Hölgyfutár, 1853. január-július (4. évfolyam, 1-130. szám)
1853-03-23 / 51. szám
Budapest. 4-ik évi folyamat. Szerda, március 23-án 1853. át. Megjelenik, ünnep* * vasárnapot kivívén , mindennap délután divat képek s egyéb *nümellékletekkel I. Szerkesztőségi átállást cukor- és magyar-utcai 11. számú sarokház első emelet, hová a kéziratok utasitandók. Kiadó-hivatal: aldunasor , kegyesrendieképületében levő nyomdai iroda, hová az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. HÖLGYFUTÁR Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő : Alagy Ignác. kiadó: Kuzma Vazul. Előfizetési díj: Postai: egész évre 16 frt. fél évre 9 „ évnegyedre 5 „ Budapesten házhozküldéssel: egész évre . . 13 frt, fél évre ... 7 „ évnegyedre . . 4 ,, Hirdetések soronként 3 ezüst krajcárért: fogadtatnak el, és gyorsan» közöltétnek. előfizetési fölhívás. Közeledvén az első évnegyed vége, tisztelettel kérjük lapjaink szíves pártolóit, hogy megrendeléseiket mielőbb megtenni méltóztassanak. Részünkről minden el lesz követve, hogy a lapunk iránt mutatkozó növekedő részvétet mindenkor növekedő érdekességgel viszonozhassuk. Előfizetési díj: postán, ápril, május, junius hónapokra 5 frt., apriltól September végéig fél évre 9 frt., apriltól december végéig három évnegyedre 13 frt. A pénz bérment levelekben Pestre, Kozma Vazul nyomdai irodájába, aldunasoron, kegyesrendiek épületébe utasítandó. Szerk- La Diouelle: Mielőtt beszéljem folyamához kezdenék, legyen szabad — habár parányi vonásokkal — lefestenem a tájt s falut, melly gondolatimnak anyagot nyujta jelen soraim írására. Ki ne ismerné a mérföldek távolságán kéklő Balatont mesés hullámival ? mellynek partjain kecskekörmöket szed a pásztorgyermek, s közepén a gyönyörű regék templomában aranymedencét borogat fel a szent kakas egy szőke leány könyével, hogy az soha meg ne teljék, mert meglelvén a medence, — ki kell száradni a Balatonnak. Istenem ! minő volt ez a regék világa! . . . Ez óriás tó éjszaki partján Z. megyében fekszik ** falu, meredek hegyoldalon, mintha vándorfecskék hordták volna össze házait. Hosszas völgy merül ki a Balaton kék hullámai közöl, mellyé két felöl erdő s szülőkoszorus halmok kísérnek történetünk helyére , mellyeken falombokkal játszik a nyáriszellő, mig a madarak harmóniája templommá varázsolja ittott a sűrű ligeteket. E völgyet egy jó bort termő magas hegy zárja be, mellynek nyugati oldalán még mélyebb völgy sülyed a szem elé, mellybe ha belenézesz, azt hiszed hogy valamelly mesés horpadás. Mindegy itt kelet, dél, vagy nyűgöt; akkor a hegyek őrzik e völgyet mindenfelől, hogy elfárad a szemsugár, mig felér koronájokra. Az elősorolandó esemény óta több folyt le egy századnál az idő méhébe, — azért áll ** helység, bár nem régi alakban; meglátszanak az omlott várfalak, mellyekben Kisfaludyak lángszelleme őrzi a lefolyt idők eseménykincseit a feledés penésze ellen . . . A helység lakosai általán magyarok, csinosak , munkásak. Egy kis emelkedett helyen fekszik a r. katholicusok temploma, mellynek tornyában ha megüti az érzéketlen szív a harang oldalát, a siralmas hang bekószálja az egész vidéket, hegyről hegyre ütödvén. Őszi reggelen látva a falut, úgy néz ki, mint egy tengerfenék, melly felett mérhetetlen viz sikamlik el óriás habokban. Tenger e hely felett a szédelgő ködgomoly, mellyből csak egyes hegycsúcsok meredeznek ki; azt hinnéd, hogy gályák, vagy árbocfa a tengeren. A falu nyugati részén temetőkertje terül el, mellyben már panaszkodnak a halottak, hogy koporsóiknak szűk a hely, mig felettük egy árva vagy özvegy öntözi könyzáporával a begyöpösült, megroskadt tüskés sírokat. Ennyit ** falu s vidékéről. I . . . Viritis vagy te szerelem ! gyökered lent tenyész a szivén — e legmélyebb poklon — s illatod a lélek szárnyán még is sokszor mennybe száll . . . Egy század van hátam megött! Visszanézek rá mint valamelly leomlott városra, s barázdákat hagy arcomon a köny! . . Az unokákban fáj az apák vétke harmad és negyediziglen — kik elestek volt a szerelem gyötrelmei közt . . . Minek is emlékszim ? ollyan ez az emlékezet mint a tetszhalott álmaira küldött féreg ... r őrti, ölti a szivet — s feltámad benne a dobogás! . . Emlékezem, emlékezem . . . s feltámad lelkemben az apák és anyák vétke a szerelemben !!! . . . 1748-at írtak. A nyár már őszre dőlt, de ha a természetre tekintettel, azt hiheté, hogy a nyár pörkölt sugarával a virágkelyheket s a föld pázsilágyát. A tolvaj méh még eljárt fürdeni a virágszirmokra, hogy himporából mézasztagot rakjon magának . . A fák kétszer virágoztak, s a szentiván almafa mégis hozá — bár éretlenül — második termését. . . A hangyasereg egyre forrongott a tőkeodvakban, még mindig élelmet hordva magának, mellyel a földbe ásott el, hogy az emberek erre is rá ne találjanak, s el ne rabolják . . . Itt-ott madárszó reszketett a jégben. . . A pásztorgyermekek virágkoszorukat kötöztek a harangos nyáj után furulyázás közben . . . A patak édesen sirt locsogó morajában a partszegélyek közt, nem is gondolva arra , hogy neki is leend halála, majdha a hideg láncra veri, s lekötve leend tavaszig, midőn a patakok feltámadása kezdődik . . . Minden bokor örült, hogy többé levéllel nem áldozik a zsarnok szél haragjának, hanem örökké zöld leendő madárhangok mulattatják .. A fecskesereg még folyvást vígan repkedett, nem félve a zivatartól, melly vele uj hazát kerestet . . . A nyárfalevél sárga volt, de elsárgultan is az ághoz kapaszkodott, hogy tőle soha el ne szakadjon . . . A bércek oldalán, burján és sóslórom bokrok között gyíkok csörtették a földre szállt száraz leveleket; míg az utakon a meleg homokban kígyók siklottak, keresztül nyújtózkodva a kerékvágáson, mellyek közül ha történetesen egyet kettévágott a robogó kocsikerék, erős csapással hánykolódott a légben , mintha össze akarna keveredni, pedig mozgó farka a napáldoztát várta . . . A lepkék aranyos szárnyáról himpor hullt repülés közben, mellyel a dongó darázsok mohón szedtek össze a légparányokon ... Reggel esett a harmat, mellyel naponta megittak a sugarak . . . Hernyó, cserebogár —uj életet éltek . . Tovább tartott a szivárványok élete, mint a nyár hevében . . . Illy gyöngyöző őszi napok egyikében kéjelgett a föld, ** helység utcáin kolompok hangzák be a házsorokat, jeléül, hogy a csordás hazafelé téri lé jóllakott nyáját. A házaknál erős kutyaugatás rázta az esti jéget; de mindezeket felülmúlja egy tululó fehér eb a falu egyik legcsinosabb s népesebb házánál, melly tululásra a közellevők tüzet, halált sejtegettek, mig Kati cselédasszony fejszenyelével húzott az égfelé ugazó fehér eb háthosszára, s éles sikoltás közt hagyta el a gyepes pince oldalát, melly jósszékje volt. A ház, honnét történetünk szálait gombolyítjuk, a helység bármellyikével kiállhatja a versenyt. Van benne tekeasztal, zongora, bangora, fuvola. Érdekes képek, földabroszok, könyvtár s az eddigi világból ismert zenekültös notabilitásoktól remek darabok egész halmaza. A ház külső tere igazán regényes. Éjszakról sűrű fenyves védi a viharelemektől, míg déli részét fügefalevelek árnyazzák be a nyár heve ellen. Gyepes udvarán egész virágalék, honnét igéző kilátás nyílik a közel várromokra, mellyek festőileg sötét arcot vágnak. E házban lakott La Chouette. La Chouette egy volt azok közöl, kiket ha először meglátsz, kedvező benyomást szülnek reád ; de közelebb-közelebb menve a tér és lélekbúvárjaiban, —lavateri ész nélkül is könnyen számíthatod azok sorába, kik azért születtek a világra, hogy férjeik boldogságának keresztfái legyenek. Kik a pénzesládán ülve, remegve adnak ki egy krajcárt, s az ima helyett magukat számvetésben gyakorolják. A negyven éves La Chouette külseje — azon évben, midőn sok mások még szépek, sőt gyönyörűek is lehetnek — az inkább szikár , mint teljes termetre tekintve, — talán megnyerhető tetszésedet; de nézz arcára, mellyen a könyörtelen izgalom lilioma nyílott ... a halvány, elszáradt vonásokbani hosszúkás áll, lefelé álló nagy görög orr, mellyen mindig halványság trónolt; a két beesett szemgödörben a törtsugaru szemek — miként dűlt sirboltüregben a pislogó mécs — görcsszerü s baljóslatú rángalódzásokban ; az ezek felett már hanyatlott vonásu száraz magas homlok kuszáll sötétes barna hajlal árnyazottan, mellyel