Hölgyfutár, 1859. július-december (10. évfolyam, 78-156. szám)

1859-10-25 / 127. szám

gyobb magyar városaiban is meg fogják tartani, a mint illik, f Nagy-Szebenben hozzáfogtak az országos tébolyda építéséhez. f A soproni árvaházat f. hó 18 -án ünnepélyesen fölszentelék. f A Molnár-társulat Miskolcon igen szépen fogja megölni a Kazinczy ünnepet. A műsorozat a következő: a személyzet a „Szózat“ dallamát énekli Kazinczy szobra előtt; Molnár prologot szaval Lévai Józseftől; komoly magyar zene, „Kazinczy emlékére“ szerző a társulat karmestere: Zrácz Fábián; „Kemény Simon“-nak, Kisfaludy Károly 2 fölvonásos drámájának előadása; Tompa Mihály ötven aranyat nyert ódája; Lendvai„Szivhangok“ zenemüve, énekli Molnáráé; „Történet,“ Kazinczy Ferenc műve, szavalja Benedekné; s végre záradékul „Kazinczy dicsőitése“ nagy allegóriás változatokkal. A színház után lakoma lesz a nemzeti kasinó termében, hol Lévai József dicsbeszédet fog tartani, s zene és szavalatok lesznek. Az ünnepélyen Tompa is jelen leend, s bizonyosan részt veend benne. Mindez méltó, felső Magyarország legnagyobb magyar városához. •Debrecenben „szépirodalmi zsebkönyvet“akarnak kiadni, az épitendő színház javára. Szerkeszti : Nagy Benő. Azt beszélik, hogy csak debreceniek fognak bele írni, hanem ezt nem hiszszük. ”Molnár társulata a miskolci izraelita kórház javára „Az ördög része“ című francia vaudevillet adá elő. Volt egy pár elmés részakaró, ki azt mondá : „Molnár gúnyolódik e jótékonysággal is, mert oly darabot ad, melynek címe az „Ördög része,“ azaz a zsidók része.“ Mindegy! A rószakarók csak szóval győzik, a becsületes szándékú ember tesz, mint Molnár, s ezért övé a siker. Beszélik, hogy a kolozsvári színházat jövő tavaszszal egészen át fogják építeni. Anyi bizonyos, hogy Ybl pesti épitész e napokban, az ottani színházat Mikó Imre gróf társaságában szemügyre vettedik önök. Kevés, s e kevés közt, sok rész. Például e napokban itt benn Nagy-Váradon Erdélyi Vazul g. e. püspök őrméltezerekre menő clenodiumait orozták el. — Hiába ! ha a vallásosság és kegyelet megtörik, az ember barommá lészen. Egyes panorámák, diorámák, és cosmorámákból áll jelenleg minden művészetünk. — Valami ügyes olasz mutogató pláne azon gondolatra vetemedett, miként kihirdeté, hogy a legközelebbi vasárnapon a villafrankai béke eredményét teszi közszemlére. — Közönség volt elég — de az eredményt senki sem látható. Hollósy Lajos könyvkereskedésében „Régi jó táblabíró“ cím alatt, csinos borítékban, adomák jelentek meg Rajkótól. Hogy e Rajkó nevének megfelelőleg valóban cigány-e, azt csak későbben mondhatjuk meg, ha az adomákat elolvasák. Csukay Sándor komám, amint hírlik, „Bányavirágok“ cím alatt verseit adja ki. Virágot is szívesen fogadunk a bányákból , miután egyebet úgy sem kapunk már, csakhogy azután a virágok illatozzanak is, s ne legyenek bányai penészszagúak. Miután arról előre is meggyőződhetünk, hogy most versekkel hasznot, hajtani — nem az irodalomnak — de a zsebnek is nehéz, hisszük, hogy Csukay nagyon megválogatta verseit, s élvezhetőt fog nyújtani Az állandó színház ügye ismét ópiumot vett be, s most a legköltőibb álmokat élvezi. Fel fog-e valaha serkenni, s örülhet-e idővel a valónak oly kérdés, melyet megfejteni nem áll az irók hatalmában. Ilyesmit csak a Brüllők, Sonnenfeldek, Reszaánok, s más ilyen szerencsés halandók, kik pénzértékes papírokkal rendelkeznek, oldhatnak meg. Győrffy Gyula is rendezi verseit. Ő egyike a legszerényebb s tehetséges ifjú íróknak. Fiókjában szép poémák hevernek, melyeken naponkint javítgat,hogy idővel olyan munkákat adhasson át a nyilvánosságnak, melyek nem csak a papirost érdemlik meg, hanem az elismerést és méltánylatot is. A kövezet itt-ott mintha javulni kezdene. Bocsássatok meg tyúkszemeim, ha sokat mondottam. *) Épen most értesültem, hogy Kazinczy mellszobrát a rendező választmány Pestről megrendelte (80 új forintért), s hogy e szobor babérral megkoszorúzva ékesítendi az ünnepély termét. Óhajtjuk, hogy hazánk több városa kövesse Pozsony példáját. T.1. Külföld. * Magyar költői virágok külföldön. Egy érdemes brazíliai író, Joachim Gomez de Souza Rio - Janeiróban egy átalános anthologiát szerkesztett, mely Brockhausnál jelent meg. Címe: „Anthologie universelle, Choix de meilleures poesies lyriques de diverses nations dans les langues originales etc.“ (A különböző nemzetek legjobb fantos költeményeinek gyűjteménye, eredeti nyelveiken.) Egymás mellett vannak benne a francia, angol, német, magyar, cseh, szerb, lengyel, orosz, spanyol, portugált, brazíliai, svéd, dán, hollandi, olasz és új görög költemények. A holt nyelvekből a latin és a görög van képviselve. Magyar költő hat van benne, s műveik jól kiválasztvák : Csokonai Vitéz Mihály („A szerencse,“ „A reményhez.“) Kisfaludy Sándor („A kesergő szerelem;“) Kisfaludy Károly („Honvágy,“ „Mohács;“) Vörösmarty Mihály („Salamon,“ „Szózat“ és „Fóti dal;“) Garay János („Magyar hölgy;“) és Petőfi Sándor, („Az alföld,“ és „szülőföldemen;“) * Schamyl Ghánibtól Sz.-Pétervárig. Sehamyl jelenleg a sz. pétervári körök arszlána, mindenki róla beszél, vele foglalkozik , közönség és lapok egyiránt. E lapok egyike a híres Imam utazását írja le Ghanibtól Sz.-Pétervárig, s miután a már tudvalévő körülményeket előadta, nevezetesen azon esetet, midőn az oroszok egy része Ghanib magaslatait beveve, így folytatja. Megijedve a nem várt rohamtól, az imám követeket küldött fehér zászlóval, s a főparancsnoktól találkozást kért. E nagy számú követek közt volt Naib Jaib, kinek vonásai azt mutatták, hogy még a legközelebbi harcban részt vett; ez kinyilatkoztató, hogy Schamyl le fog jönni, de azt kívánja, hogy a hadsorok vonuljanak vissza. E különös feltételre Baratinsky herceg azt feleltette, hogy Schamyl azonnal jöjjön, különben Ghunibot rögtön megrohantatja. Nemsokára két mlridát lehet látni, kik kétfelől egy lovat vezettek, melyen Shhamyl ült, tíz más marida elől ment, huszonöt pedig hátul. Midőn az orosz zászlóaljak e menetet megláták, mely egy oly hoszszú és nyakas harcot végzett be, oly hangos hurrahot kiáltottak, hogy Ghanib falai reszketni látszanak. E jelenetnél a herceg, kinek egyik lába sérült vala , egy kövön ült. A körüle lévő tisztek nem akarák Schamylt fegyveresen oda bocsátani, de a herceg, ki ismeré a hegyiek előítéletét, mely szerint a fegyvernélküli ember becsületét veszti, megparancsold, hogy Schamyl fegyvereit hagyják meg. A többi marida nem bocsáttatott a herceg elé, kivéve egy öreget, kinek fegyvere szintén meghagyatott. Midőn Sebamyl a herceghez közelített, az utóbbi mondá: „Te nem akartál hozzám jönni, tehát én jövök hozzád. Most semmi föltételeket — mindennek vége. Te hadifogoly vagy, s én téged és családot életetekkel megajándékozlak ; a többi a cártól függ.“ Midőn tovább a herceg ezt mondá: „Ez itt segédem, Trampowski ezredes, ki téged Sz.-Pétervárra kisér“ — Schamyl vad tekintettel nézett rá. Mint később az útban elbeszélé, azt hitte, hogy fejét veszik, s e gondolattól nem tudott megválni; azon kérdésre, hogy oly sokáért nem adta meg magát, azt felelé, hogy bizonyos orosz vezérekhez nem volt bizalma, részint mivel kezesül küldött fiát csak foglyokért adták Vidék. Nagyváradi havi szemle. Vezeti: Erdőd. IX. Október 22-kén 1859. Könnyű és öröm írni, ha van miről, nehéz és keserves, ha közlésre érdemes tárgy nincsen. Ha a „Hölgy futárban“ gyapjú, gubics és repce árkeletről, szerencsésen vagy szerencsétlenül sikerült kupeckedésekről, dézmaváltságokról, és úrbéri perekről lehetne írni, egyetlen percig sem kellene a tollat rágnom, hogy vidéki levelezői óriás föladatomnak kellően megfelelhessek; de „Hölgyfutár“ maga kényes dáma , s az ilyen féle tárgyaknak nemcsak raktárt nem nyit, de azokat még közelében sem szenvedi meg. Vigyázva fürkészek, s válogatok tehát a napi események között, s ha mindamellett sem tehetek eleget a tudnivágynak, nem én vagyok az oka, hanem a napok meddősége. A Kasinónk folyó hó 17-kén egy meglehetősen eredményes gyűlést tartott. E gyűlésen a nagy terem bérbeadása, bútorok kijavíttatása , és egy kemence vásárlása tárgyaltattak és fogadtattak el. — Mind olyan tárgyak, melyektől Petőfiként „a képzelet ugyan nem hízik“, —■ de a pénztár némi segélyezést nyer, s a kényelem is gyarapszik. Jelentős kérdések anyagi századunkban, mely e két dolognak mindent föláldoz. E tekintetben azonban jóravaló kasinónkat épen nem vádolhatjuk , miután a hírlapirodalom-pártolást érdeklőleg alig van párja a hazában, mert nem csak minden magyar hírlapot járat, hanem még a német lapok közöl is nagy számmal rendelt meg. A háladatlanabbakat azonban a jövő évre kiküszöböljük. Mi újság van még Nagyváradon ? — kér 1041 Pozsony, okt. 20. Nem lehet magasztos kötelessége a buzgó maradéknak, mint azon férfiak emlékét hálás szívvel tisztelni, s e tiszteletet tettek által is bebizonyítani, a kik múlt időkben nemzetiségünk hanyatlásnak indult ügyét, s veszélyben forgó nyelvünket fölkarolva, roppant fáradozások és nagy küzdések mellett a bukástól megmentették. Azért Pozsony lelkes magyarjai sem mulasztják el az alkalmat, melyet Kazinczy Ferenc százados születésnapja nyújt, s a bálát és határtalan tiszteletet, mely nyelvünk bajnoka iránt minden igaz hazafi szivét dagasztja , egy fényes ünnepély által fogják bebizonyítani. Alig pendült meg a terv, s már is oly pártolásnak örvend, hogy a legszebb reményeket is fölülmúlja. Az ünnepély október 27 én a polgári lövölde földiszített termében fog tartatni, s menyire az előkészületekből ítélni lehet, a megemlékezés elég fényes teend, hogy az ünnepély fontosságának, s a magasztos tárgynak méltón megfeleljen. Az ünnepély tartalmát a rendező választmány ma vagy holnap fogja meghatározni, azért e tekintetben csak legközelebb hozhatok bővebb tudósítást. *) Nem fog ön neheztelni, ha az írók csipkedéséről tett észrevételeit, mint egy lapunkban közelebb kinyilvánított véleménynyel homlokegyenest ellenkezőket, mellőzni valánk kénytelenek. Szerk.