Hölgyfutár, 1854. január-június (5. évfolyam, 13-133. szám)

1854-05-05 / 89. szám

* * # 367 A grófnő elhaló tekintete az előtte ál­ló tükörbe esve, Dezső vadon mosolygó halál sápadt arcával találkozott, ki mö­götte a levelet szinte olvasá, a rémület szivrázó jajával hallatá : — Irgalom istene . . . ntam megőrült!! # # * Mint lángfolyam futott szét a hir Ischl vendégei közt, hogy a kevéssel ezelőtt ne­vét vesztett Eleméry gróf, a szerelem gyermeke megtébolyodott. E hit annyiban volt igaz, hogy Dezsőt napjában többször csendes téboly lepé meg, gondolatait rendezni nem tudá, jó­zan eszméi megszűntek, akarat, cél nélkül élt, vezették , tettek vele akaratjok sze­rint. Míg az anyák legboldogtalanabbja, a szerencsétlen grófnő zavart agygyal útra készülő parancsait osztogató , addig Szi­­rányi, ki most a családnál egyetlen józan, rendező, segítő elme, való jótétemény volt, rövid sétára, a kellemes tavaszi jég beszi­­vására késztető az ifjú grófot. Szótlanul tévelyegtek a sétány viruló fái közt, midőn annak egyik távolabb pontján két igéző hölgyalak tűnt sze­­mökbe. Az ifjabb nő gyönyörű arcát fehér ka­lapjának pongyola redői körtték , rózsa­szín habselyem bárkonykája gazdag csip­kézetét könnyedén fogá egybe hó kebele felett. Mint régi alak mondhatlan bájjal lebegett a mellette menő hölgy oldalán. E négy alaknak egymásra pillantása csodálatos volt. A korosz hölgy Szirányi megpillantá­sakor halk sikorral kapá egybe arcára hul­ló sűrű fátyolát. Ez viszont meglepetve suttogta : — Az égre! e nővel már találkoztam, mintegy tizenhét év előtt .... szegény tévedt asszony — folytató szánó mosoly­­lyal — mennyire megrémült, midőn felis­mert; későn használtad fátyolod rejtekét! azonban ne félj boldogtalan, nem fogom magam utánjáró gonddal fárasztani kilé­ted kutatásában, bárki légy miattam, nem fogom zavarni nyugalmadat; azt a becsü­let érzés , a nők iránti udvariasság paran­csolja. Mit adnék , ha tudathatnám vele hogy ne féljen árulásomtól, de ezzel is szomorú múltját kellene említenem. — El­hagyni a fürdőt, ez a legüdvösb , a leg­­gyengédebb, mit tehetek e nő nyugal­máért ! Az ifjabb hölgy könytelt szép szemet mezőn függesztő Dezsőre, ki őrülése e­­gész rohamával kiálta: — Mi angyal vagy szórám e,.sziszegő kigyó mellett! kinek , hogy a névtelen e­­lőtt bezárta termeit, megtudnám bocsát­­ni, de hogy annak mit maga sem hisz, va­lóságát ördögileg nyilvánitá, leányának tervszerinti férjhezadása kivitelére, nem kimélve a legjobb anya szivét, s páratlan áldozatát, megbántani a legnemesb anyai erényt, melyet biráim is elismertek, ismé­telve elismertek , ezt soha, soha nem bo­csátom meg, és hiszem az ég sem. Bajáty grófnő nem látta leánya szemé­ben a fájdalom könyeket , nem hallá Dezsőnek dörgő hangzavarát; őt csak Szirányi arca üldözé, Dezső szavát az ő érthetlen mondatának vélte. Dezső és Szóra szívlázadása hasonlón sokkal kinosb volt, semhogy a grófnő és Szirányi megütközése figyelmüket ki ne kerülte volna. Egyedül az orvos látott világosan, gon­dolt , tudott mindent egy pillanatban. — Ez tehát Szórád s anyja? — kérdé a szenvedő ifjút — nem ismerem eddig.... most jöjj Dezsőm , ne háborogj .... nyu­godjál meg — csendesité őt — távozzunk szaporán , fogsz még velek találkozni.... — Ki távozzék ? — őrjöngött az ifjú — én ? hova ? és miért ? oh! nem fogtok megcsalni, nem megyek, én az istent vá­rom , ő igazságával fölétek emel! — e sze­rencsétlen találkozással a téboly egész hatalma erőt vett a boldogtalan ifjún. — Anyád hiv ! — mondá Szirányi, az egyetlen szót, mely mindig győzött a tébolyodott képzetén s akaratán. Az éj órái ébren találók szobájában a gondolatokba mélyedt Szirányit. — Csak egy, csak egy helyes gondola­tot nyújts még végzetem ! cserébe vedd érte minden életörömemet! mit tegyek ? az értem magát nagylelkűen feláldozó De­zső csak szerelme boldog kimenetével menthető szívrepesztő őrüléséből, s ez a­­nya, a minden élők közt leginkább kiszen­vedett anya csak e lehetlenség megtör­téntével mondaná emberfeletti kiszenve­dett kínait semmi jelentőségüeknek. Ke­zemben tartom a lehetőséget, használnom nem engedi becsületérzetem. Miért adtad ég e kettőt szívem, és elmémbe! ? midőn az egyiket használni hálám és tartozásom barátom , és a szerető szív igazsága előtti meghajlásom parancsolja, a nők iránti ne­mes lovagiság ellenben , és becsületérzé­sem a másik felhasználását tiltja. De ki­­mélte ő ő a bűnös, a grófnőt? átalló é az ártatlant vétkesnek bélyegezni ? s ha De­zsőre gondolok­­ szegény Dezsőre, ki fér­fias önmegadással tűrve szerelme vesztét, nem annyira ez, mint anyja e fölötti ke­serűsége , boldogtalansága teszi szeren­csétlenné. Oh! hisz e nemes keblek a gyengédség áldozatai, egymás keserve teszi őket vigasztalhatlanokká! Halk kopogás az ajtón, szakitá meg Szirányi fájó tűnődését. A felzárolt ajtón sűrűn befátyolozva Rajáty grófnő lépett be. — Asszonyom ! — hebegé a meglepett orvos. — Könyörögni, esdeni jött önhöz, a boldogtalan nő; — suttogó ez — ki arca szégyenfoltjait fátyoléval fedve , maradni kéri esdéje előadása alatt . . . — De épen ez órában ! ki ön boldog­talan ? — kérdé meglepve Szirányi. Az érkezett félreveté fátyolát. — Most már ismer ön ? — Úgy hiszem, igen . — hebegé az or­vos sötétre pirulva. — Találkozásunk a sétányon hango­­lvi mondá ezt nekem, azért ne kárhoz­tasson , ha az anya könyörgését az éjfél mindent rejtő órájában akarja nyilvánít­­ni. Férjem van és gyermekem, uram ! az­­ért h­a­ll­g­a t­á­s minden, mit öntől kérek, vagyonom egy részét adom értte jutalmul. — Tartsa meg vagyonát asszonyom ! - szólt büszkén az ezúttal megsértett orvos — nem szükséglem azt, nem fér meg becsületemmel, titkok megőrzésére árt szabni. Legyen meggyőződve asszo­nyom , ha más tárgy, mely baráti és em­beri kötelességemmel van egybenőve, nem késztetne öntől egy viszontkérelmem tel­jesítését várni, s ha kell, kicsikarni, úgy mindjárt bemutatása percében, mint előt­tem minden tekintetben ismeretlent távo­zásra kértem volna, és titka keblemben örökre temetve leendett, így azonban vi­szont szívességét kérem. — Mindent mit ön óhajt, parancsnak tekintek, — rimánkodott a rémült nő.­­— Köszönet grófnő ! — hajta meg ma­gát Szirányi — egyébiránt kérelmemnek , mint gyermeke boldogságát óhajtó anya, ön is örülni fog. Kérelmem egyszerűn ez : a grófnő jól tudja, mi igaztalan rágal­mazók azok , kik Eleméry grófnő fiát, a kétségbeesett nagylelkű anya vallomását ismételve névtelennek, törvénytelennek mondják, ön családja azért nem leend be­mocskolva, ha Szóra grófnő kezével Ele­méry grófot boldogítja... — Az őrültnek leányomat ? — dühön­gött a grófnő magát feledve — nem soha! — Figyeljen asszonyom : én mint or­vos biztosítom önt, hogy Dezső józan esz­mélete a boldogitó hírrel vissza fog térni, és jobb emlékező tehetsége leend, mint némelyeknek, kik ígéretükkel kötik le ma­gokat, s ugyanazon percben azt megszegni is nem átalják. (Vége következik.) BB i r li a r a n i». Budapest. — Megjelent s szerkesz­tőségünkhöz beküldetett: ,,A Magyar­ Nép-Köny­vtára“. Szerkeszti Friebeisz Ist­ván 1. füzet. Bolti ára 24 kr. p. Tartalma következő: Előszó Fáy Andrástól, Bús Bandi, beszély Degré Alajostól. A fél­kezű koldus. Tompától. Ne hazudjál, el­beszélés Bernáth Gáspártól. Mese a mun­káról, Erdélyi Jánostól. Jámbor Ferenc gazdasága, Erkövytől. Micsoda állat a vegytan? Brassaytól. Népszerű világtör­ténet, Csengery Antaltól, önorvos , rög­töni életveszélyekben. Dr. Arányitól. E változatos tartalom után előlege­­sen is legyen szabad hinnünk, hogy e vál­lalat a mindinkább élénkülni kezdő né­pies irodalomban illő helyet foglaland el. A kiállítás csinos. Ajánljuk a népies iro­dalom barátinak figyelmébe. — Pár nap óta gyönyörű tavaszi időnk jár. Még eddig ugyan egész tava­szi élvezetünk csak abból áll, hogy ki­bontakozva a téli felöltekből, tavaszi kön­tösben élvezzük a nap melegét a falak között. Hegyek közé, a zöldbe még nem igen teszünk kirándulásokat! De majd annak is megjő a maga ideje — s lesz csirkepusztítás! — Farkas Miska jeles zenetársa­sága nemsokára elhagyja fővárosunkat, a zenekedvelő világ s vendéglőseink nagy szomorúságára, mert hol esténkint e je­les zenészek játszanak , annyi a vendég, hogy alig fér el. Tanúsága ez egy részről annak, hogy a nagy közönség szereti a változatosságot, de más részről ügyes, meleg játékuk, zeneképzettségük, bár­­milly jeles zenetársaság mellett is méltó elismerésre számíthat. Mielőtt balaton­füredi nyári állomás

Next