Hölgyfutár, 1852. január-június (3. évfolyam, 1-146. szám)
1852-05-08 / 106. szám
Budapest. 3-ik év 1-ső fele. Szombat, május 8-án, 1852. IQil Kiadó hivatal, országút,Kunewalder ház, földszint, hová az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. HÖLGYFUTÁR Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő NAGY IGNÁC. Megjelenik , ünnep- 3 Tuernapet kivévén, mindennap délután, divatképek- s egyéb mümellékletekkel. Szerkesztőségi szállás :országus Huszár ház, első emelet , hová a kéziratok utasitandók. Előfizetési díj : Postán: egész évre 18 fr. fél évre 8 fr. 30 kr. évnegyedre 4 fr. 30 kr. Budapesten házhozküldéssel: egész évre 13 fr., fél évre 7 fr., évnegyedre 4 fr. Hirdetése k soron Nem szerelem többé Az, amit én érzek, Ezt a szép virágot Lelkemről letépted. Amit most érezek: Egy haragos bánat, Mit csak én értek meg, Mi csak nekem fájhat, Mit csak isten láthat! Tóth Kálmánként 3 ezüst krajcárért fogadtatnak el, és gyorsan közöltétnek. Búvirágok. III. A merre a Duna folyik, Arra van egy kicsiny város . . . Benne egy kis lepke leány, A ki másra kacsint raá, most. Van ottan egy temető is . . . Elmék oda . . . fölkeresem — A hol egykor a csalfával Koszorúkat kötözgettem. Ottan az a temetőkért Nincs hál’ isten még úgy tele, Hogy egy szegény megcsalt szivnek Ne akadjon benne helye. IV. Poharakat! poharakat! Hadd mulassam ki magamat. Szép, ha vig a megcsalt legény, Kinek érte kohát sem ér. Fáj a szivem . . . dobog, dobog . . . Úgy féltem, hogy repedni fog. Isten neki! repedjen meg! Csak ne tudjam, hogy reped meg. Hogy ne halljam bús verését, Hallom a pohár csengését . . . Cseng a pohár . . . szivem is ver, De erősebb mégis szivem! Eh! kifogok mostan rajta, A koccintást hagyom abba . . . Nagyobb csengés kell most nekem, A koccintás kevés nekem. Teli töltöm serlegemet . . . Mint lelkem olly habokat vet . . . Habokat vet . . . kifut rögtön Ide hamar felköszöntöm. Felköszöntöm egy kis lányra, Arra a nagy csalfaságra — S falhoz vágom a poharat . . . Úgy mulatom én magamat! V. Nem szeretem többé, Az a mit én érzek, Nem szeretlek már én Barna kislány téged. Nem vagy az szivemben, A mi régen voltál, Ártatlan szép képed, Ez a tiszta oltár Onnét leomlott már. A Carrerák anyja. (Eredeti novella.) I. San Martin: Lepjük meg öt dolgozó szobájában, mellynek ajtaja, kémjén és két mulat szolgáján kívül mindenki előtt zárva van. San Martin, ki, midőn a győzelmes Napoleon 1808-ban ,december 4-kén reggeli 10 órakor Belliard tábornokot küldő serege egy részével Spanyolhan szive Madrid főpontjai elfoglalására — maga Chan- Martinban maradván vissza — a fő-junta zsoldjában lévő napi szolgálatát mint százados , jelenleg mint babérokkal elhalmozott tábornok, Chile szabaditója, a spanyol uralom alól, s a felszabadított respublica ideiglenes kormányzója, készité magának az utat a perui dictatorságra, melly tetőpontra feljutván , szervezi képzeletében a délnyugati császárságot, Peruhoz ragadván Chilét és Paraguayt. E gondolat foglalkoztatja most is, midőn asztala előtt fonott nádszéken térdelve , strategikus szemmel vizsgálja a három említett tartomány maga elébe tárt térképeit , s képzelődése alkalmasint a trónig ragadó , mert gyors forgású nagy szürke szemei félig behunyódtak, keskeny ajkaira a megelégedés mosolya lopódzott. Világos kék pamlagára keveredett. Gerres herceg bútorzatában, cselédöltönyében sőt saját ruházatában is kizárólag csupán zöld szint szenvedett meg; a felvergődött utánozni akarván e tekintetben XIV. Lajos lovagkora elhirhedett gentelmanjét, a világos kéket választá, alkalmasint védszentje sz. Márton köpenyétől, mellyben a franciák első zászlójukat tisztelék. Itt képzelődése szárnyaira bocsátá lelkét, melly lepke gyanánt ragadta az egyik kellemes virágról a másikra. Majd koronát látott, vakító fényt s pompát maga körül és hatalmat kezében. Majd Arabella állott előtte a makacs s szép özvegy, szilaj lángú szerelme dacoló tárgya. — Itt azonban a kellemes képek rózsaköde eloszlott, s a lenyakazott férj vért csepegő feje jelent meg felfordult szemekkel , megfeketedett ajkain a halál vonagló kínja , s hogy elűzze a kellemetlen tüneményt, vele átellenben függő Drouais Mariusának sikerült másolatjára meresztő szemeit, midőn a cymbrus elfedett arccal hozzá lép, hogy megölje. A tábornok e képet kizárólag kedvesé. Memento mozi-ja volt ez ? vagy tán egy nem látott kéz intése ? Merengéséből az ajtajánál őrködő fehér párduc Numa, rázta fel, melly fejét felemelvén, fogai közt mormogott, jelentvén , hogy jön valaki. E gyönyörű állatot a kis szikár tábornok tulajdon apró kezeivel zsákmányolta az andesek vészterhes barlangjaiban , s nevelé fel testőrének , nevét egy indus lánykától kölcsönözvén, kivel akkoriban gyöngédebb viszonyban állott. Egyik mulat szolgája , kémjét Pablót jelenté. A tábornok pongyola arcvonásai azonnal szigorúkká fagytak, XI. Lajossal két elvben osztozék különösen, t. i. hogy ki szinlelni nem tud, kormányozni nem képes, és hogy ha sövegem tudná titkaim, megégetném azt. — Mit hozasz Pablo ? — Tudósítást excellenza, mellyet az Arankézok inkája, külde vejének az utolsó Carrerának , ki Piliba folyó mellett vonja össze pártütő táborát, s eddigelé több száz elégületlen esküvék zászlója alá. Az ügyes szinlelő a Carrera név illy körülmények közti hallattára, elvesztő pillanatra önhatalmát. De csakhamar ura lön magának, unatkozólag nyújtózott, s párducához közeledvén, fejét cirogatá; szemei azonban folyvást a beszélőn függtek, s mindinkább gyorsuló cirógatása elárulá növekedő kíváncsiságát. A kém mosolyogva kiséré a nyugtalan tábornok minden mozdulatát. Lassaban, mintha kínozni akarná hatalmába került lírát — von elő zubonya alól, arasznyi hoszszu és hüvelyknyi vastag gömbölyű fácskát, melly felül r megnyomatván ketté vált, s egy vegyes szinű számos csomókkal összekötözött fonaltekercset adott elé. — Magyarázd — parancsolá az ur. Kémje nagy vigyázattal s fontos arcot öltve rendezgető a fonalokat, szólván : — Aranyfonal, három csomóval, leg- nagyobb tisztelet s szolgálati készség nyilatkozata, mellyre a soha le nem győzött arankázok inkája szövetségesét szerencsélteti. E gömbölyűre összekötött ezilstszál a holdtöltét, s a bele szőtt vérveres fonal hadat jelent, vagyis a háború megkezdését holdtöltére rendezi el. A spártaiakkal hasonló balítéletben osztoznak — téve hozzá magyarázatát — soha más időben csatára nem kelnek. Ezen tisztán vérveres szál, tíz kolinia forgácskát foglal magában, s tízszer van minden forgácson körültekerve, s