Hölgyfutár, 1857. július-december (8. évfolyam, 147-300. szám)

1857-10-26 / 244. szám

gyelem az ártatlané — monda a khalifa ün­nepélyesen, s a gonosz szolga elhurcoltaték. — Téged pedig, jó szivtt Ebn-Motaszim mától fogva palotám lakosai közé szeretnélek számitani — monda a fejdelem, nyájasan for­dulva a berber felé. Az újra odaveté magát Mamun lábai elé, s ismét megcsókolá a fejedelem kaftánjának szélét. — Hatalmas Mamun. A parti fecske bol­dogabban érzi magát partifészkében, mint pompás palotád eresze alatt. Nekem nagya­pám is borbély volt, s ott élt ott halt meg, a­hol hasonló mesterségü apám, kérlek hatal­mas khalifa, engedj meghalni engem is ott. — De tőlem csak fogadsz el valami ju­talmat, jó ember? — szóla jó szivüen Ib­rahim. — Ah kegyes uram — viszonzá a sze­gény , jó borbély, örömtől kényezve — azok a dalok, melyek ajkaidról hangzottak sze­gény lakomban, s az a kézszoritás, melylyel illetél, boldogabbakká tettek engem minden aranynál,­­ feledhetlenebbé téged, a világ minden ajándékánál. E szavakat mondván, melle fölött össze­tett kezekkel mélyen meghajta magát a bor­bély háromszor, s két óra múlva szegényes kis hajlékában a legnyugodtabb szívvel és a leg­élesebb beretvával beretválta régi vendégei­nek meghajasodott koponyáit. Budapesti hirharang * Egyjeles „Virginians“-sal kínál­juk meg kiadóinkat, kik azonban legyenek szívesek ez alatt nem az ilyforma nevű szivart, hanem a nagy Thackerey „Virginians“ című­ új regényét érteni, mely Londonban leg­közelebb havi füzetekben indul meg. Londoni­­ levelezőnk ajánlkozik e regény lefordításá­ra, mivel a kiadó urak magukat általunk ösz­­szeköttetésbe tehetik. Thackeray a világ első regényírói közé tartozik, sőt vannak előnyei, mikben egyedül, és mindenek fölött áll, s így mondanunk sem kell, hogy legújabb regényé­nek hű átültetésével menyit nyerne irodal­munk. A közönség is ,melynek saját irodal­munk elég regény-olvasmányt nem adhat, sok élvezetet fogna e vállalatból meríteni, s hisz­­szük, meleg részvéttel fogadná. Tehát en avant kiadó urak! * Tegnap a léghajósok a budai aré­nából csakugyan fölemelkedtek, s mint a szín­­lapból olvasók, a közönségnek is tért nyitot­tak arra a gyönyörűségre, hogy a fővárost „madártárlatból“ vagy akarták monda­ni: madártávlatból megtekinthessék, s akár­kit 10 pftért felvinni kínálkoztak. Nem tud­juk , hogy sokan használták­­ az alkalmat, mert noha úton útfélen divatozik a „blazirt­­ság“ és „életmegvetés“, még­is hiába, nagyon sok csatolja az embert e „megvetett világ­hoz“, egy kis cirkus, egy kis sült gesztenye, egy kis jó kőbányai, csak úgy van az, nincs az ember szíve kőből! * Igen sok panasz érkezik hozzánk a Sárossy-album késedelme miatt, s mi noha saját szemeinkkel győződtünk meg arról, hogy ez albumnak már utósó íveit nyomják, s hogy az meglepően szép, és tar­talmas teend, az előfizetők pedig várakozá­sukért dúsan lesznek kárpótolva, nem vona­kodunk mindazáltal e késedelem fölött ha­tározott rászólásunkat kifejezni. Ez album májusra volt ígérve, s néhány nap múlva már novemberbe lépünk. Ha némely írónk a maga nevére nem elég kényes, legalább tekintettel lehetne többi vállalkozó írótársaira, kiket pontatlanságával akaratlanul is megkárosít. Mert bizony azon egy pár ezer előfizető, ki még a múlt télen letette egy tavaszra meg­jelenendő könyv díját, s maiglan sincs kielé­gítve, nem szívesen adja részvétét valami új vállalathoz, s igen természetes azon kifaka­­dása, mivel a derék gyűjtő új ivét fogadja,­­ hiszen még ama másikat sem kaptuk meg, nincs kedvem újra várakozni, majd megveszem inkább a boltból.“ Az irodalom, melynek hi­tele nincs, nem virágozhatik. ” Jelenleg minden házban népszám­lálási ívek járnak körül, melyeket a háztu­lajdonosok a jövő hét elején teljesen kitöltve beadni köteleztetnek. * Csokonai Vitéz Mihálynak megint egy eredeti kézirata jött napfényre, egy al­kalmi költemény, melyet a „Kalauz“ legkö­zelebbi száma közöl. Az eredeti kézirat a pesti ev. ref. papnövelde könyvtárának van szánva. * Anyi a kereskedői bukás, hogy a pesti kormányhatóságok parancsot adtak ki, semmi kereskedőnek, vagy ily testülethez tartozónak útlevelet addig nem adni, mig az a kereskedelmi törvényszék által megerősítve nincs. * Gróf Károlyi István az ala­kuló kertészegyletnek Palota mellett, közel a vasúthoz, egy ingyen telket ajándékozott. Érdekes volna kiszámítani, hogy hányadik nemes tette már ez az igazán nemes grófnak. * Párisi érdemes levelezőnk legköze­lebb igen érdekes adatokkal szolgált a fran­cia lapirodalom geográfiai ismereteiről; most a „Siecle“-ben (a „Presse“ után legelterjedet­­tebb lap) olvasunk megint egy igen mulatsá­gos geogóriai adatot, mely is hangzik (ha va­laki fönn szóval olvassa)következendőképen: „Erd­ély,egy a Duna jobb partján fekvő, s Ausztriától egészen füg­getlen ország.“ Már most igazán kezdünk nem csodálkozni egy hajdani iskolatársun­kon, a­ki a tanár azon kérdésére, hogy hol van Amerika és mi legyen az, ezt felelé: „Amerika falu Magyarországban.“ * Az ó­budai határban ismét igen sok érdekes régiséget ástak ki, különösen négy kőkoporsót, továbbá római fürdő, és kályharomokat. Vidék, Győr, október 19-én. Berzsenyink, kit a pesti közön­ség is szép méltánylattal fogadott, a napok­ban érkezett meg, s először Jean Claude­­ban lépett föl mint Luigi gróf. Ezen előadást annál szívesebben említjük föl, mert egyike volt a legsikerültebbeknek, s a nagyszámú közönséget, dacára mesés sujet-jének, s élet­­hűség nélküli stereotyp charactereinek — foly­tonos érdekeltségben tartá. Jean Claude egyi­ke azon száz meg száz francia gyártmányok­nak, melyeknek momentán hatás lévén föl­adatuk , ennek fényesen megfelelnek. Igen ügyesen van fölhasználva néhány jelenetben mind­az, mi a közönség érzékenyebb részének szemeiben könyeket fakaszt, s ez a közönség aztán a lélektani, s egyéb drámai botlásokért szívesen megbocsát. De térjünk az előadásra. Hegedűs átgondoltan, művészi fölfo­gással adta Jean Claudot. Igazságtalanságot követnénk el, ha egyes jeleneteket akarnánk kiemelni, mert ő hálás szerepét teljes fölfogás és kivitellel játszta , s majd­nem minden je­lenése után kitapsoltatott. Mátyásiné szép játéka, s különösen érzelemdús szavalása által, igen megérde­melte azon kihívásokat, melyekben részesült. Hegedüsné mint mindig, ez alkalom­mal is kedves volt Jeanette szerepében. Berzsenyinek Luigi gróf szerepkö­rén kívül esik, s nem is mondhatunk róla mást, minthogy tűrhető volt. Szuper igen kedélyes jellemzéssel adta Pierre-t, a hű szivű, becsületes gipszfigura árust. Hetényi jelentéktelen szerepét is di­cséretesen játszta. Szóval az egész előadás oly összevágó volt, hogy színészeink a többi előadásokra nézve példát vehetnek erről. Azonban fölötte sajnos, hogy kénytelenek vagyunk az igazgató urat arra figyelmeztetni, miszerint közönségét, melynek hála isten na­gyobb része értelmes emberekből áll, neijesz- szeeloly„két huszár és egy bakan- C8­0s“-féle fércművei. Nem tudja az ember, hogy nevessen vagy mérgelődjék e azokon az ügyetlen élceken, sületlen jeleneteken, s vég­re azon az éretlen, s képzelhetlen félreértése­ken alapult kifejtésen, melyet a 18-dik szá­zad anyira fölhasznált, s elkoptatott, hogy a mi időnkben még Tatár Péter is átallaná Pe­­gasusára ragadni. Kár a mi derék Berzse­nyieknek ily­en átdolgozásával vesződni. E darabot csak Berzsenyi, s különösen Szuper eredeti, drastikus játéka tette csak né­mileg is tűrhetővé. Szombton éjjel borzasztó gyilkosság tör­tént városunkban. U. i. e napon délben M. ser­téskereskedő s helybeli lakos Bécsből, a na­pokban haza érkezvén, hihetőleg magával ho­zott nagy öszveg pénze miatt, este bheája mel­lett meggyilkoltatott. A bűntény egész másnap reggelig felfedezetlen maradt, midőn gazda­­asszonya, urának szokatlan soká alvása által gyanakodni kezdett, s tartós lármás zörgeté­­sére urának ajtaja nem nyilván föl, erőszak­kal nyittatta azt ki. M. úr három sebbel olda­lában , s félig elvágott nyakkal találtatott a földön, már egészen meghidegülve. Pénztára föltörve, s üresen. Azt mondják, hogy tegnap a hivatalos vizsgálat alkalmával M. úr kabát zsebjében — melyet a rabló elfeledett kike­resni — 30.000 pforintot találtak. A gyilkosnak semmi nyoma nincs, s azt sem tudjuk, mily nagy volt az elrablott öszveg. Ellák. Nemzeti színház. * Október 24-kén, az énekkar javá­ra : „Erzsébet“, opera 3 felv. Nagy közönség, és nagy tetszés, kivált a második felvonásban, mely e mozaik-szerze­ménynek kétségkívül legértékesebb köre. Az előadás kitűnő. Gunda szerepét Kai­­ser­ Ernstné szívességből éneklé. * Október 25-kén: „Molnár, és kán­tor leánya“, népszínmű 3 szakaszban. Az igazgatóság sem akart jobb lenni a bí­ráló választmánynál, s az új „darabot“ ismé­teltette. Az éneklések, táncolások, perelések, és pofozkodások különben ma is megtapsol­tattak, bár igen gyéren. Hiába, nem lehet azt a jó karzati népet se egészen elrontani. Nyílt posta. Csepelyi Sándor urnak magánlevelet fogunk küldeni, Londonba. A levelek iránti ajánlatot elfogadjuk, s a fordítások iránt magánlevélben fogunk nyilatkozni. Dékán József urnak Holdmező­­vásárhelyen. Ismételve figyelmeztetjük önt ígéretének beváltására. MA ADATIK: ~ Szentpétery Zsigmond javára: Bíbor és Gyász. Eredeti történeti dráma 5 felv. Irta Hegedűs Lajos. Az új jelmezek Papp József készít­ményei. 1068 Tulajdonos: Nagy Ignác özvegye. PEST, 1857. EMICH GUSZTÁV ÚtKÖNYVNYOMDÁJA, EGYETEM-UTCA. TAKARÉKPÉNZTÁR-ÉPÜLET 2. SZ.

Next