Hölgyfutár, 1859. január-június (10. évfolyam, 1-77. szám)
1859-02-08 / 16. szám
fizetés útján akarja kiadatni „irodalmielmezsöngéit.“ Ez nem nagy hasznára leend az irodalomnak , sőt a közönség némely részét elijeszti. Nálunk most minden rész könyv, egyúttal rosz cselekedet is a hazai irodalom ellen. Ily előfizetési vállalat csak oly egyénnek való, ki az irodalom terén magának már érdemeket szerzett, nem pedig olyanoknak, kik e szép pályán csak tehetlenségük szegénységi bizonyítványait írják meg, midőn írnak. De szóljunk más, pártolásra méltó dologról. Heider Ida kisasszonynak közelebb városunkban nyitott nőnevelő-intézete, méltán megérdemli a pártolást, mert a t. nevelőnő szakavatott képességgel és buzgalommal lépett e pályára. Halljuk, hogy közelebb hangversenyt rendez, mely, ismerve Heidel Ida k. a. kitűnő tehetségét, a legszebb reményekre jogosít. Ja. Vidéki rövid hírek. * Jaell Alfréd közelebb Pozsonban zongorázott. * Erdélyben Sinfalván, egy 13 éves leány szolgálatuntságból kivégzé magát. Egy kerékgyártó 13 éves fia ugyanott szintén ezt téve, de nem tudni, mi okból. Mivé leszünk, ha már az életunalmat a gyermekek is rákezdik. * Makó városa egy példánykertet szándékozik fölállítani. Külföld. * A francia császárné, Clotild hercegnőnek, Napóleon hg. nejének egy pompás gyűrűt küldött e levéllel: „Spanyolországban, midőn valamely hölgy férjhez megy, az a szokás, hogy annak a legjobb barátnéja gyűrűt ajándékoz. Mint született spanyol nő az ön irányában meg akarom tartani hazám e szokását. Fogadja azért ön e gyűrűt, s engedje meg, hogy addig is, míg önt testvérként ölelhetném, magamat már most is legjobb barátnéjának mondhassam.“ * Párisban egy színművet adnak, melynek hőse, a híres zsivány—Cartouche. Ő a múlt században egy tolvajbanda híres vezére volt. E banda teljesen ismeré a házak tetőit és padlásait, s ez által menekült meg sokszor az üldözők elől. Az új színmű is a háztetők egész tömkelegét mutatja. Cartouche egy általa meglopott nemestől Üldöztetve, a tetőn megjelen. Aztán megragadja a nemest, a víz csatornához viszi, s azt mondja neki, hogy ha üldözésével föl nem hagy , belé veti. Persze hogy fölhagy. De a kritikus pillanatban a nézőtéren minden szív dobogása hallható. * A kassei fejdelem egyik fiatalabb fia, anyira beleszeretett egy előkelő hivatalnok lányába, hogy most el akarja venni. Egész udvar e mesaillence fölött búsul. * Kölnben jan. 23-án két előkelő hölgy ment a vásártérre, kirívó nagy krinolinokban. Ott aztán száz meg száz nézőre akadtak, kik őket gúnyolni és fütyölni kezdék. A nők egy házba akartak menekülni, de onnan mint ismeretleneket, — s talán kalandornőket — kiutasíták. Végre egy házban találtak menhelyet, de a gúnyolódó nép oda is utánuk tódult, így kell kimenni Kölnben — kirívó krinolinban. * Karl Alphonse, a szellemdús francia író „Darázsai“ igen eredetileg csípnek, s nem kímélnek semmi híres embert. Chatelaubriandra —ki utósó idejében egy sort sem tudott írni anélkül, hogy halálát vagy temetését elő ne hozza, azt mondja Karr A, hogy alkalmasint szomorú — tűzzé akart válni saját sírján. Krisztina királyné pedig — szintén Karr szerint — egy nap így szólt Esparteróhoz: „Én téged már gróffá,marquis-vá, sőt győzelmi herceggé tettelek — de még nemessé nem tudtalak tenni.“ * A bukaresti „Hunnia” (magyar olvasó) egylet, alapítási évnapját egy egy táncvigalommal üli meg. E Hunnia folyvást virágozik, s újabban egy magyar dalárda is alakult kebelében. * Bob Dickens utósó fölolvasása anyira meghatott egy londoni gentlemannt, hogy tüstént 20,000 pontot adott ki jótékony célokra. * A párisi theatre lyriquekben jan. 30-án volt a Mozart „Figaro lakodalmának“ 103-dik, s ezúttal utósó előadása. * Montalembert gróf két kis ezüstszobrot készíttet egy művésznél, melyek Cicerót és Demosthenest ábrázolják. Ezeket fogja ajándékozni a két híres ügyvédnek, kik a grófot közelebbi sajtó vétségi perében védelmezék. * Buloff zongoraművészről elmondták, hogy midőn Liszt zeneműve — melyet előadott — a berlini közönségnek nem tetszett, annak elég durván ajtót mutatott. Most ezért Bülow ugyancsak megszenved. Csinálják rá az élceket. „Bulow — mondja az egyik — hangversenyeiből kikergetheti az embereket Liszt , tel, de nem — erőszakkal. * Berlinben e napokban csinos hölgy lépett egy ezüst műves boltba, s azt mondá, hogy ő egy ott igen ismeretes lelkész rokona, s ezüst evő kanalakat akar vásárolni. Kiválasztott egy tucatot a legnehezebbül, s így szólt: „Anyi pénz nincs nálam, hanem küldje el én uram e fiút velem együtt a lelkészházhoz , majd onnan megküldöm.“ A fiú követte a nőt a lelkész házba, hol a nő bement, a fiú pedig az előszobában várakozott. A nő, a lelkészhez lépve, siralmas hangon szólt: „Tisztelendő úr! nekem egy rész , elvetemült fiam van; hiába intem, rész marad , hanem elhoztam magammal, hogy ön lelkére beszéljen.“ A lelkész megígérte, ami tőle telhetik. A nő kiment, beküldé a fiút, s aztán illa berek. Képzelhetni a zavart: a lelkész komoly dorgáló szavakat mond, a fiú kéri a pénzt, s egyik se tudja, hogy mit akar a másik. Míg végre szomorúan kell meggyőződniük , hogy az a csinos nő egy csaló iparlovagnő, ki leleményességében sok vígjátékban túltesz. * A Vezúv még mindig dühöng és lávázik. * Egy tiroli iskolamester, közelebb meghalván, végrendeletében örök időre előfizetett a „Schützenzeitung“ és „Tyroler Bote“ ra, melyeknek életében mindig hűséges olvasója volt. Az örökösöknek mindig elő kell fizetni, az ő nevére. * A kis francia koronás herceg már is érzeni kezdi fényes jövőjét. Minap nagyanyja Montija kertjében játszva, néhány előtte ismeretes dennő szaladt hozzá, hogy szokás szerint összevissza csókolják. De a kis koronaherceg komoly arcot és attitude-öt csinált, s kinyújták ezt, hogy azt csókolják meg. Nemzeti színház – Febr. 4. „A mama.“ Szigligeti e száz aranyat nyert vígjátékán a közönségnek ma is aranyos kedve volt. Az előadás, kevés hibát leszámítva, eleven és természetességgel folyt. a színészeink átalában igen jól játszák azon vígjátéki alakokat , melyeket Szigligeti az ő színi egyéniségükhöz mért. Szathmáriné, Tóth és Szerdahelyi, a mama , a vén udvarló, és a fiffikus komorunk alakjának humoruk és kedélyük által kiváló érdeket kölcsönösnek. A Feleki és Lendvai-pár szintén jól játszottak, s a közönség megelégedve távozott el, kivéve talán azon sötét szemüvegű kritikust, ki önmagával, elégületlenségében most a kákán is csomót keres, és a dráma jeles tehetségeit különös kedve van úgy mutatni be a közönségnek, mint akik még beszélni sem tudnak, amíg ellenben a ballet eltávozásán érzékenyen kesereg. „Csokonai a csikóbőrös kulaccsal“ című műlapunkat folytatólag a következő t. c. előfizetőinknek küldtük meg. (Folytatás.) Szmercsányi Károly, Kozma Ferenc. Báján Ferenc. Spránszky József. Sárközy Laura. Dömény Piroska. Blaskovics Minka. Horváth Krisztina. Horváth Baki Julia, gróf Battyányi Lajosné Geszti Sámuel. Pesthy Jánosné. Pesthy Pálné Horváth Constantin. Hunyadváry Sántha Teréz. Sraeszl N. — Tömösközy József. Anhalt Ernő. Döry Irén. Czékus Klementin. Dobos Róza. Biszkup Lajos. Deme Amália. Heisz Ferenc. Pethes Emilia. Guidov Prihradny. Rothfischer József. Csorba Viktor. Imets Domokosné. Has’sche Buchhandlung. Pázmán Mihály. Kemény Sámuel. Dénes Ferenc. Kormoss Sándorné. Dósa Vince. Zoli Antal. Beszedics Eleonora. Radványi István, özv. Ambrózy Gáborné. A módosi casino társulat. Korbuly Sándorné. Gruber Jeszenszky Izabella. Poroszkay. (Folyt. köv.) *) *) Miután műlapunk fára göngyölve, s a szekérpostán megy szét, melynek járása a rendes postáénál jóval lassúbb, a t. c. előfizetők a műlapért csak azon esetben reclamáljanak, ha azt neveik olvasása után egy hét múlva sem kapják meg. 131 f Febr. 5. Esztera Ida. Ma „Ördög Róbert“ volt hirdetve, s a zenede egyik szép reményű tagja Huber Idáka tette volna első színpadi kísérletét Izabella szerepében, ha Fehérvári Marik. a. el nem reked. Az „Eszmeraldát“ vették tehát elő, melyben Aranyvári Emilia igen szépen táncolt , a szép számú közönség elismerő tapsai között. Febr. 6. „A nagyapó“ — Szigligetitől. A színház megtelt, s e tarka bohózat ezúttal is átalános derültséget szerzett. A szereplők nagy buzgalommal iparkodtak, hogy kivált a vasárnapi karzat mulatságát teljessé tegyék. E túlbuzgóság ugyan nem sokat használt a mű valószínűségének, hanem egyes jeleneteket igen vidorrá tett. A szereplők közt Szerdahelyinek volt legtöbb tere, ügyességét kifejteni. Ő meglehet gyakran túl ment a művészi ábrázolás határain , de miért akarnánk — épen egy bohózatban — szigorúbbak lenni V o 11 ar e-nél, ki azt állitá: minden genre jó, mely nem unalmas. A dalrészek közt legszebb volt Hegedűsné „Fakó lovam föl van kantározva“ kezdetű ismeretes dala, melyet ezúttal is igen szép hangon és még szebb érzéssel énekelt. Nyílt posta. Keczély Endre urnák. Sajnáljuk, hogy teljes számú példányokkal többé nem szolgálhatunk. Küldjük első februáriustól. Ismételve jelentjük, hogy 6-dik és 8- dik számú lapjaink teljesen elfogytak. K. ...ur nyilatkozatát nem adhatjuk, miután e tárgyban már többször nyilatkozott. Sz . Mari urhölgy Kecskeméten. Nagysádnak a lapokat febr. 1-től küldjük. S így előfizetése julius végéig fog tartani. Egerbe. A megrendelést megkaptuk, de csak febr. 1-jén. Most már minden renden van. „Nem látjuk mi soha egymást.“ Nem bizony. „Volt egy idő.“ Önben tehetség van, csak ne utánozzon senkit. A szabadkai levelek íróját szépen kérjük, hogy folytassa derék leveleit, s a jövő évnegyedtől kezdve szívesen besorozzuk et t. példányosaink közé. Ungvárba. Mikor halljuk a szép szót?