Hölgyfutár, 1854. január-június (5. évfolyam, 13-133. szám)
1854-05-08 / 91. szám
Budapest, 5-ik évi folyamat. 91 Hétfő, május 8-án 1854. . Kiadó-hivatal: 3 ^aldunasor, kegyesrendiek ^ {épületében levő nyomdáig ^iroda, hova az előfizetésigs hirdetési dijak küldendők.^HÖLGYFUTÁR Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. { Megjelenik, ünnep{vasárnapot kivéve», min-p ^dennap diluán divat-^ {képek- segyéb miimel-S ^lékjelekkel és raj-^ Szókkal. $ 5 Szerkesztőségig {szállás: tíjvilágukai 1 4 é s*. ház első emelet, hová a? kéziratok utatn iandók. s SPo Előfizetési díj: @ .• egész évre 10fl.{ félévre 9. évnegyedre 5 ,, ? Felelős szerkesztő: Berec Károly. \/\/\/\/\y\/\ r {fia da p c ste n há/.hozkül-· pdéssel: egész évre 13 fi ? › félévre . . 7 „ › évnegyedre 4 ,, ^ › ‹ › Hirdetések › ^soronkint 3 ezüst krajcár-^ {ért fogadtatnak el,és gyor-? $ san közöltélnek. c Előfizetési fölhívás. Uj előfizetést nyitunk, mely IIIájls 1-től julius végéig, azaz: évnegyedre, vagy más IBS 1-től okcofier végeiig, azaz: félévre történhetik. Előfizetés május, június és júliusra helyben 4, vidékre 5 frt. Május, június, július, augusztus, September és októberre helyben 7, vidékre 9 frt. Az előfizetési pénzek a „Hölgyfutár kiadó hivatalába“ küldendők. A „HÖLGYFUTÁR“ szerkesztősége. A jancsárok végnapjai. Históriai regény Jókai Mórtól. Táncvigalom a szerályban. (Folytatás). A padisah lesújtva a visszás érzelmek rohamától, megalázva saját szivének érzései által, ingadozó léptekkel a falhoz tántorodott, s amint kezével megtámaszkodott a sima márványhoz , egyszerre végig csúszott azon és összeroskadt, égő homlokát a hideg kőre nyugtatva. Beszélhetett tőle azután a janicsár akármit. Azultán nem hallgatott rá , nem felelt rá. A hatalomra jutott durva harcos, végre bőszült haraggal hiálta kívül leskelődő társainak: — Hozzátok elő a herceget! A zultán hallá, mint szaporodnak a léptek teremében, kardok csörömpölése vegyült a zúgó hangok közé. Ő nem nézett oda. — Íme, szólt Kara Makán, oda lépve hozzá. Itt áll fiad , a kivont kard fel van emelve feje fölött. Vagy nevedet látod ez irás alatt, vagy az ő fejét látod lábad előtt. Mahmud reszketett de nem felelt, sem arcát oda nem forditá. — írj , vagy meghal fiad! — kiálták egyszerre többen a jancsárok közül. Ekkor egy csengő, ismerős hang szólalt meg a vad ordítok közepett. — Atyám! Ne hallgass reátok. Hadd öljenek meg engem, ha van bátorságuk, de te ne alkudjál szolgáiddal! Mahmud meglepetve pillanta fel ez ismerős hangra s egy déli alakot látott maga előtt a herceg öltözetében , és büszke fejedelmi arccal, de ez nem fiának arca, — és mégis ismerős , mégis kedves. Ah, ez Milieva. Az odaliszk észrevette, hogy Mahmud vonásai ellágyulnak , hogy szelíden tekint reá, s mintha félne, hogy azultán gyönge talál lenni miatta, kigyuladt arccal fordult hirtelen a jancsárok felé. — Ti vérengző samsund-kutyák ! kik leugatjátok a napot az égről, végezzétek véres munkátokat. Elő ti bátor vitézek, kiknek csak házaikkal ismerős az ellenség, ketten , hárman rohanjatok reám, ha egynek nincs elég bátorsága hozzá, hogy szivébe verje vasát Omár utolsó ivadékának. Az én halálom nem fogja kényszeríteni a vultánt, hogy veletek alkudjék, öljetek meg, míg hatalmatok van fölöttem , mert ha énnekem lesz rajtatok hatalmam , én nem fogok előttetek sírni, miként láttátok sírni Mahmudot és Selimet, hanem én elpusztítlak benneteket, hogy még az is átkozott lesz, aki hasonló öltözetet visel , minőt ti viseltetek és a ki nevetteket kimondja, halálát hívja az! Az ingerelt zendülők villogó kardjai emelkedtek a merész gyermek feje körül e fenyegető szókra ; egy pillanat, és ő halva fekszik. De Mahmud felállt, félre házita őket a vélt herceg mellől , s elvéve Kara Makán kezéből az iratot és irónádat, nevét aláírta annak. Milieva megragadá azultán kezét,hogy meggátolja őt az Írásban; de Mahmud szelíden megcsókold homlokát, s gyöngéd szóval suttogd. — Inkább az egész világ veszszen el, hogysem te. . . Azzal odaveté a jancsárok közé az aláírt halálitéletet. Az engedmények kivívása után lecsillapultak a zendülők , a zultán közbocsánatot hirdetett ki a vétkesek számára, előcsapásaikat hivatalra emelte, s a Kliaznéból pénzt szóratott közéjük. Ezzel ki voltak békülve , a zultánt és a vélt herceget visszavitték a szerályba. Roppant néptömeg kísérte őket odáig, az egész tért az Ibrahim szökőkút mellett ellepték a jancsárok jelvényes turbánjai, kik a megnyert diadal után most „sokáig éljen“– kiáltanak a megalázott padisahnak. Mahmud végig nézett az ujongó tömegen, egyik ember a másik mellett, oly szorosan, hogy nem lehetett látni egyebet fejeknél. És azultán arra gondolt, hogy milyen Szerelem és udvarlás. A long-champsi ünnepélyen C... bárónő, egy fiatal igéző hölgy , Párisbeli hosszasabb távollét után ismét látható lön. A bárónő férje, körülbelül négy öt év előtt vadászaton , a kocsiból lezuhanván, véletlenül meghalt. A gyászév után szép özvegyünk a nyilvános társaságokat megint látogatni kezdé, hol szépsége, ifjúkora, kedélye és szelleme mindenkit leigézett. A bárónő dúsgazdag, gyermektelen s meghalt férjének egyedüli örököse lévén, nem sokáig kételkedhetett, hogy keze elnyeréséért sokan fognak csengni: kivált miután épen nem titkold hajlandóságát, újólag Hymen zászlója alá esküdni Egyedül a választás hozd zavarba. S ez valóban nagyon nehéz leendett, mert szive még szabad volt, s magát két egyenlőn szeretetreméltó , gazdag és állhatatos kérőtől látó körüldongva. Melyik ezek közt a legkülönb , s melyik szereti őt leginkább ? A bárónő e kérdésre nem tudott magának biztos feleletet adni, s miután kérőitől a végső választásra mindinkább kényszerittetett s ő sorsát könnyelműn elhirtelenkedni nem akard, nem maradt más rejtekút, mint barátai s ismerősei köréből nyomtalan eltűnni. Ez eltávozása mily megfoghatlan és oly váratlanul történt. S e talányos esemény titkát csupán a szép nő visszatérése fejte meg. Ki rajzolhatná le a csodálkozást, nyugtalanságot és csalódást, mit a szép nő imádói éreztek , midőn őt a várt választási határidőt megelőző napon sem a színházban sem a sétányon nem láthaták. Az esemény mindenikre másszerű behatást gyakorolt. Mindnyájan a szép nő lakályára siettek , hogy felőle kérdezősködjenek. — A bárónő nagyon egészséges — volt a válasz —, s tegnap este elutazott. — Ah — kiálta föl az első — kétségkívül e megszökés titka az, hogy minket más idegenért föláldozott. S mi lemondván vigasztalhatjuk egymást! . . . Én semmi fondorkodást nem hiszek — gondola a másik — az egész komédia, a szeszély játéka. Hanem a világ másként gondolkodik, s ha szívfájdalmaim észrevenné , könnyen nevethetne fölöttem , s ezért közönyös arcot mutatva, házasodási szándékomnak más irányt adok. A harmadik , mialatt hallgatott, a legszép lesz, ha majd az a sok ezernyi fő mind legördül onnan helyéről! . . . (Folytatása következik.)