Hölgyfutár, 1856. július-december (7. évfolyam, 150-300. szám)
1856-10-24 / 246. szám
998 Tulajdonos : Nagy Ignác özvegye. ■szönmj, 8 nyugtalansággal várta annak befejeztetését. A pünkösdi ünnepek alkalmával egyszer szinte elment szokott szemléje végzésére. Alig tevé, azonban lábát a nagy terem küszöbére, minden füleit pokoli zsiber ütötte meg. Az állványokon átöméntelen sok apró gyerekec mászkált nyakveszélyeztető merészséggel és bőregérhez illő ügyességgel. — Lejöttök mindjárt! — riadt a felséges nő az apró gymnastikusokra, kik úgy látszik nem találtak testgyakorló mutatványaikra alkalmas, néző közönséget, mint a falakra félig felfestött freskó képeket. A gyerekek lármája egyszerre elnémult. — Ki ad számot, — folytatá a fejedelemnő az őt kísérő felügyelőhöz , — ha valamelyikük a nyakát szegi ? A felügyel© félénken közelgett a nagy fejedelemnéhöz, s remegő hangon szólott: — Felséges aszonyom! ezen gazképék az udvari templom gyermek énekesei, kik a felszentelésnél oly jól működtek, hogy felséged legmagasabb tetszését is kiérdemelték. — Erre emlékezem. — Ekkor felséged megengedd azt is, hogy a gyermekek tetszésük szerint kimulathassák magukat. — Igaz, — de azt nem engedtem meg, hogy mint a mókusok ugráljanak az állványok egyik gerendájáról a másikra s egyenkint potyogyjanak le tizetnyi magasból. •— Ide jöjetek fiuk! — fordult most a fejedelemnő a gyerekekhez. — Ha még egyszer ily mulatsághoz mertek fogni, megvirgácsoltatlak titeket. Értitek? A gyerekek szemeiket szokásosan lesütötték. — Különösen te szőke fejű fiú vigyázz magadra ; láttam , hogy te voltál mindnyájuk vezére. Ezzel a gyermekek elkotródtak. — Ön pedig felügyelő mondja meg Reiter karmesternek, hogy növendékeit tartsa jobb kordában, különben vele is számolok. A következő napon M. Terézia ismét megtekinti az építkezést. — Szeretném látni, — monda menetközben , — használt e a gyerekeknek tegnapi szigorú pörlekedésem ? Alig lépett a terembe, midőn ismét bámulva kiáltott: — Itt van ii! Megint ott mászkálnak ! S a kis művészek csakugyan a leghajmeresztőbb helyeken hintálóztak . A szőke legényke köztök legmagasabban lebegett. A karmestert hivatta elő a császárnő. — Nem hallotta parancsomat ? Reiter reszketve felelt: — Fölség ! E gazembereknek tegnap olyan prédikációt tartottam, hogy mindnyájan sírvafakadtak rajta. — Azonban ez a szőke gyerek, ez tüzeli pajtásait minden pajkosságra. — Ahá, a szőke fejű ?! — A megigért virgács fizetessék ki neki pontosan ! A császári szóval tett utalványozás folytán a tettes osztaléka pontosan kiszolgáltatott. Negyven év múlt el ezen idő óta. A csodaszépségü fejedelemné is azóta tisztes matrónává változott, s nehezen emlékezett már azon gyermekre vissza, kinek egyéni épen maradásáról oly erőszakosan gondoskodott. Ezen közben az énekes gyerek is élemedett férfiúvá vált. Neve Haydn József. A mostani austriai követnek, ki Moszkvában oly nagy szerepet játszott, — öregatyja, herceg Eszterházy Miklós, a Fertő tava melletti eszterházy kastélyában vendégséget rendezett az uralkodónő tiszteletére. A herceg kastélyában két színház volt: az egyikben a ,,L’ infedeltá de una“ , a másikban pedig „Philemon és Baucis“ adatott, mindkettőnek zenéje Haydntól. Ezen eszterházi kastély 1773-ban épült, s 11 millióba került, szóval ekkor a szárazföld legremekebb épülete volt. Egyedül lakószoba 370 volt benne. A császárnő el volt bájolva az előadott zenétől , s a lakoma alkalmával így szólt a herceghez : — Legyen ön szives, s mutassa be nekem e darabok szerzőjét. — Ő felséged széke mögött áll! — válaszolt a herceg. E helyen meg kell jegyezni, hogy az eszterházi kastélyban nagy lakomák alkalmával a hercegi zenekar tagjai az asztal körül pincemesteri szolgálatot is tettek. Ezt azon kor szelleme hozta magával. Ma már nehezen vállalná magára még az utósó úgynevezett virtuóz is a pincemesteri foglalkozást. __— Ön a szerző? — kérdé a fejedelemnő — Ön előttem nagyon ismerősnek látszik. Várjon hol láthattam én önt Haydn? — Ugyan segítsen viszaemlékeznem ! — Azon egyetlen alkalom, melyben szerencsém lehetett felséged által észrevétetnem , gyermekéveimben volt, midőn a gerendákoni mászkálásaimért számomra huszonöt virgácsot utalványozni méltóztatott, — viszontá mosolyogva a művész. M. Terézia elbeszélteté magának a történetet, jó ízűt nevetett rajta, s megjegyzé, hogy : — A virgács jól gyümölcsözött. Ezután megajándékozd őt egy aranyszelencével, azon észrevétel mellett, hogy mégis jól tette, hogy Haydnt mint gyermeket mászkálásaiért megvirgácsoztatta, mert e nélkül gymnasztikai gyakorlatait bizonyára folytatta volna, s ha azokat folytatja, valószínűleg lepottyan a tizetnyi magasból, s ha ekkor nyakát szegi, nehezen részesülhetett volna , és a világ abban a szerencsében, hogy a Haydnféle gyönyörű zene által elragadtassák. Nemzeti színház. Okt. 23-án: „Kisértet“, — Szigetitől. E sol-disant népszínmű eredeti daguerreotyp-képei, elmés ötletei, és néhány jól eltalált jelenete ma is á la grosso mulattaták a nagy számú közönséget, melynek kivált karzati része ép anyit nevetett, mint a menyit tapsolt. Szigeti e tapsokra büszke lehet, mert anyiban megérdemli, hogy oly orginális alakot állít elénk a csizmadiamesterben , minővel a színpadon ritkán találkozunk. Ezt inkább a színész, mint az író dicséretére kívánjuk értetni. Szerdahelyi is sokkal természetesebben adja most Miska deák szerepét, mint előszűr, s már külseje is inkább megnyerő. Ez által a darab hatása mindenesetre nyer, mert jobban indokolja a lányka szerelmét. Fáncsy Ilka e lánykát szépen és kellő elevenséggel személyesíti. A darabon mi változtatás sincs, s megmaradt az a maga régi mineműségében , hibáival és érdemeivel együtt. A felvonások közt Capannelli klarinétművész két darabot adott elő. A klarinét a legritkább koncerti hangszer, s azért e fellépés némi pikánt színezettel bírt, anyival inkább, mert signor Capannelli hangszerét sok ügyeséggel kezeli. Azonban bár meg van írva, hogy szép, midőn zenekarban „sír a lágy klarinét“ , de nem arra teremtett hangszer mégsem az , hogy önállólag is elragadja a szíveket. Igen távol állván az emberi hangtól, gépies, mesterkélt hangzatával nem tehet nagy hatást, s rajta a legnagyobb ügyességgel játszva is, nem lehet anyi hajlékonyságot, mance-irozást kifejteni, menyi egy-egy zeneeszme, vagy indulatfestés kifejezésére szükséges. Campanelli úr virtuozitásának sok jelét adván, elismerő tapsokban részesült ugyan , de hidegen hagyott mindnyájunkat. El kell ismernünk, hogy ő a szerencsés klarinétosok egyike, de egyszersmind be kell vallanunk, hogy e hangszer egymagában a hálátlan hangszerek közé tartozik. Sok erőt, kitartást követel, és jutalma mégis csekély.. Az „Ábránd“ önszerzette műben sok a reminiscentia, de szép passage-ai miatt alkalmat ad a művész erejének kitüntetésére. A második darab Ernst karneválja volt. Ezt a szerzeményt a koncerthősök derűre borúra játszák, ami igen természetes, miután e hatásos mű széles tért nyújt a technikai ügyességek mutogatása végett. Ezúttal e karnevál klarinét-kiadásban is igen tetszett, s egy részét signor Capannellinek a zajos tapsokra ismételnie kellett. MA ADATIK Bérlet 166-dik szám-Ilka és a huszártoborzó Eredeti opera 3 felv. Irta N. N. Zenéjétszerzette Doppler Ferenc. Az első felvonásban előfordulandó magyar táncot betanította Perrel, előadja a tánckar. Kezdete, 7 órakor vége, 9 után. Megrendelhető a „Hölgyfutár“ mellett megjelent HUSZONNÉGY ÍRÓ- ÉS SZÍNÉSZARCKÉP-ALBUMA. Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Garay János, Nagy Ignác, Jókainé, Lonovits-Hallósy Kornélia, Lendvai-Latkóciné, Komlóssy Ida, Gróf Ráday Gedeon, Szigligeti, Digré Alajos, báró Podmanicky Frigyes, Vas Gereben, Szigeti, Vadnai Károly, Feleki Miklós, Lendvai, Szentpéteri, Egressy Gábor, Tóth József, Füredi, Szerdahelyi Kálmán, Réthy és ifj. Lendvai Márton arcképeivel. E Barabás által rajzolt, s élethű arcképekhez életirási szöveg, s az illető íróknak egy egy szebb műve van, csatolva, mig az egészet igen csinos kötés egyesiti. Ennélfogva ez arcképalbumot mind diszasztalra, mind ünnepi, vagy más ajándékul fölöttéb ajánlhatjuk. Különös előny a megrendelőkre, hogy ezen arcképalbum már megjelenvén, a dij beküldése után keresztkötés alatt rögtön megküldetik. Ara, megküldéssel: 3 frt., mely öszveg az alább irt lap szerkesztőségéhez intézendő. _______Pest, augustus 25, 1856. A „Hölgyfutár“ szerkesztősége. PEST, 1856. EMICH GUSZTÁV KÖNYVNYOMDÁJA, EGYETEM-UTCA. TAKARÉKPÉNZTÁR-ÉPÜLET 2. SZ Mai számunkhoz van mellékelve előfizetési fölhívás a „Remellay Gusztáv regényére.“