Hölgyfutár, 1857. január-július (8. évfolyam, 1-145. szám)

1857-03-23 / 67. szám

Budapest , 8-dik évi folyamat. 67 Hétfő, Március 23-kán. 1857. HÖLGYFUTÁR. Megjelenik ünnep- és vasárna­pot kivévén, mindennap dél­után , divatképek­ s egyéb m­űmellékletekkel és raj- 2 o­k k­a­l. Szerkesztőségi szállás: Ujvilág utca, 1-ső sz., 2-dik eme­let , hová minden a lapot illető küldemények, kéziratok, előfize­tés, és hirdetések utasítandók. Szerkesztőségi ügyekben értekezhetni minden nap délelőtt 9-től 1­ óráig. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Felelős szerkesztő s kiadó : TÓTH KÁLMÁN. Előfizetési díj : Postán: egész évre........................16 frt félévre..............................y n évnegyedre.........................5 n Budapesten: házhozküldetéssel egész­­évre...................................13 frt. félévre........................7 n évnegyedre .... 4 „ Egy hónapra . . . frt. 30 kr. Hirdetések soronkint 3 ezüst kr.ért fogadtat­nak el, és gyorsan közöltetnek. Előfizetési felhívás a „HÖLGYFUTÁR“ apró júniusi folyamára. A Hölgyfutár jövőre is mindennap megjelenik, kitűnőbb író­ink közre munkálása mellett. A jövő évnegyedben különösen b. Kemény Zs. és Kovács Páltól közlünk kitűnő elbeszéléseket. Mű mellékletek tekintetében: adunk­­() pompás rajzot, ezek közt Thann Mór, Hollósy Kornélia, és Munkácsi Flóra arcképeit, s egy bizonyára köztetszést aratandó meglepetést. Többi mellékletünk: divatképek, hímzetrajzok, talá­nyok sat. Tárcánk kimerítő tudósításokat ad társasélet, művészet, és di­vat köréből. Előfizetés ápril,május, és júniusra helyben : 4, vidékre mindennapi küldéssel 5 pírt. Fél, az­az októberig, s egész , az­az december végéig terjedő előfizetést is elfogadunk ; az előbbit helyben 7 , vidékre 9 pfttal; az utóbbit helyben 10, vidékre 12 pfttal. . Beküldési cím : a Hölgyfutár szerkesztőségének, ujvilágutca 1. sz. Hat egyszerre beküldött előfizetés után egy tisztelet példányt adunk. A s­z­e­r­k. AZ ÁL-SYRÉN. — Pikantéria. —­­ Beöthy Lászlótól. (Folytatás). A hölgy, ki a jelen estélyt adja, s kit még nem valánk szeren­csések bemutatni, szintén varrónő, azon kü­lönbséggel, hogy ő már maga kezére dolgozik, tart segédnöket, s üzlete fölött „soll und haben“-féle könyvecskét vezet, van firmája s női pipere raktára a hatvani utcában vagy hol, magam sem tudom bizonyosan. — Anyit még tehetünk hozzá, hogy nem mindennapi szépség, keresztnevén Betti kisasszonynak hívják s végül, hogy első rendű példányai kö­zé tartozik a női erényességnek. Betti szigorú hölgy s tán épen e szi­gorúságnak köszönheti, hogy udvarlói száma légióvá növekedett. Van abban az elérhetlenben, vagy legalább küzdelmekkel elérhető­­ben valami bűbáj, mely kétszeres erővel vonza maga köré az embe­reket. A szép Betti szerelmével még ki sem dicsekh­etett. Mindenkit egyformán látszott szeretni, u­tán hogy senkit se tegyen ellenségé­vé. Péternek épen úgy mosolygott szemébe, mint Pálnak; az egyik­nek melegen szok­ta meg kezét, a másiknak titkos sóhajjal felelt, a harmadikat biztatá: „majd, majd,é s elfogadá tőle ajándék éksze­reit, a negyediknek azt mondá, hogy róla álmodott, s egy keleti shahot kálóit érte ajándékban , az ötödiknek szívdobogásról, álmatlan éjekről mesélt, a hatodiknak pajzán történetkét fillentett életéből, mely a kétségbeesettet új reményekre jogositá, s az uj reményekre jogosított ismét feltárta keblét s áldozatra erszényét. Ily sajátságos lény volt a szép Betti, eszélyes hölgy! nem leendett csoda, ha egy pár szeles arszlán tébolydába került volna miatta! Udvarlói száma tehát légió volt, s az a légió nem tett egyebet, mint hogy egyik a másiktól szakadatlanul őrizte. Pedig Betti philosophaé vola­­ki nem szorult őrizetre, azt tart­ván : „amely hölgy nem képes önmagát megvédeni, az méltó az őrizetre!“ Ez volt jelszava. Merem ajánlani minden hölgynek!! Bettit a főváros egy harmadrésze csudálta, másik harmadrésze tisztelte, s két harmadrésze szerette. Bettinek nincsenek szülei, sem testvéri, sem rokoni. Jó, hogy barátai és barátnői vannak, — különben egyedül áll a nagy vi­lágban ! Egyébiránt, szép leánynak oly hamar akadnak barátai! szép legénynek oly hamar — barátnői! — ------S most nézzük a bált. A társaság együtt van a táncteremben, Betti kisasszony díjával. Az orchester eltávozott vacsorálni. Ali pedig az orchester egy vak hárfásból, egy fiatal szőke cseh klarinétosból, egy cigány gordon­kásból, s egy zsidó hegedüsnőből. A művészetnek nincs nyelve, nincs hazája, mégis mindenütt otthon találja magát. Itt is otthon vannak ; cigány, cseh és zsidó. — Hababa! — kacagott fel minden apropó nélkül egy fiatal ember, öt ujját tömött szőke hajába mélyesztve, s azt hátul felbor­­zalva: — nem adom egy vármegyéért, hogy Betti kisasszonyba nem vagyok szerelmes!!! — Raab, Arthur, — szólt bele egy piros ajkú barna lányba, kinek egyik szeme tán még akkor is mosolygott, midőn a másiknak már könye is elfogyott. — ön valóban egyetlen példánya az udvari­­ságnak. E kedves nyilatkozatát sietek bejelenteni Bettinek. — Megálljon Clementine , nem kell mindjárt árulkodni, dacára hogy nem vonom vissza szavamat. Megmondom, miért. Látták elébb ama szerencsétlen Derényi Pált ?­­ — A háziúr vejét, ki imént távozott? — Látták mit csinált? Feljött közénk csendet csinálni, s vég­re ő csapta a legnagyobb zajt. Vették észre, hogy el­ment az esze? — Bab,------mert Betti kisasszony megtetszett neki ? mi kü­lönös van abban ? — jegyzé meg Clementin, ama barna lányka, ki­nek egyik szeme mindig mosolyg, ajka pedig szüntelen készen áll, akár szóra, akár csókra, akár puncsivásra . — mi különös van ab­ban ? Betti kisasszony elég szép arra, hogy egy Jupiter arany esővé változzék értté, a lantos Apolló pedig beálljon érte bakancsosnak nyolc esztendőre!... Ah,------úgy hevit­e puncs, nézze báró, mi­ként ég homlokom! Ez utóbbi szavakat, amaz aranyláncos , gyémánt gyűrűs férfi­hez intézé, ki azonnal siető tenyerét az ifjú hölgy homlokához vinni. S az ifjú hölgy homloka, úgy égett!.. — Szabad e forró homlokra, egy forróbb csókot nyomnom ? A hölgy vállat vont, egyet nevetett, s mondá: — Bánom is én ! Megtörtént. Ezután a szót ismét a szőke ifjú vette fel, folytatatandó Deré­nyi Pálról, a háziúr vejéreli észrevételeit. — Hogy Derényi Pál úr elméje, rövid ittléte alatt megzavaro­dott, nem csudálnám .------de mikor oly szép neje van. — Ah, ah, mintha azért, nem tetszhetnék neki Betti kisasszony is ! — jegyzé meg a pajzán Clementine . — ha én férfi volnék !

Next