Hölgyfutár, 1861. január-június (12. évfolyam, 1-78. szám)
1861-03-23 / 36. szám
Budapest 12-dik évi folyam. 36 Szombat március 23-án 1861. HÖLGYFUTÁR. Megjelenik hetenkint hat legnagyobb féliven, másodnapi szétküldéssel ; évenként két nagy műlap,és számos műmelléklettel Szerkesztőségi szállás: lövész-utca 10. sz. 1. emel., hová minden szerkesztőségi kézirat utasítandó. Az előfizetési- és hirdetési dijak Emich Gusztáv úr kiadó-hiva- Közlöny az irodalom, társasélet, művészet, és divat koréból. Felelős szerkesztő: TÓTH KÁLMÁN. tatába (ferenciek terén, 7-dik sz. földszint) küldendők. Előfizetési dij Vidékre, és helyben egyiránt. Egész évre . . . . 17 új frt. Félévre...................9 » » Évnegyedre ... öt)» Hirdetések Gyorsan közöltetnek: egy hasábozott sorért 5 új krajcár fizetendő. ÚJ ELŐFIZETÉS A HÖLGYFUTÁR ápril.júniusi évnegyedére. Évnegyedes t. előfizetőinket megrendeléseik szives megújítására kérjük föl. Lapunk tartalomtárát nem akarjuk ismételni, csupán anyit jegyzünk meg, hogy a széles szépirodalmi rész mellett is nagy terjedelmű tárcánk, már most alkotmányos mozgalmaink nagy részét is magába öleli, azon mozgalmakat, melyek olvasónőinket is érdeklik. Mellékletek tekintetében jövőre is havonkint adunk egy díszes mellékletet, s május hó folytán szétküldjük nagy műlapunkat, melynek címe a Kisfaludy-társaság (mintegy 40 arcképpel). E műlapot új évnegyedes előfizetőink is megkapják, de nehogy volt évnegyedes előfizetőinket az új megrendelésre kényszeríteni láttassunk, kijelentjük, hogy e műlapban a január—márciusi előfizetők is utólagosan részesülni fognak, ha előfizetéseiket nem akarják is megújítani. Szabad legyen azonban részvétükre annál inkább számolnunk, miután folyvást élénkülő napi mozgalmaink a szépirodalmi lapok közt a „Hölgyfutárban“ leghamarabb és legterjedelmesebben képviselvén Előfizetési díj az april–júniusi évnegyedre : 5 njért. Félévi megrendeléseket is elfogadunk apriltól sept. végéig 9 forinttal ; apriltól kezdve az év végéig 13 írttal lehet előfizetni. Az előfizetések a „Hölgyfutár“ kiadó-hivatalába, barátoktere, 7-dik szám alá utasitandók. Pest, március 15. 1861. A „Hölgyfutár“ szerkesztősége. Alant a vár, nem éri a vihar, Még a zászlót sem tornya tetején. El van rejtezve a világ elöl E szent magány; beléje más nem lát, Csak messziről fehér fejével a Hegyek nagyapja, a vén Retyezát. II. Szólott Hunyadvár bámuló gyönyörrel: „Kit látok, óh kit látok ? Hunyadit! Megjöttél hát óh hősök hőse végre, Kit vártalak négy hosszú századig. Én hittem ezt, hogy vissza fogsz te jöni, Ez a hitem volt, mi erőt adott, Hogy el ne dőljek, hogy viselni bírjam A négyszáz éves gyászt és bánatot. És megjövél ... légy hévvel üdvözölve, Hosszan várt vendég, óh hős, óh apám ! Csak az fáj most, hogy nem tud sírni a kő, Örömkönyvimet hogy ontanám.“ Felelt a vendég: „sajnállak szegény vár , Hogy örömedet el kell rontani. Csalatkozol, nem az jött, a kit vártál, Az én nevem Bem, és nem Hunyadi.“ Szólt vissza a vár: „én azzal törődtem Mi volt akkor, s mi mostan a neved ? A név múlandó, változékony, a mi Örök, azt nézem én, — a szellemet. Nem a nevedről, hanem szellemedről, S annak művéről ismerek reád , Az vagy, ki voltál négyszáz év előtt, s most Te mentetted meg a magyar hazát!“ Petőfi Sándor. Vajda-Hunyadon. April 14. 1849.* I. Fogadjatok be ti dicső falak ! Fogadj magadba hires ősi vár ! Légy üdvözölve... hol a hős lakott A költő ottan lelkesedve jár. Mily hős lakott itt! a nagy Hunyadi! Mily lelkesülés éget engemet! Szivemnek hangos dobbanásai Beszéljetek ti ajkaim helyett. Itten lakott, tán olykor épen itt Gondolkodok e bástya tetején, Innen tekintett a jövőben, A honnan most a múltba nézek én. Itt pihené ki fáradalmait, Midőn elzúgtak a kemény csaták , Melyek Konstantinápoly tornyain A büszke félholdat megingaták. Jó pihenő hely... csöndes szép magány, Mélyen lehajló völgynek zöld ölén ... *) A halhatlan dalnok e szép költeménye az 1849-iki „Közlöny“ tárcájában jelent meg, azóta sehol. Sokan lehetnek , kik elfeledték, s az uj nemzedék tán nem is ismeri. Azért e költői mű újra közlését közérdekűnek véli a szerkesztőség. VÉRZŐ SZIVEK. Elbeszélés. Irta: Emil. I. Boldogult nemzetes Puskás Mihály urat, egy éjjel legédesb álmából kíméletlen kezek riasztották föl. A derék arnak az a rész tulajdona volt, hogy ilyenkor első teendőjének tartotta pokolra szidni a nyugalmát háboritót, amit egyébiránt nem lehet neki bűnül róni föl, ha meggondoljuk, hogy Mihály úr asztalos mester lévén, egész nap szorgalmatosan dolga után lát. Most is épen valami cifra mondáshoz készült, (Puskás úr huszár őrmester is volt a régi időkben,) azonban megfékezte már már kitörendő haragját, látván, hogy a kíméletlen két kedves hites társáé, Teréz asszonyé, ki sok év óta gyöngéden egyengeti előtte az élet utait. Teréz asszony nagy fölindulással beszélte el, hogy férjének kedves koma ura és régi legjobb barátja, Csabai Gáspár hirtelen nagyon beteg lett, alig tud már szólni is, alkalmasint a guta .