Hölgyfutár, 1856. július-december (7. évfolyam, 150-300. szám)
1856-07-01 / 150. szám
Hirbarang, Budapest./ f-Eszaki Károly derék vigjátékírónk (mellesleg megjegyezzük, hogy egy vigjátékát Miskolcon Keleti néven adják,) közelebb Angol, Francia és Németországot utazta be. Vizsgálódásainak három fő tárgya volt: tudomány, művészet, ipar. Megígérte, hogy lapunk számára legközelebb úti leveleket fog adni. Szép olvasónőinket előlegesen is érdekes olvasmánynyal kecsegtethetjük. Egyúttal azt is megjegyezzük , hogy sokan vagyunk Pesten, kik e derék író „Egy kis ármány“ című vígjátékát szeretnék újra látni. A Vasárnapi újság egy ismeretlen művésztehetségre figyelmezteti a színház igazgatóságát. Ez egy tizenhárom éves leányka Láng Paulina, Miksics bádogos mester leánya. Lakik bástya utca 22 szám alatt. E leányka nem csak kitűnő zongorajátszó, hanem jeles énekesnő is. Hangja erős, tiszta magas, s képzés mellett kitűnő művésznő lehet. Többen ritka tüneménynek tartják, s Patikárus Ferkót anyira lelkesítő, hogy egy Paulina csárdást fog tiszteletére szerezni. E hírt mindenesetre figyelembe kell vennünk. A színház igazgatósága sokkal többet gondol a magyar művészet jövőjével, sem hogy e körülményt ignorálhatná. f Tóth Endre „Angyal Bandi“ című költői beszélye, melyet lapjaink közelebb hoztak, — önálólag is megjelent. Kapható Lampel Róbert kiadó bizományos úrnál 30 pokron . . . f Az alagúton tengernép jár, kivált délutánonkint, mikor a budai arénában Treumann, Lovassor alakjaiban lép föl. Az átmenőket egy verkli mulattatja sipító polka mazurkáival. A verkli a nyár harmadik főbaja, s mindjárt a hőség és rákosi por után következik. Átalános tulajdonságuk , hogy nem lehet szabadulni egyiktől sem. Az alagút portáléján erősen dolgoznak. Ünnepélyes megnyitását augusztus végére várjuk. f Mióta az ingyen fürdők felállíttattak (négy hete), egy vízbefulási eset sem történt. fB. Sina Simon úr, ki a közintézetek iránt oly szép részvétet tanúsít, a múzeumi parknak 500 frtot ajándékozott. Ha e szép példa hasonló lelkes utánzókra talál — írja a B. Hirlap újdondásza — remélni lehet, hogy a múzeumi park élő fái mielőbb felgyarapodnak, száraz fái (t. i. a rút deszkakerítés) pedig mielőbb el fog onnan tűnni. -j- Borosjenői Tisza Domokos, (Tisza Lajos úrnak és neje, szül. Teleki Julia grófnőnek fia) múlt hó 21-én, 19 éves korában meghalt. E jeles ifjú irodalmi pályára készült, és mint mondják, ahhoz sok hivatottsággal birt. 617 Számításában nem csalódott. Az akkori apátnő, s néhány más befolyásos apáca, kik a kormányrudat kezelek, holmi vetélyben,lévén valami más kolostorral, valamint az ország egynéhány családjával is, igen örültek ez új s elegendő hatalmas támoszlopnak, miért is a lehető legnagyobb háládatossággal fogadák a tiszteletet, melyben a herceg őket részesité, gondokra bízván gyönge magzatát, és lehetőképen iparkodtak gyöngén érintett céljainak megfelelni, annál is inkább, miután e célok tökéletes öszhangban valának a maguk saját érdekeivel. Gertrud, alig belépvén a kolostorba, signorinának címeztetett, kitüntető helyet nyert asztalnál és hálóteremben; viselete bárminő vala is, például állittatók föl a többi növendékek előtt; szüntelen édességekkel és hízelgésekkel halmozók, amely aprólékos csábitgatások annál mélyebb hatást gyakoroltak a lánykára, minél többször volt alkalma szem- és fültanúja lenni ama kemény, szigorú modoroknak, mikkel társnőivel szokásképen bántak. Nem állíthatni ugyan, hogy a zárda valamenyi apácái ősze lettek volna esküdve e szegény teremtést lépre csalni; mert voltak köztük olyanok, kik viszaborzadtak volna a gondolattól: ily gyöngéd, szép teremtést magánérdekeknek föláldozni, de ezek részint észre nem vevék ez aprólékos intrigáns fogásokat, részint tartózkodtak fölöttök szigorú vizsgát tartani, részint megint, nem akartak hiábavaló ellenzéket képezni. Némelyikük ugyan megemlékezvén róla, miszerint ő is hasonló mesterfogásokkal csábittatott arra, mit későbben igen is megbánt, sajnálatot érezett a szegény áldozat iránt s mintegy önkénytelenül hozzá simult s édesgette s dicsérgette, de az ártatlan lányka távolról sem sejté, hogy ez édesgetések a részvét, a sajnálat kifejezése. És a dolog haladt. (Folytatása következik.) T A _R_ C A. Mindenesetre vele egy szép remény száll sírba. A Magyar Sajtó neheztel, hogy gróf Fáy István zenészed cikkét közölvén, nem említek, hogy az pár nappal előbb a M. S. tárcájában is megjelent. Bocsánat, nem tudtuk, hogy az ily kicsinységek a M. S. ambíciói közé tartoznak. Azt hisszük, mikor Fáy gróf egy közérdekű „Szózatot“ irt a közönséghez, főcélja volt azt minél inkább elterjeszteni. A M. Sajtót mi sokkal erősebb lapnak hiszük, mintsem az ily apró megemlítéseknek ránézve nagy jelentőséget tulajdonítanánk. s Kakas Márton meg a Vasárnapi újságban kakaskodik megint. Beleköt egy hölgyfutári sajtóhibába, mi még csak nem is tollhibából eredt, s mit más napi számunkban azonnal kiigazítunk. E sajtóhiba egy idegen szóba csuszant be. Lám menyire csalódtunk, midőn azt hittük, hogy ez a Kakas Márton afféle együgyű tyúkfajta kakas, aki nem sokat ért az ábécéhez, ahogy a példabeszéd tartja. Ellenkezőleg , Kakas M. csak ravaszkodik, s úgy tesz mint Brutus, aki idegen köpönyeget vett az eszére. Ha nem jobb lenne ha ezúttal saját udvarában söpörne , sajtóhibát a tőszomszédságában is talál eleget. Például a vele vis a vis lévő hasában valami Luca csárdást hirdetnek. Menyi jó embert el bolondít ez a hír, akik majd Treichlingernél ugyancsak keresik a Luca csárdást. Treichlinger megkínálja a Luiza csárdást, de ez nekik nem kell, mert hiszen a Vasárnapi újság a Luca csárdást dicsérte meg, ami valójában ép oly kevéssé létezik, mint azon jámbor poéták egy része, mikhez unalomból — oly mulatságos nyílt postákat lehet írni. fApropos-Luiza csárdásra Luiza csárdás kedves csárdás, ezt mindenki tudja. De nem is ezt akarja mondani. Meg akarjuk nevezni tehetséges szerzőjét, aki nem más, mint Frank Ignác Pápáról. E derék zeneszerzőnek jelenleg egy egész légió zeneműve fog Treichlingernél megjelenni. Ezek majd mind csárdások. Címeik lesznek: Margit — Malvin — Laura-emlék, Búcsú, Kemenesi és Somlai-emlék. Figyelmeztetjük szép olvasónőinket. A Lujza-csárdás szerzőjétől mindenesetre jót várhatunk. s Várady Ádám közelismerést nyert finöveldéjében f. t. Mayer István Pestvárosi iskolaigazgató úr által a szigorlatok következő rendben fognak megtartatni : Jul. 14. d. e. 9 órakor: átalános vizsgálat. d. u. 3 órakor : vallás, magyar nyelv, szépírás, ének. Jul. 17. d. e. 8 órakor: számtan, rajz, mértan. Jul. 21. d. e. 8 órakor: természetrajz, természettan, s kézi mesterségek. Jul. 23. d. e. 8 órakor: történet, földrajz, német és francia nyelv, zene és testgyakorlat. Külföld. Párisban a körök figyelmét nem kissé veszi igénybe a következő történet. A beaujon-i lakrészben élt egy 79 éves agg, ez vagy két évvel ezelőtt fiatal, körülbelül húsz éves lányt vett nőül. Az öreg gróf rokon nélkül állt, mi milliónyi birtok mellett ritkaság a lány nem volt rokonok nélkül, de a milliókról csupán fogalma volt. Hogy a dolog kiegyenlítessék, az öreg úr így gondolkodott: ez a lány szemeim előtt nőtt föl, ismerem jó szívét, lelkét, gazdaggá teendem őt. Egy csöndes este így szólott a lány anyjához: „Adja ön Natáliát nekem, engedje, hogy atyja legyek, néhány évig ápolni fog engem, azután...“ A házasság megtörtént. Natalia oly jószágnak lett úrnője, melynek évi jövedelme 100.000 livrest tett. „Idővel, szól az anya lányához , ezen vagyonnal egy szegény ifjút foghatsz boldoggá tenni, kit te szeretni fogsz. Addig becsüld és szeresd ezen tiszteletreméltó férfit, ki téged halála után örökösévé teend. Natalia megérté és elfogadd küldetését, mely csak abban állott, hogy az öreg úr napjait mint jó gyermek vidám csevegéssel fölvidítsa, neki néhány táncvigalmat, szinházi élvezetet föláldozni, s e helyet házát különféle szórakozást előidéző tárgyakkal elhalmozni. De a gróf egyszerre csak megvakult s Natalin, ki eddig kecses volt, ezen naptól egészen átszellemültnek látszott. A fiatal nő a nap legtöbb idejét öreg férje mellett tölti, és ott cseveg neki mindenről, mi jó atyusát fölvidithatná, fölolvasgat egyetmást, miben ingert hitt. — Milyen jó ön, kedves gyermekem! — kiáltott föl gyakran, s megfogá kis kezét, átölelő gyönge termetét s tiszta vállaira a megilletődés és hála csókját nyomá! A hónapok telnek s Natalia bámulandó ügyességgel ápolja a gyógyithatlanul beteg férjet, kinek nem kis fáradtságába került nőjét reábizni, hogy napjában néhány órát barátnői látogatásával s sétával töltsön! A séták után türelmesen viszajö, s a vak férj boldog , s sokszor titkon fölsóhajt. Nem akadt volna olyan fogadott kéz , mely engem ily híven ápolt volna! Kevés idő múlva azonban az öreg úr bámulatára a nő el-eltávozik mellőle, s bárha most is gonddal ápolja, mégis nem ül, mint az előtt, lábaihoz. Az öreg úr e miatt igen megszomorodott. Hetekig újabb és újabb bizonyítványnyal győződik meg a fentebbiek valóságáról.