Hölgyfutár, 1854. január-június (5. évfolyam, 13-133. szám)
1854-05-04 / 88. szám
szabályosak, haja, mely mint lavina omlott vállaira, világosbarna és selyemlágy. És a ragyogó, bogárszemek ! ki egyszer megpillantá, soha el nem feledi azokat. Egy pad karjához támaszkodva, s a társaságra várva állt pár percig ott mozdulatlanul, mint egy varázsszép mintakép, mint egy isteni remek szobor. Bájos arcán az ábránd árnyalatai valának észrevehetők.“ — Egy igen szellemdús francia, ki a felsőbb osztályból való, s nagy kincsét gyüjté össze — a tapasztalásoknak , a napokban adott ki egy könyvecskét , melyben némely észrevételeit közli a társalom állása és a nőkről. ítélje meg a szép olvasónő, ha igaza van a szerzőnek , midőn többek közt ezt mondja: „A férfiú szívesen feláldozná egyetlen nő szerelméért minden nő szerelmét; ellenben a nő nem hiszi hogy szerettetik, hacsak minden férfiú szerelmét nem bírja“. „A nő sohasem mondja meg életkorát, hacsak ez alkalmat nem szolgáltat arra, hogy egy más olyan nő életkorát elárulja, kinek még inkább érdekében van azt elpalástolni“. „Tengeri fürdőben a nők távol fürdenek a férfiaktól, s annyira beburkolják magukat, hogy szép testüknek legkisebb részecskéje világért sem lenne megpillantható ; ugyan e hölgyek este bálba menvén oly öltözékben jelennek meg, hogy el lehet róluk mondani, mikep fürdőbe leplezetten, bálba pedig leplezetten mennek“. „Ha egy hölgyet szellemdúsnak mondanak, akármibe lehet fogadni, hogy az nem szép hölgy“. „A mostani hóbortos táncok (polka, redowas sat.), melyek idejekorán, s feltűnőleg kiemelik a fiatal lány kecseit, megsértik a szűzies szemérmet. A táncosok a táncosnőket mostanában úgy tartják, mint az ostya a levelet“. „A vadember befesti arcát, hogy megijeszsze ellenségeit; legelegánsabb delnőink piros és fehér festékkel vonják be arcukat, hogy barátaik tetszését kinyerjék. Nevetséges, nevetséges, nevetséges! Mi a nevetséges ?“ Nemzeti színház. — April 30-án „Liliomfi“ Szigligetitől. Valóban örülünk , hogy már egyszer mind a darabról mind előadatásáról csak dicséretest mondhatunk. Liliomfi valóságos gyöngyvirág a repertorion, és kétségkívül legsikerültebb darabja Szigligetinek. Ily jeles vaudeville Párisban vagy Bécsben száz előadást érne, és legalább tízezer portot jövedelmezne szerzőjének , holott nálunk alig adathatik háromszor négyszer egy évben, és ekkor is középszámú közönség előtt. Aztán írjon a szegény magyar iró e- es színművet, mihez idő, tanulmány és nagy gondosság kell. Kivált ezután, midőn — alkalmasint az eredeti drámairodalom felvirágoztatása tekintetéből (!) a szerző az első előadás jövedelméből nem felét fogja kapni, hanem — semmit! Chapeau a bas, chapeau a bas ! „L i i o m fi“ ritka precisióval adatott. Füredi a címszerepet, e magyar Figarót remekül játszotta , — szerepét tökéletesen tudta s kifogyhatlan jó kedvével nemcsak a vele játszókat, hanem a közönséget is felvillanyozta. — Tőle — ki pedig inkább énekes, mint színész — számosan tanulhatnának művészeink és művésznőink közül, kik azt hiszik , hogy társalgási darabban is csak úgy kell beszélni, mint drámában, és a világért sem mondanák el szerepük első szavát, míg a vele játszó utósó szava el nem hangzott, holott a beszédnek egybe kellene olvadni, s mint szellemdús emberek közt az életben , felakadás és pedáns pausák nélkül folyni. E hibát tegnap is tapasztaltuk az „Angolosan“ előadásánál, miről később, Füredi mellett dicséretet érdemel id. Hubenay (Szellemű), Udvarhelyi is jó volt. — Réthit látva mint alföldi korcsmárost, a kadarcsi csárdán képzeltük magunkat, — hanem ajánlanék neki, hogy a dialectus kedvéért ne tegye némelykor érthetlenné beszédjét.— Hubenayné irányában teljes elismeréssel vagyunk, és Kovácsné érdemeit is kellőleg tudjuk méltányolni. Kovácsics Lizka és ifj. Hubenay nem rontottak, és csinos külsejük által jó alakokat képeztek. Az egész előadás elég jól ment, s a közönség igen jól mulatott. Május 1-jén „Angolosan“ francia vígjáték 2 felvonásban. „Szeleburdi“ volt kitűzve, de Latkóciné betegsége miatt elmaradt. A darab eléggé ismerve van, mint igen mulatságos és kerek kis vígjáték. — Elég jól adatott, és nincs is más megjegyzésünk reá, mint hogy vígjátékban a párbeszédeknek élénkebbeknek , s a beszédnek különösen pergőbbnek kell lenni. Ehhez mindenek előtt a szerep tökéletes tudása kívántatik, és kétségkívül nagy routin. Intézetünk jeles tagjai közül épen Komlóssy Ida és Feleki azok, kik erre mindekkoráig keveset ügyelnek ; míg ellenkezőleg Bulyovszkyné és László e tekintetben mi kivánni valót sem engednek. Felvonás közt a kis Kresz Teréz kisasszony hegedült. — Műszere nem igen az, melyet Paganini oly feltétel mellett hagyományozott szülővárosának, hogy soha emberi kéz ne érintse többé, — és keze sem oly szilárd, mint p. o.Vieuxtemps-é, de annyi áll, hogy a kis leányka, korát felülhaladó ritka ügyességet és eléggé tiszta játékot tanúsított. — Mindenesetre szép jövő vár reá, és nem kételkedünk, mikép néhány év múlva neve a zenevilágban érvényre fog emelkedhetni.—Xen— — Május 2-án „A f a n a s i a“ adatott. Stéger Ferenc mint vendég. Közönség , dacára annak hogy operai repertoriunk jelenleg á la Eduard és Kunigunda, nagy számmal. # HIRDETÉS. 92. ---------- 12—1. HERSCH kabilla-restvénye. A testi szépség lényeges kellékei között a fogak főhelyen állanak. Heedsch urnák több nyilványos közlönyökben felemlített és ajánlott ama fogfestvénye, mely Kalulia név alatt ismeretes, melynek megbecsülhetlen tulajdona az , hogy a szájból minden rész szagot kiküszöböl, az ingásnak indult fogakat megszilárdítja , a fogak üszögülését megakadályozza, az ínyen támadó vérveszélyt meggyógyítja , — a tisztelt közönség nagyobb kényelmére használati utasítóval együtt kapható aláliratnál, és annak felfedezőjénél Heksch fogorvos urnái (kishidutca b. Sinaház) 40 p. kr. csekély árért. Calderoni optikus, Pesten. Győrött Lenner Ferenc urnái; Miskolcon az eperjesi gyorskocsizási ügyvivőnél; Kassán Eschwig urnái ; Debrecenben Rothschnek gyógyszerész urnái; Nagyváradon Heinrich urnái; Pancsován Kranchovich Péter urnái. Tulajdonos: Nagy Ignác özvegye. Kiadó: Kozma Vazul. 364 Ma adatik: ARANYVÁRY EMILIA kisasszonynak, a párisi „Theatre lyrique“ első táncosnőjének, első föllépteü il. Először: Az apa átok. Ballet 1 felvonásban, táncokkal. Szerzette Luigini. Zenéjét Doppler Ferenc. Személyek: Alfonso — — — — Luigini. Gilda, leánya — — — Aranyváry E. Antonio, férje — ■— — Kiasz Róza. Enrico, fiuk — — — Kóber Katalin. Laura, társalkodónő — — Hesz Josepha. Caro , inas — — — Schreiter ur. Előadandó táncok: 1. ,Komoly köttés4 Aranyváry Emilia k.a. és Kiasz Róza által. 2. ,Nevetséges Polka4, Hesz Josepha és Schreiter ur által. 3. ,Tirol tánc*, Aranyváry Emilia k. a. és Kiasz Róza által. 4. ,Tót tánc4, Hesz Josepha és Schreiter úr által. 5. ,Magyar kettős4, Aranyváry Emília k. a. és Kiasz Róza által. ARANYVÁRY EMILIA k. a. az intézet iránti sziveskedésből minden díj nélkül lesz szerencsés föllépni. SCHREITER úr, mint vendég a kijelölt szerepben lesz szerencsés föllépni. Ezt megelőzi: SZERDAHELYI KÁLMÁN urnák, vidéki színésznek föllépteül: SZÉP MOLNÁRNŐ. Vígjáték 1 felvonásban. Irta Mellesville és Duverier. Fordította Somolki. Kezdete T órakor, vége 9 után. Nyomatott Beimel J. és Kozma Vazul könyvnyomdájában , aldunasor , kegyesrendiek épületében 1854.