Hölgyfutár, 1859. július-december (10. évfolyam, 78-156. szám)
1859-11-12 / 134. szám
Vidéki rövid hírek. Eperjesen több tanuló ifjú, Herfurth József tanár vezetése mellett, Mindenszentek napján egy ünneplő órát szentelt Kazinczy Ferenc emlékezetének, ki egykor szép időket töltött Eperjesen. E kis kör szép ünnepet tartott dicsőítő beszéd, és Kósa Sándor hitjelölt ünnepi költeménye mellett. f A győri „olvasóegylet“ a „Presset“ gyűlésileg kitiltá. Túl a Dunán ezt már több város is tette. f Aradon okt. 27-én a Budai féle színtársulat tartott ünnepi előadást allegóriás képlettel és a magyar himnusz éneklésével. Azután a „Fehér keresztnél“ 130 teritérű diszlakoma volt. Az estély hőse, (mint a V. U.-nak írják,) Arad szeretett lakosa, Simonyi Lajos báró volt, ki szép szavakkal, és a haza szeretetétől áthatott lelkesedéssel mondá el, hogy e nemzetet csak az összetartás helyezheti az európai népcsaládok azon sorába, hová anyi küzdés és szenvedés után is, életerejének öntudatában fölvergődni képes volt. Ez alkalommal azt is elhatárzák, hogy a már régebben elhatárzott aradi olvasó-egylet létesítését sürgetni fogják. Vidék, Lőcse, okt. 31. A múlt télen át Hubai magyar színtársulata működött színpadunkon, jelenleg pedig a Kocsisovszky Jusztin igazgatása alatti színtársulat kezdte meg oet. 30 án előadásait, a „Falusiak“ című vígjátékkal Szigetitől. Ez igazán magyar vígjáték a legnagyobb tetszésünket nyerte meg , az előadást is érdeme szerint Joékánylók. Kocsisovszky mint „Óvári János“ a régi jó táblabirói magyar jellemet elég ügyesen fogta föl. Kocsisovszkyné az egyszerű falusi magyar háziasszony szerepében jól játszott. A többi tagok is, u. ro. Szuperné (Irma), Balog (Halmai), Pap (gróf Erdei) kielégitőleg működtek. — November 3 k ára „Brankovits György“ Obernyik K. szomorujátéka van kitűzve; óhajtva várjuk, hogy e jeles művet megismerhessük. Sz. Bécsi rövid hírek. * A hivatalos W. Ztg. nyilatkozata. „Bécsi és tartományi lapokban oly belügyeket illető közlemények is ismételve helyet foglaltak, melyek a maguknak illetéktelenül testületi jogokat bitorló egyénektől eredő törvénytelen nyilatkozványoknak széles körbeni elterjedést szereztek. Egyfelől bármily kevéssé lehet célja a cs. kormánynak a jogos véleménynyilatkozásnak akadályozólag ellenszegülni, vagy megtörtént tények közlését akadályozni, másfelől ragaszkodnia kell ahoz , hogy a dologra vagy formára nézve törvénytelen igények e fölött izgatási eszközül ne használtassanak, s a kérvényekben vagy más hasonló irományokban netán levő nyilatkozvány a szószerinti utánnyomás által ne terjesztessék. A kormány elvárja tehát a hazai sajtó közegeinek nagyobb számát lelkesítő hazafias szellemtől , hogy ezen észrevétel méltánylásra találand, s nem következik be azon szükségesség, hogy a mondott nemű folytatott közlemények miatt oly eszközök használásához kelljen nyúlnia, melyek a szorosan követett közöskárti irány ellen, a sajtótörvény szerint szolgálatában állanak.“ Külföld. *A párisi „Patrie“ újólag szól a Kazinczy-ünnepről. Fölhozza, hogy a „Courriere du Dimanche“ szerint e hazafias ünnepélyben valamenyi osztály, vallás és vélemény egyesült, s örömmel jegyzi meg, hogy „ily egyetértés legjobban tanúskodik Európa előtt a magyar nemzetiség mellett.“ * Báró Szina Simon családjával 1097 együtt. V e v e y - be, a genfi tó mellé érkezett. Az egész telet ott fogja tölteni. *Peel Róbert özvegye. A híres államférfi özvegye meghalt, okt. 28 án. Előtte való nap még egésséges volt, s reggel komornája halva lelte ágyában. Váratlan halálát szívbaj okozá. Férje halála óta őt sok családi szomorúság érte; kedvenc fia, Peel kapitány az indiai felkelés folytán halt meg, s néhány nap előtt veszte el vejét, Jersey grófot, ki csak néhány nappal élte túl édes atyját. Peel Róbert özvegye , kit fiatalkorában Angolország legünnepeltebb szépségei közé számítottak, sir J. Flaid tábornok leánya volt, s 1820-ban, jun. 8-án lépett a híres Peel Róberttel házasságra. Halála következtében Angolország több elsőrendű nemes családja fog gyászt ölteni. * Külföldi bírálat egy magyar költőről. Minap közöltük azon nagyon szigorú bírálatot, melyet Hackländer híres „Ueber Land und Meer“ című stuttgarti képes lapja, Bulyovszky Lilla úti naplójáról írt. Hogy e szigorúság nem irodalmunk kicsinyléséből eredt, az eléggé tanúsítja ugyane lapnak egy közelebb írt rövid ismertetése L isznyai válogatott költeményei fölött, melyeknek még hibáit is védelmezi. Az ismertetés így hangzik : „A magyar költemények ismert fordítója Kertbeny, ezúttal a kis füzetben („Gedichte von Kolomann Lisznyai“) oly költővel ismertet meg bennünket, kit e „dalok és képek“ után meg kell szeretnünk. A fordító élőbeszédében — melyben a költő életét rajzolja — említi, hogy a túláradó s néha csavart képzelem , a túlgazdag beszédmód, modorosság, és a képhalmazok túlédessége lényeges hátrányára vannak e költő dalai nagyobb részének ; ámde azon művek, melyeket Kertbeny — ki ezúttal csak szemelvényt adott — irodalmunkba átültetett, mind e hibáktól mentek, s mi szivünkből örvendünk ez olvasmánynak. Mily szeretetreméltó „a magyar vendégszeretet,“ igazán páratlan költői életkép. Reméljük, hogy a költő „számtalan költeményei közül,“ a fordító még találand egyet s mást, melyeket a lefordításra érdemesnek fog tartani.“ Nemzeti színház. 1Nov. 7. „Orleansi szűz.“ Ha a bécsi Presse et comp, melyek erővel ránk akarták fogni, hogy a Kazinczy-Ünnepély semmi más, mint egy kis daczaj a „németek Schillere“ ellen, megismerkednének a nemzeti színház közelebb játékrendjével, s bepillantanának a mi legelterjedtebb képes lapunkba : bizonyára rútul elröstellenék magukat. A mi legelterjedtebb képes lapunkból azt látnák meg, hogy az, a pesti Kazinczy-ünnepélyek országos érdekű rajzai helyett Schiller és Göthe pompás szobraival, és az „Ideálok“ költőjének hosszas életrajzával kedveskedik. A színházi játékrendből pedig meggyőződnének, hogy nálunk Schiller közelebb aligha többször nem jelent meg a színpadon , mint akármelyik németországi udvari színházban. Nem rég láttuk: „Stuart Máriát,“ „Ármány és szerelmet,“ s még az „Orleansi szüzet“ is kétszer, habár ez utóbbit jobb volna nyugalomba tenni, részint mert e mű — mint dráma — igen gyönge, részint pedig mert a címszerep igen erős arra, hogy vele diadallal birkózhassanak meg azok, kik rá nálunk vállalkozni szoktak. Nagy ihlet, lelkesülés, rajongás — az Ízlés korlátai között, — kifejező és kellemes zenéjű szavalás talán érdekes és hatásos alakká tehetnék „az ég e harcosnőjét,“ de így amint mi már két izben láttuk, se nem érdekes , se nem hatásos. A német színésznők a búcsú verset szokták legnagyobb bravú úrral elszavalni az előjáték végén. Nálunk ez oly kevés hatást tett, hogy ezúttal — a divó szokás ellenére — ki sem hívták utána „az orleansi szüzet “ A meghalásban is kellett valami hibának lenni, mert a közönség megindulás helyett nevetett, valószínűleg a körülállók roszul csoportosultak. A szomorújáték folyamán át Komlóssy K.- né, — ki a címszerepet játszó — egy párszor a fölvonások végével kihivatott. Közönség szép számú volt, de nem elég. Nem elég, ha meggondoljuk, hogy a legnépesb vásáridő van , melyben egy érdekesebb mű a szorongásig megtöltötte volna a nézőtért. 1Nov. 8. „Ernani.“ Ltéger F. ismét úgy megtörte a színházat, hogy hét órakor már alig lehetett bejutni. A címszerepet igen szépen énekelte, s meleg előadása és helyes játéka által a közönséget több ízben elragadta. Hollósy L-né (Eloira, Bignio (Don Carlos) és Köszeghi (Silva) szintén oly jól énekeltek, hogy óhajtanunk kell: bárha Verdi e legdallamosb, s az ifjú képzelődés gazdag bájaival és erejével biró művét minél többször elővennék, az utóbbi „Gutmann Johannák“ helyett. Fölhívás. Felsőbb engedély mellett magyar dráma, népszínmű és opera társaságot akarok szervezni, s működésem sorát jövő 1860-ik évi husvét másodnapján Pécsett szándékozom megkezdeni: azért fölhívom a vidéki színésznőket, operaénekesnőket, színészeket és operaénekeseket, kardalnok és kardalnoknőket, kiknek tehetségük s akaratuk van vállalatomban részt venni, — hogy akaratuk és igényeiket tartalmazó bérmentett levelüket hozzám mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Kolozsvár, novemberben 1859. Restier István, színigazgató, s jelenleg a kolozsv. színház első tenoristája. Kérelem. A kertészeti társulat f. évi novemberben 12-ik napja d. e. 9 órára a m. nemzeti múzeum díszteremében tartandó éves közgyűlésén a társulati tagok szíves megjelenése követik. Lukács Sándor, társulati titkár. Nyílt posta. „A prágai hangok“ című két kis költemény nem üti meg egészen a közölhetés mértékét, azonban egy pár meleg gondolata hinnünk engedi, hogy szerzőjétől sikerültebb műveket is fogunk kapni. A prágai tudósításokat igen szívesen vesszük. Pápára „Jeannak.“ A tény, ha csakugyan tény, elég szomorú, de megorvoslása nem a mi lapunk körébe való. Prágába. A bennünket illető öszveg valamivel kevesebb, s így a lapot novembertől március végéig küldjük, a megbízásokat teljesitni fogjuk, s nagyon örülünk, hogy egyes magyar ifjak a távolban is olvasókört alakítanak, s hazai irodalmuk iránti érdekeltségüket egy csapat lap megrendelésével fejezik ki. R. Károlynak. Nincs nekünk a „fiatal írókkal“ semmi bajunk, elegen dolgoznak közülük lapjainkban , hanem az a baj, hogy újabb időben divatba jött minden képtelen tehetlenséget „fiatal írónak“ elnevezni. Törekvéseit igen méltányoljuk. F. Imre urnak. A küldeményt megkaptuk. Köszönet. A többire nézve önnek van igaza, s kérjük a még fölszámítandókat az ön első levele szerint számítani. Melléklet: előfizetésüv Halmágyi L.-tól.