyen iránt határtalan tiszteleti kegyelettel viseltetik, legyen az bármi nemzetű vagy vallásu. Az orvos személye nála szent, sérthetlen. Ez nem jön a gyaurok sorozatába. Vannak török orvosok is, kik a sztambuli török orvosi egyetemből kerülnek ki, s kik körülbelül annyit szoktak tudni, mint a mi falusi kuruzsoló asszonyaink. Európai orvosok itt kevesen vannak, de annál nagyobb tiszteletben tartatnak. Itt az a szokás van, hogy díját az orvos előre meghatározza s kifizetteti. Ez annyiszor ismételtetik , ahányszor újabb szereket rendel a betegnek. A gyógyszereket az orvos fizeti. A paskák háziorvosai — kik mind európaiak — igen jól fizettetnek. Községnek itt orvosa nincs. Ugyanezért az emberek minden európai utast megkérdeznek, hogy nem orvosé? s ha történetből ilyenre találnak, nem lelik helyét. Sőt a bolgár gyakran erővel rá fogja a kapatos emberre, 986 hogy orvos, akármint szabadkozzék, és tőle segélyért eseng. És e bolgárok mégis olly szennyes lelkű hálátlanok, hogy, ha becsületökre hagyatik az orvos díjazása, s tán épen utólagosan igényeltetik: lehetetlen tőlük valamit kicsikarni. Azt felelik fizetésül, hogy őket az isten gyógyította meg, nem az orvosi segély. Egy emigráns orvossal Sumla városának örmény községe szerződést kötött három évre. Az orvos évi díja közel 2000 pft, szállás és szabad gyakorlat. A keresztyén orvos háremekbe is beléphet, természetesen háremőrök kíséretében,kik rendszerint megférfiatlanított arabszerecsenek. Mi van kék szemedben? . . . Mi van kék szemedben ? Az emlényvirága . Vagy a nap fényinek kékre tört sugára? Egy kisded pontocskán, egy helyen megférhet A gyöngéd nyári árny, s villáma az égnek? Egy kisded pontocskán, egy helyen megférhet A feltámadás s az utolsó ítélet? Egy pillantásban a koporsó fedele S a menny üdvössége elférhetnek bele ? ! A földön őrködő angyal szemsugára Reá tapadva a rét kékliliomára ? Vagy csillagot loptál szép szőke virágom, Midőn a hold letűnt már a láthatáron ? Nem te, ők orozták fényüket szemedből Egy egy csillag vált egy egy tekintetedből; Könyüdből a harmat csillogd gyémántja, S haragos fényéből a villámok lángja ! Tudom már, — tudom már! a nap boszujából Lett kék nefeliy'ts szép szemed csillagából: Midőn verőfényen kezecskédben jártál Megálltál egy szerény ibolya virágnál. S a nap gondolá, hogy ha Szép szemeidbe Az ibolya gyöngéd kék színét süti be, Nem hat rajta által a csillag világa . . . De ez egyszer a nap még rútabbul jára: Az ibolya szine ott maradt körötte De szemed fénye azt közből átégette ! Azóta száradtak ki kerted virági , Mert a nap szégyelli már most arra járni! Mi van kék szemedben kedves emlényszálam ? ... Egész boldogságom, — vagy rögtönhalálom, Amint szelíden néz, vagy büszkén tekint be E két fényes csillag kérő szemeimbe. Olly fényes e csillag két bűvös szemedben, Hogy akaratlanul bolygónak kell hinnem : És ha elbujdosnék, — miilyen sötét lenne Az egész világon — hát szegény szivembe ?! S miért vagy olly jó ? . . Mert két szemed sugára Az égi akarat villany telegráphja : Perc alatt tudod, hogy mit akarnak ott fenn, S ez égi parancsot hordod szép szemedben!!! Egy elkésett pályázó. A vad leány. XVII. (Vége.) Bálint egy szórakozott pillantást vett e pusztításokra és a barlangot sietett fölkeresni, melly lakhelyül szolgála Antóniának. Nagy sziklák rejtek azt, mellyeket a véletlen eset oda ültetett. Azon percben , hogy tovább akara haladni, némi óvakozásokat láta szükségesnek. Minthogy Antónia újra vad életmódjához kezdett, nem veheték föl újólag amaz egykori barátságtalan szeszélyt is , melly a hozzá hasonlók jelenlétét meggyűlöltette vele? Nem kisértené é meg legkisebb neszre a futást, vagy nem vetemülne é valami kétségbeesett merényre? Bálint meghatva ezen eszmétől, azon eljárást alkalmazá, mellyre József gazda tanította őt egykor csaknem hason körülmények között. Hangját halkan megeresztő s kezdé énekelni a szende dalocskát a kis téli madárkáról. Az első versszak után hallgata és figyelni kezde. A vizesés zugásott ellenére is gyönge és siralmas emberi hangok valának hallhatók. Nyugtalanságát nem fékezhetvén tovább, gyorsan átmásza a kőrakásokon, mellyek a barlangba való bejárást elzárák s megállá előtte. Antónia valóban kiterülve s csaknem lelketlenül fetrenge a földön. Fején nem volt egyéb cicoma mint lefityegő haja. Széttépett ruháiból még csöpegett a hegyfolyó jeges vize. A tövises gályák által marcangolt lábaiból vér serkedezék. Midőn a szegény gyermek meghalla Bálint szavát, megeretetni látszék magát, hogy hozzá fetrenghessen; de ereje nem mérkőzheték akaratjával. Azonban Norbert látására nagy nehezen könyökére támaszkodik és mennyei mosoly reszkete szederjes ajkai között. — A gondviselés küldötte önt! — mormoga határtalan öröme kifejezésével. A fiatal ember megbomlott érzelmek kitörését várta. E látszatos nyugalom csaknem elrettenté őt. — Kedves Irmám, védangyalom, életem ! — monda, midőn letérdepte mellette — miért hagyta el kegyed a kolostort ? Miért tért vissza ígérete ellenére a borzasztó vadonban ? Mi történt ? Istenem ! milly állapotban találom újra kegyedet ?! Antónia vállára hajtá fejét Bálintnak. — Látja ön, barátom — viszontá szelid hangon — a vadon, mellytől legkevesebb borzadásom sem volt egykor, kegyetlenül méltatlankodott rajtam. Ez büntetésem, mert emberek közé vágytam. De habár nem élhetek is többé e szomorú helyen, legalább meg lesz engedve, hogy itt halhassak meg. — Halni! — ismétlő Bálint, ajkaihoz szorítván a szegény leány erőtelen kezeit — ő nem, nem, Irma, kegyednek nem szabad halnia e pillantatban. Bátorság! Segítségére jőnek kegyednek. Irma, a kegyed próbaideje kitelt, szenvedései véget értek. Kegyed élni fog, hogy minden kellemét, örül