Hölgyfutár, 1859. január-június (10. évfolyam, 1-77. szám)
1859-01-04 / 1. szám
janak , miután a színházban úgy is egész esztendőn át hálóznak, táncolván ottan, és muzsikálván, a dráma ügyének nagy épülésére. 3) Csoda történik ; egy író valahol őszintén bevallja, hogy szeretett volna tudóstársasági tag lenni, és sajnálja, hogy meg nem választották. 4. Egy szerény hazánkfia, aki már most másodszor adja ki saját arcképét, arról gondolkozik , hogy jó lenne már saját szobrára is előfizetést nyitni. 5. A vígjátéki pályadíjra egy mű érkezik ez alatt a cím alatt: „Künn tágasabb“. Iránydarab a magyar drámaírók számára. Szerzőjéül a művezetés egyik szellemdús tagját gyanítják. 6. A „Hölgyfutár“ rebuszt közöl arról, hogy ki lehetett Magyaroszágban az az ember, aki azt kérdezte, midőn Jókai nevét említették, hogy ki az a Jókai Mór? 7 A „Hölgyfutár“ megfejti, hogy ez az ember egy tudóstársasági tag volt, aki ama felebbi kérdést a választási kombinációk alkalmával tette. 8. Egy amorosának valami bálban a szíve reped meg; az amorósának is megreped a cipője, a sok zepperlitől. 9. Egy megjelenő regényt nagyon dicsérnek a lapok, miután nem olvasták. 10. A színháznál elhatározták,hogy a drámaírók közül Shakespearenak mégis csak adnak bemeneti jegyet. Hanem a színházi szolga nem tudja a lakását megtalálni. 11. Ismét csoda történik. Találkozik tiz magyar ember, aki összetart, azazhogy: egyet gondol. 12. Kisül, hogy ez a tíz magyar ember is drámaíró, s azért gondolnak egyet, mert mindegyik azt gondolja, hogy pályadíjt fog nyerni. 13. A színház körül azt indítványozzák, hogy miután már egy drámaírónak szobrot emeltek, emeljenek egy táncmesternek is , hanem ezt a szobrot a csarnokban állítsák fel, mert csak drámaírónak van helye a színházon kívül. 14. Jönnek a báli tudósítások. Egy szerkesztő utasításba adja levelezőinek, hogy csak minél több bálkirálynőt nevezzenek meg. Nem csak ingyen ráküldéssel és rész versek kiadásával lehet fogni az előfizetőket. 15. Egy ünnepelt regényírónk mongol, a másik csuvasz, a harmadik pedig cseremisz grammatikát ir , miután bebizonyult, hogy a legjobb regénynyel sem lehet nyerni akadémiai jutalmat. (A többi jönni fog 15-dik januariusban.) Nemzeti színház – Dec. 31. „Dom Sebastian.“ Az ó év hattyúdalául Donizetti „hattyúdalát“ (utósó művét) választották, hogy az 1859 utósó estéjét ugyanazon mélyen megható gyászinduló mellett temessék el, mely a nagy emberek koporsója után szokott hangzani. Maga e nagy opera, mely talán piperesebb, és igy kevésbé méltóságos, mint minőnek a tragikai zene styljének kell lenni, mindig hatásos marad regényes szövege és változatos dallamai által; gyászindulója pedig oly szép, hogy még a Beethoven remek „eroica symphoniájában“ levő temetési induló után hallva is, a költészet egész erejével hatja meg szívünket. Előadására térve, legelébb is a zenekarról megjegyezzük, hogy az igen kevéssé igyekezett e műnek erőteljes szellemet kölcsönözni, a trombiták pedig botrányosan recsegtek, kivált midőn egyik valami trillázó hangfutamra vetemült. Zaydát Ellingerné éneklé, kinek igen szép hangja sokkal inkább kitűnik az altszerepekben. Zayda igen magas neki, és sok helyi erőszakoltságot követel tőle, ami pedig legnagyobb ellensége az ének bájának. Öltözékében a keletiek képzelmét nagy tarkaság által akarta kitüntetni. Jekelfalussynak legszebben, s valóban művészien sikerült Dom Sebastian érzelemteljes románca a második felvonásban. Az ő énekképzettsége és játékbani gyakorlottsága különösen kitűnt ma, midőn mellette Ormai (Camoens) a kezdő énekesek szokásos hiányával szerepelt. Bátortalanság, fesz, és biztossághiány volt mind énekében, mind játékában, habár ezúttal is mutatott anyi tehetséget, mely méltó a további gondos képezésre. A művészet lépcsőin lassú a haladás, (kivéve a természet különös kegyeltjeit,) s ezért — csak kitartás ! Füredi Abayaldos szerepét egész tűzzel és lélekkel énekli. Más mondanivalónk több nincs, mint hogy a negyedik felvonás nagy együttesét ismételni kellett, és hogy a közönség szépen megtöltő a szinhászat. ” 1859. jan. 1-én: „IV. László.“ A dráma érdekében sokan jó előjelnek veszik, hogy az új évet Dobsa Lajos e sikerült regényes drámájával nyiták meg, mert — közhit szerint — az első nap tükre szokott lenni az egész esztendőnek. A színház ma az új év „üdvözlésére“, ünnepélyesen ki volt világítva, s még ünnepélyesebben megtelt (amenyire csak megtelhetett,) a szereplők elég kedvvel játszottak, sőt alig lehet elhinni, de mégis úgy van, hogy a felvonások közti zenekar is kitett magáért, játszván jó magyar dallamokat, többi közt Egressy Béni komoly szellemű szép „Komáromi emlékét“, melyhez hasonló magyar ábránd a mai világban nem igen terem. Lászlót Feleki, Eduát Jókainé, Myzét Szigeti és Aydát (ezúttal először) Feleki-Munkácsy Flóra asszony játszották a közönség átalános tetszése mellett. Tetszett a második felvonás szerelmi jelenete, tetszett a tűzpróba, mely után a Feleki párt kétszer tapsolták és éljenezték elő, tetszett a végfelvonás, tetszett minden, csak az elavult ódon jelmezek nem tetszettek. Valóban a magyar főurak úgy néztek ki, mint valami elrongollott gyászvitézek, s e mellett a királyi termek díszítményei sem igen mutaták a magyar királyok régi fényét. A hírlapok rég sürgetik a magyar jelmeztár és díszítmények megújítását, melyre igen nagy szükség van, miután a nemzeti színház, csak némi szégyenkezés közt mutathat be egy egy nemzeti drámát. A férfiak e kopott, elviselt mentéi ma még kirívóbbak lettek F. Munkácsy Flóra ■ gazdag arab jelmeze és magyaros menyasszonyi öltözéke mellett, melyek e fiatal színművésznő szép ízlését fényesen tanulsták. Hanem hisszük, hogy maholnap a férfijelmezek hiányán is segítve lesz, anyival inkább, mert ez elősegítvén a színi illuziót, igen lényeges dolog. Jan. 2. „Kisértet.“ Oly sikerült előadás, minőt e népszínmű megérdemel. Sas István uram igen eredeti genrealak, oly eredeti, hogy nagyra kell becsülnünk az irót, a ki igy megteremtő, és a színészt, a ki igy ábrázolja, s nagyra becsülésünk annál erősebb, mivel az iró és színész egy személy — Szigeti József, Szerdahelyi Fodrák Mihály a is ily jelesen kivitt alak. Kallósy molnármestert ma Réthy személyesíté igen jellemzőleg, s a vele született eredetiséggel. Bartháné a csizmadiadét szintén oly ked v vel és gonddal játszotta, hogy nagyon megérdemlő a tapsot és kihívást a második felvonás után. Sas uram „aranyos leányzóját“ (Lendvai- Fáncsy Ilka ez egyik legsikerültebb szerepét ma Hegedüsné játsza azon naiv bájjal és természetes kedélylyel, melylyel ő az ily népszínműi alakokat mindig igen szeretetreméltókká tudja tenni. Egyszerű öltözékét igen helyes tapintattal választá, noha csizma helyett inkább megillette volna a topány, kivált miután édesanyja (a csizmadiáim) nagyon is jómódúságot árult el az által, hogy karperecet viselt. Ez „aranyos leányzó“ e mellett ma igen szépen éneklé a „Kidőlt a fa mandulástól“ és „A szerelem sötét verem“ igaz érzésű magyar dalokat. Ilyen eredeti és egyszerűségében szép dalok illenek Hegedüsné ajkaira, nem azon daloskornyák, melyeket az első felvonásban énekelt. Az ő természetessége nem tűri a természetlenségeket. A színház egészen megtelt, de a közönség ezúttal fukarabb volt a tapsokban, mint más vasárnapokon szokott lenni. Tulajdonos: Nagy Ignác özvegye. PEST 1959. EMICH GUSZTÁV KÖNYVNYOMDÁJA (BARÁTOK TERE 7. SZ ) Nyílt posta. Egri, n. váradi, dévai, szatmári, sat. gyűjtőinknek. Fogadják önök csoportosan hazafiúi köszönetünket. Uj évi bokros teendőink nem engedik, hogy önök fáradozásait külön külön megköszönjük, hanem azok, kik fáradozásukat nem tagadták meg tőlünk , bizonyára szíves elnézésüket sem fogják megtagadni. Szegedre K. F. Bocsánat, hogy nyomdai elkésés miatt a műlapokat egyszerre nem küldhettük A többit — ha még alkalmunk lesz rá — egy csomagban küldendjük. A beküldött dolgozatokról csak később nyilatkozhatunk. Náprády Y. Z. Elküldtük , már most mi is egy csomó „új évi ajándékot várunk.“ T. Víró Lászlóné urhölgy előfizetése 2 pft hiányával küldetett be a karczagi p. hivatal által. F — Jolánka urhölgy előfizetését isa hadházi p. hivatal 2 pft hiányával küldé be. Uz Ilka úrnő előfizetését Somorjáról 1 pft hiánynyal vettük. (A kiadóhivatal.) JP§1F~ Míg a régi pénz forgalomban lesz, az előfizetéseket mi is a régi értékben fogadjuk el; midőn mi azt írtuk, hogy régi, vagy uj pénzben, ezzel azt akartuk kifejezni, hogy midőn majd az uj pénz egészen forgalomban lesz, az előfizetéseket nem fogjuk emelni , s a félévi előfizetés új pénzben is 9 ft, s az évnegyedes5 ft lesz. A mostani előfizetés az, ami mindig volt, az az: félévre 9 pft, évnegyedre 5 pft; sajnos, hogy előfizetőink közül mintegy 200-an előfizetéseiket 20 30kv hiányával küldék be. Ezekért mint kisebb összegekért nem reklamálunk, s e tényt csak tájékozásul hozzuk föl. „Csokonai a csikóbőrös kulacscsal“ című műlapunkból már 300 példányt postára tettünk. A nyomdából ma várunk új szállítmányt, s a legközelebbi számban a nevek közlését tovább fogjuk folytatni. Legutóbbi talányaink megfejtése ez. I. Ismerd önmagadat, mivel ez a legnagyobb bölcseség. II. Sokat elbír a kő, többet elbír a szív- Az elsőt helyesen megfejték: Mészölyi Imréné, Kiss Philie Anna, Gosztonyi Beatrix, és Horváth Ignácné urhölgyek; a másodikra csak két helyes megfejtést vettünk : Mészöly Imréné, és K. Pinke Anna urhölgyektől. A jutalmakat Horváth Ignácné és K Pinke urhölgyek veendik.