Hölgyfutár, 1859. január-június (10. évfolyam, 1-77. szám)

1859-03-31 / 38. szám

Budapest 10-dik évi folyam. 38. Csütörtök, március 31-én 1859. © © HÖLGYFUTÁR. Megjelenik hetenkint hat leg­nagyobb féliven, másodnapi szét­küldéssel ; évenként két nagy műlap, és számos mümel­­léklettel. Szerkesztőségi szállás: szerb utca, 5. sz. 1. em. az egye­tem mögött. Minden kézirat, elő­fizetési , és hirdetési dij ide utasí­tandó. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Felelős szerkesztő és kiadói : TÓTH KÁLMÁN. Előfizetési dij : Vidékre, és helyben egyiránt: Egész évre .... 17 uj írt Félévre..................9 „ Évnegyedre .... 5 „ Hirdetések: Gyorsan közöltetnek : egy hasá­­bozott sorért 5 új krajcár fize­tendő. Előfizetési fölhívás a „HÖLGYFUTÁR*4 ápril, május és júniusi folyamára. Lapunk jövőre is a legterjedelmesebb, s legtöbbször megjelenő magyar szépirodalmi lap leend, s hat nagy féliven minden másod nap fog szétküldetni. Azon erők, kiknek szépirodalmunk jelen élénkségét köszöni, ezután is következetesen támogatni fogják vállalatunkat. A jövő évnegyedben is számos szép beszélyt, és költeményt adandunk. Gondoskodunk arról is, hogy az eredeti dolgozatok mellett a világ­­irodalom jelelősb termékeivel is folytonos ismeretségben tartsuk azon mű­­velt közönséget, mely lapjaink olvasó körét szokta képezni. Mindjárt áp­ril elején egy rendkívül érdekfeszítő regényt közlendünk Gozlan Leótól ily cím alatt: Egy angol trónörökös kalandjai. E regényt lapunk nagy terjedelménél fogva legfölebb 12 számban befejezzük. Tárcánk ezután is kimeritő, és változatos teend, tartalmazván min­den érdekest a mi a közönséget az irodalom, művészet, divat, s a külföl­di, és hazai társasélet köréből érdekli. Adunk minden hónapban legalább két szép m­űmellékletet, s ezek közt jövőre egyenesen lapunk számára készülő párnás metszeteket is. Többi —­ a jövő évnegyedben adandó —­ mümellékleteink között kü­lönösen érdekes leend a közelgő Kazincy-ü­nnepély alkalmából adandó arckép, mely az ünnepelt irodalmi vezért díszjelvénye­s keretben fogja előtüntetni. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK : April, május, és júniusi évnegyedre helyben úgy, mint vidékre : 5 új forint. Azok részére is nyitunk előfizetést, kik megrendeléseiket tán tovább­ra óhajtanák kiterjeszteni, és­pedig: apriltól kezdve december végéig 13 uj ftta­l; apriltól September végéig 9 uj fttal. A megrendeléseket lehet, hamar kérjük megtétetni, miután a lapi bélyeg miatt nem sok fölösleget nyomathatunk, s nehogy ism­ét azon kellemetlen helyzetbe jöjjünk, mint új évkor, midőn több előfizetőnek tel­jes lapot nem küldhettünk. Az előfizetéseket ily cím alatt kérjük beküldeni: a HÖLGYFUTÁR szerkesztőségének Pesten, szerb utca 5. sz. az egyetem mögött. Gyűjtőknek minden egyszerre beküldött hat előfizető után egy tiszteletpéldánnyal kedveskedünk, melyet a gyűjtők bárkire cimeztethetnek. Pest, márc. 8. 1859. a Hölgyfutár szerkesztősége. AZ IFJÚ ZENÉSZ. (Mozart életéből.) Közli: Boross Mihály. (Vége.) — Nem mondhatná meg ön, hol találhatnám meg azon urat, ki mind ezt kü­ldé ? — kérdé az öreg Mozart. — Nem szolgálhatok. — felesé a szakács tiszteletteljesen. Talán önnek kis fia megtudná mondani ? — Igen apám! én tudom, Friderika is tudja. Azon úr szent Ne­pomuk barátja és követe. — Világosítson fel ön az ég szerelmére ! — Uram! — feleié a szakács, — nem adhatok egyébb fölvilá­­gosítást, minthogy ez az ebéd önök számára van rendelve s kifizetve, azért bátran elkölthetik. Ha többet kiván tudni, ültesse fiát zongorá­hoz, hadd játszék, s a rejtélyes egyén meg fog jelenni. Többet ne kér­dezzen, mert nem felelhetek. Terítés végeztével a szakács és cselédség távozott, s a kis Farkas törte meg az ünnepélyes némaságot. — Nos, nem megmondtam ? — Kedves gyermekeim! — mondá az öreg Mozart — üljünk asztalhoz. Azon jó úr, ki ez ebédről gondoskodott, kétség kívül jó ba­rátunk, s küldve van hozzánk, habár nem szent Nepomuktól is. Igyunk egészségéért, habár neve ismeretlen, de emléke örökké fog szivünk­ben élni. Képzelni lehet mint hozzá láttak, mert a Mozart-család még sohasem ült ily gazdag asztal mellett. A legnagyobb vendégség közepette kettőt ütött a közel kolostor órája. Farkas azonnal fölugrott. — Hová sietsz kedves gyermekem ? — kérdé az anya. — Egy dalt teremtek , hogy előidézzem azon urat, ki ebédünk­ről gondoskodott — felesé Farkas. Azzal széket állított a zongora mellé, föltérdelt arra — mert nagyon kicsiny volt, — hogy könyökei rá ne nehézkedjenek a nyo­­montyúkra. Először végig futott a billentyűkön, anyi erő és szabatos­sággal, menyi korához képest megfoghatlan vala. Azután átment egy dallamra, s utójára oly elragadó és oly sokat mondó darabot játszott, hogy a karmester és neje nem győztek eléggé bámulni. És hogy gyer­meteg ábrándjainak szabad játékot engedjen, úgy futottak gyönge új­­jai a nyomontyúkon, hogy bármely mesterművészt is megpirított volna. Az öreg Mozart könyve fakadt. Mindnyájan feledték a gazdag ebédet, és az idegen megígért látogatását. — Je, kedvesem! hadd öleljelek magamhoz ! — rebegő az öreg karmester. — Isten, a boldogságos szűz és szent Nepomuk segítségével valaha nagy zongoraművész, költő, és nagy ember leszesz. De ki visz téged a nagy világba, ki emel ki ezen homályból, melybe szegénysé­gem helyezett ? Ki fog téged védni ? — velé utána elkeseredve. -- '-ETEu ! — mondá egy hang kívülről **Arkis Mozart fölugrott, az idegenhez futott, s megcsókolván kezét, igy szólt: " — Nézd apám ! —'mondá — ez szent Nepomuk barátja. Az öreg karmester fölveté szemét, s azon percben fölemelkedett, s mélyen meghajolva rebegé : — A fejedelem! Születés napodra. (Márc. 30-án.) Mit mondhat a csillag reszketése Ha merengve tekintünk reá ? Mit mondhat a virág kinyílása, Ha szivünk ábránd elf­oglalá ? És mit mond a betűk sötét árnya Szerteszórva a fehér lapon, Remegő kézzel ha össze­rakjuk , Egy pár szót tesz, mely nincs ajkamon. Egy pár szót tesz mely nincs ajkamon, de Melyet te megértesz jól tudom , Mint csillag, virág néma beszédét Megérti az, ki velek rokon. Flóra.

Next