Hölgyfutár, 1852. január-június (3. évfolyam, 1-146. szám)

1852-02-17 / 38. szám

lotába. Az ajtókat mindenütt nyitva talál­va, és a csatornáig terjedő csarnokon át­haladva a szőnyegek, lámpák helyett, mellyeket rendesen találhatni, mindenütt csak töredezett maradványokra bukkan­tam; de milly festői ékességben tűntek elő a szép velencei nap által világitott fa­lak, a porta d’Aquaban rézsutt elenyésző ablakok, mellyek az árnyékból kiválva va­­kitólag csillámlottak. Néhány percig az er­kélyre támaszkodván, szemközt a Moceni­­go palotával, melly Byron lakhelyévé vált, a festői eredetiségű­, újságai és a sok szép­ségek által szép látványtól, mintegy elra­gadtatva lévén, csöndesen megilletett egy félig ruházott vörös hajú gondolier, kinek külsejében a valódi bravo-i typus­ra ráis­mertem, maradásra unszolva,­­nyájasan ve­zetőül ajánlkozott a palota minden zugait megmutatandó, mit el is fogadtam. Uram, mondá, én a Foscariak titkaiba avatott va­gyok, atyám Nicolo Foscarinak gondolierje volt, ezen palotában születvén, megmara­­dék hogy szolgálatimmal ezen család utol­só ivadékinak némileg hasznára válhassak, melly egykor olly fényes volt s most vesz­ve van örökre. — Hogyan — szólok hozzá — vannak még Foscari­k? . . . — Én kegyednek, mondá, rólok minden­ben kivánható tudósításokat adhatok, mert előttem ismeretesek a családnak minden iratai az atyafi dániai király Kasimir, Má­ria s mások levelei. Ezeket valami párt­fogói modorban mondván, egy egészen puszta szobába vezetett, s fölnyitván egy falba rejtett szekrényt, ebben rend nélkül felhalmozva tömérdek iratok voltak, jegy­zékei a fényes Foscari családnak. A Foscari­akról bizonyos s hiteles adatok csak 1297-ben tűnnek fel. Házuk eredetben Mestreben lévén, a 9-ik század­ban jöttek Velencébe, ezen időben a köz­társaságnak többen mint tribünök szolgál­tak, a mint ez a régi hagyományokból ki­tűnik. Mondják, hogy első nevük Foscherus volt, melly Siciliának királyokat, s más ál­­ladalmaknak hercegeket adott. 1122-ben Domenico Michieldoge ál­tal Giovanni és Guglielmo Foscarinak meg­engedtetett a nemes tanácsba magokat be­­iktattatni, és midőn 1211-en a velenceiek a Kandiába való telepítvény alkotására, hogy az ottani lakosok meghóditassanak, nemes velenceieket küldöttek, közöttök 3 Foscari is volt. Filippo Foscari volt az első, ki 1297. patríciusnak hitelesen megerősitetett, a della serata del Consiglio alkalmával, mi­dőn Gradenigo dogé azon szokást, melly­­nél fogva a nagy tanács minden évben u­­jonan választatott, eltörölvén, azt hatá­rozta, hogy azok, kik akkor, vagy a lefolyt 4 év alatt a tanácsban részt vettek, állan­dóan megmaradjanak. Ugyanaz időben azon már tíz év előtt előterjesztett törvény is foganatositatott, mellynél fogva minden tör­vényes utódnak atyja éltében is a tanács­­házban ülni fog adatott. Ez a velencei oli­garchia eredete, mellyhez a Foscariak is tartoztak, s ekkor keletkezett a velencei aranykönyv, a nemesi névjegyzék lajstro­ma, mellynél régiebb nincs. A múlt században Francesco Fosca­rinak két fia volt: Nicolo és Filippo. Nico­lo, ki 1732 -en született, a szentpétervári udvarhoz követül küldetvén, a hivatalával járó fényűzést magának kellett föntartani, szokásban lévén a köztársaságnak tiszte­letből szolgálni, é­s ő, ki roppant gazdag volt, s a fényhez hozzá szokva, roppant ös­szegeket pazarlott el; később 1792-ben a köztársaság ügyeiben Konstantinápolyba rendeltetvén, minthogy céljának hanyagul felel meg, gróf Giacomazzi személyében igazgatót kapott, neki csak a cím hagyat­ván meg. Őt 1796. Francesco Vendranini válta fel, s ugyan a bőségben született Ni­colo Foscari 1811. évben nyárutó 11-én a legnagyobb nyomorúságban halt meg. Filippo Foscarinak 5 gyermeke volt, két fiú és három leánya, halála homályos. A család minden tagja a köztársaság bukása által végképen megrontva ezen pa­lotánál s némelly bonyolított zálogos föl­deknél többet nem bírván, ezeknek a fényes falaknak utolsó maradványit is elrombolta, s elhordta; az ősöknek képei Titian, Gior­gione, és Veronese által festett plafondok, a szőnyegek, az ügyes Bristolon készítette ragaszványok , táblázatok , foglalványok szétszaggattattak, s a ghettoi lakosoknak potom áron eladattak, vagyis inkább a Ve­lence romjaiban uzsoráskodó madaraktól eloroztattak. Egy festvény Titian remekműve Má­ria mennybemenetelét ábrázoló, mellyet egy Foscari készíttetett, a dei Frari imaháznak a plébánia ünnep napjára odakölcsönöztet­­vén, a franciáktól a Louvréba küldeték ; — visszahozatala után a bécsi szépművésze­­tek akadémiájába került, ezt a Foscari csa­­lád többé vissza nem kaphatván, még kár­pótlást sem nyerhettek. Hasonló történt a bútorokkal az elmúlt művészi kor fényű­zéseivel ; a napóleoni harclárma közepében a művészet tárgyaival keveset gondoltak, — Velencében a pénznek olly nagy szűke volt azon időkben, hogy e palotáknak föl­szerelése, melly jelenleg a pénztulajdono­soknak kifogyhatlan pénzforrásul szolgálhat­na, akkor elégtelen volt az élelem beszer­zésére. Ennél fogva a szégyen, a nyomo­rúság­­ sokan csavargó színészekké lettek, a nagyobb rész pedig kivándorlott, csak 2 leány, kik férjhez nem mehettek, maradt hátra e palota őrzéséül. A szobák közt, mellyeket megtekin­­tek, első volt az, hol III. Henrik francia ki­rály Lengyelországbéli visszajöttében hét hónapot töltött, mert a köztársaság ezen palotát rendelte lakásul azon fejedelmek­nek s nagy férfiaknak, kik Velencét meg­látogatni jöttek; per cosi rara e nobil ve­­duta, mint a történeti számla mondja. E- szobába, melly jobbra a lépcsőzettől a 2-ik emeletben van s a csatornára néz, egy szob­rokkal s diadaljelekkel ékített kandalló fönmaradt latin fölirással e király itt tar­tózkodására emlékeztetvén. Az átellenbeni szobában baloldalról lakott lengyel Kázmér, ennek gazdagon díszített alcovenje magasságában két fe­lé oszlik, s egy női öltöző szobát képez, melly az erkelyre, mint egy kis utcára ki­­megy. . •. Magyar s Csehország királyai, minden­féle honnak hercegei, s más előkelő férfiak serege részesült itt hát a gazdag vendég­szeretetben. Jelenleg e királyi lak az első jöve­vénynek nyitva áll valami khan, vagy kara­­vanserailt képezvén, itt ennélfogva számta­lan művészek helyzetétől elcsábítva, dolgozó szobájukat állítják­ föl egy az elsők közöl lévén, a kedvező időszakot használva, a 3. Henrik szobáját választom egy hónapra 2 franknyi bérért. Szomorú gondolatim űzték egymást ezen elhagyva levő aranyozott plafonosok alatt. De folytassuk leírásunk fonalát. Ám a hálószoba, a Vittoriától gazdagon ékesített fényes alcoven gyps-faragványaival, hol Francesco Foscari,e palota szerzője s felsze­relője olly drámailag halt meg, — az, ki a palazzo ducale-ben Bartholomeo által a nagyszerű della Carta ajtót maga költsé­gen csináltatta. Története egy a legisme­­retesebbek közöl, mellyeket a velencei év­könyvek felmutathatnak, é­s jelenleg is Olaszhonnak költői, festészei, zenészei el vannak általa ragadtatva! (Vége köv.) Hirharang. A pesti jótékony nő egyes fi­le­­ azon szegényeit, kik dolgozni képesek, de munkahiány miatt ínséget szenvednek, munkaadással szokta segíteni. — Pénzeinek egy részét vásznak bevásárlására fordítja, s néhány tagjainak felügyelete alatt a mun­kabíró szegények által munkabér mellett fehér ruhákat varrat, mellyek az egyesület pénztárának gyarapítására eladatnak. Illy felügy­elés alatt készitett fehérneműek, mel­lyek a vevő közönség megelégedését ma­goknak évek óta mindig kivívták, — a vá­ci utca sarkán Liedemann Ferenc ur bolt­jában igen olcsó áron folyvást kaphatók. Ki ezekből vesz : nem csak jóságuk és olcsó árukra számolhat, hanem még azon öntu­dattal is gazdagabb, hogy a jótékonyságot elősegítette. Fővárosunkban jövő nyáron, az uszodákkal együtt, huszonegy nyilvános fürdőintézet álland­ó közönség használata­i­á­ra készen, nem is említve azon helyeket, hol amúgy is derekasan megmossák az embert. Remélhetni tehát, hogy a piszkos emberek száma gyérülni fog. A farsangot némelly atyák már sokallani kezdik, miután tapasztalják, hogy fiatal férfiak csak hízelgő zene után szeret­nek táncolni, nem pedig kellemetlen duru­­zsolás után, az az, hogy nem igen sietnek házasodni. Három urfi hatszáz pengő forin­tot tett össe farsang első napján, azon ne­mes elhatározással, hogy azt együtt fogják eltáncolni. Múlt vasárnap azonban már u­­tolsó forintjuk is elfogyott, és így ők teg­nap már behamvazták árva fejüket. Körmendről írják, hogy a casinoi egylet ott is igen fényes táncvigalmat a­dott, mellynek szép királynője-------------­kisasszony volt. A 1. levelező megnevezi őt, de mi szándékosan kitörlöttük a nevet, mert nem találjuk előfizetőnéink névjegy­zékében, már pedig azon magyar hölgy nem lehet szép, ki a Hölgyfutárt nem tartja. Világos! Mosonyban tűz volt, s levelezőnk különösség gyanánt említi föl, hogy a leg­távolabb szomszédhelyről leghamarább ér­kezett meg a vízi puska. Egyébiránt ott is sajnosan tapasztalák, hogy a tűzoltószerek többnyire igen hiányos állapotban tartat­nak. A perzsa karómászók ma ad­ják utolsó mutatványokat. Süvegök épen olly magas, mint művészetük. Dumas Sándor fiának egy új drá­mája ,,A kaméliás hölgyee olly roppant si­kerrel ismételtetik Párisban mindennap, minőre az ottani közönség nem emlékezik. Két hét múlva színpadunkon is lehetne ad­ni, ha akarat és iparkodás egy lépést halad­na a közönség és intézet érdekeivel. Haj-

Next