Hölgyfutár, 1857. július-december (8. évfolyam, 147-300. szám)

1857-08-28 / 195. szám

kedves hírt, például hogy Vas Gereben ismét új regényes korrajzot ir „Egy alispán“ cím alatt, melynek főalakja Földvári Gá­bor, és a minden tiszteletre érdemes ősz író, Fáy András lesznek, kik a magyar szí­nészet történetében nevüket megörökiték. f Bulyoszokinét a német földön — merre jár — mindenütt szívélyes vendégsze­retettel ü­dvözlik , s útjában mindazon tiszte­letben részesül, mi egy előkelő magyar író­nőt és színésznőt megillet. Párisban alkalma leend a legnevezetesb művészi és irodalmi egyéniségekkel megismerkedni,miután Liszt F­e­r­e­n­c, a zongorakirály szíves volt őt aján­ló levelekkel látni el, Jules Janinh­ez és a párisi journalistika többi fejedelmeihez. A művésznő útinaplójából valószínűleg nem sokára alkalmunk lesz néhány érdekes lapot közölhetni.­­ Tompa Mihály koszorús költőn­ket, egymásután sietnek a legelső református egyházak megnyerni. Közelebb a losonciak hivák meg papi székükre, de a jeles költő úgy válaszolt, hogy „mint hamvas lelkész Hamván óhajt elhamvadni.“ Minden­ki szeretete tartja ott, bár mindenütt épen ily közszeretettel találkoznék. ” Csokonai Vitéz Mihálynak ismét egy kedves ereklyéjét fedezték föl Bo­gyó Mihály g. sz. györgyi ref. lelkésznél — Bars megyében. Ez a költőnek egy sajátke­zűig írott levele Lillájához, mely—mint a Politikai újdonságokban olvassuk, — egy általa Lillának ajándékozott aranymetszésü, rózsapiros táblájú könyvecske első levelén „Csokonai“ aláírással díszeleg, és semmi­esetre nem olyan nagy, hogy a nemzeti múze­umban el ne térne. Vidék. Gyulai levelek. Augustus közepén. A Hölgyfutár, ezen csillagkeresz­tes*) hölgy, meg fogja engedni, hogy egyik titkolt jóakarója hébekorban elbeszélget­hesse e város érdekes­ híreit, melyeket a Hegyfutár aztán szíves leend a fővárosi salo­­nok asztalainál, tovább adogatni. De hol is kezdjem meg híreimet? Jó lesz a színháznál . . Parbleu! majd­nem azt akar­tam mondani, hogy a háziszínnél, miu­tán a színpad ott volt felállítva. Tehát kezdjük el. . . L­á­n­g B­ó­d­i társasá­ga,ezen derék társaság,rég itt hagyott bennün­ket. Játékaik, rendezésük, figyelmök a kö­zönség iránt, mely a lehetőségig tökélyes ös­szevágó előadásokban nyilvánult, átalános köztetszést nyert. Hanem persze — a kitartó részvétet megtagadták töltik az egek, s igy két havi itt­létel után másfelé vették vándor utjukat. — Nem panaszkodhatunk, hogy bu­­csuzatlan távoztak volna el, mert elválásuk­kor sóhajaikat mi igy értelmeztük . Innen is távoznunk kell, mert itt is­­ befelleg­zett. Azonban van egy osztály e városban, melyre e sóhajban semmi vád nem foglalta­tott. Ez osztály a hivatalnoki. Mert még a kisebb s nagyobb földbirtokosok, alsóbb, s felsőbb rendű polgárok , kézművesek, sat. si­ettek esténkint kipihenni a nap fáradalmait, addig ezen osztály kiváló figyelmét forditá arra, hogy áldozzon a hazafiúság oltárán, a színészet pártolása által. Láng­ló­diókat Uj­falusiék vál­tak fel Uj­falusi társasága is meglehetős nagy . P. T. egy pár jó tag is találkozik benne, különösen az igazgató, ki az iparlovagok, bukott geniek, szerencsevadások,és arszlánok é­r­e­t­h­ű szemé­­lyesítője. De párhuzamba téve, a két társasá­got nem lehet összehasonlítani, mert az Uj­­falusi társaságának olykori működésénél saj­náltuk, hogy Thalia istennője mindig tároga­tót tart kezében, mert szeretnénk ha olykor olykor letenné és pihentetné; helyette azon­ban ostort venne fel — de ezt ne pihentetné — megbüntettendő azon művészet elleni nyeg­leségeket, melyeket némely színész nem átall alkalmazni a közönség becsődítésére. Mert néha nem is szükségeltetett, hogy a figyel­mes néző a jellemek boncolgatásához fogjon ; a színlap, majomcomédia-hirdetési stylusban szerkesztve, reggel már kitálalta, hogy ez és ez, istentől elrugaszkodott bukott arszlán ; ez és ez nagyravágyása által tönkre jutott úrnő, sőt, miknek folytatását abba hagyom. — Bi­zony jó lenne, ha az igazgatók némelyike lel­­kiismeretesb lenne, s ne áldozná fel a színé­szet tekintélyét saját önzésének. Ez előtt egy héttel ők is eltávoztak, miután még cseké­lyebb pártolásban részesültek, mint Lángék. Hogy a művészekből ki ne fogyjunk, Lengyel, és Szegedi urak mutogatták köd fátyolképeiket, meglehetős tisztán, s meglepő ügyességgel. Ezen ködfátyolképi művészet, újdonság lévén nálunk, tömegesen sietünk meglátogatni, mind a két este, midőn előadás volt. Épen kijöttünk sz. Márk templo­mából, hogy a schweici havasok hegycsúcsai­ra másszunk fel, midőn hátunk mögött a sötétben, ily párbeszédet hallunk suttogó­hangon : — Különös időjárás lehet Schveicban : a hegytető hóval van fedve, s az a légy még­sem fagy meg; ott sétálgat a legmagasabb csúcson. — Hadd el észrevételeidet édes leányom : engem most nagyobb gond fogott el. — Miért kedves atyám ? — Az a kényelmű fiú megint kacsintgat már reád! — Balul magyarázza a dolgot, kedves atyus, szegény fiúnak idegrángatódzá­­sa van néha szemében, és ez a baj akaratlanul meglepi őt néha. Kár, hogy meghalt L­­­e­w­e­n hercegnő, mert e hamis leánykában egy jó kezet egyibe való nődiplomatát ajánlottam volna neki. E kitérés után térjünk át azon hírre,mely mindenütt rokonszenvre talált, hol csak meg­fordult. Néhány fiatal férfi — többnyire a hi­vatalnoki osztályból, műkedvelői tár­­s­u­l­a­t­o­t akar alakítani, mely jótékony célra több előadást tartana. Mi kik tudjuk, menyire szent az ügy, menyire öszhangzó lelki szózat ez, a haladás céljával az előítéletek legyőzé­sére, valódi benső örömünket nyilvánítjuk a föllépés iránt. S midőn oly lelkes, erélyes, s művelt egyéneket látunk e szellemi ü­gy élén, meg vagyunk győződve, hogy ez e­lme valóvá t érend. Hosszas szárazság után végre könyörült az ég, e nagy vízöntöző, s egy éjen át sűrűn hinte folyó gyémánt cseppjeit­­ eső alakban. De a föld anyira száraz volt, hogy oly mohón magába szítta az esőt, hogy meg sem tudtuk volna jóformán,ha egy bizonyos nagy ház előtti pocsolya tenger nem győzött volna meg róla. Maholnap megérhetjük, hogy az utcagyerekek­­ csapatonként járnak oda csikászni, s halászni, mi gazdálkodási tekintetben igen hasznos le-­­­het, hanem épen nincs befolyással arra, hogy az utca, a legszebb utca szépségét, s tisztasá­gát emelje. Néhány hét alatt már ötször volt tűz. De a jég csendessége, s a lakosok erélye mind­­anyiszor meggátold a nagyobb veszedelmet. *) Miután a Hölgyfutár tárcajegyeiben a csillag és kereszt játszák a főszerepet. 858 Tulajdonos: Nagy Ignác özvegye. Így csak azon házak estek áldozatul, melyek­ből a tűz támadt. Az arad-szolnoki vaspálya készítés gyor­san halad előre ; jövő évben már megérheti a szerkesztőség, hogy e vidéken lakó levelezői nem csak levelekkel, (mint magam) hanem személyesen is alkalmatlankodnak, hangosan dúdolgatva e karácson­­yi pásztor dalt. Hopp isten jó napot, Lám én is itt vagyok! Pengettyű Tamás: Papírszeletek. Költészet és próza. És szerették egymást Lángoló szivekkel, És­zlelték egymást összefort keblekkel! És sápadtan nézett A merengő hold le... És sápadtan nézett Rájuk a hölgy férje.. . És csattan a csók most A hölgy forró ajkán... És csattan az ütleg A szerető hátán ! Víg Frici: Nemzeti színház.­ ­ Aug. 27-én: „Guzman Johanna.“ Verdi e látványos nagy operája, ma U­d­­varhelyi Miklós veterán színészünk ja­vára adatott elő A közönség szépen megtörte a színházat, s ezáltal valószínűleg részvétét tanúsítá azon érdemes színész iránt, ki két színpadi múzsa — Thalia és Euterpe — szolgálatában őszült meg. Udvarhelyi Miklós azonban,mindenesetre még több részvétre volna érdemes, mint me­nyiben részesült. Múltjának érdemei könnyen feledhetővé tehetnék azon apró hiányokat, mik egyedül a korból erednek. Nem szabad felednünk, hogy egyike­t azon pályatörő magyar színészeknek, kiknek nevét buzdításul kell följegyeznünk az utódok számára. És most is, van e egy-egy daliásb alak, melyre jobban illenék a lovagkor festői kön­töse? Ki állíthatná elénk tisztesebb formában az öreg apákat, s a régi kor tiszteletreméltó vénjeit? S hangja is - bár reszketeg a kor miatt -- még mindig elég érccel és erővel bir. — Szóval Udvarhelyi intézetünk oly becsü­­lésre méltó tagja , kiről a közönségnek nem szabad megfeledkeznie. Az opera sikerült részletekkel adatott elő, s a ballet is szép hatást tett, s legkivál Aranyvári kisasszony, ki ma sok kedvvel és bájjal táncolt. Nyílt posta. Obetko Zs. Pécs. Igen sajnáljuk,­­ lehetlen az óhajtott számokkal szolgálnunk, s kérdéses dolog kis alakban 7, nagyban 13 stb kerül V. F. Az alak ! az alak ! N­a valaki t. előfizetőink közül „Csí­lád virágai“ cimü műlapunkat ne kapta volna, most már képesek vagyunk felszólalásokat teljesíteni. MA ADATIK: Az élet színfalai. Vígjáték 5 felv. Damanon­­ és Clair­ franciából fordította Bulyovszk PEST, 1857. EMICH GUSZTÁV KÖNYVNYOMDÁJA, EGYETEM-UTCA, TAKARÉKPÉNZTÁR-ÉPÜLET 2. SZ.

Next