Hölgyfutár, 1857. július-december (8. évfolyam, 147-300. szám)

1857-07-01 / 147. szám

Budapest, 8-dik évi folyamat.____________147. Röp.X Szerda. Julius 1-én. 1857 HÖLGYFUTÁR.­­ Megjelenik Ünnep-ég vasárnap ' Előfizetési díj : pót kivévén, mindennap dél- . . . „ . Postán: •tán, divatképek-s egyéb Közlöny az i T o a a 1 o mn. tarsaselet, művészet egész évre.........................16 írt m fi m­e­ll­é­k­­­e­t­e­k­k­el és raj- “ 11 félévre..................................s­z­o­k­k­a 1. évnegyedre.................................5 „ Szerkesztőségi szállás : Ad itínat trirAKal Budapesten: (Jjvilág utca, 1-8# sz„ 2-dik eme- éS OlVat KOréDO!. házhoz küldetéssel egész let, hová minden a lapot illető ft.T/.................................13 frt. küldemények, kéziratok, előfizet , vre ,.................................... Ü­tés, és hirdetések utasitandók. . . . évnegyedre . . 4 Szerkesztőségi ügyekben Felelős szerkesztő s kiadó: TÓTH KÁLMÁN. Egy ^^rdet^ek értekezhetni minden nap délelőtt soronkint 3 ezüst kr.ért fogad­tat­y től 1­ óráig. nak el, és gyorsan közöltélnek .... Csendet kérek , mesét mondok !! Hol volt hol nem volt, — volt egyszer egy b­o­h­ó fiú és három szép árva leány, akik mind a hárman szerelmesek voltak abba a bohó fiúba. Nagy isten áldása az , midőn három leány egyszerre szerelmes egy férfiba! három leány vetélkedik egy férfi szívéért! három leány hozza el szerelmét, rakja le lábaihoz múltját,jelenét,jövőjét! három leány akar élni, meghalni, elkárhozni, egy férfiért! nagy isten ál­dása !.. De nagy isten átka egyszersmind, midőn ugyanazon egy férfi, három leányba szerelmes egyszerre! Ez csak férfiak tulajdo­na. Nők sohasem szeretnek egyszerre egynél többet! s ezért: — tisz­telet a nőknek !! mert a nők , felváltva s egyenkint szeretik a férfia­kat , azaz : — egyiket a másik után! épen úgy mint az egyszeri delnő , ki midőn nőül kéretett, — vőlegénye szenvedélye­sen kérdé tőle: — „hű maradsz é hozzám Emilia ?!“ — s a nő, egész nehezteléssel felelt reá, mondván : — „minő kérdés!! tudja meg én uram, hogy én még eddig — minden szeret­őmhöz hű voltam!!“ Ismétlem : a nők csak egyet szeretnek egyszerre , míg a férfi, három felé is osztja szivét, csupán a kezét tartja meg magá­nak. — Férfiak mindig a s­z­i­v­r­e, s nők többnyire a kézre tartnak vadászatot. Szerelemben a kéz, legfontosabb szerepet ját­­sza. Első a — kézszoritás! aztán a — kézcsók! s végre a — kézfogó­­s aztán ? aztán a k­é­z már csak arra való, hogy eltépjük vele a szerelem láncait!. Szerelem láncai! Mi a szerelem ? s mért mondják hogy a sze­relemnek láncai vannak ? Hogy mi a szerelem ? azt valóban még a magyar akadémia sem tudná meghatározni, pedig szakmájába vágna, miután szerelem nél­kül az élet, nem élet hanem csak vegetáció, — már pedig a vege­tatiónak semmi szüksége sincs — tudós társaságra.------De hogy láncai mért vannak a szerelemnek ? azt már könyebb megoldani. A szerelem, a s­z­í­v forradalma az é­s­z ellen. — A szív föl­lázad , a szív harcol, a szív győz , és — rabláncra veri az észt! A szerelemben igy játszik szerepet a lánc, melyet később egy­szerű kötelék vált föl: a házasság kötele, melyet aztán az ille­tő felek , könyeikkel áztatnak, — tán hogy tartósabb legyen, vagy tán épen, hogy annál hamarabb ázzék el és szakadjon ketté! ------De mit fecsegek én itt mint ügyvéd, kinek midőn nincs igazsága, csavargatja a dolgot, csakhogy az időt húzza, halaszthassa, vagy mint Bodóné, midőn a bor árát kérték tőle , a csillagos égről kezdett beszélgetni, vagy mint mese­mondó , ki a mesékből kifogy­ván , végre egy nyúlfarknyi adomácskához akkora feneket kerít, hogy mikorra elvégezte, maga is belefáradott. Röviden tehát:­­ volt egyszer egy bohó fiú s három szép leány. A fiút úgy hivták hogy Fürge Laci; a három leány ne­ve pedig volt: Tinka, Minka, Karolink­a. Igénytelen, polgári lánykákhoz illő nevek, — kik tehát azt gondolták, hogy tán legalább is grófhölgyekről írandók, — jobb, ha nem is jartnak velünk. Fürge Laci sem származott valami grófi családból, hanem azért helyre suhanc volt­ sugár, nyalka gyerek, ki ha egyet szólt, hármat kacsintott hozzá , s ha egyet lépett, ugyancsak megnézte a­­ helyet, hova teszi a lábát, mert még a sarkantyúja is kóta szerint pengett, magyar nótát zengett. Laci úrfi nem tartozott azok közé, kik a maguk árnyékától meg szoknak ijedni, hanem most mégis megdöbbent, midőn eszébe juta, hogy egyszerre három leány szerelmes bele,—dacára, hogy nagy kedve telt benne, ha szerették a lányok.-------De három egy­szerre !!.. Ha még csak kettő lett volna! Ah... kettővel csak kön­­­nyen elbánunk. Tudjuk ugyanis hogy a szívnek két kamará­­j­a van; — barna szeretőnket tehát a szív jobb — szőke kedve­sünket pedig a szív bal kamarájába zárjuk! — s olyan szépen megférnek egymás mellett, — föltéve persze, miszerint egyik sem tudja, hogy van valaki a szomszédságában ! Probatum est! Laci úrfi tehát meg volt akadva, s zavara naponként nőtt, mert a három lány már komolyan kezdé sürgetni a határozott választ. ’ — Hárman nem lehetünk kedveseid ! — monda Tinka ; — egyet választanod kell, s azon egy, én akarok lenni!! Engem szeress, ne a többit! Mik ők én hozzám ? kiállják e nők velem a versenyt ? — mondá a lány, oda ülve a fiú mellé, s ölelésre termett gömbölyű karjait annak vállai körül foná: — tudnának é ők téged úgy szeret­ni , mint én, hévvel, oly igazán, oly szenvedélyesen, oly hosszan, egész a sírig, egész a szív megszakadásáig ! ? .. Vagy kevésbé va­gyok , én szép mint ők ? tekints reám ,------nézz szemembe, nem az éjfél csillagát látod­­ ott ragyogni ? öleld derekamat, s csodáld légies, habkönnyű termetemet!.. Akarsz é a földön ü­dvezülni ? úgy — megcsókollak ! az én csókom , kulcs a paradicsom kapujához !.. Oh, ne válasz te más szeretőt, csak engem!! Engem szeress, engem, engem! Ne szeresd te Minkát, sem a Karolinkát, szeresd inkább Tinkát, a barna Katinkát! ... László úrfinak az esze ha eddig el nem ment, de most csaku­gyan menőfélben volt, ezekre a daemonilag szép szavakra. Hosszú szünet után végre, e következő válaszra nyíltak meg László úr ajkai: — Te földre tévedt hurim! a legragyogóbb szempár tulaj­donosa ! a chinai hercegnőket megszégyenítő lábpár tulajdonosa! a liliom havát elhomályosító vállak tulajdonosa! a libanoni cédert meghiúsító termet tulajdonosa! az égi kést adó csókok osztogatója! szivemnek belső titkos tanácsosa! a szerelem nagy mestere! szólok hozzád és lábaid előtt meghódolok!! — mondá a férfi, s letérdelt a

Next