Hölgyfutár, 1861. január-június (12. évfolyam, 1-78. szám)
1861-03-28 / 38. szám
Budapest 12-dik évi folyam. 38 Csütörtök március 28-án 1861. Megjelenik hetenkint hat legnagyobb féliven, másodnapi szétküldéssel , évenként két nagy műlap,és számos műmeléklettel. Szerkesztőségi szállás : lövész-utca 10. sz. 1. emel., hová minden szerkesztőségi kézirat utasítandó. Az előfizetési- és hirdetési dijak Emich Gusztáv úr kiadó-hivatal Felelős szerkesztő: TÓTH KÁLMÁN. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet, és divat köréből. tatába (ferenciek terén, 7-dik sz. földszint) küldendők. Előfizetési dij Vidékre, és helyben egyiránt. Egész évre .... 17 új frt. Félévre........................9 * » Évnegyedre ... 5 „ „ Hirdetések Gyorsan közöltétnek: egy hasábozott sorért 5 új krajcár fizetendő. CJ ELŐFIZETÉS A HÖLGYFUTÁR ápril.júniusi évnegyedére. Évnegyedes t. előfizetőinket megrendeléseik szives megújítására kérjük föl. Lapunk tartalomtárát nem akarjuk ismételni, csupán anyit jegyzünk meg, hogy a széles szépirodalmi rész mellett is nagy terjedelmű tárcánk, már most alkotmányos mozgalmaink nagy részét is magába öleli, azon mozgalmakat, melyek olvasónőinket is érdeklik. Mellékletek tekintetében jövőre is havonkint adunk egy díszes mellékletet, s május hó folytán szétküldtük nagy műlapunkat, melynek címe a Kisfaludy-társaság,^ (mintegy 40 arcképpel). E műlapot új évnegyedes előfizetőink is megkapják, de nehogy volt évnegyedes előfizetőinket az új megrendelésre kényszeríteni láttassunk, kijelentjük, hogy e műlapban a január—márciusi előfizetők is utólagosan részesülni fognak, ha előfizetéseiket nem akarják is megújítani. Szabad legyen azonban részvétükre annál inkább számolnunk, miután folyvást élénkülő napi mozgalmaink a szépirodalmi lapok közt a „Hölgyfutárban“ leghamarabb és legterjedelmesebben képviselték. Előfizetési díj az april–júniusi évnegyedre: 5 újért. Félévi megrendeléseket is elfogadunk apriltól sept. végéig 9 forinttal ; apriltól kezdve az év végéig 13 írttal lehet előfizetni. Az előfizetések a „Hölgyfutár“ kiadó-hivatalába, barátoktere, 7-dik szám alá utasitandók. Pest, március 15. 1861. A „Hölgyfutár“ szerkesztősége. l a VÉRZŐ SZIVEK. Elbeszélés. Irta: Emil. (Folytatás.) — S Béla bácsi ismét a mienk lesz! — szólt el nen fékezhető kitöréssel hozzá. — Nem voltam-e az eddig is ? — kérdezte erőtetett derültséggel Béla. Róza hitte, hogy úgy lesz minden, mint azelőtt volt, a boldog szerelem napja ismét fölvirrad, Béla ismét fog virágfüzért kötni asztalára, s míg varrni fog, leül mellé, olvasni fog neki szép történeteket, s ő ismét olyan boldog lesz, mint volt csak pár hét előtt is. Béla el is követett mindent, hogy a búsongó leányt földerítse, de nem volt ez ama mesterkéletlen érzelemből eredő, melyet a mély szerelem fakaszt, meglátszott rajta, hogy a szív néma marad mellette. Róza gyakran elgondolkodott fölötte, hogy mi történhetett Bélával, kínos sejtelmek kínozták, s mindinkább meg kelle győződnie, hogy Bél* nem szereti őt többé, bár ezt titkoolni igyekezik. Teréz asszony vette észre, hogy leánysfjj||Két napra dúsabb, de távolról sem gyanította, hogy mi baja; a derék asszony Béla viseletében nem látott semmi különöst, sőt nagyon is helyén találta, hogy másra is fordítja gondját, nem csak jegyesére. Puskás úr maga is csak anyit látott, hogy megváltoztak mindketten, komolyabbak, hallgatagok lettek, de hiszen már egyik sem gyermek. Az ifjú gyakran, ha alkonyodott, lecsüggesztett fővel kiment a szabadba, bejárta a réteket komor elmerültség közt, s csak ha a csillagok kezdtek fényleni, tért ismét vissza. Egy délután ismét véve sétabotját, s rendes útjára megindult. Szép nyári idő volt, a napnak csak utolsó sugarai törtek még ki a láthatárt segélyző bércek közül. Béla a virágos téren haladt tova gondolatiba mélyedve. Mikor először körültekintett, látta csak, hogy a várost messze háta mögött hagyta, hogy előtte a Tölgyesiek sötét kastélya áll. Csodálkozott , máskor egy gyalog ösvényre szokott térni, s a szántóföldek közt visszamenni, s nem is vette észre, hogy most az ösvényt már régen elhagyta. A csillagok már fenn ragyogtak, a hold kezdett világítani; a kastélyt sokkal vidámabb tekintetűnek találta, mint egyébkor volt, s neki úgy tetszett, mintha vidám hangokat hallana kitörni. Ellenállhatlan vágyat érzett bemenni, már sok napja elmúlt, hogy nem volt itt, pedig akkor megígérte, hogy gyakran el fog jönni, Laura is kérte. Laura! Az ifjú megállt, arcán valami fájdalmas öröm vonult át, miközt egy kínos sóhajt nem bírt elfojtani, azután gyors léptekkel megindult a kastély felé. Az udvaron fényes fogatokat látott, a lépcsőkön cifra, arany liberiás szolgákkal találkozott, akik látottak futottak, s nem látszottak őt észrevenni. Amint fölért, vidám nevetgélés és zenehangokat hallott a belső termekből kihatni. Mikor ezelőtt itt volt, olyan halotti csend volt itt mindig, a folyosó kövei is be voltak húzva, hogy a léptek zaja egészen elvesszen. Emlék-könyvbe. Pest, márc 6. 1843.*) Lepkét fogtam, szárnya szép porától Gyöngéd arcom rózsapírt kapott, A lepke tűnt, s keble fájdalmától A gyermekszív búban zokogott. A lepke jön, szárnyain az élet Száz alakú múlékony pora, Lepke tűnik , s távoztán föléled A múlt öröm bús keserű-tora. Az ifjúkornak még zsönge szivét Sereg hernyó fészkévé teszi, S a nyugalomnak drága édenét Szemtedeül hálóval lepi. Boldog lessz, ha nélkülözsz szerelmet, Lelked sírkő múló csábjain, Eltemetve minden szenvedelmet, Jó baráttal — hűség karjain. Czakó Zsigmond. *) Ez emléklapot a „Kalmár és tengerész“ nagy tehetségű költőjének egykori barátja, Finta Károly úr küldé be hozzánk Délegyházáról. Érdekes irodalmi emlék, mely meg fogja újítani olvasóink előtt azon nagy reményű költő emlékezetét, ki ifjúsága legszebb világában elborulva, számot vetve mindennel, magát egy sötét percben agyonlövé. S ze rk.