Hölgyfutár, 1857. július-december (8. évfolyam, 147-300. szám)

1857-10-02 / 224. szám

I BULYOVSZKY LILLA " útinaplójából. (Folytatás.) Marburg és C 11y, az első a Dráva, az utóbbi a Száva partjain, kétségkívül megérdemelték volna gyönyörű fekvésüknél fogva a megállapodást, hanem enyire már nem terjedvén időm , fenakadás nélkül mentem Triesztig, hová a vonat véletlen késése miatt csak 12 óra felé érkeztem. Trieszt mészszirteit, fölséges fekvését, és gyönyörű adriai tengerét csak holdvilágnál láttam tehát először, mit ábrándosabbá tette ugyan, de egészben kétségkívül gyöngité a hatást , mit különben előidéz vala. — Tanácslom is mindenkinek, hogy — 3 vasútvonal indulván naponkint Bécsből Triesztbe — azt válaszsza, melylyel nappal fog megérkezni. Egy kereskedő városnak roszul áll az ábránd. A gráci pályaudvarban, hol Kasztneréktől szives búcsút vettem , általuk egy trieszti lakossal — különben eredeténél fogva franciával ismerkedtem meg, Villemardi úrral, aki útközben elég szives volt egyet mást közleni velem, minek most e levélírásánál hasznát akarom venni. A szépelgő bókok sehol se unalmasabbak mint úton, azért az udvarias francia igen lekötelezett, hogy inkább Trieszt históriájáról beszélt. Trieszt m. v. 700 évvel K. sz előtt egy thráciai népfaj által alapittatott, mely részint elűzvén, részint meghódítván az ott lakozó apró népfajokat, Adria partjain több városnak is megveté alapját. E népfaj ellenében alapították a rómaiak Aquisteját, mely híres régi várost messzelátó üvegek segítségével a világitó torony párkányáról láttam is. Később rómaiak, gepidák és longobárdok civakodtak a város és környék uralma fölött , míg aztán mégis a rómaiak alatt Augusztus időszakától Trajánig nagyobb érvényre emelkedett. A jegyzetekben, miket útközben tevék, sok érdekes fordul még elő Astolphról, a longobardok királyáról, nagy Károlyról, Velencéről és a Törökökről, kik különböző időkben Trieszt urai voltak, de félek, hogy ha itt jegy-zetemnek bővebb hasznát venném, a férfi touristák jogába vágnék , azért csak anyit említek még meg, hogy Trieszt a különféle uralmak alatt, zöld ágra semmikép nem vergődvén, maga erejéből pedig magát föntartani egyátalában nem bírván, már a 14-dik században Ausztriának adta magát, amely kevés időközöket kivéve, uralmát mai napig tartja fölötte. Első tekintetem, midőn reggel az ablakhoz lépten, a tengerre esett, mely mig csak a szem lát, borítva van a kikötőben mindenféle hadi- és kereskedési hajókkal, a messze távolban pedig egy egy fecskének látszó apróbb, többnyire vitorlás naszádokkal és halászcsolnakokkal. Pár perc alatt, mintha rendezőm csöngetett volna, fel valók öltözve, és lesietve a kikötőbe, csinos gondolába léptem, melylyel legelőbb is a Mo 1óhoz vitetem magamat. — Ennek tetejéről gyönyörű kilátás nyílik, különösen távcső segítségével megláthattam Aquileát, melyről már szólok, Dávidt, egy gyönyörű kastélyt a tenger partján, San Bartoloto Piramát sat. A tenger igen nyugodt lévén, távolabb is vitetem magamat egy tengeri fürdőbe, melyet azután még többször meglátogatok. A nők ezt nagyon szeretik, talán mert a szép Aphrodite itt kapta habtermetét. Útközben egy csalnak jött elém, melyben két olasz nő őszibarackot és sárgadinnyét árult. Nem lehet meg nem említenem, hogy két sárgadinnyét, melynek ez időben Pesten legalább 5 forint pengő volna az ára, 16 krajcárért vásároltam meg. — A barackot egy krajcárjával vettem, nálunk 20 kr. egy olyannak darabja. Ép ily olcsó a narancs és citrom, melyeknek darabja — kiválasztva a legszebbek közül — szintén 1 krajcár, és hiszem hogy a nem idegenek még olcsóbban kapják. — A görög dinnyéket felvágott szeletekben mindenfelé árulják, de bár igen szépen néznek ki a vérbéliek , nem oly jók mint a hazámbeliek, és leginkább csak a szegényebb néposztály él vele. A pincér, midőn kértem, nagy szemeket vetett reám, és alig akarta hinni hogy enni akarok. A bámuló pincérről eszembe jut egy meglehetősen különös egyéniség, kit útközben — mint egy divatlap — szerkesztő nejét mutattak be. Már előbb feltűnt nekem, hogy e nő egyre a toiletteket vizsgálja, és a nőket sajátságosan végig nézi. Midőn megtudta hogy színésznő vagyok, különös érdekkel közeledett hozzám, és kemény szemle alá vette útiöltönyömet, — de mikor beszéd közben K. A barátnőm megemlíté, hogy keveset írónő is vagyok, az én divatlap szerkesztőném „oly tekinteteket vetett reám, mint egy börze ember valamely vasútrészvényre“, mely egy pár pcenttel fölebb hág. A változás, mit benne címem előidézett, oly sajátságos módon nyilvánult, nem épen szép arcának meglehetősen szögletes vonásain , hogy én és társnőim nem állattunk ellent egy önkénytelen mosolynak, aminek természetesen elég óvatosak voltunk más elég elfogadható ürügyet adni, mert tudni kell, hogy a kérdéses, nem épen ismeretlen divatlapot nem anyira a szerkesztő férj, mint neje — az én ismeretségem — szerkeszti. A férj korlátlan hatalmat adott neki maga és lapja felett. Képzelhetni, hogy aholt kávétestvérek, a dolgozó társak, menyire óvakodni kell ott a kegyvesztéstől! Mert valamint Seebach, Würzburg — kiket intime barátnőinek mond, kétségkívül egyedül ő általa lettek nagyok, úgy viszont nem lehet föltenni hogy hírnévre vergődjék valaki, ha kegyét nem bírja. Az egész szerkesztőnői egyéniség — kivéve hogy roszabbul öltözik mint akiket bírál, mi a kritikánál nem ritkaság — jó teremtésnek látszik, és én kétségkívül egy meglehetős vig órát köszönök neki. Ezen ártatlan kis medifence után , menjünk vissza Triesztbe, a drága olasz városba, hol tanácsos lenne az idegennek minden egyes tálétel árát előre kialkudni, ha nem akar oly számlára szert tenni, mely elveszi minden kedvét utazni a citrom és narancs hazájában; — mert Triesztet már méltán olasz városnak lehet tekinteni — nyelv, életmód , és éghajlat jogosítják arra. Nevezetessége a tengeren és felséges fekvésein kívül igen kevés van, Triesztnek. És én e kevés közül is igen keveset tekintettem meg. Ott létem első napján, Miksa Ferdinánd cs. főherceg sétahajózást tön fiatal szép nejével a tengeren, és visszajött ekkor a kikötő és hajók árbocai, a világító torony és a város, fényesen ki voltak világítva. E felséges látvány egész Triesztet az utcákra csődítette, úgy hogy kocsim, a tengerpartján alig tudott haladni. Később az egésznek áttekintésére jó madártávlat volt 4-dik emeleti szobám ablakából, és meg kell magamnak vallani, hogy a látvány elragadt, és jobb időben nem is jöhetek Triesztbe. Az egyházak közül említést érdemel a „La Cathedrale san Giusto“ nevű , ószerű és tiszteletet gerjesztő tornyaival, melyben úgy, mint a gráciban, felséges hangú harang van. — Az egyház tulajdonképen két épületből áll. — Az egyik még a Megváltó születése előtti időre mutat, a másik a 0-dik században emelkedett. Most egyet képeznek, és meglehetős festményeket és igen szép freskókat tartalmaznak. Mindjárt az egyház szomszédságában van a Winkelmann-múzeum , mely azonban igen kevés nevezetest tüntet föl. — Maga Winkelmann a múzeum alapítója, egy olasz által megöletett, mit emlékfelirása tanúsít. A görög egyház a tengerpartján újkori építmény és ami a görög egyházakban ritka, egyszerű és elegáns gazdagságot mutat. A középületek közt legszebb a „Terges teo“ a börze mellett, mely utóbbi ama végett most elhagyatott. Mihelyest egy hajó közeledik , a Tergesteo a világító toronyról azonnal jelentést kap, és minden hajónak lobogója, neve, birtokosa, rendeltetése és terhe rendesen beiratik a nagy könyvbe. Ez épületben vannak az osztrák Lloyd bureaui is. (Vége következik.) Budapesti hirharang '* Ismét egy jó „régi pénz“ akar jönni forgásba. Derék veteránunk, Udvarhelyi Miklós ugyanis azon fáradozik,hogy „Béla futása“ melyhez Ruzitska olyan antik szű, szép zenét irt, korszerűsítve színre, hozassék. Az érdemes művészt e szándékában az igazgatóság hisszük kellőleg támogatni fogja. * A helybeli dalárda folyó han dikán, az egylet termeiben (városi redoutépület) nagy gyűlést tart. A társulatot érdeklő több tárgyról fognak határozni. Egyszersmind jelenti a dalárda, miszerint november 1-jén kezdők számára új tanfolyam nyittatik. Kétségkívül sokan fogják magukat beíratni, miután az egylet életrevalóságának a nyáron sok élvezetes jelét adta, s az emberek mindig örömest csatlakoznak a sikerhez. * Főuraink közül többen 135 pftot tettek le a színházi igazgatóságnál gyengélkedő Szentpéterink számára. A M. Posta, melyből e hírt vesszük , alkalmat vesz magának egy bókkal kisérni azon érdeket, melylyel aristokráciánk „nyelvének harcosai“ iránt viseltetik. Különös, hogy ez „érdeket“ az irodalom épen nem tapasztalja. Vállalatok, melyek körülbelől 2000 olvasóval bírnak , alig számítanak 20-at a mágnási osztályból. A mi irodalmunk alant állása, vagy az ő világműveltségük oka ennek, ezt nem tudjuk eldönteni. * Tegnapelőtt ismét volt tűz a fővárosban , és pedig ennek terézvárosi részében, azonban hála isten hamar elmúlt, mint egy kis színházi, vagy báli szerelem. *A Rókus-kórház helyiségeit is gázzal fogják világítani. A betegekre legtöbbnyire jótékony hatást gyakorol a homályos helyiség, s így csak dicsérnünk lehet ezen intézkedést.* *) Villemard úr a francia követségnél volt alkalmazásban , jelenleg egy „olasz lap“ dolgozótársa, 185 TÁRCA.