Hölgyfutár, 1859. január-június (10. évfolyam, 1-77. szám)
1859-02-10 / 17. szám
De hagyjuk a panaszt, hozzuk elő megint a farsangot. Az én kedélyes „urambátyám“, egy soproni bál alkalmával csak nézi — nézi a föl- s alá hullámzó, s a „mennyei cepperli szárnyain“ tipegő —• topogó csoportozatokat. „Nézd édes öcsém — szólt hozzám — micsoda különös tánc ez ?“ „Ez most a divat édes bátyám, — felelém — „cepperliszünk, s e miatt egészen megfeledkezünk méltóságos nemzeti táncunkról“. „Jó éjszakát, én megyek“ — mondá. És úgy tett a miként beszélő. Ez egy kis jellemzésére szolgál a soproni báloknak, melyeket ha idegen látna,el se képzelné hogy: Magyarországban mulat. Nálunk, ha történetesen előkerül is egyegy csárdás, oly ugrálás, hadonázás és lábficamitás közt rejtik el, hogy az minden egyéb, csak nem magyar tánc, melyet délcegnek szoktunk nevezni. A sok találgatásokra alkalmat szolgáltató : „Bürger-Ball“, megtartatott jan. 26-kán. Ez még magában véve nem volna nagy dolog, hanem az már különös, hogy nem vehetett benne részt más, csak a ki szó teljes értelmében — polgár. A diákoknak is tilos volt a bemenet, talán mert azok nagyon szeretik — a csárdást. A „Nőegyleti bálban“ az a kis baj történt, hogy a zenészek nem tudtak csárdást játszani. Más baj nem történt. Különben az egész farsang most nem sok érvet ad, s valamint a piperés lányok szülei, úgy én se nagyon fogom sajnálni, — ha maholnap vége lesz. —us. Külföld. * Kroid hercegnő Párisba bevonulásakor fehér csipkével ékített égszínkék kalapot, prémes bársony köpenyt és ibolyaszín ruhát viselt. A hercegnő igen fiatal, s félénken tekintett a tömegre. Szalovány volt, valószínűleg az út fáradalmai miatt. * Hannoverában két tiszt párbajt vívott egy bálban történt féreértés végett. Egyik a másik táncosnőjét vitte el. Emiatt az egyik tiszt, Chtlden, hannoverai fia keresztül lövetvén meghalt. *Divenstedtben oly nagy lakodalmat csapott közelebb egy család, hogy azon két ökör, négy sertés, hat borjú, huszonnégy lúd, harminc kacsa, huszonnégy kappan, sok vad, hal és baromfi, 250 palack pezsgő, 1500 üveg másféle bor, és több akó punch pusztítatott el. Képzelhetni, menyien voltak jelen, talán az egész magdeburgi völgy lakossága jól lakott e menyegzőben. A házba természetesen nem fért enyi vendég, tehát hosszú fabódékat készítettek a mulatozók számára. * Túrinban egy botrányról beszélnek. Solms hercegnő a nélkül,hogy meghívták volna, különös bátorsággal megjelent az udvari bálban az amerikai consul karján. A felügyelő tisztek nem merék távozásra kérni, míg a palota udvarmester neki nem bátorodott. A híres nő (kiről sokat beszélnek, de fele sem igaz) visszautassa az udvarmestert, ki erről jelentést ten a hercegnek. — „Hagyjon nyugton — felelé a herceg — hogy botrány ne legyen.“ * Toulonban egy hazánk leánya énekel, (a sok hazafi között jól esik egy honleányt látni,) még pedig szép sikerrel. Bellini Normájában és Verdi Jeruzsálemében lépett föl. Neve Charles Carolina, ami bizony nem igen magyarul hangzik. * Ri s tori Nápolyban üres padok előtt játszik. Tragoédiáit már ismerik, a belépti díjak magasak, s a vele szereplők igen gyöngék. — ez a panasz. * Clotild hercegnőt így írják le : „Szép lelkével bájos külső párosul; szeme fekete, haja szőke, tekintete élénk, növése karcsú, hangja szelíd, vonásai kifejezésteljesek, szóval a szeretetreméltóság és kellem valódi mintaképe.“ * Bülow nálunk is ismert zongoraművész, e napokban a berlini énekacadémiában a közönséget összeszidta és neki ajtót mutatatott Miért ? Mert apósának, Lisztnek egy általa játszott zavaros szerzeményét, a közönség nem akará remekműnek ismerni el, sőt a claqueurök tapsát is meggátolá. A lapok most ugyancsakerősen mossák Bislowot a tiszteletlenségért. Ő képtelenné tette magát Berlinben. * Humboldt Sándornak a porosz hercegnő nagyatyja már régebben egy szénfekete papagályt ajándékozott, melyet a híres tudós nagyon szeretett Minap az öreg madár igen szomorún ülvén kalitkájában, oda ment hozzá, és kérdezé: — Nos Jakab, melyikünk hal meg hamarább ? — És kegyelmes úr — mondá a jelenlevő komornyik, — egy madárral ne beszéljen ily komoly dolgokról. Humboldt könyvet vesz elő, s fél óra múlva zörrenést hall a kalitkában. Oda tekint, a papagály szomorún néz rá, s aztán leesik. A kiszenvedett az egyetem múzeumának adatott át kitömés végett. Különös történet, hanem sok érdemes hazánkfia mégis azt fogja az egészben legkülönösebbnek találni, hogy mint lehet kegyelmes úr valaki csak azért, mert nagyon tudós. * Egykori énekesnőnk, a hajdan híres Hasselt-Bartliné asszony egyik leánya, e napokban a drámai énekesnők pályájára lép. Hangja szép, s mestere édesanyja volt. * A turini Victor Emanuel színházat Meyerbeer „Hugonottáival“ nyiták meg. A zenekarban több mint száz zenész játszott. * Lehman András a híres némajátékos Hamburgban egy előadás után kitapsoltatván, saját kalapjában megbottlott, elesett és ennek következtében e napokban meghalt. Lehman születésére nézve porosz volt, s mint bohóc nem csak egész Németország, hanem a legtávolabbi keletindiai s amerikai tartományokban is, Havannákban és a cserkeszek közt szép hírt szerzett magának. Koppenhágában Lehman egy színházat és szép birtokot vett magának, de ez csak hamar tönkre jutott. Újra mint bohóc utazott, és ismét szép öszveget gyűjtött, melynek kamatjaiból hátrahagyott özvegye gond nélkül elélhet. Lehman sok tekintetben igen babonás volt, innét magyarázható az is, miért ragaszkodott oly igen kalapjához, melyet mint bohóc 40 éven keresztül szakadatlanul használt. Ezen kalap vele együtt öregedett meg, s azt állítá róla, hogy ezen kalapban rejlik szerencséje, és hogy ezen kalappal kíván egykor meghalni is. Esetleg ugyan ezen*kalapba botlott meg, s a 40 éves hű társ okozá halálát! * Nápolyban ükén hó volt, a mi ott nagy — ritkaság. A hópelyhek ugyan a földre és háztetőkre érve, rögtön elolvadtak, de a hegyek, még a tüzes V ezev is hóban állnak. A jeges szél a mellett a narancsfákban sok kárt tett, s nagy részt leverte a gyümölcsöket a gazdagon megrakott ágakról. Az ily narancsokat, pedig külföldre sem lehet küldeni. * D i c k e u s től egy új kötet beszély jelenik meg. * Két dresdai kisasszony pórul járt a széles krinolin miatt. Az udvari bálról hazatérve, amint vetkeztek, ruhájuk meggyuladt, s kivált az ifjabbik valószínűleg belehal az égési sebekbe. Nemzeti színház. * Február 7-kén először : „Hóditásfalun“, eredeti vígjáték 3 felv. Irta Kövér Lajos Térhiány miatt e legújabb színműi termékről a második előadás után fogunk nyilatkozni. Most csak arra veszünk magunknak alkalmat, hogy ismételve tiltakozzunk Szerdahelyi azon eljárása ellen, mely nyilvános egyéniségek alakját maszkírozva, a nemzeti színpadot pasquillok terévé tenni nem vonakodik. E tény miatt pár év előtt igen keserű tollharcot kell küzdenünk, dacára azonban e keserű emlékeknek, újólag roszaljuk a fölmerült alak paródiát, mert leszámítva azt, hogy mindenek fölött tiszteletlenséget mutat az irodalom iránt, melynek köréből vannak rendesen véve az ily alakok, kárára van az eféle paródia a darabnak , melytől elvonja a figyelmet, hátrányára a jellemnek , mely a fölvett alak erőszakos mozdulatai által épen ellenkező világítást nyer, s végre: demoralizására a színházi hallgatóság szellemének, melyet minden ünnepélyes hangulatból kivetkeztet, s azt a színfalak prózai apróságai közé viszi. A színész ugyan célt ér az eféle bohóskodással, este jót nevetnek rajta, s a másnapi társalgás tárgyát is rendesen a fölmerült „genialitás“ szokta képezni, hanem ez mind elpárolog, s marad belőle egy csomó tiszteletlenség, fegyelemhiány, illusionális veszteség, amiket a rendezőségnek kötelessége lenne a legnagyobb erélylyel elhárítani. ” Febr. 8. „Dom Sebastian.“ A színház megtelt, miután Donizetti e dalműve ritkábban kerül színre, mint a mi operai játékrendünk szokásos darabjai. Hátha egész újdonságokkal lepnék meg a közönséget, mily jövedelme lenne a pénztárnak, gyarapodása a játékrendnek és élve a hallgatóknak ? De dalmas újdonságról most még álmodoznunk sem lehet, miután „áll Buda, és Erkel még.“ (Erkel t. i. Budán lakik, s oly messziről bajos bejárni a színházhoz az új operák fáradságos betanítása végett.) Dom Sebastian különben ma egészben véve nem a legjobban ment, bár egyes részek szépen sikerültek. Ellingerné — Zaida szerepében — meggyőzhető a közönséget, hogy ő rá nézve a tragikai tér a legbiztosabb út arra nézve, hogy gyönyörű alt-hangját egészen megrontsa. Jekelfalussi igen szépen énekli a címszerepet. Bignio —ki hosszas betegség után ma lépvén föl először, a karzatról koszorút is kapott, — erőteljes hangjából mit sem vesztett, hanem a folyékony énekelőadásban nem is nyert semmit. Füredi az arab-vezért tűzzel személyesité. Az előadás legszebb pontja a zene szépségeinél fogva, a megható gyászinduló volt. „Csokonai a csikóbőrös kulaccsal“ című műlapunkat folytatólag a következő t. c. előfizetőinknek küldtük meg. (Folytatás.) Csathó Alajos, Fried. J. Palla József. Virághalmy Ferencné. Leskó Sámuel. Somogyi Elek. Redl Alajos. Elekes Gajzágó Jozefa. Ferenczy Dessewffy Gizella. Holló Szeghy Irma. Huszár Ágost. Thuróczy István. Orosházi Casinó. Markovics Clementina. Réty Antos Ferenc. B. Inczédy Zsigmond. Korda Erzsébet. Dőry Emma. Kenesey Elek. Domonkos Regina. Szilágyi Lajos. Brükler Márton. Szalacsy Lajosné. Perlaki Emilia. Csorba Gábor. Balogh Jozef. Gyomlay Gébert. Gajzágó Mária. Olay Istvánná. Janky Antal. Sáfrád Márton. Olsay Ferencné. Lusztig Márton Thurzó Ignác. Heim Mihály. Plathi Emilia. Csernus Amália. Pataky Mihály. Botka Károly. Sándor Zsigmond. Kárász Borcsa . Casino N. Károly. Csépi Katalin. Leschitz Róza. Varró Lászlóné. (Folyt. köv. 139 *) Miután műlapunk fára göngyölve, s a szekérpostán megy szét, melynek járása a rendes postáénál jóval lassúbb, a t. c előfizetők a műlapért csak azon esetben reclamáljanak, ha azt neveik olvasása után egy hét múlva sem kapják meg.