Hölgyfutár, 1860. december (11. évfolyam, 146. szám)

1860-12-06 / 146. szám

művészetet valóban szereti, s ki örvend, vala­hányszor annak egy-egy valódi fölkentjével találkozik“. * A palermói nők. A palermói nők elhatárzák V­i­k­t­o­r E­m­­manuel királynak ajándékot adni, hogy ne maradjanak Milano, Florenz és Bologna höl­gyei mögött. * Utazási h­í­r. Magyarország történetének egyik jeles író­ja, Horváth Mihály— tizenegy év előtt kultuszminiszter — Genuába érkezett. * A francia császárné G­l­a­s­­go­wb­an. A francia császárné Glasgowban töltötte november 27 dikét. A városi hatóság adresst intézett hozzá, melyet a császárné folyékony angol nyelven köszönt meg, kifejezvén abbeli reményét, hogy Anglia és Franciaország ba­rátsága állandó lesz. Bekocsizta a várost Ha­milton és Athol herceggel, s megtekintette ne­vezetességeit. Délután Hamilton­ig közel fek­vő lakát látogatta meg, a­hol csak addig mu­latott, míg a villás reggelit végezte, aztán to­vább folytatta útját.­­ Úgy látszik, bizonyos, hogy ő felsége kirándulást fog tenni Osbornba, a királyi családhoz. Jól találja magát Angliá­ban, igen szeretetreméltó mindenki irányá­ban, s számos barátot szerzett. A császárné 29-dikén volt Liverpoolba érkezendő.­­ Ha­bár folyvást a legszigorúbban tartja meg az incognitót, aligha elkerüli, hogy Liverpool vá­rosa is adresst ne intézzen hozzá. * Egy érdekes rajz. Az „Illustration“ című híres francia képes­lap, egy képet közöl az első lapon, mely a Josefstadtban belebbezett ma­gyarok kiszabadulását ábrázolja. Sötét bör­­töni előcsarnok, szenvedő arcok, s a katonák kezében égő fáklyák : igen érdekes rajz. * Stein magyar tábornok ha­lála. A „Wanderer“ írja : Stein tábornok (Fer­­bad pasa) tegnap a hadügyminisztériumi fog­házban , hol mintegy négy hét óta ült bizonyos politikai írásáért: meghalt és maho­­medán szokás szerint halála után néhány órá­val el is temettetett. A boldogult a legkiválóbb szellemi tehetségekkel fölruházott,alapos kato­nai műveltségű s meglehetős encyclopediai is­meretekkel bitt katonatiszt volt. Bár bécsi szü­letés , 1848-ban a magyar seregbe lépett, hol kiváló képessége által tábornokká lett, s mint ilyen emigrálván Törökországba, Izlámra át­térte után tölik rangot nyert s először Gu­­yonnal (Kursid pasa) Damaskusba internálta­tott, később az utosó keleti háború alatt a Min­­greliában működő Outer pasa oldalához volt adva. Alárendelt helyzetét nem találta méltó­nak magához; lehetlen volt neki a nálánál szellemi tekintetben sokkal gyengébb képessé­­ségű szerdárral jó lábon maradni, Ómert ott hagyta és a hadjárat közepette visszatért Kon­­stantinápolyba. Itt nyugtalan szelleme belegye­­sedett, a Türr által vezetett cserkesz összees­küvésbe. Oroszország sürgetésére hát másod­szor is száműzték Kiitahiába; visszatértekor pedig, a kénytelen büntetés valóságos jutal­mául a táborkar második felévé és újabban el­sővé nevezték. Stein ragyogó elméje itt a hi­bák országában sohasem talált teljes elisme­rést; amellett a tettszomj is örökké bántotta. A tollat vette boszuja tolmácsává s oly gon­­dolatlan volt, hogy művét jellemtelet­ em­be­­rekre bízta, kik vele visszaélvén , a kéziratot legveszettebb ellenének Riza pasának oda­adták. Már 8 nap óta hallatszott, hogy Stein szélütéstől élve, nagyon beteg. Habár a tábor­nok testessége miatt, a hir teljes hitelre lelt, egy versió szerint halála oka mérgezés lett volna. Tulajdonos: Nagy Ignác özvegye. 1260 Grosszmann, kivel a röpiratot saját szavai után íratta le, még mindig fogva van. A kéziratban tett javításokról ismertek Stein ke­ze írására, mely anyira kerekded és nyomta­­tásszerk­ volt, hogy félre nem ismerhette, a­ki csak egyszer látta is. A mérgezés részleteiről nem tudnak bizonyost. **Szép ajándék. Londonban a királyi család, négy szép kis afrikai lovat nyert ajándékba. Vegyes. *Nagy dolgok kis okból. Konstantinápolyban közelebb bizonyos német uralkodó képviselője is lakott, s Pera külvárosban székelt. A követ úr közelebb per pedes apostolo­mul sétálni ment Pera utcáiba, s miután ő ex­­cellentiája — szerencsétlenségére —rövidlátó volt,belébotlott egyikébe azon elhullott ebeknek, melyek Stambul örök szép vidékét anyira elocs­­mányítják. A követ esés közben kis sérülést szenve­dett, ő excellentiája a történt szerencsétlenség fölött anyira haragra lobbant, hogy rögtön a Diván elé vitette magát, s azon hatalom nevé­ben, melyet képviselt, Törökország vendégsze­­retetlensége ellenében óvást tett. A nagyvezér megkinálá a követet székkel s drága csibukkal. A követ nem dohányozik, mert az orvos megtilta neki, ezen felül bizo­nyos haemorhoidális baj miatt kávét sem sza­bad innia, é­s azért a vele való társalkodás­­kor e dolgokat a nagyvezérnek magának kel­lett elvégeznie. A beszélgetés sokáig tartott, végre föle­­melkedik a követ, s ismét rövidlátása miatt, egy lábainál alázatosan guggoló szerencsénen keresztülbukott. Ez esetén földühödve, ő excellentiája a gyereket egy rúgással illeté. A gyerek, már hozzá lévén szokva efféle kitüntetésekhez, nem morgott. • A nagyvezér azonban hasznára fordítá a történteket, s azt következteté belőle, hahogy az elhullott kutyákat el is lehet pusztítani az útból, de a kis gyermekekkel hasonlót tenni nem lehet. — Ebből csak az következik, — viszont­ a követ — igen sok, de sőt minden rész lá­bon áll. E szóváltásért a követ uralkodójától egy gyűrűt kapott ajándékban, és Stambuit nemso­kára örökre elhagyja. Nemzeti színház , D­e­c. 3. „Könyves Kálmán“, Jó­­k­a­i költői nyelven írt történeti drámája ada­tott, mely kitűnő részletekkel bír, s két első fölvonása mindig megragadja a nézőt. Az előadásban legelőbb is Felekit kell említenünk, ki a királyból eredeti és ér­dekes alakot teremt.Hinnünk kell,hogy az ő va­lódi szerepköre az ily­eúlkomoly jellemek áb­rázolása lenne, hol a szív lobogásának és a szenvedélyeknek nincs nagy szerepe. A vivási jelenetben kitűnő volt. L e n d v a i (Almos) ellenben e jelenetben nem volt elég művészi. Az ijedelmet, megdöb­benést prózailag fejezte ki, s nem láttuk azt a varázst, mely megfogá, és karjait, idegeit el­zsibbasztotta. J ó k a i n é (Ingoli) jeles volt ma is. Sza­valatában kivált, az elégiás hangok igazsága által hatott. Szathmári L-né Perzilája nem elég szenvedélyes. A szép részletek megtapsoltattak.­­ D­e­c. 4. „A ploermellbács­ú,“ — Meyerbeertől. A színház — habár most is bérletszünet volt— a tolongásig megtelt. A hatás azonban, melyet ezen pazaron gazdag zenei szépség szül, nem az elragadtatás zajában, hanem az elbá­­joltatás csendesebb külseleiben nyilatkozik. Mindenki türelemmel várja végig e szebbnél szebb három fölvonást; a mű senkinek sem hosszú. H­o 11 é­s y L-né ezúttal nem csak gyönyö­rűen énekelt, hanem eszmélete visszanyerését igen szép arcjátékkal is fejezte ki. A hegyek közt bolygva, igen költői jelenés. Eli­inger mindig ügyesebben játszma félénk Corentine-t. Midőn azonban elalszik, oly oly ízléstelen hangon fejezi ki bágyadt álmos­ságát, mely több botránkozást, mint kacajt idézett elő. Füredi Hoel-jéből még mindig hiány­zik a főelem, az­­ ábránd. A nézőtéren az az újdonság tűnt föl, hogy az udvari páholy fölött nem lárható többé a­­ kétfejű sas, 400 új forint pályadíj. A marosvásárhelyi Kazincy-alapítványra érkezett négy pályamunka közül, a bíráló ta­nári kar egyértelműleg­ egyiket sem ítélte ju­talomra érdemesnek, „Judit“ története azon­ban társai közt legjobbnak találtatott. A jeli­gés levélkék a tanári kar előtt elégettettek ; a kéziratokat szerzőik alólirttól átvehetik. En­nek folytán a jövő évre két pályadij tűzetik ki: 1. Készíttessék egy történeti beszély a szé­kely nép múltjából, második ízben. Legalább 5 — 6 nyomatott ívnyi terjedelemben; jutalma 200 uj forint. 2. Fejtessék meg: Magyarhon és Erdély egyesülésének jogossága, szükségessé­ge és haszna; jogi, történelmi és politikai szempontokból. Terjedelme határozatlan , ju­talma 200 uj ft. A pályaművek idegen kézzel leírva, bekötve és a szerzők neveit rejtő jeli­gés levelekkel ellátva, 1861 September 1-ig gróf Lázár Mórhoz Marosvásárhelyre külden­dők, ki a helybeli két gymnasium tanári kara által ítélteti oda a jutalmakat. A pályázatok eredménye 1861. okt. 27-dikén, mint Kazinczy születésnapján, hirdettetik ki. A munkák tu­lajdonjoga első kiadás után száll vissza. A ma­gyarhoni lapok t. szerkesztőségei ezen pálya­dijak kihirdetésére kéretnek. — Maros-Vásár­helyt, nov. 25 én 1860. Közli Száva F. PEST, 18­10. EMICH GUSZTÁV MAGY KAD. NYOMDÁSZ. BARÁTOK­ TERE­M SZ. Fölszólitás Miután az erdélyi Múzeum alapítására sok olyan hazafi írt alá részint alapítványi tő­két, részint részvényt és múzeumi tárgyat, a­kiknek lakhelye tudva nem lévén, egyenesen nem kaphattak fölszólitást ígéretek beváltá­sára, s azonkívül ezzel még olyanok is hátra­lékban vannak, a­kikhez közvetve vagy köz­vetlenül ment fölszólitás, a folyó hó 22 -én tartott közgyűlés határozatánál fogva ezennel f­észólíttatnak az ígéreteiket még eddig nem teljesített t­­c. aláírók, hogy önkényt elvállalt kötelezettségüknek legkésőbbre 1861 évi ja­nuár végig tegyenek múlhatlanul eleget. A be­­küldendő pénzek, értékpapírok vagy múzeumi tárgyak „Az erdélyi M­ú­z­e­u­m-e­gy­­­e­­ igazgató választmányához Kolozs­várit“ lévén címezendők. A­kik ekkorig sem váltják be ígéretüket, ugyanazon közgyűlési határozat következtében e határidő eltelte után névszerint fognak a lapok útján fölszólittatni. Az erdélyi Muzeum egylet közgyűlésétől. Ko­lozsvárit, nov. 22 én, 1860. Kiadta : F­i­n­a­­­y Henrik s. k. egyleti titkár. Kiadó: Emich Gusztáv, magy. akad. nyomdász.

Next