Hölgyfutár, 1857. július-december (8. évfolyam, 147-300. szám)
1857-11-19 / 265. szám
minc krajcár, meg egy kis — szerencse. E zongorát nevezetesen Bécsben játszák ki, s reá harminc krajcáros sorsjegyeket,többi közt Lueffnél is kaphatni. Aki mer, az nyer! s Vajda-Hunyad vára a magyar történeti emlékek egyik legszebbike, egy festői szép völgyben, hova — Petőfi szerint — -----------senki nem lát. Csak messziről, fehér fejével a Hegyek nagyapja, a vén Retyezát! E regényes vár nagyon ki van téve az idő kíméletlen ostromának, s többi közt szép lovagterme máris beomló félben áll. —Azonban az építészeti régiségeket föntartó bizottmány lépéseket ten, hogy Erdély ez egyik legjelentékenyebb műemléke — a múlandóságtól megóvassék , minek, úgy hisszük kedvező sikere leend. A huszonötödiki palotai táncvigalomra — mint halljuk — a bálrendező vendéglős, egy külön vasúti vonatot bérlett ki, melyen az illető vendégek minden dij nélkül szállittatnak. Egyi áldozat mellett e bál valószínűleg oly népes és élvezetes lesz, melyet kár lenne elmulasztani. Azon tengeri gőzös, melyen Ráday Gedeon gróf Velencébe utazott, egy szemközt jövő hajóval tévedésből összeütközött, szerencsére azonban, e kis karambolnak semmi komolyabb következménye nem jön. s Győrött e napokban egy tolvaj maga magát fogta meg. Hiába „Végre is gödörbe pottyan, A ki másnak vermet ás.“ A kérdéses tolvaj igen szeretett volna becsületesen kiöltözködni, s e végre egy bizonyos úr szobájába suhant be, midőn túl a házi gazda nem volt otthon. A ruhatárat fölnyitva, ottan nagy örömmel öltözködött föl, s hogy valami emléket hagyjon, cserében ott hagyta saját rongyait. A házi gazda haza jővén, kutatni kezdé az ott hagyott rongyokat, s ime egyik zsebben megtalálta a kedves látogatók útlevelét, így aztán a visszacserélés bizonyosan megtörténik. Kolozsvárról pedig egy nem igen regényes, hanem anyival irigylendőbb hírt veszünk ; ott t.i. egy font hús ára — négy váltó garas. * C u r i o s u m, és képtelen talány, melynek megfejtésére a „Délibáb“ naptáridei első harmadik kiadásának egy példányát tűzzük ki jutalmul A „Délibáb“ szépirodalmi lap legutóbbi számában egy szerkesztői nyilatkozatban a jövő évi előfizetésekre nézve ez olvasható: „Negyedéves előfizetéseket valamint eddig, úgy jövőre sem fogadhatunk el.“ Hátrább pedig ugyanezen számban ez olvasható : „Áprilisben június végéig, októberben december végéig, azaz negyedévre is elfogadtatik az előfizetés.“ Erkläret mir Graf Derindur , diese Zwiespalt der Natur. Külföld. Egy kis amerikai tréfa. Amerika egyik kisebb városában hurokra került egy hírhedt tolvaj. — Ott azonban a tolvajok is védelmeztethetik ügyüket ügyvédek által, ezért a tolvaj fölszólíttatott, képes-e saját költségén ügyvédet fogadni. — Azt nem tehetem — válaszolt Merkur követője — nincs anyi pénzem. A törvényszék kegyes volt egy fiatal ügyvédet kérni föl, hogy a vétkesnek szolgáljon a legjobb tanácscsal a megszabadultatásra. Az ügyvéd — tanácskozás végett — védencével egy mellékszobába vonult, s magukra zárta az ajtót. Eltelt egy, két óra , de sem ügyvéd, sem tolvaj nem jelennek meg. Végre a bíró megsokalta a várást, utánuk küld. A törvényszéki szolga a zárt ajtón át mondá meg az ügyvédnek a biró parancsát. Az ajtó megnyílt rögtön, de a szobácskából egyedül az ügyvéd lépett elő. — Hát a tolvaj hol van ? — kérdé a biró elbámulva. — A legbölcsebb bíróság azt tette kötelességemül — felelt az ügyvéd — hogy védencemnek a megszabadulhatásra a legjobb tanácsot adjam ; én tehát rögtön azt tanácsoltam neki, hogy ugorjék ki az ablakon , amit két órával ezelőtt csakugyan meg is cselekedett. — Egy szellem megjelenése. Burghausenben — írja a N. Pr. Z. — legközelebb igen rosz tréfa történt. Az említett vár alatti városkában fekszik jelenleg a 2-dik bajor vadász zászlóalj. Ennek egyik legfiatalabb újonca, életében először őrül rendeltetett egy lőpor tanya mellé, mely a szellemek és kísértetekről hírhedt vártorony közelében állott. Az újonc társai nevetve bátoriták az épen éjfélkor ért állandót, hogy a szellemektől nagyon meg ne ijedjen. A fiú vissza nevette őket, s mikor állomását elfoglalandó volt már, bátran távozott az őrszobából. Amint azonban éjfélt elütötte, a hírhedt torony kapuja előtt megzörrennek a lombok, s az újonc, a hold fényes világánál mintegy kilenc láb magas férfialakot lát megjelenni, hosszú, fehér ezüst szakállal, mint a regék szellemei festik. A háromszoros ki vagyra nem nyervén semmi választ, az újonc a kisértetre lő, ki gúnyos kacajt hallatva, sértetlenül távozék. A lövés zajára előrohant bajtársak ájulva találták az ifjút, ki még most is betegen fekszik , a kinek rémültét mindenesetre társai valamelyikének oktalan tréfája okozá. Egy új „telegraph.“ A Berliner Zeitung bő ismertetését adja , a Caselli János által nem rég föltalált, s valóban rendkívül előnyös távírdának. Az új találmány ugyanis abban áll, hogy egy sodrony a bele bocsátott villanyfolyam segítségével — épen azon jegyeket írja le bárminő távolban, aminőket a sodrony másik végét kezelő följegyez. „E találmány által — jegyzi meg az említett lap — képesítve vagyunk legtávolabbi ismerőseinkkel levelezni, szerződéseket kötni sat, s mindezt néhány pillanat alatt. A hadvezér fejedelmével személyesen levelezhet, s ami még több, seregei állását rajzban közölheti. Ha a gyors írási jelek használtatnak e géppel, egy óra alatt 60,000 betűből álló tudósítást közölhetünk több száz mértföldnyi távolban levőkkel, ami a mostani tudósítások jegyei leírásának lassúságához képest képzelhetlen gyorsaság!“ A közönség kicsi is volt és hideg is, s Komlóssy K-né asszony bizonyosan sokkal több tetszést arat, ha például Shakspeare „Antonius és Cleopatráját“ hozza színre, ami oly magasan áll ez ugyanazon tárgyú Octavia fölött,mint Canova márvány remekei, a róluk öntött gipsz-szobor csoportozatok fölött. E tragoediában nincs semmi tragikai eszme. Alakjai élettelen árnyak , s az együgyű Octavia, a férfiatlan Antonius, a nemtelen Cleopatra semmi szenvedélylyel nem bírnak, s e mellett egyikük sem gerjeszti föl részvétünket. Költői emelkedettség, s eszményítés helyett egy csomó mesterkélt kifejezést és szóvirágot kapunk, minőket ábrándos lányok használnak,midőn Pigault Lebrun és Clauren műveit átolvasák. A jelenetekben szinte sok mesterkéltség van, s a jó Kotzebue még a festői tableauk hatását is vadászta, amik azonban semmi hatást nem tesznek, ha valami megkapó drámai eszme által nem eleveníttetnek meg. Az előadásról szinte keveset szólhatunk. Homokból nem lehet szobrokat képezni, mint az üres szerepekbe nem lehet a legnagyobb művészettel sem életet önteni. Művész kezében minden ily szerep kedvszegő szakmány. Komlóssy K-né asszonynak volt ugyan néhány erőteljes jelenése, például midőn gyermekeitől megfosztják, de ezenkívül alig említhetünk meg más valakit, mint az öreg Udvarhelyit , ki az ábrándosan erényes rabszolgát oly természetes tisztasággal játszá , hogy érte meg is tapsolok. Pedig ez este nem volt olcsó a taps. A parterren kiállhatlannak , a zártszékeken kiülhetlennek lárták az öt felvonást, s a közönség nem igen vehette jó néven az „őszinte“ Ventidius azon szép erényét, hogy a harmadik felvonásban a keserves Octavia megmérgezését megakadályozó, így legalább kevesebb gázfény fogyott volna el. Az utósó felvonás különben (azt meg kell adnunk) legjobban tetszett, miután a szomorúan szomorújátéknak ezzel jön vége. — Requiescat in pace! 1156 Nemzeti színház. Nov. 18-án, Komóssy - K-né javára: „Octavia“. Szegény Kotzebue, mire nem jutott ? ! Egykor az egész német színvilág az ő hírétől viszhangozott, most már nevét is eltagadják a színlapon. Míg élt, több zajt csináltak gyáriműveivel, mint a Goethe-féle halhatlan műremekekkel, s ime most már csak titokban csempészik be a színpadokra, mint valami irodalmi contrebandot. Hiába, ilyen az az olcsó dicsőség , mely oly sok gyönge szemet elvakít. Octavia! Octavia! Nem tudjuk elképzelni, hol volt ez este nagyobb üresség, e német-római drámában , vagy a nézőtéren ? Tulajdonos: Ángy Ismác özvegye- MA ADATIK: ERZSÉBET. Eredeti opera 3 felv. Irta Czanyuga József, zenéjét Erkel Ferenc, Doppler Ferenc és Dopfer Károly. A táncokat szerzette és betanította Campilli. A 2-ik felv. terem diszitményét festette ifjabb Brioschi, bécsi cs. k. udv. színházi festész, a többi uj diszitményt Montini. Az uj jelmezek Pap József felügyelete alatt készültek. Idik András, magyar — király — — Kőszeghi. Erzsébet, lánya — — Hollósi-L-né. Lajos, türingiai uralkodó gróf — — Jekelfalussy Roderich, a keresztes— hadak vezére — Katzvintzky. Kuno, keresztes vitéz — Füredi. Jámbor Mihály — — Udvarhelyi. Sára asszony, neje — Hubenainé. Gunda, unokájuk — Fehérvári Mari. Hirnök — — Bognár. Násznagy — — Réthi. Királyi kiséret. Udvarhölgyek. Keresztes vitézek. Apródok. Zenészek. Nászvendégek az arany menyegzőn. Nép. Koldusok és koldusnők. Történethely: részint a királyi lak , részint vidéke. Idő: 1121. PEST, 1857. EMICH GUSZTÁV KÖNYVNYOMDÁJA, EGYETEM-UTCA, TAKARÉKPÉNZTÁR-ÉPÜLET 2. SZ.