Hölgyfutár, 1859. január-június (10. évfolyam, 1-77. szám)

1859-01-04 / 1. szám

janak , miután a színházban úgy is egész esz­tendőn át hálóznak, táncolván ottan, és muzsi­kálván, a dráma ügyének nagy épülésére. 3) Csoda történik ; egy író valahol őszin­tén bevallja, hogy szeretett volna tudóstársa­sági tag lenni, és sajnálja, hogy meg nem vá­lasztották. 4. Egy szerény hazánkfia, a­ki már most másodszor adja ki saját arcképét, arról gon­dolkozik , hogy jó lenne már saját szobrára is előfizetést nyitni. 5. A vígjátéki­ pályadíjra egy mű­ érkezik ez alatt a cím alatt: „Künn tágasabb“. Iránydarab a magyar drámaírók számára. Szer­zőjéül a művezetés egyik szellemdús tagját gyanítják. 6. A „Hölgyfutár“ rebuszt közöl arról, hogy ki lehetett Magyaroszágban az az ember, a­ki azt kérdezte, midőn Jókai nevét említet­ték, hogy ki az a Jókai Mór? 7 A „Hölgyfutár“ megfejti, hogy ez az ember egy tudóstársasági tag volt, a­ki ama felebbi kérdést a választási kombinációk al­kalmával tette. 8. Egy amorosának valami bálban a szíve reped meg; az amorósának is megreped a­­ cipője, a sok zepperlitől. 9. Egy megjelenő regényt nagyon dicsér­nek a lapok, miután­­ nem olvasták. 10. A színháznál elhatározták,hogy a drá­maírók közül Shakespearenak még­is csak ad­nak bemeneti jegyet. Hanem a színházi szolga nem tudja a lakását megtalálni. 11. Ismét csoda történik. Találkozik tiz magyar ember, a­ki összetart, azazhogy: egyet gondol. 12. Kisül, hogy ez a tíz magyar ember is drámaíró, s azért gondolnak egyet, mert mind­egyik azt gondolja, hogy pályadíjt fog nyerni. 13. A színház körül azt indítványozzák, hogy miután már egy drámaírónak szobrot emeltek, emeljenek egy táncmesternek is , ha­nem ezt a szobrot a csarnokban állítsák fel, mert csak drámaírónak van helye a­­ szín­házon kívü­l. 14. Jönnek a báli tudósítások. Egy szer­kesztő utasításba adja levelezőinek, hogy csak minél több bálkirálynőt nevezzenek meg. Nem csak ingyen r­áküldéssel és rész versek kia­dásával lehet fogni az előfizetőket. 15. Egy ünnepelt regényírónk mongol, a másik csuvasz, a harmadik pedig cseremisz grammatikát ir , miután bebizonyult, hogy a legjobb regénynyel sem lehet nyerni akadé­miai jutalmat. (A többi jönni fog 15-dik janu­­ariusban.) Nemzeti színház – Dec. 31. „Dom Sebastian.“ Az ó év hattyúdalául Donizetti „hattyúdalát“ (utósó művét) választották, hogy az 1859 utósó estéjét ugyanazon mélyen meg­ható gyászinduló mellett temessék el, mely a nagy emberek koporsója után szokott hangzani. Maga e nagy opera, mely talán pipere­­sebb, és igy kevésbé méltóságos, mint minőnek a tragikai zene styljének kell lenni, mindig hatásos marad regényes szövege és változatos dallamai által; gyászindulója pedig oly szép, hogy még a Beethoven remek „eroica sympho­­niájában“ levő temetési induló után hallva is, a költészet egész erejével hatja meg szí­vünket. Előadására térve, legelébb is a zenekarról megjegyezzük, hogy az igen kevéssé igyeke­zett e műnek erőteljes szellemet kölcsönözni, a trombiták pedig botrányosan recsegtek, kivált midőn egyik valami trillázó hangfutamra ve­­temü­lt. Z­a­y­d­á­t Ellingerné éneklé, kinek igen szép hangja sokkal inkább kitűnik az altsze­repekben. Zayda igen magas neki, és sok helyi erőszakoltságot követel tőle, a­mi pedig legnagyobb ellensége az ének bájának. Öltö­zékében a keletiek képzelmét nagy tarkaság által akarta kitüntetni. Jekelfalussynak legszebben, s valóban művészien sikerült Dom Sebastian érzelem­teljes románca a második felvonásban. Az ő énekképzettsége és játékbani gyakorlottsága különösen kitűnt ma, midőn mellette Ormai (Camoens) a kezdő énekesek szokásos hiányá­val szerepelt. Bátortalanság, fesz, és biztosság­hiány volt mind énekében, mind játékában, habár ezúttal is mutatott anyi tehetséget, mely méltó a további gondos képezésre. A művészet lépcsőin lassú a haladás, (kivéve a természet különös kegyeltjeit,) s ezért — csak kitartás ! Füredi Abayaldos szerepét egész tűzzel és lélekkel énekli. Más mondani­valónk több nincs, mint hogy a negyedik felvonás nagy együttesét ismételni kellett, és hogy a közönség szépen megtöltő a szinhászat. ” 1859. j­a­n. 1-én: „IV. László.“ A dráma érdekében sokan jó előjelnek ve­szik, hogy az új évet Dobsa Lajos e sikerült regényes drámájával nyiták meg, mert — közhit szerint — az első nap tükre szokott lenni az egész esztendőnek. A színház ma az új év „üdvözlésére“, ün­nepélyesen ki volt világítva, s még ünnepélye­sebben megtelt (a­menyire csak megtelhetett,) a szereplők elég kedvvel játszottak, sőt alig lehet elhinni, de mégis úgy van, hogy a felvo­nások közti zenekar is kitett magáért, játszván jó magyar dallamokat, többi közt Egressy Béni komoly szellemű szép „Komáromi em­lékét“, melyhez hasonló magyar ábránd a mai világban nem igen terem. Lászlót Feleki, Eduát Jókainé, Myzét Szi­geti és Aydát (ezúttal először) Feleki-Munká­­csy Flóra asszony játszották a közönség átalá­­nos tetszése mellett. Tetszett a második felvonás szerelmi jele­nete, tetszett a tűzpróba, mely után a Fe­leki párt kétszer tapsolták és éljenezték elő, tetszett a végfelvonás, tetszett minden, csak az elavult ódon jelmezek nem tetszettek. Valóban a magyar főurak úgy néztek ki, mint valami elrong­­ollott gyászvitézek, s e mellett a kirá­lyi termek díszítményei sem igen mutaták a magyar királyok régi fényét. A hírlapok rég sürgetik a magyar jelmez­tár és díszítmények megújítását, melyre igen nagy szükség van, miután a nemzeti színház, csak némi szégyenkezés közt mutathat be egy egy nemzeti drámát. A férfiak e kopott, elviselt mentéi ma­­ még kirívóbbak lettek F. Munkácsy Flóra ■ gazdag arab jelmeze és magyaros menyasszonyi öltözéke mellett, melyek e fiatal színművésznő szép ízlését fényesen tanulsták. Hanem hisszük, hogy maholnap a férfi­jelmezek hiányán is segítve lesz, anyival in­kább, mert ez elősegítvén a színi illuziót, igen lényeges dolog.­­ Jan. 2. „Kisértet.“ Oly sikerült előadás, minőt e népszínmű megérdemel. Sas István uram igen eredeti genrealak, oly eredeti, hogy nagyra kell becsülnünk az irót, a ki igy megteremtő, és a színészt, a ki igy ábrázolja, s nagyra becsü­lésü­nk annál erősebb, mivel az iró és színész egy személy — Szigeti József, Szerdahelyi Fodrák Mihály a is ily jele­sen kivitt alak. Kallósy molnármestert ma Réthy szemé­­lyesíté igen jellemzőleg, s a vele született ere­detiséggel. Bartháné a csizmadiadét szintén oly ked­­ v­ vel és gonddal játszotta, hogy nagyon megér­demlő a tapsot és kihívást a második felvonás után. Sas uram „aranyos leányzóját“ (Lendvai- Fáncsy Ilka ez egyik legsikerültebb szerepét­ ma Hegedüsné játsza azon naiv bájjal és ter­mészetes kedélylyel, melylyel ő az ily nép­színműi alakokat mindig igen szeretetremél­tókká tudja tenni. Egyszerű öltözékét igen he­lyes tapintattal választá, noha csizma helyett inkább megillette volna a topány, kivált mi­után édes­anyja (a csizmadiáim) nagyon is jó­­módúságot árult el az által, hogy karperecet viselt. Ez „aranyos leányzó“ e mellett ma igen szépen éneklé a „Kidőlt a fa mandulástól“ és „A szerelem sötét verem“ igaz érzésű magyar dalokat. Ilyen eredeti és egyszerűségében szép dalok illenek Hegedüsné ajkaira, nem azon daloskornyák, melyeket az első felvonásban énekelt. Az ő természetessége nem tűri a ter­­mészetlenségeket. A színház egészen megtelt, de a közönség ezúttal fukarabb volt a tapsok­ban, mint más vasárnapokon szokott lenni. Tulajdonos: Nagy Ignác özvegye. PEST 1959. EMICH GUSZTÁV KÖNYVNYOMDÁJA (BARÁTOK­ TERE 7. SZ ) Nyílt posta. Egri, n. váradi, dévai, szatmári, sat. gyűjtőinknek. Fogadják önök csopor­tosan hazafiúi köszönetünket. Uj évi bokros teen­dőink nem engedik, hogy önök fáradozásait kü­lön külön megköszönjük, hanem azok, kik fára­dozásukat nem tagadták meg tőlünk , bizonyára szíves elnézésüket sem fogják megtagadni. Szegedre K. F. Bocsánat, hogy nyomdai elkésés miatt a műlapokat egyszerre nem küld­hettük A többit — ha még alkalmunk lesz rá — egy csomagban küldendjük. A beküldött dolgozatokról csak később nyilatkozhatunk. N­á­p­r­á­d­y Y. Z. Elküldtük , már most mi is egy csomó „új évi ajándékot várunk.“ T. V­í­ró L­á­s­z­l­ó­n­é urhölgy előfizetése 2 pft hiányával küldetett be a karczagi p. hiva­tal által. F — J­o­l­á­n­k­a urhölgy előfizetését is­­a hadházi p. hivatal 2 pft hiányával küldé be. Uz Ilka úrnő előfizetését Somorjáról 1 pft hi­ánynyal vettük. (A kiadóhivatal.) JP§1F~ Míg a régi pénz forgalomban lesz, az elő­fizetéseket mi is a régi értékben fogadjuk el; midőn mi azt írtuk, hogy régi, vagy uj pénz­ben, ezzel azt akartuk kifejezni, hogy midőn majd az uj pénz egészen forgalomban lesz, az előfizetéseket nem fogjuk emelni , s a félévi előfizetés új pénzben is 9 ft, s az évnegyedes­­­5 ft lesz. A mostani előfizetés az, a­mi min­dig volt, az az: félévre 9 pft, évnegyedre 5 pft; sajnos, hogy előfizetőink közül mintegy 200-an előfizetéseiket 20 30kv hiányával küldék be. Ezekért mint kisebb összegekért nem reklamálunk, s e tényt csak tájékozásul hozzuk föl. „Csokonai a csikóbőrös kulacscsal“ című műlapunkból már 300 példányt postá­ra tettünk. A nyomdából ma várunk új szál­lítmányt, s a legközelebbi számban a nevek közlését tovább fogjuk folytatni. Legutóbbi talányaink megfejtése ez. I. Ismerd önmagadat, mivel ez a legnagyobb bölcseség. II. Sokat elbír a kő, többet e­lbír a szív- Az elsőt helyesen megfejték: Mészölyi Imréné, Kiss Philie Anna, Gosztonyi Beatrix, és Hor­váth Ignácné urhölgyek; a másodikra csak két helyes megfejtést vettünk : Mészöly Imré­né, és K. Pinke Anna urhölgyektől. A jutal­makat Horváth Ignácné és K Pinke urhölgyek veendik.

Next