Hölgyfutár, 1852. január-június (3. évfolyam, 1-146. szám)
1852-01-02 / 1. szám
Miért él az ember? Herder, vagy ki ? vitat, miként kezdetben az ember még csak egyenesen sem járt, — azért szereti máig a görbe utat, — hanem négykézláb mászott, akár a kutyák , és innen talán azon kutyasága, hogy most is csúszik, farkat csóvál, megugatja, ki nem vet neki koncot, s marakodik, mintha meg se férne egymás mellett a világon. Nendvicht pedig valahol azt mutogatja , hogy, négyezer év múlva fölbillenvén a föld, az új özön elsöpri a jelen fiainak dicső építményeit, könyvtárait, még a költői halhatlanságnak sem kegyelmez , együtt vesz a tudós társasággal tag nem tag, ez utóbbiakból még Imre barátunk és Hegedűs drámai talentuma, ráadásul a ballet és a debreceni guba. Ezer szerencse, hogy mi örök szobrokat nem emeltünk, legalább legkevesebb kárt vallunk majd e nagy hurcolkodáskor. Bizonnyal e rettentő nap foroghat szemeik előtt, kik a Megyeri, Kölesei — Mátyás és, tudja tatár, miféle emlékeket sem a színház csarnokában, sem a Grellérten mind e napig föl nem állitak. Alacsonyolják a helyet, s várják, mig valamelly buckánk Himalayává dagad! az talán szigetként megmarad az özönből, s a késő malabáj civili—satós majd tudós értekezéseket olvashat felőlünk óságbuvárai gyűlésében. Ah istenem , hova lesz akkor az a hires két Regulybunda, tudós társaságunk egyedüli kincse, méltó büszkesége, a fiúlap — magyarság kiáltó tanúja, mellyet a kis gyűlés megrendeléséből havonként egyszer ........... fölvigyázata alatt Vince szolga szellőztetés végett Károlyi uram folyosó rácsozatára kiki tereget, megporoz, s mellyről aztán titkár ur a következő ülésben számadásos felolvasást tart, hogy még nem ette meg őket a mély, de a nemzet dicsőségére a tudomány gyarapodására ép egészségben lógnak a fogason , miként arról kiki szemeivel győződhetik meg? És hova lesz a szenvedelmes dinnyész bölcs , ha ugyanakkorig el nem emésztik a dohogó régiség buvárok? Hova Szigligetink népszínművei , és Szilágyi S. nagybecsű históriája? Mind mind az özönvízbe faladnak, nem akad számukra egy új Ararat, jónási szerencse sem siet megmentésükre. Szinte látom előre képzeletemben, miként lepi meg a háziurakat csibukos pongyolájukban e nagy executio , midőn épen be akarnák söpreni a 100 pfros házbért, hogyan öblíti el szemek elől egy hullám a zsiros falatot, a könyektől tisztára mosott húszasokat, és milly kárörvendő mosolyra vonul, az elébb savanyu képű, zsellérek szája láttára e generális lefőzésnek. Azt is látom, midőn a tükör előtt üldögélő szépség asztaláról pipereszereti, az illatos kenőcsökkel tele bögréket, a rizsport, carmint, álfürtöket , Turnovszki gyártmányait, szóval arcs rózsáit, ajka gyöngyeit elmosva az udvariatlan hab , e vad lovag , ki őt magát is elragadja karjain, hintázván, mig a százférf alöltöny keresztül nem ázott. Ah de aztán nincs irgalom, sem sikoltás, sem kony, sem ájulás nem ér többé semmit, erőtlen fegyverekként összezúznak mindezek. Mint sir, mint jajgat, és tördeli kezeit a hiimádó, és mint sóhajt szegény titárt a megrablott férj ! Milly furcsa lesz, midőn az irót épen fallrágáson éri, gyötörve fejét, mit firkantson a halhatlanság könyvébe ? vagy az elhunyt hősök visszateremtőjét, a gyilkos I nészt, midőn épen a tapsvihar között eléje dobott koszorúért nyúl, és a primmadonnát, midőn legszebbet akar nyikkanni, hah! ekkor ekkor, diadaluk mámorában , dicsőségi álmaik közepett, csípi galléron, ragadja torkon a hullámenyészet óriás karjaival! Viszi viszi mindnyáját le — ekkor az lesz a le — egész a jeges sarkig , túl Szibérián , oda, hol Franklin hajós elfagyott, hol fehér medvék cammognak a jégbércek barlangiból elé, s kutyafejü fókák hütöznek a fagyon! Milly nevetséges látmány az adós hitelezője mellé jut, s ennek" nem jut eszébe kérni pénzét, amannak sem hatodik utcába osonni, bátran szemébe néz föltett kalappal még a szabókontónak is. Eláznak a váltók, halak nyeldesik el az idéző leveleket, a prókátor pörirataiból rögtönöz csónakot , s nem evez egy hajóban birájával, és az elmarasztaló ítéletek tán épen a nyertes fél fejét borítják el. Ekkor a hegyes tán megvetett imádójától esd segélyt, a szolga urát löki le a mentő deszkáról, s a házmesterrel vándorol el a palota, majom az arszlánnal egy habon úszik , bolond a bölcscsel, hatalmas a rabszolgával sat sat. Legnagyobb egyenlítő a köznyomor, a halál. És ha betoppan a víg cimborák közé, a boriszák tanyájára, mint kacagnak Prisznitz hívei, látván vízzé válni a legfölségesb tokajit, pezsgőt, és még a soproni pancsolást is , de viszont milly hahotát üt majd a boksza, látva saját elemükbe merülni, a savanyu képpel furadozó vízgyógyászokat, egy sorsban részesülni velők , s egy perccel sem élhet vétök tovább ! És mikor a penészes foliansok mellett a karcsú gyüszükiadások , a nagyképü komoly művek mellett, a pajkos botránykrónikák , a halhatatlanságnak századokig őrzött remekei mellett a napi életű lapok, a pillekönnyű semmik, lant, fűzfasíp, harsona, doromb , paróka, nagy szakál, pápaszem , és álarc együtt egyszerre ülnek el, temetkeznek a feledés igazi, s most már nem képes hullámai közé s alá! Még Szathmáry K. versei, Toldy aestheticus magyarázatai, napiászok szemléje, sőt a kakukról szóló értekezés sem élhetik túl e nagy criticát, e legderekabb correctort. Freskó kép és sajtostakaró, legújabb regény és Bucsánszky naptár, világfájdalom- és rejtelmek, vizenyős költemény és kártyalap , profeszszor és tankönyv , óságtudós és divatfirkász, porköpeny és fénymázos cipő, tintatartó és üres koponya mindezen egy halálnak halálával múlnak ki együtt, egyszerre föltámadatlanul. Ekkor aztán csakugyan fölkiálthat a világ : miért él az ember ? Le torkán akad a szó és nem kiálthat: csak azon gondolat lebeg a sír fölött: mégis nevetséges, hogy él az ember! Ellenében ama devaj bölcs mondatának, ki jó kedvében illy szókra fakadt: mégis nevetséges , hogy meg kell halni! Tréfa nélkül tehát, ha ez a világ sora, mint Nendvicht kiszámítá , miért él az ember ? Azért, hogy megint négykézlábbá zsugorodjék, vagy hogy egy kicsit szatócskodjék, kávét igyék, tudós legyen, szeressék , gyűlöljék, színházba járjon regényt faljon, fagylaltozzon , búvárkodjék, vagy tán hogy épen Debrecenben lakjék? Avagy azért, hogy burgonyát kapáljon és énekeljen , a vidéken urfiskodjék és könyvszaggatási fájdalmakban szenvedjen, megvénüljön és magyarul meg se tudjon, ar legyen és ne olvasson, az előfizetést nevéről se ismerje, vagy hogy épen dicsekedjék is tudatlanságával, mint épen urambátyám, ki, mióta lerúgta az iskolaport, nem is látott könyvet, csak papja kezében. És hát miért él így az ember ? Kétségtelenül azért, hogy ama németből magyarított jóslat hoval hamarább teljesülhessen , az mert hisz Herder emberei mi egyebet is reméljenek ? Arádi Vilmos: Hirharang. Kaiser-Ernszt Jozefa arcképét mai számunkkal kapják nyájas olvasóink. E jeles dalművésznőnk Kassán született, s olly méltán bírja osztatlan tetszését a műveit ízlésű fővárosi közönségnek, hogy mindenkor büszkén nevezhetjük őt honunk leányának. Lanka Gusztáv munkáinak első füzete e napokban jelent meg, s bizonyára, érdemlett kelendősége leend. Tartalma becses és mulattató. Újévre mindnyájan élünk, tudniillik a hirlapok mind megjelentek , megifjodtak és megszépültek, sőt meg is javultak. A hirlapok is épen ollyanok, mint némelly emberek , minél idősebbek lesznek , annál inkább iparkodnak tetszeni. Dolgozótársaink folyvást szaporodnak, legközelebb Ke m pe ren Riza asszorságban, Tóth Kálmán nővérében igen kedélydús írónőt leend szerencsénk olvasóinknak bemutatnunk. Lapunkra nézve némellyek félnek, mivel pénteken nyitjuk meg az új esztendőt, de mi nem félünk, mert a „Hölgyfutár44 leginkább nők körül forgolódik, s így mindig jobb, ha meglátszik rajta kissé a sok péntek, mintha egyszer csütörtököt adna. Bizonyos urfiak rendes ben estélyeket, kezdenek adni, nők nélkül, s hogy mégis ne unatkozzanak, tehát, a thea leforrazása után , jelen nem levő társaikat lefűzik. Budapesten új év napján, közép számítás szerint, mintegy nyolcezer darab ártatlan kis malacot szoktak megölni és megenni. Most is megtörtént, ha nem szép lett volna őket egy rakáson és egyszerre sivitani hallani. A nőegyletek jótékony táncvigalmakat terveznek, mellyek mindenesetre népesek lesznek. A hiáz tulajdonosainak szigoruan meghagyatott a járdák tisztán tartási Igen örvendetes, hogy ez által is gyérül, alkalom a veszélyes botlásokra. A bölcsőde még e hónapban fog nyittatni,az adakozások szépen gyulya lovag művészek az utóbbi*'1 előadásban mindent megmutattak tudtak. A közönség teljesen megelég. Az újévi üdvözletet itandó, beirató valahol nevét egy karaktere? kérdé udvariasan a bj kérdéses ur pedig kissé habozva visonza ,Kissé hirtelen haragu , de csakhany le szoktam csöndesülni.4 / Parisban egy angol utaz/, mics szállásáról távozik, mindig egy viasza az ültet asztalához, mellyen két piíp° veszik , s ez által minden lopás ellen biztsitva hiszi magát. lét int *®WroS2 történt a kapuson OT , .... _ _ .__~